Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-27 / 228. szám
1981. szeptember 2*1, szerda S. oldal Nagyszerű kezdeményezés volt 1958-ban ennek a létesítése, mert a szövetkezet vízterületén nagyon sok a kagyló. Lényegében a bajai szövetkezet irányítja a paksi, tolnai, siód és bajai részen a kagylók szedését A kagylógyűjtés kifizetődő, ötszáz forintot adnak mázsájáért és egy kagylószedő a feleségével együtt naponta egy mázsát is összegyűjtheti Az üzem udvarán hatalmas halom vár feldolgozásra. A kagylószedők ebben az évben már nyolc vagonnyit gyűjtöttek össze. Hogyan lesz a kagylóból inggomb? Nagyon érdekes a munkafolyamat. A kagylókat 24 óráig vízben áztatják. Ezután a kiszúrógépbe kerül, amely gombnagyságú darabokat vág ki a csillogó kagylókból. A nagyokból általában 0—7, a kieső általános jövedelem 14 ezer forint volt — 62 forint 80 fillér jutott munkaegységenként Az azt megelőző évhez viszonyítva több mint íooo forinttal emelkedett az évi kereset. Az egész évben távol levő halászok birgádszállásainak, halásztanyáiknak újjáépítésére félmillió forintot fordítottak a legutóbbi jeges árvíz után. A legAlmosítő a csend, a némaság itt, távol a várostól, a Dunántúlt és az Alföldet összekötő vasúti hídtól északra húzódó Dunaágban. Ide nem hallatszik a fürdőzők kacagása, a hajókürtök búgása is alig-alig, csak a víz csobog a fövenynek ütőd ve, és a fák, a parti erdő hosszú, égnek meredő nyárjai susognak halkan, andalítóan. Különös világ a bajai halászok birodalma! Állunk a vízparton a rég! halásztanya mellett, ahol meghajlik a Duna és a napsugaraktól Uatászak., — Olyan mesterség ez, ami apáról fiúra száll — valahogy így határozza meg a halászok mesterségét a brigádvezető. — öreg, tapasztalt halászok vagyunk már valamennyien. Életünk nagy részét a vízen töltjük. Különben nem is olyan könnyű a mi munkánk. A ha*—i Tájon milyen lesz a mai fogás? — A halászok az iszapban térdig gázolva összehúzzák a hálót dgy ragyog a viz, mint a hold- sarló felhőtlen éjszakán... A halászokat várjuk, a bajai Új filet Halászati Termelőszövetkezet gazdáit, akik ezelőtt pár órával keltek útra csónakjaikon a hálóikkal és feleveztek kilométerekre a vízen, hogy azon lefelé Indulva gazdag zsákmányra tegyenek szert Csendes a víz, élettelennek tűnik a táj. Nemsokára feltűnnek a csónakok és kísérőnk, a halászati szövetkezet könyvelője, Keszthelyi Györgyné tölcsért formál kezével a szája elé. — Hahó! Hahaaaó! Csónakot kérünk! A visszhang, egy öblös, mély bariton, nem késik soká: — Hahó... megyünk! Forgandó a szerencse Csónak ötödik a parthoz, benne a halász, napbarnított arcú, kérges tenyerű ember, térdig érő gumicsizmában sürgetve nyújtja a kezét; — Siessenek... Nem veszíthetünk időt... S már markolja is az evezőt Simity István. Gyorsan siklunk a halászok után. Űközben figyelem a brigádvezető arcát. A homlokán összefutó ráncok mintha mesélnének a halászok különös életéről. Gyermekkoromban is ilyennek képzeltem őket: erős és bátor embereknek, akik dacolva a víz szeszélyeivel, merítik a mélybe hálóikat Nem csalódtam bennük. Ilyenek ma is a halászok: nap nap után járják a vén folyó vizét, és ha egy kicsit is melléjük pártol a szerencse, együtt örülnek valamennyien a jó fogásnak. lásztörténetekben sohasem hagy el bennünket a szerencse, de a valóságban erre nem számíthatunk. A szerencse az oly ritka dolog! Majd meglátják, hogy milyen nehéz a halászat! Felemel! a kezét, társainak Integet. Az előttünk levő csónakok megállnak. Űj tanyához érkeztünk. Így nevezik ők azokat a Utánuk, mint a gyöngyök a nyakéken, úgy csillognak a vízen a hálótartó parafák. Perceken belül bekerítenek egy részt a vízen, s a parton levők húzzák, vonszolják a hálót. Akik a parton maradtak, gumicsizmában térdig gázolnak az iszapban. Havas Ádámról, Voj- novics Antalról és Miska fiának az arcáról bizony dől a verejték. Meleg is van, a háló is nehéz, az iszap pedig ólomsúllyal húzza a lábakat. A vizen csillogó parafagyöngysor egyre kisebb lesz. Itt-ott egy-egy hal ugrik a magasba, keresné az utat, a menekülési lehetőséget az egyre jobban ösz- szeszoruló csapdából. Menekülésre azonban már nincs idő. A