Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-12 / 215. szám
«. oldal WGL szeptember tX. fcedrt 270 ismeretterjesztő előadást tartanak a kecskeméti tanyavilágban Tíz Özemben Indul munkásakadémia ' A város 1961—62-es művelődési tervét vitatta meg a napokban a megyeszékhely kulturális bizottsága. A korábbi intézkedéseknek megfelelően majd mindegyik kecskeméti üzem, hivatal, szervezet írásba foglalta a tennivalókat; ezek összesítéséből koordinálásából született meg az őszi-téli-tavaszl program. Ismeretes — lapunkban Is többször megírtuk már —, hogy a megyeszékhelyen nagyon kedvezőtlenek a kulturális élet lehetőségei. A gyakorlati tevékenységet rémélhetően rövidesen megkezdő, egyelőre még szerény adottságokkal rendelkező városi művelődési otthon, a többi intézmény javuló tevékenysége, a meglevő erőforrások gondos összefogása eredményeként lényegesen javul a kul- tur “let színvonala és eléri, bizt s vonatkozásokban meghaladja más jóval gazdagabb adottságokkal rendelkező városé'.•i népművelési felügyelő különösen a szocialista tudatformálás legközvetlenebb eszközének, az ismeretterjesztő tevékenységnek szentelt beszámolójában nagy figyelmek Tíz munkás- és három termelőszövetkezeti akadémiát szerveznek. A nagyobb üzemekben és tanyaközpontokban előadásokat hallgathatnak az érdeklődők. Különösen érdekesnek ígérkezik az ifjúsági művészeti akadémia, a propagandisták, nyilvánosság előtt gyakran szereplő elvtár- sak részére a rendező „szónokiskola”, a természettudományi érdeklődést fokozó „kíváncsiak klubja”. Az elgondolások szerint külterületeken 271, üzemben, hivatalnál 228, a kulturális intézmények helyiségeiben 240 előadás hangzik majd eh (1959-ben csupán 200 előadást tartottak a megyeszékhelyen.) Mivel a terjedelmes terv ismertetésére még visszatérünk, most csak az értekezlet lefolyásától írunk néhány szót. A jelenlevők megállapították, hogy a tervek majdnem mindenütt a városi kulturális bizottság által kiküldött — a művelődéspolitikai téziseken, a felsőbb párt- és állami szervek határozatain alapuló — irányelveken épültek fel és általában reálisak. A terv készítését sok helyütt felhasználták az intézmény kulturális életének elemző vizsgálatára. A Kecskeméti Konzervgyárban például a vállalat politikai, gazdasági és kulturális vezetői egyaránt megjelentek azon a megbeszélésen, ahol a soron következő népművelési feladatokat tárgyalták. A gazdag ismeretterjesztő program összeállításán kívül elhatározták, hogy megjavítják a színjátszó csoport tevékenységét, felfrissítik a könyvtár állományát, e igényes rendezvényekre kedvezményes jegyek árusításával is felkeltik az érdeklődést. A tavalyi 10 ezer forinttal szemben 60 ezeT forintot fordítanak művelődési célokra. A MÁV Művelődési Terem vezetőségének értekezletén megjelentek a csomóponti pártbizottság és a vas utas szakszervezet megyei képviselői is. A kulturális bizottság tagjai sokat foglalkoztak a közönség- szervezés kérdéseivel. Többen megállapították, hogy a megyeszékhelyen élő mintegy 8—16 ezer fiatal részére vonzó, Igényes szórakozási és művelődési lehetőségeket keil biztosítani. A tervek eredményes végre hajtás* érdetoftem a kulturális bizottság 12 pontból álló „határozatot” fogadott eL Ennek értelmében a tervet rövidesen a városi pártbizottság, illetve a tanács végrehajtó bizottsága elé terjesztik. A te’evizilís antennák zavarják a svájciak esztétikai érzékét A svájci posta adatai szerint július végén összesein 170 ezer televíziós készüléket tartottak nyilván az országban. Svájcban ezek szerint nem olyan elterjedt a televízió, mint a többi európai országban. Ennek okát egyrészt a program gyengeségében, másrészt a svájciak konzervatív beállítottságában kell keresni. Egyes vidékeken például azért nein vásárolnak televíziót, mert a tetőre szerelt antennák zavarják a lakosság „esztétikai érzékét”. Svájc egyik községi tanácsa nemrégiben határozatot hozott, hogy a városka történelmi nevezetességű negyedében csak külön engedély- lyel lehet televíziós antennát felszerelni. .SZÍNHÁZ A KORLÁTNÁL' Budapesten vendégszerepel az alig néhány esztendővel ezelőtt megalakult ma már európai hírű csehszlovák szántársulat, a »Színház * korlátnál-«. Műfaja: némajáték, * a Budapesten bemutatásra került műsor elme Én -+• Te = ML Az együttes egy hónapig szerepel a fővárosban. Képűnkön a különös nevű színház műsorának egyik jelenete. Gyémánt a vas között A látogató szemébe két hatalmas méretű festmény tűnik az ZIM Kecskeméti Gyáregysége irodaépületének emeleti folyósóján. A vásznakon szinte megelevenedik a gyár öntödéjének két epizódja; az öntők és a zománcozok nehéz munkája. A két kompozíció színhatásaiban realisztikus harmóniában olvadnak vagy válnak el a vörös és fekete árnyalatok mértéktartó foltjaL hogy helyet adjanak a dolgozó ember ábrázolásának. A képek kidolgozása jókezű, a valóságot látó művészre valL — Ezt a két művet, s az igazgatói Irodában elhelyezett Lenin portrét Hévízi József, a gyár zománcozó műhelyének dolgozója alkotta. A piktor fia Hévízi József édesapja szobafestő volt, s fiába már gyermekkorában beoltotta a munka, az alkotás, a színek szeretetét A múltban Hévízi József nem GRAND HOTEL ^Canqária [ BaOa OóOa 4* BstM frrtn» ll>w>rn<i« ►BÉKESSÉG A FÖLDÖN AZ EMBERNEKA 216-os szoba... Szép, mint minden szoba a Hungária Szállóban. Szép, mint minden itt a Belvárosban, a Du- naparton. Szép — és nagyon, aagyon idegen. Kisvárosi otthon, egérszagú kollégiumi hálótermek, a laktanyák és albérleti szobák szürke odvai után Soós Péternek új is, kellemes is, kellemetlen is. A harmadik napot tölti itt. A harmadik nap — kifogástalan modorú és eleganciájú emberek közt. Zsongó falak közt halkan zümmög a lift, kívánatra szobába hozzák az ebédet. Mindenen rajta a fény, de már változik az, amin a fény ragyoghat. Az ezüsttálcán szervírozott jéna- üveg tálban konzerv-spárgafőze- lék kelleti magát, meg konzerv- hús. Az étteremben halkan, diszkréten csörren az ezüst esőeszköz, mégis megfagy a hangulat, ha nyugodtan és egyszerűen benyit a forgóajtón két kutatótekintetű civilruhás, Hain Péter emberei közül, hogy igazolványt kérjen. De igazolványa itt mindenkinek van. feak Péternek nincs. Mert Tamás azóta nem tűnt fel. Hiába topog minden délelőtt a bejárat előtt. Ö viszont megtanul eltűnni, ha kell, volt már óra, amelyet egyszerűen a mellékhelyiségbe zárkózva töltött, mert az étteremben igazoltattak. Valami nagy ostor suhogását érezte a feje fölött — és az ostor nem tudott lecsapni De lecsaphat Lecsaphat hiába a fény, az ezüst tálcák és a számlák, amelyekre magában szolid pénzügyi borzadállyal gondoL Itt sem beszél senkivel. Ismerőse nincs. Kivel is beszélne? Ebben a percben kevesebb a liftesfiúnál is, mert annak lehet valami papírja, ami megmentheti az életét, s ismerőse is lehet, ha bajba kerül. Neki viszont semmije és senkije. És jön a karácsony... Karácsony, fenyőfák és csillagszórók ünnepe, de messzire vagy. Pedig a naptáron itt ragyog már a betű, a piros szám. Hanem ehhez a karácsonyhoz a repülők zöld, kék és vörös irányjelző fényei világítanak. És a belvárosi sziget, a Hotel Hungária négyszáz családja karácsonyra készül. Itt-ott még nyitva egy-egy őskeresztény üzlet. És különösen nyitva a zsidó üzletek; azokat nagyban árusítják ki, mindenki hordja a holmit olcsón, ha kell, ha nem. Péternek nincs miért és nincs kinek vásárolnia. Ül hát a szobájában és lapozgat valami hetvenszer olvasott könyvet, Hux- leytől. S akkor kopognak az ajtón és kissé csatakosan, borostásan, megviselt eleganciával, de mégis ruganyosán, bepattan rajta Tamás. Beleveti magát egy fotelbe, kinyújtja a lábait és nagyot fúj. ■— Elnézésedet kérem, pajtás, de egy kis üzleti ügyem volt Ne haragudj a késésért. Nem volt semmi baj? No, de hiszen mi is lehetett volna? Péter levegőt sem kap, ügy nézL A gyíkbőr bilgeri csupa sár — de Tamás fogai vidáman villognak. — No, mit hallgatsz? Megkukultál ebben a szobában? Dolgom volt, ki kellett valakit emelni a menetből. Milyen menetből? Ne légy gyerek, ott hajtanak az országúton vagy harmincezer embert Bécs felé — no, közülük, édes fiam. Nem, ne nézz rám ilyen áhítattal. Nem szerelemből zavartam el a fenébe azt a két nyilast. Én, pajtás, vásárra viszem a bőrömet, de jó pénzért. Nem vagyok angyal. Krisztus koporsóját se őrizték, tudod, ingyen... S megveregeti Soós Péter