Petőfi Népe, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-18 / 272. szám

Í#6l. november 18. szombat 3. oldal Kilenc hónap alatt II millió 500 ezer forint megtakarításj a tanácsi iparban 36 dolog a nyereségrészese­dés rendszere, de a több, főként pedig az olcsóbb termelés esz­közévé csaik akkor válik, ha je­lentőségéhez mérten számolunk vele, s munkánk során igyek­szünk kihasználni a benne rejlő költségcsökkentési forrásokat, takarékossági lehetőségeket. Köztudott, hogy hazánk vi­szonylag szegény ország ipari alapanyagokban. A feldolgozás­ra kerülő nyersanyagok jelentős részét kénytelenek vagyunk kül­földről beszerezni. — Nálunk ezért különösen nagy gazdasági jelentősége van a takarékos­ságnak, az anyagfelhasználás c sokkén tésének. Számok bizonyítják, hogy milliókat nyerhetnek me­gyénk üzemei, ha a jő gazda mindenre kiterjedő gondos­ságával bánnak a nyers- cs alapanyagokkal, ha takaré­koskodnak a munkaeszkö­zökkel és az energiával. Szemléltető példája ennek az az összesítés, melyet a megyei ta­nács ipari osztálya készített a takarékossági verseny háromne­gyedévi eredményéről. Bár az energiagazdálkodás adatai nem ismeretesek, mégis a könnyű- és élelmiszeripari üzemek 8 millió 500 ezer forint értékű anyagot taka­rítottak meg. A termelés egyéb költségeinek összegét pedig több mint 3 millió fo­rinttal csökkentették. Az év végéig ez az összeg elő­reláthatólag újabb milliókkal acélból, könnyű- és színesfém­ből adódott. A szorgalom és a; versenykedv mellett nagy része van ebben n anyagi érdekeltség rend­szerének. hiszen az anyagköltségek csök­kentése mondhatnánk első fel-5 tétele az év végi nyereségrésze-; sedésnek. Hasonlóan vasipari üzemeink­hez, vonatkozik ez a többi ipar-í ág dolgozóira is. A statisztika; pedig bizonyítja, hogy a munkások és műszakiak egyre több helyen élnek a takarékosság ezer lehetősé­gével. A Kiskun Cipőüzemben 750 ezer forint szerepel a takarékossági számlán. Faipari vállalataink 500 ezer forinttal kevesebb anyagot használtak fel a terve­zettnél. Vágóhíd és Húsfeldol­gozó Vállalatunk megtakarítása 1 millió 150 ezer forint. Sütő­iparunk takarékossági számlájá­nak összege meghaladta az 1 millió 800 ezer forintot. Tégla­ás cementipari vállalatainknál pedig 800 ezer forinttal csök­kent a termelési költség, hogy csak a nagyobb összegű meg­takarításokról tegyünk említést. így gyűltek össze filléreikből forintok, ezrekből milliók a ta­karékossági versenyben. Kilenc hónap után 11 millió 500 ezer forint az az összeg, amit a ta­nácsi ipar dolgozói biztosítottak a takarékos gazdálkodás révén az 1961. évi nyereségrészesedés alapjául. S. G. Megbecsülik őket »Hogyan tükröződik a gya­korlatban a falusi értelmiség megbecsülése?” — Az egyik értelmiségi ankéten hangzott el nemrégiben ez a kérdés. Egy válasz a sok közül Úszó­don kínálkozott rá, amikor Pecznyik Ferencné, a helyi tanács gazdálkodási előadója lelkesen invitált: — Nézze meg az új orvo­sunk lakását! Most rendez­kedik benne. A tanács csi­náltatta. Gyönyörű lett! De új lakójának kétszeresen hasz­nát látja a község: orvosunk is van, és — mert a felesége tanítónő — pedagógusunk is. S a beszéd fonalának to­vább fűzése közben kiderült, hogy jelenleg kétszer kétszo­bás ikerlakást épít a község pedagógusai számára, amihez 56 891 forint értékű társadal­mi segítséggel járul hozzá a lakosság. íme — hogy a 11 helyi ne­velő közül hatnak ne kelljen vidékről bejárni — Úszódon így tükröződik a megbecsü­lés. Szilágyi Tibor előadása A második kárpát-meteoro­lógiai konferencia a Magyar Tudományos Akadémián há­romnapos tudományos ülés­szakot tartott. Az ülésszak