Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-22 / 224. szám

Míl. szeptember Ti, péntek Idegeimre megy Kém, nem tréfálok. Hova­tovább valóban ideggyógyin­tézetbe juttat a televízióké­szülék. Azt mondják, hogy ilyen ártalmas TV-masináról nem hallottak még? Nos, én elmesélem, hallgassák csak: Júliusban gazdagodtam ve­le. Volt is nagy boldogság a családban! Néhány napon át • szobába varázsoltuk a fil­met, színházat, sportmérkő- saést, országot, világot Egy­szer csak kéretlen, váratlan csődöt mondott a nagydoboz. Üsse kő! Más is járt már így — gondoltam magamban — és a hathónapi jótállásra „támaszkodva” nyomban tele- > fonál tam. „A következő héten 5 okvetlenül..hangzott most az ígéret. Elmúlt a következő hét megint hiába vártam. „Jövő héten feltétlenül elme­gyünk” — hangzott a legfris­sebb ígéret és mit gondolnak, jöttek? Nem! Tizenöt forintba került a telefonálgatás és beszedik az ötven forintos TV-díjat is. A hetek meg peregnek egyre­másra. Szeptember S-ára ébredve aztán csoda törtér,t: kijöttek a szerelők és nekifohászkod­tak az ugyancsak kiböjtölt ja­vításhoz. Fürgén matatott a kezük a millió huzal, csavar között és estére — minő bol­dogság! — élvezhettük a tech­nika csodás vívmányát Két nap múlva újra fel­mondta a szolgálatot a masi­na. Azonnal újabb jelzést to­vábbított a telefondrót: jöjje­nek, baj van! Ezúttal való­ban egy hét múlva érkeztek a szerelők. Kiszedtek valami hibás alkatrészt, mondván: egy-két nap múlva viszahoz- zák. Peregnek a naipok és én új­ra várok. Öh, csak győzzem idegek­kel! BT óin ár József Bácsalmás BACS - KISKUN MEGYEI LAPJA Fény derült a visszaélésekre Pénzügyőri ellenőrzi* Kecskeméten A zöld Száj* és körömfájás elleni vakcina ’Az egyik német lapban olvas­tak, hogy francia kutatók egy száj- és körömfájás elleni vak­cinát fedeztek fel, amelyet te­héntejből nyertek. A vakcinát úgy állították elő, hogy a te­hén tőgyébe mélyhűtéssel in­aktivált száj- és körömfájás-ví­rust fecskendeztek. A szer ha­tását kísérleti állatokon már sikerrel kipróbálták. nyomozó csoport vezetője levélborítékot bontogat. Feljelentés érkezett; írója egy máriavároei, iparengedély nél­kül dolgozó varrónőre hívja fel a figyelmet A címzett: a Bács- Kiskun megyei Pénzügyőri Pa­rancsnokság. A gépfiók „titkai? Aznap délután két járőr in­dult K. Istvánná, Farkas Sán­dor utcai lakására. Konyhájában ott találják a varrógépet, fiók­jában pedig a terhelő bizonyí­tékot: egy méretvételi könyvet, sok-sok névvel, különféle be­jegyzéssel. Valóban, a feljelen­tőnek igaza volt! A háziasszony mentegetőzik: — Családom eltartásához kel­lett a pénz. Férjem fizetéséből nem tudunk kijönni.. Én pe­dig inkább itthon dolgozom, mintsem valamelyik vállalatnál. Ez könnyebb, nekem való mun­ka... Azt a pár száz forintot sajnálják tőlem? Rövid számítás következik, s a pénzügyőrök máris megcá­folják K. Istvánná utóbbi állí­tását Mióta engedély nélküli varással foglalkozik, több ezer forint jogtalan haszonhoz ju­tott, s ez idő alatt mintegy, há­romezer forint adótartozást tit­kolt el. A háziasszony legfeljebb önmagát sajnálhatja: a bírság amit fizetnie kell, semmi esetre sem lesz vigasztaló! Erről vi­szont saját maga jtehet... Mi­ért nem váltott iparengedélyt?! Nem hisszük, hogy a havonta fizetendő adó gondot okozott volna K. Istvánnéék