térdét. — Hanem a te dolgod, az más, te pajtás vagy, testvérem vagy — na igaz, itt az igazolványod is. Tamás papára nyugodtan bízhatod magad... És ezzel a bőrkabát belső zsebébe nyúl, letesz a dohányzó- asztalra egy pecsétes papírt — Jó, komám, most én megyek. Bessy vár. Hogy ki az a Bessy? A... mondjuk, ad hoc nejem. Majd megismerd. Természetesen együtt karácsonyozunk. Hol? A 120-asban. Legyen szerencsénk, szervusz. Amikor egyetlen sötétkék ruhájában végigsiet a puha szett nyeggel borított folyosón, s a szomszéd szobákból itt is, ott is muzsika szűrődik ki — valami táskarádió a Stille Nachtot zümmögi, valakinek a lemezjátszója is lehet, egy éppen kinyíló ajtó mögött két kislány áll, fényes karácsonyfa előtt — ismét elborítja az a karácsonyi nosztalgia, amely mindig, kisfiú kora óta. Anyja jut az eszébe. A távolból erősödő, harsogó morgással a tüzérség ágyúi Jelzik: nem biztoa, találkoznak-e még valaha. S valami suhogó- víjjogó hang orgonázik a távolban, amelyet csak az ismer, aki már megjárta a háború frontját. Gyorson, mielőtt megtörik a kaácsonyi varázs... És Péter bekopog a 120-as ajtón. Ez aztán lakosztály a talpán. Világoskék teveszórta k aró a kettős ágyon végigvetve. Ragyogó csillár, a sorokban hangulat- lámpa. Ég az is, hadd égjen. Asztal, három személyre terítve. És a sarokban, a fűtőtest mellett, mindenféle sötétkék ruha és házigazdái feszélyezettség nélkül, selyempizsamában, köntösben, illatosra borotválva; Tamás. — Üdvözöllek, Péterkém Bessy? Azonnal jön. Péter most ismeri meg Bessy Mortont, a Nagymező utcai Arizona mulató dizőzét. A Délibáb címlapján találkozott már vele. Eessy angolosan nyújtja a Szavakat, rosszul beszél magyarul, de nagyon kedves. Aztán ott ülnek a vacsora mellett és Péter megkérdi: — amerikai? — Nem, csak sokáig éltem ottan én — mondja kedves tört- séggel a lány. Tamás elneveti magát — Ne add már a nagyot, kedves. Baráttal beszélsz. Mondd meg nyugodtan, hogy lengyel vagy. Elvégre — van lengyel— magyar barátság is, nem? Újabb dörgés. Mély, összefüggő, hosszú sorozatok rengetik a levegőt. Aztán a beálló, csak még halálosabbnak tűnő csendben át muzsikál a szomszédból a rádiócska hangja, cémavé- kony gyerekhangok éneklik: — Békesség földön az embernek .. (Folytatjuk.) tudta kibontakoztatná tehetségét 1948-ig csupán gyűjtötte az élményeket; s rajzolt Először tizenhárom évvei ezelőtt vett kezébe ecsetet Csendéletek, tájképek pompáztak a vásznakon. Nem hanyagolta el továbbképzését sem, hiszen érezte, szükség van újabb és újabb tudnivalókra. A régi és az új mesterek reprodukcióit művészeti felfogásukat tanulmányozta, ha módja volt Pestre látogatni, a múzeumokat bújta. 1954-ben aa SZMT képzőművészeti szakkörébe iratkozott be, ahol az egyik legtehetségesebb tanítványnak bizonyult Véletlen ismertette meg a gyár vezetőit Hévízi József tehetségevei. A aománcozóban munkaidő alatt egy bádoglapra csendéletet festett, • azt kiégette. Zárai elvtárs, a gyár párttitkára elragadtatással szemlélte a képet, s megbízta, fessen egy Lenin portrét A gyúr házi műrésze A portré várakozáson feiüJ sikerült Finomművű kidolgozása, a fény és az árnyak hatásának intenzív érvényesülése egyszeriben hírnevet szerzett Hévízi Józsefnek — a gyárban. A munkatársak, a vezetők bíztatták, dolgozzon, fessen még szebb, még kifejezőbb képeket A bíztatás ebben az évben megrendeléssé érett Az öntődében című kompozíciót márciusban, A zománcozok című festményt pedig júliusban fejezte be. A 38 éves, önerőből lett munkásfestő nem pihen, egy új képen a Zománccsapolás című kompozícióján dolgozik, közben művészettörténelmet tanul,- s beiratkozott a gépipari technikumba. Csiszolni kell A gyárban Hévízi J ózsefel tehetségesnek tartják, piktu rái is erről tanúskodnak, de továbbképzéséről, tehetségének további kibontakoztatásától nem gondoskodtak. Gyémántnak tartják, ám ártól elfeledkeztek, hogy ez a drágakő csiszolatlanul csupán vegytiszta szén marad. Ahhoz, hogy ennek a gyémántnak a csillogása beragyogjon a füstös műhelyekbe, csiszolni kell saját porával, taníttatni kell Hévízi Józsefet. Tehetsége megérdemli az áldozatot S ez nemcsak a gyár, hanem mindannyiunk érdeke. Gémes Gábor
