Petőfi Népe, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-15 / 244. szám
i «!da! 1961. október 15, vasárnap A LEGTÁVOLABBI MUNKAHELYEN IS A „moslék" ASZÓT kulturális ügyekkel foglalkozó plénumának határozatai szerint igen nagy feladatok hárulnak a munkásosztály kulturális nevelése szempontjából az Építők Szakszervezetére, hiszen hatalmas embertömegeket egyesít zászlaja alatt Világos és érthető, hogy az Építők Szakszervezete az idén is jelentős lépésekkel akar előbbre haladni a nevelésére bízott dolgozók szakmai, politikai, kulturális nevelése útján. Éppen ezért igen sokoldalú és jelentékeny feladatokat összegező munkatervet készített a téli művelődési idény minél teljesebb kiaknázására. A munkaterv nagy szerepet szán az elkövetkezendő hónapokban a ismeretterjesztés szakembereinek. Nemcsak a helyi TIT-szervezetekkel lépnek megegyezésre, megfelelő ismeretterjesztő program kialakítására a szakszervezeti bizottságok, hanem igyekeznek elvinni a kultúrát, a népszerű tudományos ismereteket a legtávolabbi munkahelyekre is. Olyan törekvések nyilvánulnak meg, hogy a munkahelyekhez legközelebb eső községek, városok legjobb előadóit mozgóötletes rajzok, plakátok adták tudtul a Kiskuphalasi Vastömeg- cikkipari Vállalat dolgozóinak, hogy október 9-e és 14-e között „Petőfi Népe Hetet” rendeznek az üzemben. Megelégedéssel vették tudomásul azt is, hogy pénteken délben, műszakváltáskor a Petőfi Népe ankétot rendez, ahol a lappal kapcsolatos és egyéb természetű problémákról beszélgethetnek a lap kiküldött munkatársával. Az ankét előtt megtudtuk, hogy az üzemben, ahol eddig is szép számmal olvasták rendszeresen lapunkat, újabb 34 előfizetővel nőtt a Petőfi Népe előfizetőinek a száma. De ez még csak a kezdet, hiszen a sajtószervezés munkájához még csak ezután fognak hozzá. Néhány keresetlen üdvözlő szó után megkezdődött az ankét. — Elsőnek Szabó Ferenc kért szót. Elmondotta, hogy rendszeres olvasója a Petőfi Népének. A laptól azt várja, hogy többet foglalkozzon olyan szakmai jellegű kérdésekkel, amelyeket munkájuk során hasznosítani tudnak. Kéri a szerkesztőséget, hogy a Területi Egyeztető Bizottságok, valamint a népi ellenőrzés munkájáról többet írjon. Tóth Lajos a munkaügyi vitákról, Pozsár István a szakszervezeti életről szeretne gyakrabban olvasni. Külön fejezetet érdemelnek a gyár nődolgozóinak a felszólalásai. Vörös Józsefné a zöldséges boltban tapasztalt visszásságokról beszélt. Molnár Sándorné elmondta, hogy mire a munkásnők a városba beérkeznek munGyermekgyilkos a vádlottak padján Hosszas nyomozás után elkészült a vádirat a Kunszálláson történt gyermekgyilkosság ügyében. Mint a vizsgálat megállapította, a 20 éves Juhász Veronika egy nyári este fiúgyermeknek adott életet, majd az újszülöttet — hogy titokban megszabaduljon tőle — ponyva között megfojtotta. Ezután a csecsemő nyakát négy helyen megmetszette, s a holttestet, egyik testvére segítségével, a közeli szőlőben elásta. Az áldozatot három nap múlva a leány édesanyja találta meg. A kisijiupíélegy^ázS járásbíróság Juhász Vefopikát gyermekülés büntette miatt egyévi börtönre ítélte. Az ítélet nem jogerős. sítják a különböző témájú szak mai és politikai előadások megtartására. Helyet kapott az előadások tématervében jó néhány filozófiai, politikai, gazdaságta ni, történelmi, biológiai, orvostudományi téma, sőt a művésze és irodalom alapvető kérdései is. Emellett természetesen igen sok műszaki, technikai jellegű ismeretterjesztő előadás is elhangzik majd a munkahelyeken, a munkásszállásokon, a vállalatok ilyen célra rendelkezésre bocsátott helyiségeiben. A szakmai nevelés, az oktatás keretében legtöbb munka helyen külön szakmai tanfolyamot