Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-10 / 214. szám
kiiLányi Á név és a történet közelebbi színhelye nem fontos, talán csak ennyit: egy kecskeméti fodrászüzletben történt. Kétségbeesett mama és tizenöt év körüli kislány lép be a fodrászhoz. Inkább a kísérő van kétségbeesve és az meséli: a kislány még a nyáron hamvas színűre szőkíttette a haját. Nem is volt baj a tanév kezdetéig, hanem most bonyodalmak támadtak, ilyen hajjal — mondták az iskolában — nem mehet társai közé a meggondolatlan ifjú divathölgy. S a kislány mit csinált? Hajfestéket vásárolt és házilag vette kezelésbe a szőke hajtincseket. A festék állítólag barna volt — nehéz lenne ezt már ellenőrizni — a hajszín viszont a festés után pirosra változott. És most itt áll a piroshajú leányzó, s kísérője, várva a megmentő varázsigét, a fodrász szakavatott segítségét Szerencsére ez nem is késett soká. Valamilyen vegyszeres kezelés, aztán újrafestés, s nem telt bele egy óra, a piroshajú volt szőke kislányból bamahajú lány lett. A barna ugyan egy kissé még bronzba játszik, de talán ez nem szúr szemet a tanárnőmnek, aki kellő szigorral őrködik növendékei egyszerű és iskolába illő külsején is. Bonyodalmakra csak odahaza lehet számítani — a mama szavai után ítélve —, mert a gyanútlan édesapa minderről még semmit sem tud, s talán egy kissé meglepődik majd _ estére, amikor munkából hazatérve az ő szőke kislánya helyett egy barnát talál. Most pedig a szigorú tanulság következne, ha e sorok írója nem szemlélné enyhe megbocsátó mosollyal az egész történetet. így tehát csupán eny- nyit fűz hozzá intelemül: — Kislányok, a hajfesték-vásárlásnál vigyázzatok, mert nem minden barna, ami barna, néha lehet piros is. S inkább a masnitok legyen piros, mint a hajatok ... T. P. cÁ pJrőLkají 1961. szeptember 1». vasárnap A MAGYAR. SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BACS - KISKUN MECVEI LAPJA ÜBU/IET" Ak KATOHAfilEI Bács megyei „hiskatonák“ között Néhány nappal ezelőtt az egyik fővárosi laktanyába látogattunk. Amint átléptük a kaput, mindenütt a honvédségnél megszokott rend és fegyelem fogadott bennünket. Gyors vezényszavak röppentek, s pillanatok alatt sorakoztak fel a rajok, szakaszok, századok. Látszott a katonákon, hogy a vérükben van már minden mozdulat, s könnyedén hajtották végre a parancsokat. Minket előzékenyen tessékelt a klubszobába az ügyeletes tiszt, ahol már mintegy száz Bács- Kiskun megyei, tényleges idejét töltő katona várakozott, akik részletes tájékoztatót kaptak megyénk mezőgazdaságának helyzetéről. Az arcokon feszült figyelem tükröződött. Legtöbbjük parasztfiú volt, s nagyon érdekelte őket az előadás. Az eredményeket mosolygós arcok s felcsillanó szemek nyugtázták. A tájékostaló után megkértük a parancsnokot, engedélyezzen még egy kis időt beszélgetésre. Néhány perc múlva már a laktanya virágágyakkal szegélyezett sétányain lépegettünk. Kovács László tizedes vitte a szót, aki Páhiról vonult be. — Amikor besoroztak, azzal ijesztgettek az idősebb falubeliek, hogy a honvédségnél nagyon keményen bánnak velünk. Itt azonban azt tapasztaltam, más már a katonaélet is, mint azelőtt volt. A fegyelem példás, de a fele sem igaz annak, amit a „kitolásokról” mondtak. Ellenben sok olyat tanulunk, amire otthon nem volt módunk, de szórakzásra és sportolásra is jut idő. — A KlSZ-fclubban van televízió, rádió, magnetofon, sakk, billiárd, asztalitenisz — szólt közbe Csupor András szabadszállási fiú. — Aki olvasni akar, bőven válogathat a sok szép könyv közül, s