Petőfi Népe, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-17 / 271. szám

1961. november 11, pénfeS S. oldal TISZTA ÉQBOLT JUaqijaruL btizíLS, mines iz&aftl fi/nt . Az Idei moszkvai fesztivál nagydíjával kitüntetett film a második világháborút megelőző esztendőkben kezdődik. Ilőse egy pilóta, akinek szerelmét és házasságát meséli el a film. Asztahov osztozik a szovjet em­berek sorsában, akik a Nagy Honvédő Háború alatt család­juktól távol, sokszor embertele­nül nehéz körülmények között harcolnak a győzelemért Ke­mény légicsatákban nyeri el a legnagyobb háborús kitüntetést a Szovjetunió Hőse címet. Ké­sőbb azonban megsebesül és fogságba kerül. A háború után újabb meg­próbáltatások várnak rá, mert hadifogoly volt, elbocsátják a hadseregből, kizárják a pártból és megfosztják a Szovjetunió Hőse címtől is. Egyetlen valaki tart csak ki mellette, a felesége. Amikor a film elején megismer­kednek, szinte még bakfis, aki romantikus rajongással néz fel a híres pilótára. De kitart mel­lette akkor is, amikor saját családjával kerül szembe, ak­kor is, amikor a kétségbeesés és a méltatlan bánásmód az ital­hoz kergeti a férjét. A film tiszta líráját éppen ennek a megrendítő asszony! szerelem­nek finom rajza adja. Alapvető mondanivalóját te­kintve egy szerelem emberi mozzanatokban gazdag története a film, amely azonban bátran feltárja a személyi kultuszból eredő hibákat. Ha néhol talán úgy érezzük is, hogy nem éri el a Ballada a katonáról színvonal lát, mégis magán viseli egy nagy rendező eredeti tehetségének és sajátos látásmódjának jegyeit A film gyengéje a forgató- könyvben van, amelyet mint Csuhraj is mondta, már a for­gatás közben kellett átírni, mert kiderült hogy a közép­pontjában álló tudományos probléma nem reális. A film al­kotói sikeresen oldották meg ezt a film történetében is aligha­nem páratlan feladatot amely elé az új helyzet állította őket. És ha a meseszövésen ítt-ott érezhető is a sietség kényszere, az egész film csak nyert azzal, hogy egy elvont technikai prob­léma helyett egy nagy hordere­jű, az életből vett konfliktus kerül a középpontjába. Szerkesztői üzenetek Papp Pál, Dávod: Az Augusztus K Termelőszövetkezet a meghatározott munkaegység teljesítése után űzeti ki a részesedést. Aki azon felül tel­jesít. azt terményjuttatásban Is re­SZMezeí’ Ferenc, Bajlészög: A TO­ZEP az ön részére bontási nem tud biztosítani, mert azt a köz­séggazdálkodási vállalatnak kell át adni. Az építőanyag beszerréseugyé- ben keresse fel a Kecskeméti 1002-es ftuítő any aßtel epet. Kitűnő rendezés, megkapó operatőri munka, Drótosévá és Urbanszkij elmélyült színészi játéka együttesen járult hozzá a szovjet filmművészet új, nagy jelentőségű eredményéhez. R ETTENT0 Irta: Oh Horváth József y ItODMGUEZ S9. Hanem most térjünk vissza ar­ra a kérdésre, igaz-e, hogy a naptömeg gyáva és tehetetlen? Azt maga is ltudja, hogy a kom­munista párt huszonöt eszten­deje a főid alatt éS, s alki kö­zülünk „felbukkant” a föld alól azt Horthy felakasztaitta. Ez a párt mégis él, harcol, és olyan erős, hogy Horthy nem győzött rettegni tőle! A magyar ural­kodó osztály, akárcsak most a nyilasok és a Gestapo, valósá­gos diadalként könyveld el, ha ennek a pártnak egy-egy tagját sikerül kézrekeríteniük és el­pusztítania]*. Egy-egy tagját a pártnak — mondom —, kép­zelje el, mit tanítanak ezek a pártról! A magyar munkásság huszonöt éve állja az uralkodó osztály ádáz rohamát, A pa­rasztság? Noe, a „jámbor parasztok” negyedannyi terményt sem vol­tak hajlandók adni ehhez a gyalázatos háborúhoz, mint amennyit Hitler és Horthy re­mélt tőlük! Hát ez nem harc? Nem szembeszegülés? Ehhez nem kell bátorság? Ugye. Aztán nem tudom, számom tartotta-e, hányszor rendeltek már el az ország urai általános mozgósí­tást? Hányszor hirdették Jói, hogy meglakol, aki nem teljesí­ti úgynevezett „hazafias hon­védelmi” kötelezettségét. És ez az ország, meg a főváros, most Is zsúfolva van katonaszökevé­nyekkel, a behívóparancsok megszegőivel. Hát ez nem a tö­meg harca az uralmon levők el­len? És ez megalkuvás.? Gyáva­ság? Nem, ehhez bátorság kell és még valami: céltudatosság is. Először