Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-22 / 224. szám

I «Wal IMI. szeptember to, «AnMk „TMU Atyád asztátptáísam utrtt..." Kedves kötelességemnek érzem, hogy papírra vessem azo­kat az aprócska emlékeket, ame- 1 -eket édesapám mesélt, mon­dott és írt le Tóth Árpádról, az eívkori debreceni diákról, aki­nek osztálytársa volt Bizonyára sokan élnek azok közül, akik a kedves költőt személyesen is­merték, sokan tudnának róla etyet-mást elmondani, mindez nem gátol meg abban, hogy amit hallottam édesapámtól, és amit róla leírt tovább ne ad­jam ..; Édesapám szavait idézem, amikor kedves szeretettel emle­gette osztálytársát akivel együtt járt a debreceni főreáliskolába, akihez igen sok kedves emléke fűződik. — Árpádnak mindössze egy évig voltam osztálytársa a fő­reáliskola nyolcadik osztályá­ban, mert egy évet veszítet­te m, és így utolért engem. De ismertem, és tudtam róla, híre, r eve már akkor túlnőtt az osz­tályán .. i — A nyolcadik osztály harmadik padsorában ült. az ablak melletti sor első padjának belső oldalán, én pedig a har­madik sornak első padjában. Nála ez részben a tanár elő­adásának zavartalan figyelem- r'elkísérését jelentette, más­részt pedig rövidlátása miatt érthető volt. hiszen szemüve­get. pontosabban cvikkert hor­dott. Ez utóbbi miatt, de meg talán gyenge fizikuma miatt is, a torna alól fel volt mentve. — Tornaórákra le-lejárt ugyan jó időben egyszer-másszor, bogy tanulótársai métajátéká­ban, a szertomázók gyakorla­taiban gyönyörködjék. Ilyenkor próbálgatta a súlydobást is, va­lahogyan sután, esetlenül, a 7 és negyedkilós súlyzóval (ha nem tévedek, balkézzel) el-el- dobta 2—3 méterre azt, amit mi 7—8 méterre dobogattunk, egymással versenyezve. Más tornaszerrel, nyújtóval, korlát­tal stb. nem is próbálkozott. De mihamarább nehezére esett a gyakorlat, és visszament az osz­tályba. lebb a szívéhez. De, hogy máj­ban is mennyire otthon volt, el kell mesélnem egy mateme- tikai órát. Már nem tudom, mi­lyen tételnek a bebizonyításá­ról, levezetéséről volt szó, de a különben igen kitűnő, nem fia-1 tál tanár a nagy álló táblát már teleírta x, y-okkal, átment a katedra mögött felfüggesztetf falitáblához és ott folytatta, mert hiszen nem volt elég a képletet tudni, hanem be is kellett bizonyítani. Szóval, a másik tábla is csaknem egészen tele volt már írva, amikor a tanár egyszer csak lassabban kezd írni, gondolkozva, majd félbehagyva az írást, felegye­nesedve járja körül szeme a számsorokat, egyik táblától a másikhoz megy, gondolkozik. Valahol hiba van, látjuk, hogy nem jelentkezik a helyes ered­mény. Végül is az osztályhoz szól: „Na, hol csináltam hibát?" Nem jelentkezik senki. Újra megszólal, Tóth Árpádhoz for­dul: „Na, Árpád! Hol a hiba?" Árpád feláll és azt mondia- „A k5s táblán az utolsó előtti ötödik sorban nem plusz, ha­nem minusz előjel kell! Nem plusz x, hanem minusz x.” A tanár végispásztázza a negyedik sortéi és Árpádnak igaza volt, a tétel helyessége be volt bi­zonyítva. — Itt kell meglegyeznem hogy a tanárok általában min­den fiút a vezetéknevén szólí­tottak, Tóth Árpád azonban mindenkinek csak Árpád volt — Az iskolai önképzőkörnek elnöke volt, s mint ilyen, ver­seit vagy tanulmányait nem egyszer olvasta ott föl, vala­mint azon az irodalmi esten amit a Csokonai Kör rendezeti (a Bikában volt-e ez megtartva vagy a Református Kollégium­ban, nem tudok rá visszaemlé­kezni), én és Kemény Feri tár­sam az emeleti lépcső utolsó­ján állva fogadtuk a vendége két, kölcsönkért „Ferenc Jóská ban” — akkori szokás szerint. Én, mbit as önképzőkör lel­kes hív«, gyakran szóbelileg bíráltam a szavalásokat, októ­ber hónapban az 1848—49-es szabadságharcról tartottam fel­olvasást. — Érdekes, hogy Árpádot allg-alig feleltették a tanárok. Részben, mert feleslegesnek tar­tották, hiszen