Petőfi Népe, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-05 / 235. szám
\em köszönnek Gyermeksereg jön lefelé a lépcsőn, iskolába igyekeznek vidáman csevegik. Tiszták, rendesek, a szülői gondoskodás nyoma látszik raj- . tűk. ' Idősebb házbeli lakó megy velük szemben, felfelé a lépcsőn. Félrehúzódik a gyerekek elől, hadd menjenek minél gyorsabban az ő „munkahelyükre’’, az iskolába. A gyerekek elhaladnak a korosabb ember előtt és — nem köszönnek neki. Van közöttük nagyobb gimnazista és kicsi általános iskolás, de egyik sem nyitja köszönésre a száját, pedig biztosan jőlesne ez a kis figyelmesség az illetőnek. Éppen odaérek, s beszélgetünk. A fiatalokról és a szüléikről. A szülőkről, akik annyit áldoznak ezekért a gyermekekért — csak éppen a kötelező tiszteletadásra nem tanítják meg őket. Pedig e nélkül minden áldozat kevés lesz az élethez, amely megköveteli tőlünk az egymás iránti figyelmességet és embertársaink iránti tiszteletet. Hiszen közösségben élünk, nem is akármilyen közösségben.., Kedves szülők, most még nem késő. Akkor szeretjük igazán gyermekeinket, ha megtanítjuk őket is az emberek, a felnőttek iránti tiszteletre, s az őszinte megbecsülésre, amely ilyen apróságban, a köszönésben is megnyilvánul. T. P. fÍMsutU-emtélc 1961. októl>«r 5. csütörtök Olaszországban, Torino közelében, Collegnóban egy kiállítás magyar napja keretében leleplezték Kossuth Lajos mellszobrát. *A közös harc emlékére állította a magyar nép az clasz népnek« — ezt hirdeti a szobor egyik felirata. A hibák, gondok és eredmények tükrében Egészségügyi őrjáraton a Kecskeméti Konzervgyárban A munka gyors üteme valósággal megpezsdíti a termelő gyár életét. Most mindegyik gép üzemel, egy sem hever kihasználatlanul. Asszonyok, lányok rakják üvegekbe a kora őszi gyümölcsöket, s a raktárban ügyes kezek csomagolják ; dobozokba a kecskeméti konzervipar távoli országokban is híres termékeit. Paprikaszeletelők védőkenőcs nélkül Majdnem kétezer ember dolgozik itt a szolnoki úti I-es telepen. Riportunkban, dr. Szendy Jenő üzemorvos és Leskovszky Albert munkavédelmi megbízott kalauzolásával róluk, illetve a munkavédelem és az egészségügy helyzetéről fogunk hallani. A konzervüzem egyik helyiségében paprikát szeletelő nők dolgoznak. Tenyerük a sok tisztítástól megrepedezett, s minden érintésre fáj. A gyár orvosa megkérdi: — Hol van a védőkenőcs, amit munkakezdés előtt kaptak? — Otthon hagytam — feleli egy idősebb asszony. 1— Azt mondták a többiek, csak hetenként kell elhozni... — Aki meg akarja kímélni a tenyerét, annak tudnia kell, hogy a krém nem hiányozhat a köpeny zsebből. Használatát azért rendeltük el, hogy a paprikaszeletelők kezét ne érje fertőzés. Ez saját érdekük. Egy másik munkahelyen, a paradicsomüzemben veszélyes látvány tárul elénk: a présgépet tartó vaslemez szélén fiatal leány álldogál, s onnan figyeli a feldolgozást. Ha elhibázza a lépést, kitörheti kezét, lábát, vagy a fejét sértheti meg. Ennek elkerülése végett a vaslemezt késedelem nélkül meg kell hosszabbítani és védőkorláttal ellátni! Előzzük meg a baleseteket Pár lépéssel arrébb síkos, olajtól fénylő betonpadlóra leszünk figyelmesek. I.eskovszky elvtárs nyomban elrendeli: — Hozzanak ide homokot vagy fűrészport, és szórják be vele ezt a „csúszkálót!” Ilyen helyen nem lehet biztonságosan dolgozni, főleg gumicsizmában veszélyes ... Ütkőzben egy indulni készülő, Zetorhoz kapcsolt pótkocsival találkozunk, rajta jobbra- balra himbálódzó üres faládák. Kötél sehol. Már pedig anélkül tilos elindulni. Tudják ezt a rakodómunkások is, csak hát bent hagyták valahol az üzemben, s úgy gondolják: „ráérnek” érte visszamenni... Ez