nyugalmas sarkot is talál magának az olvasóteremben. — Hetenként háromszor van filmvetítés és színházba is mert szép élet a katonaélet Kell is ez a fiatalembereknek, mert itt rendszeretők, fegyelmezettek lesznek, megférfia- sódnak. S ha már majd itt lesznek, sajátítsák dl jól a katonai tudományt, hogy hű védelmezői lehessenek a hazának. •• — tíPnneK'C valamit haza? — Páhira üzenem szüleimnek, dolgozzanak szorgalmasan a tsz-ben. Ha hazamegyek, én is segítek — mondta Kovács László. — Szüleimnek minden jőt kívánok, Matos János tsz-elnök- nek pedig üzenem, ha hazamegyek, számíthat rám a munkában — mondta Nagy István Kalocsára. Hegyi András Tataházára üzeni feleségének, hogy dolgozzon jól a tsz baromfitenyészetében. Bukodi Mihály tudatja feleségével. hogy őszre hazamegy. Mizsei József azt hozza szülei tudomására, hogy tavaszra már ő is a tsz-ben akar dolgozni. Ágoston István, a kiskunfélegyházi KISZ-szervezetet arra kéri, fejlesszék kulturális tevékenységüket, rövidesen hazajön, s újra bekapcsolódik a munkába. Időnk lejárt s a Bács- Kiskun megyei katonák körletükbe távoztak. Parancsnokuk hosszan nézett utánuk, majd felénk fordulva csak ennyit mondott: — Jó katonák, derék legények. Nagy Ottó 850 liier pálinka — „maradék“ barackból A borotai Béke Termedőszö- szövetkezet pagy gyümölcsrak- tára a tavasszal készült el. Most azonban már telis-tele van az elszállításra váró rengeteg gyü- mölccseL A szállítás gyors iramban folyik ugyan, de az utánpótlás is állandóan érkezik. Gazdag volt Borotán az idei gyümölcstermés. Sárgabarackból 1200 mázsa termett a 300 hold- nyi szőlőben köztesként ültetett fákról. Részben a földművesszövetkezet útján, részben szabadpiacon értékesítették. Ebből a várt 70 ezer forint helyett 170 ezer forint jövedelemhez jutott a szövetkezet. Ezenkívül mintegy 850 liter pálinka várható, ami a szövetkezet szeszfőzdéjében kerül kifőzésre. _ A szintén szőlő-köztes őszibarackból 90 mázsát már elszállítottak, de még szállításra és részben szedésre vár 90 mázsa. Almából eddig közel 600 mózást adtak el. A gyümölcsön kívül szépen fizetett a paradicsom, a spárgátok és a zöldpaprika is. Paradicsomból 73 mázsa szabadpiacon, 86 mázsa a földművesszövetkezeten keresztig, került eladásra. Ebből 66 mázsa exportra ment. Ugyancsak szabadpiacon értékesítettek 31 mázsa spárgatököt, valamint 39 ezer darab, és 420 kilogramm zöldpaprikát. . járunk — mondja Bukodi Mihály, aki Szabadszállásról vonult be. Van köslük olyan, aki egy éve katona, s van, aki két éve, s rövidesen leszerel. Mindannyian vidáman beszélnek élményeikről. Valamennyien kaptak már parancsnokuktól dicséretet jól végrehajtott feladatukért. — A gyakorlatokon is úgy vagyunk, mint a termelő munkában — mondja Ágoston István kiskunfélegyházi fiú. — Versenyre kelünk egymással a katonai kiképzés sikeréért. — És mit üzennek a most be- vonulóknak? — Azt, — válaszolja Hegyi András, aki Tataházáról került ide, — hogy míg be nem vonulnak, dolgozzanak jól, azután, ha megkapják a behívót, ne idegenkedjenek "a honvédségtől, PVTOn NÍPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő* Weither Dániel Kladjai a PetöB Népe Lapkladő Vállalati Felelős kiadó: Mezei István! Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközponti 26-19. 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22. Szerkesztő bizottság: 10-38, Kiadóhivatal! Kecskemét. Szabadság tér l/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető! a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 forint Bács-Kiskun megyed Nyomda Vi Kecskemét — Telefoni 15-29. 