Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-27 / 228. szám

5, »Irtai IMI. szeptember 27, szerda Damnos szólamlkat hangoztatott Kennedy az EHSZ-ben Nyugaton csalódást keltett az elnök határozatlansága , New York. (TASZSZ) Szep­tember 25-én John Kennedy, az Egyesült Államok elnöke be­szédet mondott az ENSZ-köz­gyűlés ülésén. Beszéde elején mély sajnálko­zást fejezett ki Hammarskjöld haiála miatt. Kijelentette, még sohasem volt olyan szükséges, mint most, hogy „megerősítsük hűségünket az ENSZ alapokmá­nya iránt”, mert szavai szerint „e szervezet fejlődése az egyet­len igazi alternatívája a hábo­rúnak”. „A háború — mondotta az Egyesült Államok elnöke — megszűnt ésszerű alternatíva­ként szerepelni. A feltétel nél­küli háború többé nem vezet­het feltétlen győzelemhez. Töb­bé nem szolgálhataja a viták megoldásának eszközét.” Az Egyesült Államok elnöke arra buzdított, hogy „építsük fel a béke megőrzésének nem­zetközi alapját” — mondván, hogy „ehhez az ENSZ-nek új erőt kell gyűjtenie és új fel­adatokra kell vállalkoznia”. Szavai szerint az ENSZ meg­erősítéséhez mindenekelőtt az szükséges, hogy „válasszanak egy kiváló személyiséget, aki betöltheti a főtitkár funkcióit”. Ezzel kapcsolatban Kennedy el­lenezte azt a szovjet javaslatot, hogy a főtitkári tisztet cserél­jék fel kollektív szervezetre, amelyben a világon kialakult mindhárom államcsoport — a szocialista országok, a nyugati országok és a semleges orszá­gok — képviselve volna. Egy ilyen szerv megalakítása Ken­nedy állítása szerint „azt jelen­tené, hogy a rendet anarchiára cseréljük”, sőt mi több, „azt je­lentené, hogy a hidegháborút meghonosítjuk” az ENSZ-ben. Rátérve a leszerelés problé­májára Kennedy kijelentette: „Ez már nem szovjet probbléma és nem amerikai probléma, ha­nem az egész világ problémája.” „Szervezetünk 15 év óta törek- ezik a fegyverzet csökkentésére és megsemmisítésére. Most ez a cél már nem álom többé, ha­nem az élet vagy halál gyakor­lati kérdése. A leszereléssel ösz- ezefüggő veszélyek elhalványul­nak, ha összehasonlítjuk őket a korlátlan fegyverkezési ver­seny veszélyeivel.” „A háború eszközeit — hangsúlyozta az el­nök — meg kell semmisíteni, még mielőtt azok semmisítenek meg bennünket.” Miután emlékeztetett a lesze­relési tárgyalások elveiről szóló szovjet—amerikai közös nyilat­kozatra és kijelentette, hogy „nem minden elvi kérdés nyert megoldást és az elvek önmaguk­ban nem elegendők”, Kennedy azt javasolta, hogy „haladjuk túl az elvi megállapodásokat és jussunk megegyezésre a tényle­ges tervekben”. Ezzel kapcsolatban Kennedy bejelentette, hogy az Egyesült Álamok a közgyűlés elé terjesz­ti a hatásos nemzetközi ellenőr­zés mellett végrehajtandó álta­lános és teljes leszerelés prog­ramját. Az elnök ezután az Egyesült Államok „új leszerelési prog­ramját” ismertette. Kennedy azt állította, hogy ez a program „kiegyensúlyozott és átgondolt szakaszokat irányoz elő és egyetlen államnak sem nyújt semmiféle katonai előnyt más államokkal szemben” és „megteremti a béke megőrzésé­nek eszközét és megsemmisíti a háború eszközeit”. Jóllehet Ken­nedy kijelentette, hogy „a lesze­relés ne legyen egyszerűen jel­szó”, a programban foglalt in­tézkedések láthatólag nem irá­nyozták elő sem a fegyverek megsemmisítését és a fegyveres erők feloszlatását, sem az atom- és más tömegpusztító fegyverek eltiltását, sem az idegen terüle­teken levő katonai támaszpon­tok felszámolását. Az elnök fel­szólalásából kitűnik, hogy a le- amerikai programja a Megkezdődött az atomerő-sz ervezet Idei kongresszusa Báct. A bécsi Burg nagyter­mében kedden 77 ország 350 küldöttének részvételével meg­kezdődött a nemzetközi