hiztosak voltak, hogy nem csalódnak benne Csak úgy oda-odaszóltak neki. ha valaki felelt: „Na, Árpád, segíts neki!” Ha hébe-hóba fe­leltették is. akkor mellény zse­béből kivette a két centiméter hosszú ceruza véget és forgatta a kezében, amíg beszélt. Ugyan­ezzel a ceruzavéggel írta, tné- lyeri a padra hajolva, magya­rázatokról a jegyzeteit! “ Jellemzésül talán annyit, hogy mindenki szerette, r Osz­tálytársai nagyra tartották és becsülték. Hiszen végtelenül ro­konszenves. jószívű, mindenki­nek segíteni kész egyéniség volt. Nem egyszer fordultunk hozzá óna végién, hogy ezt vagy azt nem értettük: ö értette készséggel magyarázta meg. Mosolygó arca most is előttem van, hosszú évtizedek után is, száia szögletében azzal a jel­lemző kesernyés vonallal. Ta­vasszal. különösen viz ■- előtt, vele kettesben-hármasban, a Nagyerdő sétányain, tanulgat­tunk és kérdezgettük, ha kel­lett. különösen a matematika fizika és a geometria területé­ről. — A reáliskola elvég­zése után én többé soha nem találkoztam Árpáddal, csak hosszú idő múlva reliefes em­lékoszlopával a Nagyerdőn. Ár­pád tudomásom szerint rövide­sen Budapest forgatagába ke­rült. Mindig szívesen és kedve­sen gondoltam rá, az együtt eltöltött időkre. Híre, költői nagysága nem lepett meg, de korai halála sem, hiszen annak már régen el volt jegyezve... Antalfy István —■ A tanárok előadásait, ma­gyarázatait jegyezte, de inkább csak „slágvortokban”, kivéve a magyar irodalomtörténeti elő­adásokat, amelyek tényleg iro­dalmi színvonalon mozogtak dr. Kardos Albert, mindenki által kedvelt tanárunk előadá­sában. Árpád valószín űleg már előre tanulmányozta a követke­ző napi órák anyagát, úgyhogy tulajdonképpen csak ellenőrizte otthon készített jegyzeteit — Szinte univerzálisan ki tűnő volt minden tantárgyban, elsősorban azonban talán a ma­gyar irodalom állt a legköze­KEDVES SZÜLŐ! Fizesse elő gyermekénél« az ,,£h ICfatfutácam" wozaUt. Bővebb felvilágosítást ad minden községben az is­kola, vagy a Faluellátó Könyvesbolt: Kecskemét Dobó István u. 1. Kiskunfélegyháza Kiskunhalas Kiskőrös Bácsalmás Dunavecse .^06 GRAND BAtMaftBatMtaoM j n. MESTERSÉGEM: A ZSAROLÁS Két nap óta új lakója van a 215-ösnek: Balbo-szakállas, ké* méter magas, öles termetű és nrrry- és kisezüst érmekkel pom pázó zászlós. A hangja, mint a mennydörgés, a fellépése: min egy középkori rablólovagé. Nemcsak a fellépése. Vécsey Mátyásban van valami az olasz zsoldosvezérek jellem­vonásaiból. Papája főszolgabíró volt Nógrádban, de elvált ma­májánál nevelődött. Nem sok örömet szerzett neki: tizennégy- éves korában már kifosztotta anyja lakását, s megismerte az aszódi javító pedagógiai mód­szereit. Ezek a módszerek nem igen fogtak rajta, mert amiko tizennyolc éves fejjel bejutott ;■ Beszkárthoz kalauznak, nem íz lett neki ez a sivár szakma. Talált hát — jóképű legény volt — megfelelőbbet. Parkett táncos lett és legemlékezetesebb stikli.iei a Margitszigethez és n Kék Egér sok vihart látott par keftjéhez fűződtek. És most? Miből él egy zászlós, aki volt már kalauz is, parkett táncos is, ál-hírlapíró, a Budai Naplónál, s azok közé a köz gazdasági rovatvezetők közé tar tozott, akik a meg nem jelent cikkeikből éltek? Most azt folytatja, amit abh; sem hagyott. — „Nézd, öregem, HOTEL 'JCiuiq.cLria tudom rólad, hogy lógsz, szöke­vény vagy. Ha viszont fizetsz egy... hm két-három ezrest, el­tekintek attól, hogy illetékesek­kel közöljem a címedet.. Nagyon sokan fizetnek ilyen felszólítás után. Nagyon sokan vállalnak minden kiadást, adják oda a feleségük ékszerét, fontoi és napóleont (már persze, aki­nek van) — hogy Vécsey hall­gasson. És Vécsey nagyvonalú „piti” szökevényekkel nem fog­lalkozik, neki csak a komolyabb anyagi bázissal rendelkező buj­kálok érdekesek. Ezért költözött a Hungáriába éppen