szerveznek a szakmunkások, a művezetők, a brigád- és csoportvezetők részére. Egy munkásakadémia létrehozására is megtették az előkészületeket, melynek tématervét már jó előre összeállították. Nagy feladatok hárulnak az építőmunkások kulturális nevelése terén a könyvtárakra. A különböző építőipari vállalatok jelentős mennyiségű szakmai és szépirodalmi könyvvel rendelkeznek. A kitűzött célok az oí- vasómozgalom fejlesztésére jelentős erőfeszítéseket kívánnak meg. A Bács megyei Állami Epi ka után, már rendszerint nem kapnak burgonyát. A kereskedelemnek reájuk is gondolni kel lene. A tejivóban ért sérelemről beszélt Bakró N. József. Darányi Károly azt kérte, hogy az üzemhez vezető gyalogutat kö- veztesse ki a városi tanács és oldja meg a közvilágítást is ezen a területen, hiszen a mellékutcákban közlekedők számára is fontos a jó és világos úttest. Bérces Imréné a kenyér minőségét kifogásolta. A felszólalók többsége azt kérte szerkesztőségünktől, hogy az eddiginél több cikket íjunk Kiskunhalasról. A lapunkat ért bírálatokat elfogadjuk, ezen az ankéton mi is sokat tanultunk. Ami a többi felszólalást illeti, reméljük, mielőbb arról kapunk tájékoztatást, hogy a Vastömegcikkipari Vállalat dolgozóinak panaszai teljes mértékben elintéződtek. Mezei István 13. — Mi az ördög lehet ilyenkor egy hivatalos közeg kötelessége? Nyilván egyetlen értelmes gondolat sem fordulhatott meg a fejében, mert nagy sután, fél- szegen így szólt a nyilasihoz: — Kérem, az államvasutak területén vagyunk, itt ne tessék sértegetni a kormányzó urat. Megértettük? A hivatalnok elképedt ekkora bárgyúság láttán és nagy dühösen visszaült a -helyére. Géza agyában lázasan kerge- tőztek a gondolatok. Mi lehet voltaképpen a kormányzói kiáltványban? S ha valóban a háborúból való kiugrást jelenteti be a kormányzó, mi következik most? Lehetséges, hogy a németeket és a nyilaskereszteseket nem érte készületlenül ez a lépés? Idáig jutott gondolatban, amikor a nyilas ismét megszólalt, mintegy válaszolva Géza kétségeire: — Nézzenek rám, én nyugodt vagyok! Szálasi testvér és a hungarista-mozgalom tudja, mit csinál. A néirnetek sem estek ám a fejükre! És velünk lesz az egész magyarság, amikor átvesz- szük a hatalmat. Mert átvesz••• tőipari Vállalatnál például 700 olvasó elérésére törekszenek. A Közúti Igazgatóság 650 állandó olvasót szervez. Az Épületlakatosipari Vállalatnál ebben az idényben legalább 750 embert akarnak könyvtári tagnak megnyerni — hogy csak néhány példát említsünk. Ez természetesen a könyvtárak állományának jelentékeny növelését kívánja meg. Nem könnyű feladat ez, hiszen az olvasók nagy része igen igényes. Az elmúlt esztendőben az építőipari vállalatoknál kimagasló eredmények születtek a könyvterjesztőben, jó néhány dolgozónak kitűnően összeválogatott, jelentős értéket képviselő, saját könyvtára van már. A különböző vállalatoknál működő szakszervezeti bizottságok részletes munkatervben rögzíti^, hogyan óhajtják fejleszteni- az idén a szakszervezeti művelődési mozgalmakat, milyen tennivalókat határoznak meg a helyi adottságok ismeretében a téli idényben. Nem kis anyagi eszközöket lehet mozgósítani a kulturális nevelés hatékonyabbá tétele érdekében. És az SZB egyik legfontosabb feladata lesz szorgalmazni, hogy a szakszervezeti tagdíjakból felhasználható ősz- szegeket és az i gazgatói alap kulturális célokra szolgáló részét valóban a művelődési forradalom előbbre vitelére fordítsák. Csáky Lajos A bibe Unitién Mustédes, csillámlő a hegyoldal, az erdő arany ujjúval Int még. Mint anyja karján eszmélő gyermek boldog reménységgel ring a vidék. Az iskolában a kis elsősök most tanulják a rezgő i-betfit, virágdúcos kertünk szelíd