halászok felsóhajtanak, ingujjba törlik homlokukat, és Sümegi Ferenc a háló mellé evez bárkájával, hogy mérés után azonnal elindulhasson a mai fogással Bajára. Lemérik az újabb fogást és kiderül, hogy ezen a napon 100 kiló keszeg, 20 kiló csuka és 6 kiló süllő akadt a hálóba. Kifújják magukat a halászok. Volt már jobb fogásuk, volt rosszabb is. Arra is tudnak példát, hogy egy halászaton 1000 forintot is keresett egy halász. Viszont a halász-balszerencse sem ritka: ilyenkor csak 5—6 kiló ficánkol a hálóban. Három éve lehetett, hogy a rezéti brigád — erre most is büszkén emlékeznek — 116 kilogramm tokot fogott. Ezek a tengeri halak ívni jönnek fel a folyóvízbe. Rövid pihenés után újra munkához látnak a halászok. Bársebbekbpl 3—4 gomb lesz. Ezeket osztályozzák, csiszolják, lyukasztják, majd amikor a gomb megkapja eredeti formáját, vegyszerekkel fényezik. Az üzemet ebben az évben korszerűsítették automata osz- tályozóval, csiszolóval és porelszívóval. Huszonkettőn dolgoznak itt, és havonta félmillió inggombot készítenek. Évi tervük hat-hét millió darab. A gombokat a Bajai Ruhagyár veKészül az inggomb. Szévald Józsefné a lyukasztógép mellett. több brigádszálláson már van rádió is. S a jövő? Nagy terveket szőnek a halászati szövetkezetben. Jövőre félbelterjes gazdálkodást akarnak létesíteni a szeremlei Ru- govicán, s a Duna decsi holtágán. Szeremlénél 365 ezer foElkészült az ízletes rántott hal. A bajai Halászati Termelőszövetkezet halászcsárdáját sokan látogatják. Képünkön Istók Imréné szakácsnőt és özv. Geri Józsefné felszolgálónőt látjuk. Innen már nem menekülhetnek a halak, összeszorult a csapda — kezdődhet a halmérési helyeket, amelyeket halászatra kiválasztanak. Ennek a brigádnak tizenkét tanyája van. Hol az egyiken, hol a másikon veti ki hálóját a hat halász. A brigádvezető magunkra hagy. Most ott van a helye neki is a többiek között... Megkezdődik a halászat. Csónakkal húzzák a vízbe a több mint 300 méteres perionhálót. kába teszik a letisztított hálót és vidáman indulnak csónakjaikkal a halásztanya felé... Gyöngygomb — kagylóból A kedves meghívás elöl nem tudtunk kitérni. Meglátogattuk a gyöngygombgyártó segédüzemet szi át A gombüzem 600 ezer forintos féléves tervét 750 ezer forintra teljesítette, s mintegy 8000 forint külön prémiumot kaptak ezért a dolgozók. A gombüzemben most megpróbálják megőrölni a teljesen használhatatlan kagylóhulladé- kot és abból divatgombokat akarnak készíteni. Ez újabb milliós árubevételt jelent majd a bajai halászati szövetkezetnek. Tizennégy vagon hal A HTSZ központi Irodáján beszélgetünk. Az Üj Élet nagy utat tett meg, jövőre ünnepli tízéves fennállását. Mint bérlő szövetkezet alakult még a fel- szabadulás első napjaiban és 1952-ben lett harmadik típusú szövetkezet. Hetvenöt tagja van. ebből ötvenhármán éjjel-nappal hálóval járják a közel 6000 holdas vízterületet, huszonketten pedig a gyögygombgyártó üzemben dolgoznak. Az évi 14 vagonos termelési tervükből 9 vagonnal már teljesítettek. A szövetkezetnek közel más- félmillió forintot érő vagyona van, s ebből egymillió a fel nem osztható közös alap. Állandóan emelkedik a tagok jövedelme is. Tavaly az egy főre ríntos költséggel megoldják j zsilipelést, Decsen pedig 70 eze forint értékű lesz a saját erő bői felhasználandó összeg ; zsilipek és lezárógátak építésé re Nagy gondot fordítanak a: ivadékolásra is. Az elmúlt év b«i 60 mázsa ivadék került ; vízbe, s jövő tavasszal újra 3i mázsát ivadékainak. A szövet kezet legfontosabb célja: évrő évre minél több halat adni nép gazdaságunknak. A bajai halászokról írtunk; életükról, munkájukról és eddigi eredményeikről próbáltunk vázlatos képet festeni olvasóinknak. Sokan ismerik őket a városban és környékén. Munkájuk valóban nem könnyű és nem olyan romantikus, ahogy azt a halásztörtén etek bén halljuk. Erő kell hozzá, éveken keresztül kitartó munka, küzdelem a vízzel, annak szeszélyeivel, s a tavaszi jégzajlással. De ők megbirkóznak mindezekkel. Apáról fiúra száll a mesterségük, és kínálhatnának nekik könnyebb és jobb munkát — biztosan egyikük sem fogadná el. Becsüljük ezért őket! Márkus János és Pásztor Zoltán riportja
