Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-30 / 231. szám

Öregei^ napja — szeretet napja

®00^><>000000<X>0<K>0<X>0<><><>0^000««00^<)0<)íO!0<»<KKKK><XH>0^000<K>CK>00<5«0<>00<K><>-C 5

Korséta a szociális otthonokban

ESKÜSZÖM, hogy nrííht ■szociális intézeti vezető, munkámat legjobb tudásom szerint végzem... — hangzott az

őszinte fogadalom a szegedi szociáhsotthon-vezetői tanfolyam előadótermében. Az eskü tte vők között ott volt megyénk 12 szociális otthonának vezetője is, akik fogadalmukhoz híven államunk és társadalmunk szerető gondoskodását, megbecsülését juttatják érvényre a gondozásukra bízott 958 elaggott idős ember életében.

De talán tegyünk egy sétát, hogy saját szemünkkel is meggyőződhessünk erről, s kezdjük sétánkat a déli »végeken«.

RÉGI KASTÉLY vasrácsos kapuja felett felírás hirdeti: -A Bajai Járási Tanács Szociális Otthona.« A Latinovi csők hajdani bácsborsódi kastélya most 61 idős embernek nyújt kényelmes otthont, de még ez a hely is kevésnek bizonyult. Ezért a kastély egyik régi, használatlan épületét 300 ezer forintos felújítással most alakítják át, hogy újabb 40 idős embernek nyújthassanak derűs, nyugodt otthont...

ÜTBAN HAZAFELÉ néhány

perces pihenőt engedélyezünk magunknak Baján. Éppen a Központi Mozi épülete előtt sétálgatunk, amikor nem mindennapi látvány ragad meg bennünket. A bejárati ajtó előtt mintegy harminc ünneplőbe öltözött idős nénike és bácsika várakozik a színházkezdést jelző 7 órára.

Ugyan hogy és honnan került ide a Katona József Színház Leányvásár előadására egyszerre és ennyi őszhajú érdeklődő? Hamarosan megkapjuk a választ:

— A színház vezetősége hívott vendégül bennünket, a szociális otthon gondozottjait a Leányvásár mai előadására. .

A KALOCSAI szociális otthonba éppen vacsoraidőre érkezünk. De ni csak. Milyen csendes a nagy ebédlő! Valami baj történt talán?

A »titok« nyitjára a társalgóban derül fény, ahol néhány perc múlva együtt találjuk a társaságot. Igaz: itt is néma csend és ráadásul félhomály fogad, de nem csoda, mert a televízió képernyőjén a bemondó éppen a most következő színházi előadást konferálja.

— A mi otthonunkban főként betegelv élnek — akik már nem tudnak moziba, színházba menni. Ezért gondoskodtunk számukra televízióról, amely sok-sok vidám perccel gazdagítja életüket, eléjük varázsolja az ország és a világ legszebb tájait, közéjük hozza a munkáshétköznapok örömét — adja meg a felvilágosítást az otthon vezetője.

BÁRHOVÁ menjünk —

Belső-Nyírbe vagy Katymárra —, mindenütt tapasztaljuk: szociális otthonainkban nagy-nagy szeretet kényelem és megbecsüPETÖPl NíPH

\ Magyar Szocialista Munkáspárt

Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja.

Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja:

* Petőfi Népe Lapkiadó Vállalati

Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség:

Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám.

Szerkesztőségi telefonközpont!

28-1*. 23-1*.

Belpolitikai rovat: U-2Í.

Szerkesztő Bizottság: W-38. Kiadóhivatal:

Kecskemét. Szabadság tér Ha. Telefon: 17-09

Terjeszti a Magyár Posta.

Előfizethető:

» helyi postahivataloknál és kézbesítőknél.

ESáfj-atési díj 1 hónapra n forint.