is, ezek az emberek tudják, hogy a fasiszták elvesz­tették a játszmát, a szovjet győzni fog, s ezzel együtt mi is megszabadulunk az ezeréves szolgaságtól. Másodszor: ezek az emberek a maguk módján is siettetni akarják ezt a folya­matot Világos ez? Géza bólintott. Mindazt, amit Imre bácsi felvázolt, roppant logikusnak és világosnak érezte. — Akkor hát, már csak egyet kell megértenie, élvtárs — foly­tatta Imre bácsi. — Hogy ezt a tömegharcot, az egész nemzet harcát a kommunista párt ve­zeti, szervezi, bátorítja, ösztö­kéli. Igen, azon vagyunk, hogy ez a harc, amely a sok-sok egyéni erőfeszítésből tevődik össze, szervezett és egyirányú legyen. Különben nem hozna eredményt a tömegek hősiessé­ge. Hát ezért igyekeztem én hangsúlyozni, barátom, hogy az egyéni hőstett önmagában nem okvetlenül olyan értékes és hasznos, mintha a hősök mind­annyian beilleszkednek egy szervezett harcba, a küzdők fegyelmezett egységes vonalába. Hosszú csend támadt. Végül Gulyás bácsi igyekezett véget Móra Ferenc osztálytársánál A füstös petróleumlámpa ho­mályában hallgatjuk a hetven esztendős emlékeket: — Egy osztályba jártunk Szente tanító úrhoz, egymás mellett is ültünk az első pad- ban. Mi voltunk a legjobb ta­nulók. A negyedik osztály után Móra Ferenc gimnáziumba ke­rült, engem az apám nem enge­dett tovább tanulni. „Ha min­denki úr lesz, Id fog dolgozni?” Es a nagyobb nyomaték kedvé­ért úgy nadrágon rúgott, hogy beestem a műhélybe, a fújtató mellé. így örököltön apám mes­terségét — Mórával — meg fognak le­pődni, de így igaz — sohasem játszottunk. Ügy társalogtunk vele, mint a felnőttek. Ha a többi gyerek az utcán helytelen- kedett, Móra beszökött az első mellékutcába. Illedelmes, csen­des, nagyeszű gyerek volt. A legnehezebb kérdésre is azonnal válaszolt. Szondi Mihály az elhagyott üllőnél. Megilleted ve nyitjuk meg a rácsos vaskapu rozsdás kilin­csét, s úgy érezzük, hogy az épülő-szépülő, fiatalodó város­ból a régi Félegyháza ittfelej­tett szigetére lépünk. Itt áll a kis ház, amely vala­mikor az ittlevő három szélma­lom egyikéhez tartozott, és an­nak köszönheti életét, hogy a városrendezéskor beleesett az utca vonalába. Az udvaron a régi kovácsszerszámok: a fúró, az üllő, amelyen 70 esztendeig verte a vasat az öreg kovács. A kis szobában számlapjára fektetett öreg vekker, már csak így, fekve hajlandó mutatni az idők múlását a kedves, öreg házaspárnak, akik éppen látoga­tásunk napján voltak 57 éves házasok. Több mint fél évszázada — együtt A riport anyag valóságos hal­mazát találtuk ott, hogy szinte beleszédültünk a tollhegyre kí­vánkozó témák garmadájába. Látogatásunk célja azonban ma (kivételesen más: Móra Fe­renc osztálytársához indultunk, és ha egy kis alkalom is kínál­kozott a sok érdekes, régi em­lék elbeszélésének szünetében, újra és újra odatereltük a be- szédíonalat Negyven esztendő után talál­koztak újra a volt osztálytársak, véletlenül, a Felső-Öreghegyen, Törtei! gyógyszerésznéL Először nem ismerte meg Móra régi padszomszédját, de «mikor megtudta, hogy ő a »Szundi Miska”, adott olyan szivart, hogy még a másik dűlőben is megérezték a füstjét Lakatos József és Tóth Miklós vetni a hosszú eszmecserének: — Én azt mondom, tegyük él magunkat holnapra. Rodriguez úr, nem tudom, jól gondoltam-e, Annuska itt lakna nálam ez­után is, a kedves vendégünk pe­dig odaát, magánáL Géza csak nehezen tudott fel­ocsúdni sűrű gondolataiból — Persze, így a legjobb, Jani bácsi. Akkor hát búcsúzzunk is el, jöjjön, Imre bácsi. Jóéjsza­kát! A két férfi átment Géza la­kásába. Ezután már csak kö­zömbös apróságokról esett szó közük. Hamarosan lefeküdtek. Géza sokáig nem tudott el­aludni. Megpróbálta megemész­teni a hallottakat. Nehezen ment, hiszen mindez vadonatúj volt számára. De elismerte, hogy Imre bácsi egész fejtegetése a „talpán áll”. Egyetlen ellent­mondást sem képes felfedezni benne. Különben is, hisz neki. Igen, nagyra tartja. Nem pusz­tán azért, mert kiderült, hogy a kommunista mozgalom egyik vezető alakja, hiszen ő maga is azt mondta: ez nem rang, ha­nem felelősség. De emberi érté­ked máris nyilvánvalóak vol­tak Géza előtt Még amit este rosszait: azlt, hogy