bizony felelőtlen könnyelműség! Saját és mások testi épségét veszélyezteti, ha nem rögzítik le kellően a „táncoló” ládákat. Az asztalosüzem ben vastag porréteg szennyezi a levegőt. Mint a műhelyvezető mondja, itt keveset használ a szellőztetés, mivel a papírvágó gép valósággal ontja a köhögésre ingerlő szürkésbama port. Elszívó berendezéssel viszont javítani lehetne a levegőt, s erre a célra feltétlenül kell pénzt költeni. Az egészséges munkahelynek nagy hasznát vennék az itt dolgozó asztalosok. Januárban fogászati rendelő nyílik A megoldatlan problémák mellett természetesen vanna'- figyelrr.et érdemlő eredmények is. Régebben igen gyakori megbetegedésnek számított a bőrgombásodás, ma viszont alig lehet róla hallani, oly ritkán fordul elő. Persze ennek is megvan a magyarázata. — Nálunk a baleset megelőzésén kívül, a munkaegészségügy további javítása a legfontosabb feladat. Ezt, lehetőségeinkhez mérten, igyekszünk minél előbb valóra váltani. Hetenként van bőrszakorvosi rendelés, ahol a vizsgálatot végző orvosnő nagy gonddal kezeli a dolgozókat. Mióta idejár, a tünetek nem fejlődnek betegséggé... — mondja Szendy doktor; majd így folytatja: — Januárban fogászati rendelő nyílik a gyárban. Dolgozóink örömmel fogadták a hírt, hiszen jól tudják, hogy az SZTK-ban nap mint nap sok a beteg... Jövőre már nem kell órákat várakozniuk — itt, a gyárban lesz a rendelés, közel a munkahelyhez. Ezt láttuk, hallottuk egy hétköznap délelőttjén a Kecskeméti Konzervgyárban. írtunk hibákról, gondokról, eredményekről. amelyek nélkül aligha lenne teljes a kép. A vállalat vezetősége mindenesetre arra törekszik: az utóbbi váljon a munkásélet jellemzőjévé. Kohl Antal Több mint 4 millió forint kárt okozott a mezei pocok A megyei tanács mezőgazda- sági osztályának felmérései szerint az elmúlt évben több mint 4 millió forint kárt okozott elsősorban a gabonafélékben és a pillangós virágú takarmánynövényekben a mezei pocok. A mezei pocok rendkívül szapora: egyetlen anyától évente 2000 utód származhat. Kártétele nemcsak tavasszal, hanem ősszel is jelentékeny lehet, ősszel a fiatal gabonavetések leveleit rágja és földalatti járataival a gyökérzet fejlődését Is gátolja. Ellene vegyszerrel, a cinkfosz- fid tartalmú Arvalinnal tudunk védekezni. Kézzel ne nyúljunk az Arvalinhoz, mert egyrészt mérgező, másrészt a pocok nem eszi meg az olyan vegyszert, melyen emberi szagot érez. Az Arvalinhoz célszerű hígított melaszt adni ebben az arányban: 25 kilogramm Arvalin, 1 liter melasz és 4 liter víz. Az Árváimból egyébként 3—4 szemet 5—6 cm-re kell a járt pocoklyukba helyezni. A vegyszeres védekezés előtti napon a pocoklyukakat tapossuk be, s reggel csak a kibontott lyukakba helyezzünk megfelelő Arvalint Üjabban a Melipax, illetve Toxaphen nevű porozó szerrel (18 kg/kh) is eredményesen védekezhetünk. Azt is szem előtt kell tartani hogy egy határrészen feltétlenül egy időben, az egész területre kiterjedően hajtsuk végre a védekezést. Szűcs József A felvásárlási versenyben kiskunfélegyházi járás községei is eredményesen tevékenykednek, s összekapcsolva a hasznos mozgalom célkitűzéseit a lakosság törekvéseivel, máris számos község túljutott a terv teljesítésének felén. Az első helyezett Gátér után Alpár és Tiszaújfalu következik, s ugyancsak sarkallják az első helyezettet. A három utolsó helyen Kunszállás, Szánk és Pálrr.onostora áll negyven százalék körüli teljesítéssel. Ezeknek a községeknek nagyon kell igyekezniök, ha az év végéig eleget akarnak tenni kötelezettségeiknek. Egyébként ösztönzőleg hat a versenyre a legjobbaknak kijáró jutalom is, valamint az a tény, hogy a tervek teljesítése végső