Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-14 / 217. szám

1961, szept 14, esfltörtők S. oldal A munka-és üzemszervezés eredménye Húsz százalékkal nőtt a termelékenység, nyolc százalékkal csökkent az önköltség [ JHimkáikétkftznapflk M0ZD03Í ¥L \ HATOSOK Egy évvel ezelőtt közel sem volt annyi vidám tekintet és olyan bizakodó hangulat, mint amit most tapasztaltam a Bács- Kiskun megyei Tőzegkitermelő és Talajerőgazdálkodási Válla­latnál. Első félévi kimagasló munkájuk külön elismeréseként elnyerték a kitüntető élüzem címet Az oklevél az 1961. évi jó munkát dicséri, mégis a múlt esztendővel kezdem soraimat. Miért? Helyesen döntöttek... — Mert a feladatokat tekint­ve, a múlt esztendő volt a leg­nehezebbé év vállalatunk tör­ténetében — mondja F. Szabó István műszaki vezető. — Néha már azt éreztük, a sok tennivaló meghaladja erőn­ket — teszi hozzá Szőnyi Pál főkönyvelő. — De mindig új erőt gyűjtött • kollektíva, mert amit vállal­tunk, teljesíteni is akartuk — emlékezik vissza Koncz Mátyás igazgató. És sikerült. A megyei tanács végrehajtó bizottsága nem csa­lódott a vállalat dolgozóiban. A kitüntetés történetét pedig azért is érdemes elmondani, hogy példa és okulás legyen azok számára, akiktől iparfej­lesztési politikánk megvalósítá­sa több munkát, hasonló fele­lősség vállalását igényli. Két üzem egyesülése, egy vállalat munkájának átszervezé­se, mindig egy kicsit a feje te­tejére állítja az addig megszo­kott rendet, termelést, fegyel­met. A Petőfi Népe olvasói em­lékeznek rá, több cikket is ír­tunk az elmúlt években, me­lyekben a Keceli Tőzegbánya Vállalat vezetőinek gyengesé­gét bíráltuk. A téma többször szerepelt a megyei tanács vég­rehajtó bizottságának ülésein. Itt született a megbízás is: A megye talajerőutánpótlásának biztosítása érdekében a keceli tőzegbányát a Talajerőgazdál­kodási Vállalathoz csatolják. Áss örökség és as intézkedések Az örökséggel nem volt mit dicsekedni. Nagy elfekvő kész­let, fellazult munkanormák, a termelés műszaki feltételeinek elégtelensége, magas nemterme- lői létszám és több más mellett egy jó adag adósság is szerepelt a „hozományban”. Egyszóval, sok mindent ki kellett gazdálkod­ni ahhoz, hogy a megnövekedett vállalat a takarékos gazdálko­dást tekintve, újból visszatérjen a megszokott kerékvágásba. Ezért mondták a vezetők, hogy a múlt év volt a legnehe­zebb időszak a vállalat életé­ben. Egyszerre három fronton kezdték meg a harcot a több, főként pedig az olcsóbb terme­lésért. A dolgozókkal az első közös lépések után nem volt sok gond. Szorgalmas, becsületes ember javarészük. Akiknek nem ízlett a nagyobb rend, a szigo­rúbb fegyelem, maguk váltak meg a bányától. De mint a ké­sőbbiek mutatták: jó kollektí­vában kevesebb is több a sok­nál. Tavaly nyáron még 214 fő szerepelt, a tőzegbánya fizetési listáján, ma viszont 165 fő is többet termel a múlt évinél. íme a statisztika: 1960 felső félében napi 18—20 gurulóvagon hagyta el a telepet. 1961 első felében csökkentett létszámmal 25—30 Vagon tőzeg a napi teljesít­mény. Ugyanakkor a tőzeg víz­tartalma 70 százalékról 50 szá­zalék alá csökkent, a szovjet komplex gépsor területén,, pedig a Tosegkitermelő és Talaj er »gazdálkodást Vállalatnál kevesebb a tőzegkorpa víztartal­ma az országos szabványnál. Következetesség Ez olyan teljesítmény, mely­nek magyarázata egy kis kité­rőt Igényel. Nincs értelme ta­gadni, hogy a régi vezetés ide­jében baj volt az előírt gyártás- technológia betartásával. Csák a mennyiség volt a lényeg. így vagonszám szállították a vizet. Az új vezetőségnek viszont fő gondja a műszaki intézkedési tervek következetes végrehajtá­sa. Ez esetben a tőzegkotrók, elsősorban pedig a kombájnok munkaterületének jó előkészíté­séről van szó. Az elmúlt évben több mint 30 hektárral növelték a szovjet komplex gépsor mun­katerületét. A marási technoló­gia betartása érdekében