atom- erő-szervezet ez évi kongresszu­sa. A két hétig tartó tanácsko­zásnak egyik legfontosabb és legnehezebb feladata az lesz, hogy a távozó amerikai Ster­ling Cole helyébe megválasszák a szervezet új vezérigazgatóját. hasadó anyagok gyártásának megszüntetésére és az űrberen­dezések felbocsátásának ellenőr­zésére helyezi a hangsúlyt, hol­ott, mint ismeretes, ezek az in­tézkedések egymagukban ko­rántsem biztosíthatják az általá­nos és teljes leszerelést Kennedy ismét állást foglalt amellett, hogy az általános és teljes leszereléstől elkülönítve tárgyaljanak az atomfegyver­kísérletek megszüntetéséről. Az Egyesült Államok elnöke a továbbiakban kijelentette, hogy az amerikai kormány nem hagy­ja figyelmen kívül „a hagyomá­nyos gyarmati rendszer még mindig fennálló problémáit, me­lyek továbbra is szervezetünk napirendjén szerepelnek”. Azt állította, hogy az Egyesült Álla­mok „nemcsak szemlélője, ha­nem részese is kíván lenni an­nak a békés és gyors átmenet­nek, amelyben a gyarmati or­szágok egyenjogú partnerekké válnak”. „Az önrendelkezésnek ez a folyamata — mondotta — a mi együttérzésünket és támo­gatásunkat élvezi.” Kennedy azonban egy szót sem szólt ar­ról, hogy az Egyesült Államok milyen álláspontot képvisel a gyarmati országoknak és népek­nek nyújtandó függetlenség problémájával kapcsolatos olyan időszerű kérdésekben, mint az algériai nép függetlenségi harca, az angolai nép felszabadító küz­delme, a délnyugat-afrikai hely­zet. Csak azt a veszélyt emle­gette, amely véleménye szerint Laosz népét fenyegeti. Az elnök, miután rámutatott, hogy a laoszi tárgyalások „most döntő stádiumba jutottak”, ki­jelentette: „Mi síkraszállunk a valóban semleges és független Laoszért, azért, hogy Laosz népe mentes legyen a külső beavat­kozástól, hogy az emberek ott békében éljenek egymással és szomszédaikkal abban a meg­győződésben, hogy területüket nem használják fel mások ellen intézett támadásokra. Mi síkna- szállunk egy olyan Laoszért, amely (mint Hruscsov úr és én megállapodtunk Becsben) ha­sonló lesz Kambodzsához és Burmához.” Kennedy beszédének ebben a részében durva kirohanásokat intézett a szocialista országok ellen. Az Egyesült Államok elnöke jelentékeny figyelmet szentelt a német problémának, többek közt a nyugat-berlini kérdésnek. Most is, mint előző nyilatkoza­taiban az állította, hogy „ameny- nyiben veszélyes válság alakul ki Berlinben — és fennáll ez a válság —, az nemcsak annak a ! következménye, hogy veszély fe­nyegeti a nyugati hatalmak lét­fontosságú érdekeit és komoly kötelezettségeit, hanem annak is, hogy veszély fenyegeti Nyugat- Berlin szabadságát”. „Nekünk teljesítenünk kell e kötelezettségeinket — mondotta Kennedy —, a nyugati hatalmak elhatározták, hogy minden esz­közzel, amelyet rájuk kénysze­rítenek, megvédik kötelezettsé­geiket.” Ugyanakkor az elnök azt mondotta, hogy az Egyesült Államok „nem ragaszkodik sem­miféle merev formulához”. „Mi hisszük, hogy lehetséges a békés megegyezés, amely megvédi Nyugat-Berlin szabadságát, t szövetségesek jelenlétét és Ber­linbe jutását, elismerve ugyan­akkor mások történelmi és jo­gos érdekeltségét az európai biz­tonság szavatolásában. Most majd kiderül, hogy megvan-e & tárgyalások lehetősége. Még túl­ságosan korai arról beszélni, hogy milyenek a kilátások. Mi a magunk részéről örömmel je­lentjük majd be a megfelelő pillanatban, hogy megtaláltuk a megoldást, mert nincs szükség válságra Berlin miatt.'5 Kennedy beszédének sajtóvisszhangja Párizs. Kennedy amerikai el­nöknek az ENSZ közgyűlésér elmondott beszédét a párizsi kormánysajtó és a rádió hír- magyarázói kedvezőtlenül fo gadták. Csalódottságukat han goztatják az elnök