soron a lakosság anyagi helyezetét erősiti. A több mint hatvan százalékot elérő Gátérhez remélhetőleg rövidesen a többi község is felzárkózik. Mégis szólhat a muzsika Nem bővelkedik szórakozó helyekben a közel hatezer lakosú Tompa. Egyetlen kisvendéglője van, ahol időnként zenét is lehetett hallgatni. Néhány héttel ezelőtt azonban elnémultak a zeneszerszámok. Legalábbis a kisvendéglőben. El kellett a muzsikusokat bocsátani, mert foglalkoztatásuk „ráfizetéses” volt. — Hogyan lehetséges éz? Hiszen egyetlen vasárnapon csupán a sörből is nyolc—nyolc és fél hektoliter fogyott? — vetették fel ellenérvként a helybeliek. Feltették ezt a kérdést a MÉSZÖV illetékesei is, akik a zenekar foglalkoztatásának megszüntetésére adtak utasítást. Megállapításuk szerint azonban a muzsikára való ráfizetés nem egészen indokolt, inkább a zenedijak felszámolása körül volt baj. Üjabb intézkedés nyomán vasárnaponként újra muzsikaszó mellett szórakozhatnak a tom- paiak, csak a földművesszövel- kezet vezetőségének kell gondosabban ügyelnie az elszámolásokra. Sikeres vadászat Tanulságos és érdekes kis történetet hallottam az öregek napjának előkészítése közben. Okulásul én is tovább adom úgy, ahogy nekem elmondták. Nem teszek hozzá semmit, inkább elveszek belőle: a szereplők neveit, nehogy kényelmetlenül érezzék magukat, soraimat elolvasva. Pár éve történt egy kemény és hideg téli napon, hogy a kiskunfélegyházi tanácshoz bejelentés érkezett: az egyik városszéli házban idős beteg ember sínylődik fűtetlen lcamrában. A kiérkező „mentőexpedíció” a bejelentés nyomán rátalált a 90 éves B. bácsira, aki félig megdermedve üldögélt a A SAPKA hideg helyiségben, s a bajuszáról valóságos jégcsapok lógtak. A szociális otthonban — mert oda vitték be — a gondos ápolás szinte csodát művelt. Helyre hozták megrongálódott egészségét és olyan életfeltételeket teremtettek számára, amiről ő, mint mondotta, mostanában már álmodni sem mert. Az idős embert aranyos humoráért és segítőkészségéért az intézetben hamarosan mindenki megszerette, ő lett az otthon legidősebb lakója is, mivel 93. esztendejét tapossa. Négy gyermeke közül az egyiknek lelkiismeretfurdálása lehetett, mert meglátogatta édesapját és meghívta családi körébe. Az intézet szabadságot adott az öregnek az előrelátható két-há- rom hónapra. De mi történt? Már a harmadik napon kocsi állt meg a szociális otthon kapuja előtt és B. bácsi kászálódott le róla. Hozzátartozói elmondták, hogy nem érezte jól náluk magát az öreg, nem evett, nem ivott, folyton csak sóhajtozott, visszaki- vánkozott az intézetbe. Amikor a szociális otthon vezetői gyengéden karonfogták, és a megszokot helyére, az ágyához kísérték, levetette a fejéről a sapkát, amit a fiától kapott a náluk való tartózkodásuk alatt, és gyermeke felé fordulva a következőket mondta:— Nesze fiam, jó lesz ez neked —, ezzel a fia kezébe nyomta az alkalmi ajándékot, mintha jelezné, még erre sem tart igényt. A „tékozlo j fiúnak” kicsordult a könnye, csak akkor döbbenhetett rá, mit mulasztott apjával szemben hosszú évekig. Az öreg édesapa pedig megsimította a mosolygó szemű gondnoknő karját és ezt suttogta: « Ez az én í Az őszi vadászatok során osztrák és nyugatnémet vendé- lányom. í gek ts ellátogatnak a gemencei vadgazdaságba. Ez évben a vaFurcsa, de igaz tőr- \ dászatok során több mint ötven bikát lőttek ki a vendégek, s ténetet mondtam el. í tizennégy aranyérmes trófeát is szereztek- Képünkön: Parti Úgy gondolom, okul- í János fővadász átnyújtja az egyik külföldi vendégnek a sikeres hat belőle, akit illet. vJászát »jelképét«, a bika vérében megmártott tölgyfalombot. T. M. i (MTI-foto ™ Bojár felv.)