Bács-Kiskun megyei Nyomda V: Kecskeméti *» Telefoni 11-39, H-S

lés övezi az otthon és család nélkül maradt öregeket. A belsőnyíri otthon lakói maguk is azt vallják, hogy egy előkelő üdülő vendégei sem érezhetik magukat jobban, mint ők, ha az őszi napsütésben kényelmes nyugágyaikból számolgathatják a fák hulló leveleit, vagy a kerti asztaloík mellett feleleveníthetik a régi itréfás kártyacsatákat és társasjátékokat. A katymáriaknak meg a könyv a »specialitásuk«. Csak győzze hordani a gépkocsi a cserekönyveket a BácsalmásigJárési Könyvtárból^

IGEN ÄM, de egy régi, bölcs j közmondás szerint a pihenés- < bői is megárt a sok. Különösen! terhére válhat ez annak, aki < gyermekkora óta megszokta,. hogy ne üljön tétlenül. És sok-! szór a munka, a maguk hasz-! nosságának tudata hozza vissza' életkedvüket, rugalmasságukat. És, ha kedvük szottyan, dolgoz-! gathatnak is egy kicsit az ott-! honok mellett levő gazdaságok-1 ban, amelyeknek jelenleg 76; hold földje, 260 sertése és 1800; aprójószága van. Ez is az ő < életüket teszi gazdagabbá, tar-; talmasabbá.

Képünkön a kiskunfélegyházi szociális otthon két lakója: a 78 éves Sallai János és az otthon legidősebb gondozottja, a 92 eves Bacsa György bácsi látható.

Hallal bácsi a járási könyvtár hűséges olvasója. A napilapokat, folyóiratokat Is mind felolvassa környezetének. Szorgalmas, becsületes, józanéletű ember. Amíg megvolt az intézet gazdasága, 6 volt annak egyik irányítója.

Bacsa bácsinak most az öregek napjára egy szép kosarat készítenek, annyi cigaretta less rajta, ahány esztendős.

A szíve szerint fiatal

HÖSZ ÉVIG dolgozott a Kecskeméti Gyufagyárban, s munkájával sosem vallott szégyent C'singer Ignácné. A felszabadulás óta tagja a pártnak, s 1946 óta vezetőségi tagja volt az MNDSZ-nek, majd később, 1956-tól a nőtanácsnak. Társadalmi tevékenységét épp olyan ambícióval végezte, mint a gyárban a fizikai munkáját. Az elsők között volt, .akik 1946-ban megszervezték a gyermekotthont. Fáradhatatlanul járta a tanyavilágot egy-egy jelentősebb politikai akció vagy a választások alkalmával.

MINDEZEN feliR részt vett az üzemekben a nőmozgalom szervezésében, s kiérdemelte, hogy már az első nőkonferencián is ott lehetett. Később is, minden olyan munkában, ahol

szükség volt rá, megtalálhattuk. Igazán kiérdemelte azt az elismerést, amit 1954. március 8-án kapott az Országházban, amikor mellére tűzték a Szocialista érdemérem kitüntetést,

MA MÁR nyugdíjas és özvegyen maradt asszony, de az utóbbi időben is teljes igyekezetével segíti a nőmozgalom munkáját. Különösen szeretettel foglalkozik a gyermekek és kiskorúak nevelésével. Tagja a vá=_ rosd nőtanácsnak és a végrehajtó bizottságnak is.

Tehát legfeljebb az életkorának évszámai után illik rá az „öreg” jelző,- de ő maga szívünk szerint is fiatalnak számít, akit még hosszú-hosszú évekig szeretnénk magunk között tudni.

K. 1.

Szíak&L kúizúniliik eket

N

agy gondossággal lekefélgetí és még könyökével is utánasimítja barnás feketére fakult, több évtizedes kalapját, kezébe veszi görbebotját és kisétál a térre. Evek óta így csinálja már az immáron 8T esztendőt megért nagyapó. Leül a fűzfa alatti padra, ahol mindig akad egy-egy jókoma, s a fiatalságot, meg az ekkora távlatból ugyancsak megszürkült férfikorukat idézik.

— így, s úgy úgy volt, öcsém. 11 — mondja s 73 éves partnernek és jóízű emlékezés közben pödörint egyet ősz bajuszán. Aztán észreveszi a sárga-barna-piros falevelek pergését és hirtelen a jelenbe csap át:

— Ősz van már megint koma... — ezen elhümmőgnék egy darabig, aztán gazdag életük szép emlékeit idézve az ősz élő szimbólumaként ott ülnek tovább a fa alatt...