pedig 500 méteren alácsövezéssel víz­telenítették a tőzegterületet. Ezek az intézkedések eredmé­nyezték, hogy a marásos eljá­rással termelt tőzeg víztartal­ma jó időben még kevesebb az előírt 40 százaléknál. A tőzegkotrónál bevezetett újítás szintén könnyítette a munkát és jelentős költségcsök­kentéssel járt. A távkábelon táplált villanymotor . helyett, ma Csepel-diesel motor hajtja a kanalas kotrót. Olcsóbb lett a gép üzemeltetése, kevesebb a kiszolgáló személyzet, nagyobb a teljesítmény, munkavédelem szempontjából pedig sokkal biz­tonságosabb a termelés mint a villanymotorral volt Okos in­tézkedés volt az is, hogy a ja­vító-karbantartó műhelyt egy távoli bérleményből, a telep központjába vonták össze. Több helyen, ahol felesleges munkás­létszám mutatkozott, átcsopor­tosították az embereket, és még sorolhatnám. Szigorúbb anyaggazdálkodást A műszaki intézkedésekkel egy időben megszigorították az anyaggazdálkodást, biztosították a társadalmi tulajdon fokozott védelmét, az alkalmazotti lét­számot pedig, a munka ésszerű­sítése folytán 21 fővel csökken- tettték. Feladataikat mégis job­ban oldják meg mint azelőtt. Mindez 1961 első felében ér­lelte meg első gyümölcsét. Hat hónap alatt a termelés mennyi­sége elérte a 10 000 súlyvagont. Tervüket ezzel 106 százalékra teljesítették, s dicsérendőn ala­kultak a főbb termelési muta­tók is: Az első félévben 20,5 százalékkal emelkedett a mun­ka termelékenysége, és nyolc százalékkal csökkent a költség- szint. Országos szinten így lett első a Tőzegkitermelő és Talaj­erőgazdálkodási Vállalat. Sándor Géza — Feri!... Feri!..: — kiáltott Büte Já­nos, a Bajai Fűtő­ház lakatosa. — Mozdulj előre a ma­sinával!... Lassan... Jó lesz! Balázsits Ferenc komótosan lelépke­dett a “én vaslép­csőjén, maid leha­jolt a mozdony ke­rekeihez, s a hajtó­ágyat tapogatta la­pátnyi tenyérével. — A féksarutartó kikopott — mondta, s két ujjával meg­mozgatta a kotyogó féklapokat. — Na, Jancsi — fordult társához — meny- ryire „saccolod”? — Fél órára — válaszolt Büte a satupad mellől, s két kezében villás­kulcsokat hozott a géphez. A 376 513. számú mozdony úgy állt a fűtőház előtt a sí­nen, mint a béma- lábú vadcsákó. Mel­léből gőz gomoly- gott, de kerekeit bi­lincsbe zárta a föld­re lógó hajtórúd. Több szó nem esett a lakatosok között. Amíg Büte leszedte a hajtóágy csavarjait. addig Baláz«lts egy fa­emelővel a többször tíz kilónyi hajtó­kart emelte magas­ra. Mozdulataikból értve egymást, dol­goztak, mint az or­vosok. Néhány perc múlva a féksaru­tartó tenyérnyi vas­tag lemezeit már a satu pofái közé szo­rították, s nehéz „stos zreszel Sikkel” marták a lágy fé­met. Majd a „sau­ber”, a kaparó fe­szült markukban, :s az érdes felületet lassan simára fa­ragták. Olyannak tűnt munkaközben ez a két parányi, de erős ember a mozdonyok gigászi csoportjá­ban, mint Vulcanus kovácsisten, amikor a kentaurokat pat- kolta. A féksarutartó néhány perc múlva ráfeszült a tengely­re. A tátottszájú villáskulcsok csiko­rogva húzták meg az anyacsavarokat Az izomerő, az J ügyesség küzdött J meg a fém szilárd­ságával, s az em- < bér rryőzöitt! A haj tókar már ott csillo- ! gott a mozdony j ágyában. A gőz ere- j je feszítette a túl- > bővítőket, s a sza-' bályzó kar elmozdí­tása után elősző:' \ Tsssah. majd pedig; gyorsabban forog- ; tak a kerekek - elindult a gőzpari- J pa. A két lakatos öcs- < ka. szakadt rongy- gval törülgette fe­kete, gőzéget+e ke­zét. Szeretettel, s; egy kicsit bánato-< san néztek a vág tató, fehér gőzt fúvó < mozdony után. Mel­lükben talán űsy; zakatolt a szív, mint a mozdony a i síneken. Ilyenkor, amikor j egy-egy gép elhagy- < ja kormos, olajos. műhelyüket, egy ki- < csit ők iS vele men- J nek. Elviszi a moz- < dony kezük érinté­sét, szaktudásukat,! — a szivüket Gémes Gábor öt nap Kárpát-Ukrajnában A nagyobb terméshozamban a kolhoztagok is érdekelve van­nak. A közgyűlés határozata ér­telmében az állammal kötött szerződésre leszállított termé­nyek fennmaradó mennyiségé­nek negyedrészét a kolhoztagolc természetben kapják meg. Ez nemcsak a kukoricánál, hanem a szőlőnél, gyümölcsnél, kalá­szosoknál iá így van. féultuiális étel a UotUtzMah, 3. 