Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-08 / 212. szám
5. oldal 1961. szeptember 8. péntek NYOMDÁSZOK NESZTORA Körmöczi Józsi bácsi meglátogatja volt tanítványait, a fóiegyházi nyomda dolgozóit, s elbeszélget velük munkájukról. Szombat délelőttönként, íélegyházi kis hajlékából, óvatos léptekkel, de még egyenes tartással indul szokásos hétvégi útjára Körmöczi Józsi bácsi, a nyolcvanöt éves nyugdíjas nyomdász, a szakma tiszteletreméltó veteránja. Ilyenkor látogatja meg volt szaktársaiit, benéz egy kisíröccsre a vendéglőbe, elmegy a borbélyához, aki már három évtizede tartja rendben az ábrázatát, s ha az időjárás megengedi, kisétál a temetőbe, felesége sírjához. Hosszú munkásélet van mögötte. Jövőre lesz éppen hetvenöt éve, hogy még gyermekfejjel megismerkedett a nyomdászattal, s nem is hagyta abba azt egészen a nyugdíjba vonulásáig. Közben pedig bejárta szinte a fél világot Segesváron kezdte a pályáját aztán Bukarestben, majd Debrecenben folytatta, megfordult Görögországban, Svájcban, olasz földön, Párizsban és Európa más városaiban. Nem a kalandvágy, csupán a becsületes megélhetés szándéka hajtotta. A világlátás során a nyelvtudás is szinte »-ráragadt-“ s mire újra haza vetődött széleslátókörű, sokat tapasztalt emberré vált. Egy nyomdásztársa rábeszélésére költözött családostul Kiskunfélegyházára 1907. május 27-én. Fejből mondja még ma is élete fontosabb évszámaít, dátumait mert szelleme frisseségét nem tudta elvenni a múló idő. Csendes cigarettázás közben mesél a Tanácsköztársaság napjairól, amikor a Félegyházi Proletár nyomdai munkájáért volt a felelős. Börtönbe is került emiatt, s csak a véletlen szerencse mentette meg, hogy nem jutott Francia-Kissék karmai közé. Sorba veszi népes családja, nyolc gyermeke életéhez kapcsolódó emlékeit — a becsülettel felnevelt fiúk, lányok életútját szintén pontos dátumokkal tartja számon —, sorolja unokáinak nevét — s hangjából a megelégedettség árad. Tizenöt év híján egy század sok-sok eseménye van mögötte ... Amikor kis hajlékának ajtaján kilép a látogató, úgy érzi, hogy a küzdelmes múlt elevenedett meg előtte. F. Tóth Pál Készül a járás monográfiája Mint ismeretes, a kecskeméti járási népfront-bizottság akcióbizottságot hívott létre a 257 000 katasztrális holdon elterülő, s 85 ezer lakost számláló járás községeinek fejlődését bemutató monográfia elkészítésére. A tervek szerint a mintegy ezer oldalas járási monográfia 1962 első negyedévében lát napvilágot 45. Kruger összerezzent és nem tudott felocsúdni. Már-már elhatározta, hogy megkísérli a lehetetlent: a további tagadást, amikor ismerős hang térítette magához. A terem hátsó sarkából Frőben szólt hozzá — igen az a Frőben, akinek némi köze volt a fontértékesítési műveletekhez: — Kedves Krugerem, ezek az urak itt igen jól értesültek ... A beszélgetés azzal folytatódott, hogy Kruger rágyújtott egy Chesterfieldre, s azzal végződött, hogy meghívták szakértőnek a brit hadsereg Toplitz- tavi expedíciójához. És megdicsérték szakértelmét: a fontok valóban kitűnőek voltak ... A ládák nem kerültek elő a tó fenekéről, s Kruger meggyőződhetett róla, hogy tulajdonképpen nem is nagyon akarták a felszínre bukkanásukat. Az expedíció rövid zárójelentéssel befejeződött és Kruger visszakerült a lazított hadifogságba. Tengette napjait, a biztonság kedvéért még mindig Krause maradt... Egy szép napon különös ajánlatot hallott: Szökjön meg. A különös abban állott, hogy a javaslat tevő nem valamelyik bajtársa, hanem egy amerikai hadnagy volt... Kruger csapdát sejtett, nehezen határozta el magát, de úgy gondolta: lesz, ami lesz... Az amerikai hadnagy a francia kémszolgálat embere volt. Krugert a Deuxieme Bureau vette szárnyai alá és visszatért az útlevélhez. Lefüggönyözött fekete autón és titokzatos repülőgépeken utazott, megjárta Észak-Afrikát és Indokínát, Az útlevél hamisítás csupán azelő- iskola volt, kényes feladatot kapott: olyan provokációs célzatú »eredeti dokumentumokat« kellett előállítania, amelyek ürügyül szolgáltak letartóztatá3Cél brigád, kél uztendeje Hagyat* tovább ? (5.) Jól mondta Milasinné: a hírnév kötelez, de nem csupán a »Hámán Kató« szocialista brigád, hanem