Gondolatokat ébresztő kép. Hajlott hátuk, agyondolgozott bütykös-eres■ kezük tiszteletet, gyengédséget vált ki az emberből. Jó lenne megszorítani, megsimogatni ezeket a kezeket és azt mondani: köszönjük drága bácsikák azokat az építő kövecskéket, amelyekkel egész életeteken át hozzájárultatok létünk formálásához. Köszönjük és szívből kívánjuk: legyen békés, elégedett a pihenésiek, teljék örömötök a mi munkánkban, az utánatok következő nemzedék tevékenységében.

Egyik gondolat a másikat váltja. Vajon hogyan telhet

^ örömük a mi munkánkban? Például ha látják, hogy életművük nem volt hiábavaló, hogy mi megbecsüljük azt, és támaszkodunk gazdag, sok tanulsággal teli tapasztalataikra. Megható látni annak a nagymamának az örömét, akitől menyecske unokája megkérdezi: „Nagymamám, hogyan is készítette a kuglófot? Olyan finomat még anyu sem tud!...” Vagy a földművelő aggastyánt, aki meglett korú fia kérésére fontossága tudatában boldogan magyarázza, hogyan lehet igazán eredményesen szőlőt bujtatni.

Legyen békés, elégedett, gondtalan a pihenésük. Err* törekszik a szűkebb család a nagyszülőket körülvevő szeretettel és ez a célkitűzése a megfelelő nyugdíj és egyéb kedvezmények biztosításával a nagy családnak: az államnak is. Megyénk sok — szanatóriumnak is beillő felszerelésű — szociális otthonában száz és száz idős ember élvezi ezt a szerető gondoskodást. S hogy ez az egész társadalom részéről menynyire szívből jövő, hadd mondjak el rá egy példát.

Senki nem irányította, senki nem kezdte szervezni két évvel ezelőtt ilyenkor, az ősz beköszöntése táján az idős emberek ünneplését. Spontán megmozdulás volt hol egyik- másik faluban, hol meg valamelyik szociális otthonban az „öregek napjának” a megrendezése. Az elmúlt év őszén már egész széleskörű mozgalommá szélesedett ez a kedveskedés. Egyre több helyen színes műsorral, virágcsokrokkal, apró ajándékokkal és egy uzsonnával, vagy más vendégségfélévei köszöntötték az idős embereket.

Kedves a megyei tanácstól, hogy felfigyelt az idős emberek iránti tiszteletről, szeretetről, megbecsülésről tanúskodó megmozdulásokra és úgy döntött, hogy ezentúl október első vasárnapjára összpontosítja ezeket a kedves, megható ünnepségeket.

f\któber első vasárnapja, öregek napja. Megkülönbőzte- ^ lett szeretettel, tisztelettel köszöntjük őket esen a napon és a legmelegebb jókívánságainkon túl azt szeretnénk, hogy még a hálátlanoknak hitt gyermekeikben is kellemesen csalódjanak.

PERNY IRÉN

Le!kes készülődés megyeszerte

Először ünnepeljük megyénkben egységesen október elsején az öregek napját, s remélhetőleg sok ezer munkában fáradt, idős embernek szereznek feledhetetlen élményeket a kedves meglepetések, a kortársakkal és a fiatalokkal való fehér asztal melletti találkozók.

Örömmel tapasztaltuk, hogy az öregek napjának méltó megünneplésére falvainkban, városainkban sok-sok szeretettel, összefogással készültek tanácsaink, tömegszervezeteink — a népfront, a nőtanács, a vörös- kereszt —, valamint a KISZ-is- ták és az úttörők.

F

E!jél sokáig, nagymama

Igen, igen, itt a magyarázata — döbbent rá a nagymama. Hiszen az ötéves kisagy nagyszerűen raktároz. Az ő gyengélkedő óráiban elszállt sóhajait jegyezte meg és társította a legkisebbik unoka.