határozatlan sága, erőtlensége láttán. A pá rizsi rádió hírmagyarázója le szögezte, hogy semmilyen ú elemet sem tartalmazott Ken­nedy beszéde. A jobboldali Figaro „veszélye* taktikai tévedéseket” fedett fel Kennedy megnyilatkozásában és ennek alapján megjegyzi: Wash ingtonban is elkövethetnek szá mítási hibákat. Az Aurore sze rint „Kennedy akadémikus be széde” nem vetett fényt az ame rikai diplomácia szándékaira, é csak azt az érzést erősítette mer a diplomáciai megfigyelőkben hogy az Egyesült Államok ha bozik. Az Humanité aláhúzza Ken nedy kijelentését: „bármilye eszközzel” késznek nyilatkozii a nyugatiak „berlini jogainak megvédésére. A Francia Kom­munista Párt lapja kommentár­jában megjegyzi: az utóbbi na­pokban a politikai személyisé­gek egész sora tett más nyilat kozatokat. Spaak, Paul Reynauc, sőt az amerikai Humphrey és Mansfield szenátor is. Állásfog: lalásuk közös pontja az a fells mérés volt, hogy lehet és kell t tárgyalni. A Szovjetunió, 8 NDK és a többi szocialista oi szág határozottsága, az általu meghozott konkrét intézkedése' megmutatták, hogy hiábavaló £ ’ olyan nyugati politika, amely a tárgyalások gondolatát elutasít­va a megfélemlítést célozza. — Kennedynek magának is számot kellett vetnie ezzel az áramlat­tal. Ez indította arra, hogy be­szédébe egy ésszerű mondatot iktasson be. Ebben felemlíti egy „békés megoldás" lehetőségét, amely számolna „más országok (tehát nemcsak a nyugati álla­mok) jogos és történelmi érde­keivel”. Egyetlen mondat egy majdnem egyórás beszédben nem sok. Ez csak azt erősíti meg, hogy a tárgyalások gon­dolata csupán akkor ölt testet, ha a népek kivívják — írja a Francia Kommunista Párt lapja. A nemzetközi atomero-szervezetben kapjon tanácskozói státust a Szakszervezeti Világszövetség A Trud cikkéből Moszkva. (TASZSZ) Alek- szandrov a Trudban közölt cik­kében felveti a kérdést, hogy meg kell adni a tanácskozód státust a Szakszervezeti Világ- szövetségnek a nemzetközi atom- erő-szervezetben. A cikkíró emlékeztet rá, hogy a Szakszervezeti Világszövetség már 1957-ben kérte ezt 1957- ben és 1958-ban a Szakszerve­zeti Világszövetség részt vett a nemzetközi atomerö-szervezet ülésszakain. Az ezt követő ülés­szakokra azonban nem nívták meg a Szakszervezeti Világszö­vetség képviselőit 1959-ben a nemzetközi atomerö-szervezet végrehajtó tanácsa a nyugati hatalmak képviselőinek nyomá­sára elutasította a Szakszerve­zeti Világszövetség kérését, ami nyilvánvalóan megkülönböztető intézíkedés volt 1960-ban ismét megtagadták a a tanácskozó státust az SZVSZ-töl. Bécsben kedden ismét meg­kezdi munkáját a nemzetközi atomerö-szervezet soron levő ülésszaka. Az SZVSZ titkársá­ga ezzel kapcsolatban felújította azt a kérést hogy adják meg számára a tanácskozói státust A Szakszervezeti Világszövet­ség — a világ legnagyobb szak- szervezeti központja — nagy és megérdemelt tekintélynek ör­vend az egész világ dolgozói körében. Éppen ezért meg kell* hogy szűnjék vele szemben ai megkülönbözetetés és meg kell* hogy kapja a tanácskozói stá­tust a nemzetköz rtomerö-szer- vezetben. A német kérdés békés rendezéséről tárgyalt a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség Titkársága A Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség Titkársága rendkí­vüli ülést tartott, amelyen részt vett Werner Lambertz, a Sza­bad Német Ifjúság Központi Tanácsának titkára is. Az ülés­ről közleményt adtak ki, amely­ben a DÍVSZ Titkársága ismé­telten kijelenti: Fenntartás nékfil bfzflc a Német Demokratikus Köz­társaság fiatalságában és tá­mogatja ifjúsági szervezetét (FDJ), amely ingadozás nél­kül mozgósította az ország fiataljait a kormány hatá­rozatainak