21-49 KÉP SZÖVEG NÉLKÜL — Kérem a következőt? — Doktor úr! Én nem vagyok beteg. Idejárok a képeslapokat olvasni. ■— Köszönöm, bogy Kihúzta a fogam. Legalább eggyel kevesebbet kell mosnom. — A roller édesapádé! Orvosi rendeletre sportol. J 000000(300000000000000000000000 0 Nem sajnálta a papírt és a fáradságot Makra György könyvelő, amikor a petőfiszállási Jóreménység nevű termelőszövetkezeti csoport legutóbbi közgyűléséről készítette a jegyzőkönyvet. A sorokból töviről-hegyire megismerhető ennek a szépnevű közös gazdaságnak minden sikere-eredménye, gondja- baja. Az újságíró figyelmét azonban ezúttal csak egyetlen, szerényen rejtőző mondat ragadta meg: .. özvegy Tarjányi Illésné 8 darab, Sándor fia 12 darab, vagyis egy család 20 darab sertés hizlalását vállal ták...” ..; Városi ember nem is sejti: milyen nehéz legelővel váltakozó bokros erdők, apróra szabott szántók világában megtalálni az 598-as tanyaszámot egy olyan határban, amely a várostól — Kiskunfélegyházától — van vagy húsz kilométerre is. De végül előbukkan a Tarjányi-tanya hófehér fala, öreg eperfák ölelésében. Mielőtt még egy lélekkel találkoznék — már a tanya környéke elárulja, hogy itt szorgalmas emberek laknak. Kotlóstyúk kotyorá- szik egy falka csibével (ügyes asszony ilyenkor is keltet, nyár végén), frissen kopasztott libák tömege pocskol az itatóvályú körül, és a két legnagyobb eperfa tövéhez pányvázva, kinyújtózva röffen egyet-egyet álmában az anyakoca-pár. Tarjányi néni üres vödörrel a karján éppen a kútra indul. Abból az örökké siető-szaladó, dolgot mindig találó faj- iából való, aki — mint tréfásan mondani szokták — még nyolcvanesztendós korában is átugorja a mai fiatalokat Persze, neki muszáj is. 1943 óta öz vegysorban igazgatja 15 holdas gazdaságát Három fia közül egyik Pesten dolgozik téglagyárban, a másik katonasorban (most ugyan rövid szabadságon éppen itthon van, és az édesanya örömére segít felszedni a krumplit) — egyedül a Sándor fiú él a mamával, de a paraszti mesterséget már csak amúgy felesben űzi, mivelhogy vasutas. — Egy birkát fizettem napszámba idegennek, hogy segített megkapálni a kukoricát — mondja Tarjányi néni, nem panasz — hanem csak úgy magyarázatképpen. — Én már csak inkább a jószággal való bajlódást bírom e!... De a^t jól bírja, meg kell hagyni! öt hízót már leszállított, a hátralevő háromat a fia nevén levő tizenkettővel együtt decemberben adja át Mutatja a süldőket: felül vannak már a 60 kilón és olyan egyforma mind, hogy tán deka különbség sincs köztük. Jól gyarapodó berksir-komval keverékek. Dicséri is a kocákat Tarjányi néni: az egyik tizet, a másik nyolcat fialt s most újra hasas mindkettő. — Van ám nékem 40 libám is szerződésre — dicsekszik kedvesen az özvegy. — 13 kiló tollat már leadtam utánuk. Most hamarosan tömőbe fogom őket. — Miből hizlalják ezt a sok állatot? —■ Hát kitelik a földből, meg aztán a hízók darabja után két és fél mázsa kukoricát ad a vállalat. A libákra is jár takarmány. Aztán — nevet huncut- kodva — nemcsak a kukoricától hízik a jószág. Nézze csak — vezet az udvaron át —, itt van egy kis tábla guggós-tök; szereti ám a malac. Nyárelején a sok faeper sem vész kárba. Sebtében számítást csinálok, hogy 20 hízó és 40 tömött lúd után mennyi pénz is jár. Magam is elhűlök az eredményen —, de Tarjányi Illésné bölcsen figyelmeztet: — Sok ám ezért a pénzért a vesződ- ség is kedvesem. Meg aztán tudja: nősülni akar a Sándor fiam s szólásmondás, hogy: lakodalom — aggodalom! ... Gáspár Klára