ke­retében Szilágyi Tibor, az Or­szágos Meteorológiai Intézet Kecskemét# Agrometeorológiai Obszervatóriumának vezetője „A szőlőtermesztés meteoroló­giai vonatkozásai Magyarorszá­gon, különös tekintettel Kecs­kemét környékére” címmel elő­adást tartott. Az előadás iránt a külföldi szakemberek is nagy érdeklődést tanúsítottak. MUNKA KÖZBEN A Győri Hajtóműgyárban géplakatos és motorszerelő szak­mát tanult annak idején Ress Károly, a Kiskunhalasi Baromfi- feldolgozó Vállalat üzemlakatosa, aki Győrből került Alföldünk egyik nagy élelmiszeripari üzemébe. A műhelyben ritkán lehet megtalálni. Állandóan a gépeket bújja. Azt vallja: a vérbeli lakatos csak a gépek társaságában érzi jól magát. Társai elmondják, hogy fáradságot nem ismerve, szívesen, nagy ambícióval dolgozik. Nincs szíve abbahagyni a félig kész munkát, s ezért néha engedéllyel meghosszabbítja napi munkaidejét (Fényképezte: Pásztor Zoltán.) növekszik. Dicséret elsősorban vasipari üzemeinket illeti. Az itt dolgo­zók adták az összes megtaka­rításoknak közel felét. 4 millió 600 ezer forintot. Üzemlátoga­tásaink során számos jelét ta­pasztaltuk annak, hogy Baján, Kalocsán, Kecskeméten, Kiskun­halason és Tiszakécskén nem­csak a vezetők, de a dolgozók is szorgalmazták az anyagokkal való takaré­koskodást Egész sor újítást nyújtottak be a gyártástechnológia korszerű­sítésére, a gyártmányok anyag­hányadának csökkentésére és a hasznos hulladékanyagok gazda­ságos felhasználására. Ez eredményezte, hogy a ta­nácsi vasipar megtakarított millióinak döntő része vasból, Méhészek munkaértekezlete 4 termelőszövetkezetekben, szakcsoportokban és társulások­ban tömörült méhészek novem­ber 17-én Kiskunhalason mun­kaértekezletet tartottak Malom­házi Lajos megyei méhész-szak- titkár vezetésével. Értékelték a méhészetek idei munkáját, ered­ményét, s megállapodtak a jövő évi feladatokban. A megye méhészetei ebben az évben 2072 mázsa mézet adtak át a felvásárló szervnek, ami 85 százalékos tervteljesítésnek felel meg. A kiesést a rendkívüli idő­járás okozta. A munkaértekez­let részvevői úgy határoztak, hogy jövőre mintegy 15 száza­lékkal növelik a méhcsaládok számát, s a tervben szereplő 24 vagon helyett legalább 26—27 vagon mézet adnak át szerző­désre. Ezt annál inkább meg­tehetik, mert a méhészetek a fuvar- és a cukorellátás tekin­tetében a jövőben újabb ked­vezményekben részesülnek, ame­lyek hozzájárulnak e fontos iizemág még jövedelmezőbbé té­teléhez. Köszönjük, doktor űr A<z ú{ g-éfii tataifueé A Kiskunsági Erdőgazdaság balotaszállásd gépműhelyében el­készült a gépi talajfúró minta­példánya, amelyet a nyárfahu sáng elültetésénél alkalmazna: majd. Az elmés szerkezet elkészíté­séhez Meskó József műszaki cso­portvezető adta az alapgondola­tot, amelyet Petró Ferenc, Tan- esik Péter, Kiss László, Orbán György és a kovácsműhely dol­gozói valósítottak meg. Az új talajfúró két perc alatt készít egy furatot, míg a fárad­ságos kézi erővel egy ember nyolc óra alatt mindössze 15—16 fúratot készített. Szerkezete 24 alkatrészből áll, s a K—25-üs Zetorra szerelhető. Főbb alkat­részei: egy 2,5 méteres torony, egy 2 méter hosszú cső, géppé’ működtethető csigafúróval. Ké­méter mély lyukat fúr, s a föl det is kiemeli. Egyedüli hátré nya az, hogy csőrlővel kell e csövet a felszínre emelni, de rö­videsen ezt a problémát is meg­oldják. A talajfúrót elsősorban az út­menti fásításoknál és az erdő­sávok létesítésénél tudják alkal- mozni. A nyárfahusángot a ta­lajvízhez közel lehet vele he­lyezni, ami által az a fele ide alatt nő meg, mint az eddigi módszer alkalmazásával. Továb­bi előnye a fúrónak az. hogv