megélheté­sében. Otthoni körülményeik — jól berendezett lakásuk, díszes bútoruk, lemezjátszó-készülé­kük van — ilyen aggodalomra nem adnak alapot. A kontár szobafestő Az Akácfa utca 27. számú házba csak hosszas csengetés után tudunk bejutni. Somogyi- né, a háztulajdonos, boroskam­rájába vezet és közben a szem­Huszonhét éve kezdte A Kunszentmiklósi Háziipari Szövetkezet egyik részlegveze­tője özvegy Szalai Andrásné. Harminc dunavecsei bedolgozó társnője számára gondoskodik rendszeresen munkáról. Ő hozza az anyagot a központból és szállítja rendeltetési helyére az elké­szült szebbnél szebb térítőkét. :A legszívesebben azonban maga is rámához ül. Huszonhét évvel ezelőtt tanult meg »-neccelni«, s azóta sok kisebb és nagyobb terítő született keze nyomán. lefvet mutatja. Bent a mfirőpfl­ca pontosan jelzi, hány hekto­liter bor van egy-egy hordóban. A járőrök összeadják a számo­kat, egyeztetik a szemleívvel, amelynek adatait rendben talál­ják. Már búcsúmának is.. ^ de a konyhaablakon keresztül egy festékes öltözetű, láthatóan ittas férfire lesznek figyelmesek. Igazoltatják. A felszólításra hanyag moz­dulattal nyújtja át személyi-iga­zolványát. Kérdéseikre fölénye­sen, nem éppen udvarias han­gon válaszol. — Ismeri Somogy inét.? — Ma vagyok itt először. lA konyháját festettem, egy kop- pasztott libáért... Most azt vá­rom, hogy hazavih essem... Akarnak még valamit? t— Igen! Van iparengedélye? ■— Ez nem tartozik ide! Én a Helvéciái Állami Gazdaságban dolgoaom, nekem anélkül is le­het festést vállalnom... — Mennyi a fizetése? — Hát... nem sok... csak 1300—1400 forint havonta. Ebből kell magamat fenntartani... Képzelhetik, milyen szűkösen jövök ki... Módi György siránkozása” cseppet sem elszomorító. Fize­tésére ugyanis nein panaszkod­hat. Mint állami gazdasági dolgo­zó nem festhet másoknak. És még valami: estéit szívesen töl­ti olyan házban, amelynek gaz­dája bortermelő. Nem csodál­kozhatunk tehát, miért jön ki szűkösen a havi keresetéből... „FA fele Hétté” bejelenteni Már esteledik, ác a járőrök még mindig úton vannak. El­lenőrzésüket Német Pál László Károly utca 2. szám alatti házá­PETÖF1 IVE PB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság.' felelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja: A Petőfi Népe Lapkiadő Vállalat» Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecökemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi te le fonközpont» 26-16. 25-16. Belpolitikai rovat: 11-28. Szerkesztő bizottság: i0-38j Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tér I/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj i hónapra 12 forint. hon folytatják. Hordóvizsgálat a pincében, a tavalyi óbor-kész­let felmérése, majd pedig a szemle- és adóív átnézése kö­vetkezik. S végül egy kérdés: van-e valahol egyéb készlet? A válasz: — Nincs kérem, ennyi az egész... Máskülönben megmutattam volna. Egy, az udvaron levő kamra­helyiségbe azért érdemes volt benyitni. A hordókban nem ke­vesebb, mint 600 liter, forrás­nak induló mustot fedeznek fel a pénzügyőrök. Ejnye, ez érde­kes! Erről semmit sem szólt a házigazda, mintha a szomszédjáé lenne... Vagy talán „elfelejteti te”, hogy az erjedő must is a bor fogalma alá esik? Pedig így van. Ezt minden termelő­nek tudnia kell. Német Pál hiába magyaráz­kodik, meghiúsult szándéka tel­jesen világos: mustkészletét el akarta hallgatni, hogy ne kell­jen utána adót fizetnie Számí­tását azonban a pénzügyőrök ébersége keresztülhúzta. A gazda most az egyszer megúszta bírság nélkül, de a járőrök figyelmeztették: másnap reggel jelentse be a mustot, különben saját magának okoz vele kellemetlenséget... Reméljük, megfogadta a ta­nácsot! Kohl Antal — ...