Mikor idáig jutott, észre sem vette, hogy Zsuzsi eredeti gondolatai nyomán hix-telen negyven esztendőt pergetett vissza életéből. Házasságának első heteit élte, fiatalasszony volt. A kezdő gazdasz- szony gondosságával sütött, főzött. Ifjú férje, akiről Zsuzsi csak annyit kérdezhet már, hogy »nekem miért

nincs nagyapám?” mindig jóízűen fogyasztotta főztjét. Óh, de jól esett a dicséret! Különösen az az elismerés., melyet első krémeséért kapott. Pedig az igazán nem sikerült. Csúnya, csomós lett a krémje. Még sírt is miatta. És akkor jött a nagymama. Az ő drága öreganyja. Elmaradhatatlan kerek kosarából szépen keményített, sárga szalvétába bu- gyolált csomagot vett elő. Szétbontotta és így biztatott: .,Egyetek, fiaim, még majdnem meleg.” Soha olyan finom ízű, illatos tepertős pogácsát nem evett azóta sem. Milyen csodálatos, szinte most is a szájában érzi ízét...

Másodpercek teltek el. Nézi kicsi unokáját, gyengéden megsímo- gatja fejét és csak eny- nyit mond:

— Majd meglátod, akkor sütök neked csak igazán finom di- óskiflit! Olyat, mint amilyet nekem az én nagymamám sütött

Zsuzsi itta a szavait. Szemén látszott: raktározza a gondolatokat. Ki tudja, milyen kedves emléked lesznek majd ezek nagymama korában ... Hálás gyermeki szeretet csillogott a szemében és kis szíve egész szere- tetével mondta:

— Ne is halj meg soha, aranyos nagymamám!

P. 1.

A bácsalmási járás egyetlen községében sem maradnák ei az ünnepi felíköszöntők, vidám műsoros estek, sőt Kunbaján* Csikérián meg is vendégelik az öregeket. A katymári szociális otthonban az óvodások köszöntőjével és műsorával kezdődik az ünnepség, s méltó folytatója lesz az ízletes disznótoros ebéd; Kisszálláson az ünnepi köszöntők után filmvetítéssel lepik meg az ünnepeiteket, Hajósért pedig öt termelőszövetkezet fogott össze méltó vendéglátásul:^ ra — amelyre a kis úttörők vitték szét a meghívókat:

A kecskeméti szociális ©ttJ honban délelőtt 10 órakor kezdődő ünnepségen Varjú Pál, * városi tanács szociális előadója köszönti az öregeket, majd a» úttörők üdvözlése után a mun- kásőr-zenekar hangversenyéi« kerül sor. A műsort négy fogú- sos ünnepi ebéd követi.

ötletes, szép ünnepségre kerül sor vasárnap délelőtt a kiskunfélegyházi művelődési háa nagytermében is. A városi ta-; nács v. b. titkárának üdvözlő1 beszéde után az úttörők virággal köszöntik a megjelenteket, majd vidám műsor következik, amely, az óvodás kortól a nyugdíjas korig feleleveníti életük legszebb emlékeit. Ugyanitt a szociális otthonban a Bányászati Berendezések Gyárának zenekara ad műsort az ünnepeiteknek:

Sorolhatnánk tovább is köz- ségeirür városaink ezernyi tervét, mely még több mosollyal, vidámsággal és szeretettel tölti majd cl ezen a napon drága ió, idős társaink megfáradt szívéi.

— Nagyimamám, mikor én már asszony leszek, lei fog nekem dióskiflit sütni, ha te már meghalsz? — fordult oda nagyanyjához babája öltöztetését félbehagyva az ötéves Zsuzsi. A megdöbben- ten hallgató idős asz- szony szemét könny fátyolozta be, hirtelen nyelt egyet és a szokottnál is halkabban megkérdezte:

— Miért halnék meg, drága Zsuzsikám? Hogyan jut eszedbe ilyen?

Zsuzsi nagyrakeje- kítve okos barna szemét töprengön áll nagyanyja előtt és fel- nőttes komolysággal mondja:

— Hát olyan sokat a szíred és mindig

azt mondod, hogy úgyis meghsls«