Imre bácsi megkorhólta kissé, még ezt is a javára tudta most. Hiszen ahhoz bátorság, emberség, gerincesség kell, hogy valaki azon melegében megkri­tizálja a jótevőjét. Bizonyos, hogy ennek az embernek nincs hazugság és képmutatás a szí­vében. Akkor pedig tiszta em­ber. Csak az az egy nem akart Gé­za fejébe férni, miért ellenzi Imre bácsi, hogy ő megtáncol­tassa ezeket a gazembereket’ Miért? Tán féltékeny volna? Eh, ez ostobaság — kergette távol magától a valóban bizarr gon­dolatot. Jó, él kell ismerni — töprengett —, józan és logikus érv az, hogy szervezett, egysé­ges harc eredményesebb, célra­vezetőbb, mint a szétforgácsolt egyéni hősiesség. De vajon a kettő ellentmond-e egymásnál*? Egyelőre nem tudott zöldágra vergődni e kérdések felett. Ha­nem azt kezdte firtatni, mégpe­dig könyörtelen őszinteséggel, hogy vajon milyen indítékokat tudna ő felhozni saját álláspont­jának védelmére? Mivel is ma­gyarázza meg elhatározását Im­re bácsinak? S akkor Géza rádöbbent, hogy ő egy kicsit csakugyan hős sze­retne lenni. Hős? És ki előtt? — faggalte önmagát kíméletlenül. — Hát magam előtt! — pró­bált kapásból és önérzetesen vá­laszolni a kérdésre. Megfogad­tam, hogy sok mindent törlesz­tők és jóváteszek... Meg kell tennem, hogy megállhassak ön­magam előtt! Ez szép és nemes eltökéltség — incselkedett vele a gondolat De... Hát igen, az apám előtt is szeretnék hős lenni. Mennyire örülne a derék öreg, s hányszor elmondogatná: mi lett az én szo­batudós fiamból... Hát mégis! És... Anna. Most vallotta be először ön­magának, hogy tetszik neki ez a lány. Talán már több is ez, mint gyöngéd vonzalom. Anna pedig bátor lány. Hős lány. Szelíd és fiatal, mégis har­cos, edzett és tapasztalt (Folytatjuki % Követendő példa »iS szövetkezéé m KISZ-fiatalsága szár­mára —1 ifjúsáoi aka­démiát szervez a művelődési otthon­it atározatok és ■*cikkek születtek arról, hogy a falu kul­turális elmaradottságál minden áron meg kel] szüntetni, s ebben elsősorban a helyi szervek nek kell tevékenyen közreműködniök. Erről szó a Földművelésügyi Minisztérium, a Művelődés ügyi Minisztérium, valamint a Termelőszövetke zeti Tanács titkársága által közösen kiadott Irányelvek a tsz-ek szociális és kulturális alap­jainak felhasználásához című rendelkezés is. Volt ennek több kisebb-nagyobb eredménye Televíziót vásároltak a szövetkezetek, ezenkívül járművet biztosítottak a művelődési otthonok tatarozásához, felújításához, s ennek eredmé­nyeképpen sikerült például Felsőszentivánon a szövetkezetek anyagi hozzájárulásával függetle­nített művelődési otthon-igazgatót alkalmazni. A helyes együttműködés legszebb példája azon­ban az a szocialista szerződés, amelyet Csávoly község és az Egyesülés Termelőszövetkezet ve­zetői kötöttek a községi művelődés otthon még jobb működésének előmozdítására. A szerződés szerint a községi tanács mint fenn­tartó testület, átengedi a szövetkezet brigád- és közgyűléseire és kulturális rendezvényeire az Egyesülés Tsz-nek — mint társtulajdonosnak — a művelődési otthont valamint megnyitja s Világ térképe élőt című tanfolyamot. A brigádvezetőknek, ugyan­csak a művelődési házban, megtartja az ezüst- kalászos gazdatanfolyam snásodik évfolyamát A szövetkezeti brigádoknak egészségügyi tanfolya­mot, a szövetkezet asszonyainak érdeklődési kö­rüknek megfelelően előadássorozatot szervez. — Ezenkívül tanfolyamot indít a közös gazdaság a baromfinevelőinek, a sertés- és szarvasmarha­gondozóinak. Gondoskodik a szövetkezeti tagság szórakoztatásáról és a rendszeres, kulturált el­foglaltságáról. A szövetkezet ezzel szemben a színjátszó cso­port és a klubfoglalkozások személyi és dologi kiadásait fedezi. Ezenkívül saját kulturális alap­jából, megfelelő ellenőrzés mellett, évente 20 000 forinttal hozzájárul a művelődési otthon fenntar­tásához. A kultúrotthon veztőségébe egy tsz- tagot delegál.” Ügy gondolom, hogy a csávolyiak kezdemé­nyezése minden elismerést megérdemel és példa­mutató módon szolgálja a falusi lakosság műve­lésének ügyét Koltai Antal Múzeumi környezetben a száz­éves malomházban él Félegy­háza legöregebb kovácsa: Szon­di Mihály.

Next

/
Thumbnails
Contents