az egész Bajai Gyapjúszövetgyár esetében. Hogy vélekednek erról a vezetők? Mit mond Kossár Lajos igazgató? Ötvennégy »sínben... — Olyan kérdés ez a brigádokkal való foglalkozás, amiben egy kicsit mindenkinek igaza van. Ezért nehéz igazságot tenni. Kezdjük talán a gyár helyzetével. A Minisztertanács és a SZOT elnöksége vándor- zászlójának birtoklása jobb munkát, összehangoltabb vezetést igényel. További sikerek: elérésére kötelez bennünket. Hegy ez mennyire nem könnyű, arra csak egy pár tényt említek. Amióta exportlehetőségeink megnőttek, nem tudjuk, mi az a nagysorozatú termelése Külföldi vásárlóink igényeinek kielégítése olyan nagy áruválasztékot igényel, hogy jelenleg a Bajai Gyapjúszövetgyár 54 féle színkombinációval kénytelen dolgozni. Ez okozza a legtöbb gondot Gépparkunk elavult, de helyenként kevés is ehhez. Mi- lasinné panasza is ezzel kapcsolatos. Kártolóüzemünkben szűk a termelési kapacitás. Gyakran a nyersanyag minősége sem a kívánt értékű, de a tervet teljesíteni kell. Ezért idegesek, néha még gorombák is a műszakiak, hiszen naponta egész sor problémát kell megoldaniuk. “ Átgondoltabb munkaszervezéssel azért lehet ezen köny- nyiteni. A brigádok azt mondják, több is telik tőlük ha biztosítják a folyamatos munka műszaki feltételeit Ha pedig a brigádok többet adnak, több figyelmet is érdemelnek. A brigádok és a műszakiak viszonya — Igaza van — mondja az igazgató —, de hallgasson meg engem is. Ameddig kevés brigád működött nem volt itt hiba. De ma már húsz brigádunk van, s lehet hogy jövő ilyenkor már negyvennel számolunk. — Annál többet kell a meglevőkkel foglalkozni. Nem gondolja, hogy a brigádok patro- nálását tekintve egy kicsit kényelmesek lettek a műszakiak? — Igen, ezt mi is észrevettük. Sokan szívesebben foglalkoznak egy-egy dolgozóval, mint egy brigáddal, mert az könnyebb. Figyelembe kell azonban azt is venni, hogy a műszakiakban is sok az új, a kevésbé tapasztalt ember. Gyárunk az utóbbi években rohamosan fejlődött Kevés a műszaki káder. Ráadásul az új teljesítménynormák bevezetése, a termelékenység fokozatos növelése felborította a régi üzemi rendet — Sok mindent kell tehát helyére tenni, hogy az új feladatoknak megfelelően szervezzék át a munkát Hogyan képzeli ezt a vezetőség? a djai&k izárntj/in Száz áx A Szakszervezetek Megyei Tanácsa és a Katona József Társaság közös kultúrtörténeti jellegű füzetsorozata. a Népkutató Füzetek VII. számát kaptuk kézhez. Az érdekes és kisebb terjedelmű tudományos dolgozatokat tartalmazó füzetek, amint az hírlik, ma már fővárosi szakmai körökben is ismertté váltak. Sokan és nagy érdeklődéssel várják a sorozat újabb példányainak megjelenését A hetedik Népkutató Füzet Joós Ferenc helytörténeti vonatkozásban pótolhatatlanul érdekes rövid művét tartalmazza. A „Száz év a dalok szárnyán” a Kecskeméti Bartók Béla Énekkar egy évszázados történetét mondja el. Bevezetőjében a szabadságharc kecskeméti történetének érdekes adalékait találhatjuk, majd bes zámol a mű a kecskeméti dalosok országos sikereiről. Joés Ferenc nagy gondot fordított arra, hogy ne csak néhány' embert érdeklő, szűkén vett énekkari krónikát adjon, hanem mindig szervesen ösz- székapcsolja az énekkar százéves történetében --egymást váltó eseményeket, a táj, az ország, a Duna— Tisza köze történeti eseményeivel. A korfestésnek ez a szándéka avatja nemcsak benfente- sek számára, hanem az érdeklődő széle- sebbkörű közönség előtt is érdekessé, élvezetessé a Népkutató Füzetek legújabb számát Cs. U sokhoz, kivégzésekhez, egész tömegmészárlásokhoz. A hamis iratokért valódi fontot kapott. Kaphatott volna frankot vagy dollárt, de Krugert — amikor választhatott — megmagyarázható vonzalom fűzte éppen a fontokhoz... És a pénzesutalványok szépen vitték haza a valutát, a feladó mindig egy bizonyos Benedikt Krause volt a feladási hely sohasem szerepelt a szelvényeken, egy bankszámlaszám fedezte. 1950 nyarán, amikor Nyugat- Németország már első lépéseit tette veszélyes útján, Kruger szerződése lejárt s a franciák sem tartóztatták a honvágyat érző új szövetségest. Párizsból repült Nürnbergbe, ahol az Igazságügyi Palotában kellett átesnie nácitlanítási eljáráson. Mindent előre letárgyalt, mégis szorongást érzett, amikor he- lyetfoglalt a bíróság előtt »Az és nürnbergi perem ...