megkíméli a fizikai erőt, s üze­meltetése nagyon olcsó. A gép 8 óra alatt — üresjáraton kívül — egy liter olajat használ el, miközben 200—220 lyukat fúr. Előzetes számítások szerint a talajfúrő alkalmazáséval a nyár­faültetés költsége a tizedére csökken. A nagyszerűen bevált újítás elfogadása után megkezdik a talajfúró sorozatgyártását. Lakatos Mihály tudósító Szekér áll a rendelő előtt. Sanyi bácsi, a városföldi Pe­tőfi Termelőszövetkezet foga- tosa várja az orvost, a szövet­kezet és a környék doktorát, Várnai Ferencet, hogy elvigye beteglátogató kőrútjára... Ságot is helyben kapom meg... Az orvos az ajtóig kíséri és int a kocsisnak, hogy mindjárt jön, csak átöltözik. Keskenyarcú, fekete fiatal­ember. Városföldön már min­denki ismeri, pedig két hónap­szerették a mindenkihez szívé­lyes embert, és sajnálják, hogy nemsokára elveszítik. Mert a doktor napokon belül kezébe veszi ismét utazótáskáját és visz- szamegy eredeti munkahelyére, az Orvostovábbképző Intézetbe, ahol tanársegéd. — Bács-Kiskun megyében négy községet patronál intéze­tünk — tájékoztat. — Városföl­det, Kunpeszért, Jakabszállást és Csikériát. Tanársegédeink há­rom-három hónapra jönnek le ezekbe a helységekbe, ellátni a körzeti orvosi teendőket... Na­gyon szép ez a rendelő. A fel­szerelés ugyan kicsit még hiá­nyos, de már intézkedtem a hiány pótlására. Mire az állan­dó körzeti orvos megérkezik, minden rendben lesz... Ebben az időben különösen sok a betege, — hiszen az ősz mindig több kellemetlenséget okoz. Naponta ötven ember is megfordul a rendelőjében. Per­sze, nemcsak megfázással, gyaik- ■ ran adódik kisebb baleset is. Várnai Ferenc nem mindig várja meg, hogy minden beteg a rendelőbe jöjjön. Mipt most is, sorra látogatia a majdnem 15 kilométer átmérőjű körzet lakótelepeit. Benéz a Dózsa, a Hunyadi, a Petőfi Termelőszö­vetkezetbe: van-e beteg valahol? Ügy kopogtat a tanyaházak at­tain, mintha nem is orvos, ha­nem régi ismerős, jó barát vol­na ... Különösen az idősebbek­nél időz sokat. A Fekete tanyát például sohasem mulasztja el meglátogatni: — öreg házaspár lakik itt. A néninek magas a vérnyomása. Fekete bácsit pedig nemrég meg­taposta a tehén. De már javul a vállzúzódása. Mire visszame­gyek Budapestre, rendbe jön az öreg... Szedelözködik. Felül a szekér­re, mert várják a tanyákon, a szövetkezetekben. Rövid idő alatt megszerették, s a búcsúzásmál bizonyára sokan szorongatják majd hálálkodva a kezét: — Köszönjük, doktor úr! Márkus János ja sincs, hogy egy bőrönddel a kezében ide érkezett. Első dolga volt, hogy bejárta a ha­tárt, azt a földet, amelyen • va­laha az uraságok, módos nagy­gazdák nyomortanyáiban éltek a kisbérlők, cselédek, akik éjt- nappallá téve gürcöltek a be­tevő falatért. Maga is megle- pedődött Városföld mai arcu­latától. Űj rendelő, szép orvosi lakás, önkiszolgáló bolt a fel- szabadulás óta önálló községgé lett településen. őszintén megmondja: örül a kihelyezésének. Megismerte Vá­rosföldet és megkedvelte a szán­tóföldek dolgozóit, Öik te meg­Ma azonban késik az orvos. Váratlanul felkereste egy fiatal asszonyka, erős megfázással. Dobák Józsefnénak hívják, a kecskeméti Dózsa Termelőszö­vetkezet tagja. -. Rövid vizsgá­lat, s már kapja is a gyógy­szert, három forintot fizet érte. Az asszonyka hálálkodik: — Nem is tudja doktor úr, milyen hálásak vagyunk. Ami­kor még én sem voltam terme­lőszövetkezeti tag. nem mer­tem elmenni az orvoshoz. In­kább heteken át kínlódtam az ágyban, nehogy ki kelljen ad­nom százötven—kétszáz forin­tot. Most pedig még az orvos­A kihelyezett orvos egyik betegének a pulzusát vizsgálja.

Next

/
Thumbnails
Contents