3. Pitra a küldöttség tagjait tájékoztatja a kukoricater­mesztés módszereiről. Látogatásunk végeztével tül­kei vendéglátóink kértek ben­nünket: tekintsük meg kultúr­palotájukat, amely szintén egyik büszkesége a kolhoznak. A kolhoz elnöke, főagronómu- sa és brigádvezetői kalauzoltak bennünket, majd szerényen el­nézést kértek, hogy tovább már nem tudnak velünk lenni, mert az öltözőbe kell memniök. Kide­rült, hogy ők is tagjai a kolhoz öntevékeny művészegyüttesének. Ezek után nem csodálkoztunk azon: milyen óriást erőfeszíté­sek történnek annak érdekében, hogy megfelelő művelődési ház­zal rendelkezzenek a kolhozok. Négy-ötszáz személyt befoga­dó, minden igényt kielégítő mű­velődési otthonok ezek, ame­lyekben 8—10 szakköri helyiség is van, sőt, a szolyvai művelő­dési házban még három terem­ből álló múzeumot is megtekint­A bilkei Űj Életért kolhoz saját erőből épített művelődési háza. héttőnk. A szolyvai művelődési házat 1952-ben saját erőből épí­tették fel a kolhozisták. Ez a következő esztendőben járási művelődési házzá vált. Har­mincöt falu és 13 kolhoz tarto­zik hozzá. E területen 1960-ban 188 szakkör, közel 6000 taggal működött. A művelődési házak vezeté­sét a kolhoz közgyűlése hagyja jóvá. A bilkei kultúrotthont egy párttag igazgató vezeti, aki egyetemet végzett pedagógus. Fizetést nem kap, pártmegbiza- tásként végzi ezt a munkát. Évenként egy alkalommal — ál­talában november 7-én — a kolhoz magasabb jutalomban részesíti. A művelődési ottho­nokban függetlenített kult űr­munkások nincsenek, mivel a kultúra — ahogyan nagyon he­lyesen több vezető elvtárs is elmondotta — társadalmi ügy. A kolhoztagok műveltsége a magasabb termésátlagokban, ezek pedig a nagyobb jövede­lemben tükröződnek. Az öntevékeny művészegyüt­tesek valamely üzemi művészeti együttessel Is szoros kapcsolat­ban állnak, műsoraikkal köl­csönösen meglátogatják egy­mást. Küldöttségünk tagjai e ta­pasztalatokból is levonták a meg­felelő következtetéseket. Bizo­nyos vagyok benne, hogy sa­ját területükön a kultúra tör­lesztésére is felhasználják azo­kat a jó módszereket, amelyek­nek igen nagy örömünkre szem­lélő tanúi lehettünk. (Vége.) Kovács Imra Ha&u kincs kukaiica (4.) Az előzőekben már szó volt arról, hogy e hegyes vidé­keken —- annak ellenére, nogy a szőlőnek és gyümölcsnek nagy jövője van — fejlett az állat­fcer titka az, hogy Jurij Jura- novics kísérletei alapján az ot­tani talajt más vidékről szállí­tott talajjal elegyítik. A sor- és tőtávolság számunkra szinte hi­méter magas kukoricaszáron 3— 4—5 csövet is találhattunk. IA kukoricának jelentős részét si- lózzák. tenyésztés is. A kalászosok ter­mesztésével az éghajlati és ta­lajadottságok miatt nem tud­nak nagy eredményeket elérni. A kukorica termesztéssel azon­ban szakszerűen foglalkóznak, s igen jók az eredményeik is. Az Új Életért kolhoz elnöke bemutatta nekünk Jurij Jura- novics Pitrát, a Szocialista Mun­ka Hősét, kiváló kukoricater­melőt. ö azután elsorolta a bő termés titkait. Rövid tenyész­idejű kukoricát termesztenek, mert a hegyvidéken az ősz ko­rán beáll, viszont tavasszal is későn tudnak a vetéshez fogni. Sikerült is a kutatóintézetek­nek ilyen - rövid tenyészidejű hibridkukoricát előállítaniok, amelyből tavaly 800 hektáros átlagban 150 mázsa morzsolt termést tudtak betakarítani egy -egy hektárról. Először kicsit kételkedve fogadtuk a hírt, mert még csak nem is öntözik a ku­koricát A jó fajta mellett a si­hetetlenül sűrűnek látszott, azonban meggyőződhettünk ar­ról, hogy eredményes a mód­szer, mert egy-egy három-négy

Next

/
Thumbnails
Contents