él most mR es!nálja& —... ős te, rajos, hány tá­nyért törtél már össze a moso­gatásnál? SASS — Kisasszony! Legjobb és leg. olcsóbb lenne, ha bérletet vái* tana a javításokra! ÓRIÁSGOMBA Bács-Kiskun menyes Nyomda V* Kecskemét, s* Telefon; 15-26, 27-49 A fővárosi tanács egészségügyi osztálya által a Tolbuchin körúti nagycsarnokban rendezett gambakiállításan egy nálunk még ismeretlen nagyságú, „olasz” gombát állítottak ki. Az 50X60 centiméteres gomba 12 kilogramm súlyú. A gom­ba a pisztrich taplógombák egyik nagyon ritka változata, friss állapotban ehető, de igen rövid idő alatt elfásul. A világviszonylatban is ritka példányt Szőke Ignác állami gombaszakértő találta a Szabadság-hegyen egy 15 évvel ezelőtt kivágott fa földalatti gyökerén. Hajlott hátú so!l- szentimrei nénike de­rékfájásra panaszkod­va várakozik a megye- székhely rendelőinté­zetének folyosóján. Be­hívják a rendelőbe, s a vizsgálatok megkez­dése előtt az orvos próbareggelire küldi. — Jaj, ne tessék ne­kem próbareggélit ad­ni, nincs az én gyom­romnak semmi baja — siránkozik a néni. Az orvos azonban nem „szánja” meg, sőt udvarias magya- rázgatás és rábeszélés közben már kezébe is ad két kiflit. A néni­ké kiballag a folyosóra, s vár, hogy újra be­hívják a beígért pró­bareggelire. Közben kínzó éhséget érez. Nézi, nézegeti a kifli­A bűvös „rejtjel' két, majd elszántan el­fogyasztásukhoz lát. Már éppen végez ve­lük, mire szólítják. — És a kiiflik, amit adtam... — faggatja a doktor. — Megettem, mert nagyon éhes voltam... Korholóan néz rá az orvos, majd kiszabja a „büntetést”: ezért két teát kell meginnia. A néni szemmel láthatóan megnyugszik ebben, sőt, amikor elfogyaszt­ja a két csésze teát, bátortalanul kéri a harmadikat is ... Kö- vet.kezik a „visszahívá­si” eljárás, de a gumi­cső munkája ered­ménytelen marad, s a nénikét ismét a folyo­sóra küldik, hogy vá­rakozzék tovább a kö­vetkező vizsgálatokra. Gyorsan' „szaladt” az óramutató, közelgett a vonatindulás ideje, de még mindig hiába járkált földszinttől emeletig, hogy sorra kerüljön. Megunta a sok hiábavaló járká- lást s megállt a főor­vosi szoba ajtaja előtt. Figyelt, s észrevette, hogy a fehérköpenyes „házbeliek” három erő­teljes kopogtatására mindig kinyílik az aj­tó. Mindenre elszántan ő is e módszerhez fo­lyamodott, s — csodáik csodája — az ajtó ő előtte is megnyílt. A' főorvos meglepetten tekintett a nénikére, majd megkérdezte: mit óhajt. A panaszáradat so­rán kiderült a néni fá­radtsága, a kopogtatás mesterségének kitanu­lása. A főorvos arca mosolyra derült, meg­fogta a nénike karját és személyesen vezette a következő vizsgálat színhelyére. Betegünk elérte a vonatot és elégedetten érkezett haza, dicsérve a főorvos jóleikűségét, kedvességét, s örülve annak, hogy kitapasz­talta a rendelőintézet „rejtjeleit” és ezekkel „felfegyverkezve” in­dulhat majd a követ­kező vizsgálatra. Mezővári József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents