Petőfi Népe, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-11 / 240. szám

Mindenki feladata ÚJ FILMEK Az esőcsináló Színes amerikai film Richard Nash Az esőcsináló A Solti Állami Gazdaság- ■* ban nem kielégítő az üzemi könyvtár tevékenysége. Ezt már megállapították több­ször, legutóbb a járási könyv­tár vizsgálata is erre a követ­keztetésre jutott. No. de vajon mi lehet az oka annak, hogy a második negyedévi olvasómoz­galmi statisztika elszomorító képet mutat? Mit mond erről Fok Ferenc, ez állami gazdaság főkönyve­lője? — Könyvállományunkat a MEDCfeZ határozata értelmé­ben átadtuk a községi könyvtár­nak, melynek kötelessége len­ne a dolgozók igényeit kielé­gíteni, helyesebben érdeklődé­sét felkelteni a könyv, az olva­sás iránt. Nem akarom a fele­lősséget egyoldalúan a községi könyvtár vezetőjére hárítani, mert az azt jelentené, kizáró­lag rajta áll vagy bukik, hogy a gazdaságban az utóbbi idő­ben jelentős mértékben csök­kent az olvasók száma. E te­kintetben hibásak vagyunk mi is. Közei 300 kötet könyv van a gazdaság központjában. Egy fia­Az ifjúsági akadémia egyre inkább közkedvelt oktatási for­mává válik. Tavaly harminc ifjúsági akadémia működött a megyében több mint kétezer hallgatóval. Az idén mintegy 40 helyen készítették elő az ifjúsági akadémiát Az ifjúsági akadémiák a kö­zépiskolákban ezekben a napok­Megíelent a Helyesírási Tanácsadó Szótár Azok a pedagógusok, írók, szerkesztők, kiadói és nyomdai dolgozók, akiknek az írás — és így a helyesírás is — minden­napi munkájukhoz tartozik, már régóta szükségét érzik egy olyan, A magyar helyesírás sza­bályai e. kiadványénál jóval nagyobb anyagú kéziszótárnak, amelyhez kétségeik esetén ál­landóan fordulhatnak útbaiga­zításért tanácsért Ezt az igényt hivatott kielégíteni az Akadé­mia Helyesírási Bizottságának támogatásával készült Helyes­írási Tanácsadó Szótár, mely a Terra Kiadó gondozásában most került ki a sajtó alóL A mű mintegy 80 000 adatával tám­pontot ad a magyar és idegen alapszók, továbbá a tulajdon­nevek, az összetételek és a szó- kapcsolatok írására, elválasztá­sára, rövidítéseire stb. Felépí­tése folytán megfelelő segítsé­get nyújt azoknak a szóalakok­nak leírásában is, amelyek a szótárba nem kerülhettek bele. A szótárt függelékként ragozási táblázatok egészítik ki, melyek mintákat szolgáltatnak a rágós szóalakok leírására. Qlayy fLyyAlmet fordítanak a nép nulae lésre A dunavecsei járási párt- végrehaj tóbizottság legutóbbi ülésén a népművelési munka eredményeiről és további felada­tairól tanácskozott. A végrehajtó bizottság megvitatta és elfogad­ta a járás egyéves népművelési munkatervét. A tervezet különösen nagy fi­gyelmet fordít a termelőszövet­kezetek kulturális életének fel­lendítésére. Ennek érdekében ol­vasó szolgálatot szerveznek és a mezőgazdasági szakkönyvek nép­szerűsítésével felkeltik az érdek­lődést azok tanulmányozása iránt tál lány a vezetője, aki — ta­pasztalatunk szerint — kevésbé tudja ellátni a könyvtári mun­ka irányítását. Nem mondom, van gondja, mert nincs a könyvtárnak állandó helyisége, másrészt a gálházi üzemegység­ben dolgozik, s onnan jár be a központba (ahol lakik is) a könyvtári munka ellátására. Ez mentségére szolgál. A hiba ott kezdődik, hogy nem fejt ki kel­lő propagandamunkát Egyetlen özemegységünk- ben sincs letéti könyv­tár. Munka után pedig, különö­sen a téli estéken, bizonyára többen vennének kezükbe egy- egy jó könyvet, s ezzel is tá­gulna látókörük, művelődnének, szórakoznának. Viszont öt-hat kilométerről senki sem gyalo­gol be azért hogy könyvet köl­csönözzön a könyvtárból. En­nek következtében visszafejlő­dött az olvasómozgalom. Hiba az Is, hogy nem eléggé szoros a kapcsolat az üzemi és a közsé­gi könyvtár között Hallgassuk meg Fodor Irént, az állami gazdaság könyvtáro­sát ban kezdik meg működésüket megyeszerte. Először a Kalocsai I. István Gimnáziumban nyílt meg az akadémia. A megnyitó előadást mintegy 250 részvevő előtt Várnai Ferenc, a KISZ Központi Bizottságának titkára tartotta. A nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről és a német békeszerződés megkötésének a fontosságáról tájékoztatta a rész­vevőket A közeli napokban több aka­démia kezdi meg munkáját. A tanfolyamokon politikai, kultu­rális, mezőgazdasági és ipari vo­natkozású kérdésekről is hang­zanak él előadások. 9. — Putnoki, ne a véleményét mesélje nekem, hanem a ténye­ket! — szakította félbe Szomo- lányi a nyájaskodót Putnoki erre elbeszélte, mint fogadta őt az öreg Fodor, hol tartottak a beszélgetésben, ami­kor Fodor Géza betoppant és ráripakodott Szamolányi most már egé­szen megbizonyosodott. — Kérem, hasznos szolgála­tot tett az ügynek, kedves Put­noki úr. ön mindig számíthat támogatásunkra, önnek ebben az ügyben többé semmiféle ten­nivalója nincs, csupán az az egy, hogy felejtse el mind a megbízatást amit ez alkalom­ra tőlem kapott, mind pedig ezt a találkozást. Érti? Soha, senkinek egy szót sem! Fodor Auréllal ezután is pontosan ugyanolyan kapcsolatot tartson fenn. mint eddig. Hallgatni és hallgatni. Világos? — Hogyne, alpolgármester úr, tisztelettel;;. — Nos, akkor... — Ha megengedné, még va­lamit, alpolgármester uram, fel­használni bátorkodnám az al­kalmat ... — Tessék. — Néhány kiutalási kérelem fekszik a .:! — Most ne beszéljünk erről, Putnoki úr. Sürgős dolgom van. De keressen fel a napokban a hivatalomban. Viszontlátásra, * Egy héttel később Vértes igazgató magához hivatta Fo­dor Gézát. A köpcös direktor nagy kínban feszengett. Ezek­— Tudom, hogy nem kielégí­tő a könyvtári munka. Egyedül nem tudok megbirkózni a fel­adatokkal. Hiszen Itt, amint mondani szokás, először nevelni kellene a dolgozókat, hogy meg­szeressék a könyveket. Nekem ehhez még nincs kellő felké­szültségem; Hát ezért kell segítséget nyúj­tani a fiatal könyvtárosnak; A járási könyvtár támogatásával szervezzenek író—olvasó talál­kozókat, irodalmi ankétokat, könyvismertetéseket. —i Ezek nagymértékben járulnak hozzá az irodalmi alkotások megsze­rettetéséhez, . népszerűsítéséhez. Kérjék meg a járási irodalmi színpad vezetőjét, hogy legújabb műsoraikkal látogassanak el az állami gazdaságba. Mindez szer­ves része a kulturális nevelő­munkának. 1/ érti Istvánná, a községi könyvtár vezetője elis­meri, hogy eddig kevés segít­séget tudott nyújtani az üzemi könyvtárnak. Az a véleménye, hogy jobb szervező és felvilágo­sító munkával nagyobb ered­ményt lehetne felmutatni az állami gazdaságban. A múlt negyedévi statisztikai kimuta­tás szerint mindössze 45 kötet könyvet kölcsönöztek. Ez bizony kévést Ha összevetjük a vélemé­nyeket, megállapíthatjuk, hogy a Solti Állami Gazdaságban valóban hadilábon állnak az ol­vasással. Személy szériát sen­kit sem hibáztatunk. Szeret­nénk azonban felhívni a szak- szervezeti vezetőség figyelmét arra, hogy a jövőben foglalkoz­zanak többet a dolgozók kul­turális nevelésével. Ez társadal­mi ügy, és ha*az üzem, a szak- szervezet vezetői is annak te­kintik, és segítenek, akikor töb­bé nem alakulhat ki ilyen fele­más helyzet. ben az időkben mindegyre az államrend iránti lojalitás, és fel-felkiáltó lelkiismeretének szemrehányásai közt hánykoló­dott. Amikor Fodor a szobájá­ba lépett, nesztelenül az ajtó­hoz osont és ráfordította a kulcsot a zárra. Behúzódtak egy sarokba, jó távol az ajtó­tól. — Kedves Fodor kolléga... — kezdte —, bizonyára emlék­szel arra a napra, amikor reg­gel magamhoz kértem az egész tantestületet és közöltem, mi a teendő az azóta elszállított zsidó növendékek ügyében. — Igen. jól emlékszem — válaszolta nyomatékosan Fodor. — Nos, elöljáróban meg kell, hogy mondjak neked valamit. Azon a reggelen én az illeté­kes hatóságoktól megkaptam a megfelelő instrukciókat. Tudd meg, a hatóságok fel sem téte­lezték, hogy a tantestületben egy árva szó ellenkezés is le­hetséges. Azt, hogy a fejlemé­nyeket minden kolléga termé­szetesnek fogja tartani, eleve magától értetődőnek tartották. — Tehát meglehetősen ki­csire becsülték a testületet! — jegyezte meg gúnyosan Fodor, és tenyerébe hajtotta a fejét. * — Várj, te nem tudod, mit beszélsz. Én akartam, hogy itt ne kezdődjék semmiféle vita, mert meg akartam könnyíteni a kollégák dolgát és minden­kit meg akartam óvni, hogy meggondolatlan kijelentésekre ragadtassa magát. Remélem, belátod, hogy ez részemről igen humánus elgondolás volt! Fodornak egy arcizma sem című színdarabja nem ismeret­len közönségünk előtt. Amikor néhány évvel ezelőtt nálunk vendégszerepeit a marosvásár­helyi Székely Színház együt­tese, ez a darab is szerepelt műsorukon, és az előadást köz­vetítette a televízió. Nem sok­kal később az akkori Néphad­sereg Színház tűzte műsorára Az esőcsinálót. Most ismét je­lentkezik: színes amerikai film- változatban. Ki az esőcsináló? Különös ember, rokonszenves keveréke a szélhámos kalandornak és a gyermeki lelkű álmodozónak. Varázs boltra emlékeztető hat-ár­jával járja a szárazságtól ki­szikkadt amerikai földeket és jó pénzért illúziókat árusít hi­székeny embereknek. A Curry család életébe ak­kor robban be, amikor a per­rebbent. A direktor folytatta: — Sajnos, nem mindenkit sikerült megóvnom ettől a vég­zetes könnyelműségtől. Nos, felelj nekem, de őszintén, ked­ves barátom, mi történt ezután a hatodik á-ban, amikor fel­mentéi innét? — Semmi különös tárta szét a karját Géza. — A tanít­ványaim tele voltak feszült ér­deklődéssel, vajon hová lett egyik osztálytársuk? Én lelki- ismeretem szerint megmondtam nekik. Mellesleg igyekeztem a te instrukcióidhoz tartani ma­gamat. Az elhurcolt kis tanít­ványomnak még a nevét sem ejtettem ki az osztály előtt. — A nevét nem, de egyebet annál inkább! Most is, mond, micsoda kifejezés az, hogy »el­hurcolt«? — Bocsánatodat kéretm <— Lám, lám, mennyire meg­gondolatlan vagy te! Na, hall­jam, mit mondtál az osztály­nak? — Kérlek, direktor úr, én er­re már nem emlékszem ponto­san. De informátorod bizonyára szóról szóra idézni tudná. — Hát jó — állt fel az igaz­gató. — Még mielőtt a dolog hivatalos, érdemi részére tér­nénk, szeretnék valamit mon­dani neked, kedves Géza. Nagy bajt hoztál a fejedre, mert nem hallgattál rám, a tapasztaltabb­ra. Nem is tudom, hogyan fo­god ezt a ballépésedet jóvá­tenni. Én nagyon sajnállak, Gé­za, mert tisztában vagyok hiva­tásbeli értékeiddel. Sajnos, még ezen az alapon is csak nagyon keveset tehettem érted. Most pedig közlöm veled a tan­kerületi királyi főigazgató dön­tését. Haladéktalanul le kell mondanod állásodról; Fodor Géza meglepetten bá­mult igazgatójára: ■— Le kell mondanom ...? El kell mennem az iskolából? — Igen. zselő naptól pattanásig feszült idegek már-már válságot idéz­nek elő a kis családban. Ez a kis család esztendők óta áltállá magát. Az apa és a kisebbik fiú régóta igyekszik elhitetni Lizzyvel, az öregedő leánnyal, hogy szép, jó, minden férfi boldog lehet, akinek kezét nyújtja. És Lizzy tudja, hogy nem szép, és egyetlen férfi sem akarta eddig még a kezét, még­is reménykedik, hogy megtalál­ja az asszony! boldogságot De ezen az estén, ha az égi háború nem is, de a családi vihar ki­tör. Noah, aki a családban a józanságot képviseli, szemére veti övéinek, hogy hazugságban élnek, és hogy Lizzynek le kell számolnia a hamis illúziókkal. De megjelenik Starbuck, az esőcsináló. Azért jön, hogy 100 dollár fejében Curry papával és Jimmel hókusz-pókuszokat csi­náltasson, amelyek aztán esőt hoznak. Noah és Lizzy nem hisz neki. Ám ez az éjszaka még sok meglepetést tartogat. Amire fel­dereng a hajnal, Lizzy megta­nul hinni önmagában és megta­lálja a boldogságot; Jim fellá­zad a fivér! önkény ellen és eljegyzi magát egy pirossapkás kislánnyal; Starbuck pedig, az esőcsináló, tudja, hogy mind­az, amit tesz, hazugság. És még­is hiszi, hogy egyszer csodát tesz, ez a Starbuck boldogan tartja oda arcát a hajnalban bőven eleredő esőnek: »-Életem­ben először sikerült esőt csi­nálnom!« És mi vele egy ütt örülünk az esőnek, és annak, hogy a sherrif futni engedte, de egy kicsit sajnáljak is, hiszen mi tudjuk, hogy a bol­dogságot nem az álmokban kell keresni — És... és másutt kell taní­tanom? — Nem. Hiába fáradoznál, úgysem neveznének ki más tan­intézethez. Ezt baráti figyelmez­tetésiként mondom, persze, ha gondolod, megpróbálhatod. De... ha rám hallgatsz, nos, én ad­nék neked egy baráti tanácsot. Előbb azonban becsületszava­dat kell adnod, hogy ezt soha, semmilyen körülmények között sem ejted ki a szádon. — Kérlek, Becsületszavamra. — Ülj le. Mindketten ismét leültek a fotelba. Vértes igazgató köze­lebb hajolt Fodor Gézához: — Menj el Verebélyről, ami­lyen gyorsan csak tudsz. Most mindjárt megírod a lemondá­sodat, én átveszem, aztán haza­mész, és ismeretlen helyre tá­vozol. ■— Ismeretlen helyre? *— Igen. A szüleidnek azt mondod, hogy.. mondjuk... Debrecenbe utazol,' új tantestü­letbe helyeztek; Aztán eltűnsz — az ellenkező irányba. Ér­ted, amit mondok? — Nem. őszintén megmon­dom, nem értem:.. — Géza. én azért kockáztat­tam meg ezt a baráti jótaná­csot, mert tudom, hogy téged a tapasztalatlanságod, a naív- ságod kever bajba, és mert ne­ked most nagy szükséged van erre a figyelmeztetésre. Nem érted..: Nem érted.. Mit nem értesz? Téged meg fognak tán­coltatni ... Nekem sikerült ony- nyit elérnem, hogy ezt ne úgy tegyék veled, mint jóhírű tan­intézetünk tantestületének tag­jával. hanem mint olyan sze­méllyel, mint aki már kilépett közülünk... De ez csak egy-két napi haladék, s ha egy csepp eszed van, akkor egérút. Remé­lem, most már mindent értesz, elég világosan beszéltem. (Folytatása következik.) Megnyílnak as ifjúsági akadémiák Bieliczky Sándor .Rettentő irtai Ét jj^ Horrith, Jizsef J ££ODRIGUEZ é

Next

/
Thumbnails
Contents