védelmére. E határozatokat, amelyeknek célja a béke megszilárdítása Európában és az egész világon, támogatja a Szovjetunió és a többi szocialista ország is. A Á nyugatnémet fegyvergyárak teljes gőzzel dolgoznak A lengyel hadsereg lapjának leleplezései Varsó. (MTI) A Zolnierz Wol- nosci, a lengyel hadsereg lapja tényadatokat közöl arról, hogyan szegték meg a nyugati impe­rialisták és segítségükkel a bon­ni tőkések a német újrafelfegy- verzést tiltó potsdami egyez­ményt. A lap rámutat arra, hogy amióta a Német Szövet­ségi Köztársaság vezetőszerepet játszik a NÁTO háborús tervei­ben, a nyugatnémet fegyver­gyárak teljes gőzzel dolgozna!:, az egykori náci monopóliumok, Hitter volt fegyvergyártói nyu­gati segítséggel munkához lát­tak. Eleinte — az 1953—1957 években — a Bundeswehr fegy­vereit 60 százalékban külföldön gyártották. A hírhedt Mer - serschmitt például Spanyolor­szágban tervezte a Luftwaffe legújabb gépeit. 1957 után azonban vérszemet kaptak a nyugatnémet tőkések és 1960- ban a Bundeswehr fegyverei­nek 79 száza'éka már hazai gyártmányú volt Tavaly kato­nai objektumok, repülőgépek és harci felszerelések gyártásá­ra 18,5 milliárd márkát fordí­tottak » Német Szövetségi Köz­társaságban. A katonai megren­delések legnagyobb szállítói ma ugyanazok a konszernek — az I. G. Farben, az AEG, a Sie­mens —, amelyek annak ide­jén a hitleri hadsereget fegy­verezték fel. A lap közli, hogy a nyugat­német monopolisták 190 milli­árd márkát költöttek pusztító terveik megvalósítására. A Német Békeuniő még fokozott ab tevékenysége! tejt lii a jövőben Bonn. A Német Békeunió el­nöksége stuttgarti ülésén elha­tározta, hogy a párt a jövőben még fokozottabb tevékenységet fog kifejteni: országszerte ren­dezendő gyűléseken ismertetik majd a párt álláspontját az idő­szerű kérdésekről. A Békeunió részt vesz a jövőben tartandó községi és tartományi választá­sokon és más csoportokkal és szervezetekkel egy üt lm ű köd ve élénk tevékenységet fejt ki a parlamenten kívül. kiadott közleményben a DTVfvS üdvözli a Német Szöveségi Köz­társaság haladó erőit, amelyek) az államukban érezhető róván®» szellem ellenére küzdenek ané-> met kérdés békés megoldásáért! A Demokratikus Ifjúsági V!-í lágszövetség Titkársága felhív-* ta az európai szervezeteket, hogy szeptember SO-ia és Okto­ber 1-én ratd<m£k meg Berlinben az ifjúsági és diákszervezetek vezetőinek találkozóját I Ezen cserélik M snSeshGcbeel véleményüket, hogy a fiatal«-^ minél szilárdabb egységben áll-i janak a német kérdés remdezéJ sóért vívott harcban. A DIVS2Ä örömmel fogadta, hogy a Nemzetközi Diákszövetség már Is csatlakozott a fel­híváshoz. A Demokratikus Ifjúság VM lágszövetség Titkársága elha-J tározta, hogy irodájának legkő-e zelebbi ülésére felveszi napi-» rendként a német kérdést Külföldről jelentik LONDON. Hétfőn Londonba* megnyílt a Tudományos Szövet-^ ségek Nemzetközi Tanácsának! 9. közgyűlése. A közgyűlés zárt ülésén a Nemzetközi Geológiai Szövetség tagjainak sorába felvette a Ma­gyar Népköztársaság, a Koreát Néji Demokratikus Köztársaság és a Ghánái Köztársaság Tudo­mányos Akadémiáját PÁRIZS. Három hét alatt több mint félmillió látogatója volt a párizsi szovjet kiállításnak. A Versa ill es-j kapunál levő kiállí­tási park felé naponta tízezrek özönlenek, s vidékről is ezrével érkeznek a kiállítás iránt érdek­lődő franciák. TURKU. Mint már jelentet­tük, I.eonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsárak elnöke finnországi látogatása során Turkuba érkezett. Meg­érkezésekor beszédet mondott, amelyben egyebek között fog­lalkozott a szovjet'—finn gazda­sági és műszaki együttműködés jelentőségével.

Next

/
Thumbnails
Contents