« — gondolta kesernyésen. A félelemre nem volt sok oka, ledarálták a tényállást, kérdések nem hangzottak el, válaszokra nem volt szükség, s a bíró emelt hangon hirdette ki: »Gratulálok önnek. mint a Német Szövetségi Köztársaság szabad polgárának. Illeszkedjen be mielőbb, tevékenyen társadalmunkba...« A tárgyalás öt percig tartott... Kruger már Nümbergnél tartott elbeszélésében, amikor csengettek. A legidősebb fiú nyitott ajtót, s Wegnert vezette be. Feltűnően izgatott volt és négy- szemközti beszélgetést kért — Családom előtt nincs titkom — válaszolta kurtán Kruger. Wegner nyelt egyet, körülnézett a figyelő öt szempáron, azután elkezdte: — Meg kell próbálnunk. Ha mi összefogunk... — lihegett, amint indulatba jött. — A kincset fel kell hoznunk. Milliomosok leszünk! A Hansch akarta kiásni! Hahhaha — felnevetett, de hangjában volt valami tébolyult — a Hansch, egy altiszt! Aknára lépett, és most úgy húzza féllábon. De mi, ha mi ösz- szefognánk... — Fantasztákkal nem tárgyalok — mondta hűvösen Kruger — Kari fiam, mutasd meg légyszíves ennek az úrnak a kijáratot. (Folytatása következik.) — Elsősorban a brigádok támogatásával. A pártszervezettel és az üzemi bizottsággal már megegyeztünk. Holnap összehívjuk a brigádveztők és az őket patronáló műszakiak értekezletét, hogy közös nevezőre jussunk velük minden olyan kérdésben, ami eddig a szocialista brigádok és a cím elnyeréséért küzdő munkacsoportok működését gátolta. Félnapos vita Az értekezletre péntek délután került sor. Több hasznos javaslat, hangzott el. Szenvedélyesen vitáztak a brigádok gondjairól, a jobb munkát gátló akadályokról és jelentős határozatok születtek. Megpróbálom röviden összefoglalni a közel félnapos vita lényegét. Az első igény ami felvetődő tt* így hangzik: A műszakiak az eddiginél több és kézzelfoghatóbb segítséget nyújtsanak a brigádoknak. A határozatba pedig ezt írták: A műszaki patronálok a brigádok tagjaiként sokoldalúan segítik az egyes brigádokat termelési feladataik elvégzésében, szakmai ismereteik növelésében. A félévi termelési tanácskozások előtt pedig közösen értékelik az eredményeket, hiányosságokat, a műszaki patro- názsmunka tapasztalatait, és meghatározzák a további előrehaladáshoz szükséges feladatokat. A gyár terveinek teljesítése az eddigieknél lényegesen ösz- szehangoltabb munkát igényel az egyes üzemrészektől. Ezért új alapokra kell helyezni a munkaversenyt és növelni kell a brigádok számát. De ez csak úgy lesz eredményes, ha előbb a régi brigádokat „egyenesbe hozzák” megerősítik, aztán majd ők segítenek a gyár vezetőségének a további szervezésben. Megbeszélték ennek a hogyanját is: A jó eredményt elérő brigádok vállalják, hogy rendszeresen támogatják a gyengébb vagy újonnan alakult brigádokat Sokoldalúan tanácskoztak arról is, hogy a brigádverseny! úgy kell tekinteni, mint az üzemben folyó szocialista verseny szerves részét mivel sok dolgozó a más versenyformák leértékelését látja a brigádmozgalom terjedésében. A szocialista brigádok ezért vállalták, hogy rendszeresen segítik többi dolgozótársaikat is. Egyenlő esélyek Szó volt arról te, hogy a Szocialista brigádok hol részesülnek jogtalan előnyökben, vagy hátrányos megkülönböztetésben. Egyetértettek abban, hogy mivel a szocialista brigádok elsősorban munkabrigádok, az értékelésnél olyan mércét alkalmazzanak, melyben nem kételkedik senki. Vagyis egyenlő esélyekkel induljanak a versenyben, s a munka nehezét megosztva, a többiekkel azonos körülmények között érdemeljék ki a szocialista címet, vagy további megtartását. Szabó Évában sajnos több sértődöttség maradt a kelleténél. Erre az értekezletre sem jött el. Címük megtartására sem tettek új vállalást. Az értekezlet ezért úgy döntött: javasolni fogják a legközelebbi termelési tanácskozásnak, vegyék vissza tőlük a szocialista címet. Éváék már nem versenyeznek érte, de a többiek újúlt erővel fogtak munkához. Biztos^ vagyok benne, Milasin Ottónénak is lesz miről számot adni ősszel a szocialista brigádvezetők országos tanácskozásán. (Vége.) Sándor Géza