bokrát tépte gránát. — lassan elfeledtük. Lebegő a táj, nyugalmat ringat, rezzennek ölében gyöngyharmatok, távol, gyárkémény pántlikája leng, emberek és gépek alkotnak ott. Violás ablakból bölcsődal száll, fészket ölel a mogyoró bokra, csergedő ezüst patak halk mentén nyáj kolompol dúshajú dombra. Nézem a karcolatlan tág eget, kék tükrén a Béke napja ragyog, őrizzétek ezt a fényességet tiszta szívek, jövendő századok. LUKACS MIKLÓS szűk, nyugodjék meg maga is, tisztelt úr. Nem fogjuk megengedni, hogy az ellenséges hordák keresztülgázoljanak a nemzeten! A somosszilágyi utasok nagyokat pislogtak e szózat után. De szólni nem szóltak. A hivatalnok most úgy tett, mintha nem is volna jelen. Többen kifelé bámultak az ablakon, mintha semmi közük sem volna az egészhez. Géza minden idegszálával megpróbálta felmérni a szituációt. Lehetséges, hogy ami most itt, ebben a kupában lezajlik, így történik majd országos arányokban is? A nyilas elkezdett szedelőz- ködni. Pedig még félóra híja lehet az érkezésnek — gondolta Géza, amint az óráját vizsgálta. — De ez, úgy látszik alig várja, hogy megérkezzenek. A nyilas kiment a kocsi peronjára és az ott álldogálókkal elegyedett hangos szóba. A hátralevő idő nehezen, véré jtékszagú csöndben telt el. Végre beszólt a kalauz: — Budapest, Kelenföld következik! Géza legszívesebben a külvárosi pályaudvaron leszállt volna Nagy nekiiramodással húzott a gyors Cegléd felé. Egyre követel ődzőbben lépett fel bennem a szomjúság, mivel a Nyugatiban már nem volt időm inni. így hát azt; tettem, amit minden más ember tesz ilyenkor: átmentem az étkezőkocsiba. Egy üveg Hírőst kértem. Jó, kellemes ízű ital, a szomjúságot kitűnően oltja. Kitöltöttem a pohárba, s a felét azonnal lehajtottam. Majd elmélázva néztem az elsuhanó fényeket Révületemből kellemetlen, reszel ős férfihang zökkentett ki: — Foglalt itt a hely? — Nem foglalt. Tessék! — mutattam az asztalnál levő másik helyre A nálam néhány évvel idősebb, huszonnyolc-harminc körüli férfi leült velem szemben, öltözete kifogástalan volt, talán túlságosan is az. Nyakkendője kihívóan s meglehetősen ízléstelenül tarka... Csinos nő ment el mellettünk. Asztalszomszédom sóvárgó pillantást vetett a lába után. Kissé kényelmetlenül éreztem magam. Nem akartam vele beszélgetésibe elegyedni, de ő nem maradt szótlanul: — Hová? — Kecskemétre. Száját mosolyra biggyesztette, majd artikulátlanul kuncogott egy darabig Aztán így szólt: — Jártam már ott. Poros kis alföldi fészek. — És megyeszékhely — tettem hozzá. — Meg Katona József szülővárosa, meg... Nem hagyta, hogy folytassam. Legyintett, és az asztalra könyökölve beszélt: — Ugyan, ilyesmivel csak krajcáros intellektuelek dicsekednek! Csak nem azt akarja mondani, hogy ezt a moslékot is ott készítik? — s ezzel az előttem levő maradék baracklé felé intett* Arrogáns megnyilvánulására nem volt mit felelnem. Kinéztem az ablakon, s közben csak annyit mondtam: — Nekem ízlik. És még nagyon sok ember szereti. Ha magának nem ízlik, ihat mást. A meglehetősen visszautasító hangú választ eleresztette a íüa vonatról, de eszébe ötlött, hogy ezt valaki megfigyelheti. Mégis be kell mennie a Keleti pályaudvarra. S <5, aki sohasem hallott konspirációról, most egy hatodik érzékétől vezettetve, mintegy önmagának, de jó hangosan felsóhajtott: — Na, még negyedóra, aztán megérkezünk. Szépen áthalla- goik a Nyugatira, mert onnan indul a debreceni vonat, ugye? — Onnét — bólintottak ket- ten-hárman. A vonat befutott a Kelenföldi pályaudvarra. Géza feszült figyelemmel bámult ki az ablakon, de semmi különösebbet nem tudott felfedezni. Éhes volt. Elhatáróztá, hogy a Keleti környékén megebédel valami kisvendéglőben. Ott talán megtud valamit. Igen, ha igaz, amit a somogyszilágyiák beszéltek, illetve pontosan úgy igaz, akkor még az éjiéi elindul haza Verebélyre. Ha pedig nem, akkor talán a fővárosban vár néhány napot. De hol száll meg! Foga1 ma sem volt, hová menjen. Szállodába nem mert bejelentkezni. hiszen lehet, hogy azóta már körözik. Mindegy, majd csak kialakul valami. A Keleti pályaudvaron a szokott kép fogadta. Titokban azt remélte, hogy a pályaudvar előtt, a Baross téren majd ujjongó tömeget talál hiszen ha minden jól megy, béke lesz, vagy tán már is béke van ... Csalódott, mert a Baross téren alig lézengett néhány járókelő. le mellett Széles gesztussal magyarázni kezdett: — Hqt, ami azt illeti, az ízlések és pofonok különbözők. Az én gyomrom nem venne be ilyen hülyeséget Tudja, az ilyesmi a gyerekeknek, meg a gyomorbajosoknak való .;; És most azt hiszik a fejesek, hogy mindenki az. . . De én nem vagyok se gyomorbajos. se szívbajos... — s bárgyú ötletén nagyokat nevetett* s minthogy én nem* nevettem* így folytatta: — De azért vannak még kóser piák is a világon! Tegnap este voltam Pest legelitebb helyén, a Budapest mulatóban( Tudja, mit ittam ott? Na, úgysem találja ki, hát megmondom. Napoleon-konyakot! Igaz, hogy az árát is le kellett guberálni ... Na, de hát mi az a száznyolcvan forint egy fé! deciért. Tudja, barátom, az a világ legistenibb itala.. * Persze, még az én keresetem mellett sem ihat az ember mindig ilyesmit ... De azért a ginnél nem adom alább..: Az ostoba, dicsekvő és nagyképű locsogás már majd egy órája tartott. Végre feltűntek Kecskemét házai. Gyorsan fizettem, s nem éppen barátságos fejbólintással »elköszönve« kimentem a peronra. Már lassított a vonat, amikor észrevettem, hogy ballomkabáto- mat az étkezőfcocsiban felejtettem. Rögtön visszaszaladtam.:. A látványra elmosolyodtam. A hetyke fiatalember előtt egy üveg őszibaracklé volt. s láthatóan élvezettel kortyolgatta. Nem állhattam meg, hogy gúnyosan meg ne kérdezzem: i— Hogy ízlik a »-mosléík«? Nem szólt semmit. Á röstellkedés nyomát sem fedeztem fel az arcán. Igaz, az ilyennek nincs is arca. Arcátlan* Hatvani Dániel Klubot alakítottak a nyugdíjasok Kiskunmajsán. A művelődési otthon biztosított számukra ízlésesen berendezett, napilapokkal folyóiratokkal, társasjátékokkal eúátott klubszobát. A klub tagjai már lárándu- lások, társas összejövetelek rendezését tervezik. Elindult a Rákóczi öt félé. Á Rákóczi út már népesebb volt* sőt a Metropol Kávéház környékén már hullámzó tömeget látott. Oda vette lépteit, s erősen fülelt. A Szövetség utca sarkán emberkoszorú vett körül egy hadonászó, és rekedtes hangon szónokló férfit. Géza beállt az ácsorgók közé. — Persze, mit tudják azt itt* Pesten, hogy mit hoz nekünk az orosz? — harsogott a szederjes képű alkalmi szónok. — Én a napokban menekültem Szentesről Én átéltem két napot, amíg az oroszok bent voltak a városban. Tudják, mi volt ott! Kibújt a föld alól a csőcselék és a vörös himnuszt, az intemacionálét üvöltözte az utcákon! Fegyvert fogtak ránk, tisztes polgáremberekre! Az oroszok meg csak nézték és biztatták őket. A csőcselék azt kiabálta nekünk! most pedig elvesszük mindene- * tekét, bitangok, mert ezentúl minden a miénk, a tiétek pedig semmi! Azok ordították ezt:, akiknek én kenyeret adtam! Hát hazátlan bitang az, aki bedől az aljas defétizmusnak, és az ellenséggel akar alkudozni! Le a kormányzóval, aki elárult bennünket! Géza körülnézett: ugyan ki lesz az, aki itt védelmébe veszi a törvényes államfőt? De az emberek némák maradtak. Miért? — ágaskodott fel *a kérdés Gézában. (Folytatása következik.) Tanulságos Petőfi Népe ankét Rettentő írta: M T| Horváth ,6^f J #£ODRIGÜEZ l