most. És ezért ül most szemben az első emeleti szobában Tamással. Tamással, akit évek óta ismer. Bessy a fürdőszobában tesz- vesz. Csak az ajtón átszűrődve hallja a beszélgetést, ami a két férfi közt folyik. — Nézd, kérlek — mondja az egyik hang — nekem bizonyos okokból nagyobb összegre lenne szükségem. Mindegy, hogy dol­lárban. napcsiban — teljesen mindegy. — No, és mi közöm ehhez nekem? — Áh semmi a világon. Talán csak annyi, hogy a segítségedre lehetnék, ha valaki véletlenül firtatni kezdené a.. . hölgy szár­mazási adatait. — Valóban? — hallatszik Ta­más hűvös-elegáns hangja. — Ne kertelj, Tamás — mond­Katonazene Űj magyar film Szinte azonos képsorral kez­dődik és fejeződik be ez a film: szól a rezesbanda, égszínkék mentéjű, nyalka huszárok ez­redé vonul végig a kisvároson, lányok, asszonyok, polgárok lel­kes sorfala között. Mégis a két jelenet pergése közben a néző nagy utat tesz meg egy kor megítélésében. A századforduló Magyarorszá­gát a milleneumi ünnepségek szemfényvesztő ragyogása, a „boldog békeidő” talmi illúzió­ja lengi körül. A monarchia rendszere minden eresztékében ropog és ellenállhatatlanul sod­ródik az első világháború felé. Halálosan unalmas a kisváro­si gamizon — vallja báró Fer- dinándy Tamás főhadnagy, visz- szaémlékezve a bécsi Ring szép- asszonyaira, a gáláns kalandok­ra, az Operára... Mi várja őt, a vagyonos arisztokrata sarjai itt: olcsó kis színésznő, cigány- bandás tivornyák és unalom. De jó sorsa mégsem hagyja cserben. Gyönyörű asszony akad útjába, és az sem számít, hogy az boldog családi életet él or­vos férjével. A véletlen segítsé­gére siet a főhadnagynak. Tisz­tiszolgája. földije, Kaál Samu, fegyvertisztítás közben akarat­lanul könnyű sebet ejt rajta, Nyitva áll hát előtte az orvos lakásának ajtaja Szerelmi val­lomás, majd az elutasítás miatt hajnalig tartó tiszti muri, sze­renád a szép asszony ablaka alatt, végül másnap a kitűzött párbaj — Így fordul az esemé­nyek sora S mivel az orvos ki­váló céllővő, nem szabad eljut­nia a párbaj színhelyére. Ez­után a haditörvényszék kivizs­gálása következik az injuria jegyében, s az ígéretekkel fél­revezetett, megfélemlített Kaál Samu tragédiája beteljesedett: meg kell halnia az urak bi- tangságáért A film főszerepeit Kállai Fe­renc, Szirtes Ádám, Bara Mar­git, Básti Lajos, Páger Antal és Öze lajos alakítják. Mire képes egy kengnru ? Délkelet-Ansiliráütáfoan, Adamtnab? város közelében egy fiatal farmer két társával együtt éjszakának Ide­jén kézilámpává: kengurukra vadá­szott. Az egyik állatot, miután meg­sebesítette. puskatussal KHrte fel a teherautóra. A kenguru azonban hal­doklóét és utolsót rúgva, elsütötte a farmer fegyverét. A golyó a fia­talember gyomrába fúródott és sú­lyos sérülést okozott, ja főúri fölénnyel, most a má­sik. Én is jártam Lengyelor­szágban. Még Byalistokban is. És vannak bizonyos informá­cióim arról, hogy bizonyos Bessy Morton nem is annyira Bessy Morton, mint inkább egy bizo­nyos Elise Kaufmann, aid más­fél évig táncolt a breszti Am- bassadorban... Apja neve Kauf­mann Izsák. Anyja neve... Brüll Sára. Hát ez van, öregem. — Végighallgattalaik, Vécsey — mondja odaát a másik hang. — Most hallgass meg te is. Le­het, hogy kevésbé leszek finom, mint te. De ezt nézd el, mert háborús idők vannak.' Minde­nek előtt hagyd a (linkelést. Él­ni kell, megértem — én is üz­letember .vagyon. Hanem engem hagyj ki a játékból. Mert lehet, hogy neked jók az információid, lehet. De az enyémek se rosz- szak. — Várj csak... Hallgass meg, no, gentleman-módra. Vagy nem úgy tárgyalunk? Nem tudom, ismersz-e egy bizonyos Vécsey Mátyást? Ismered, no, látom a szemedről, annál jobb. Ne ug­rálj fel, komám, mert annál to­vább tart az előadás. Pedig ér­dekelni fog. Ismered Fial a Fe­rencet? Hogyne ismernéd, együtt dolgoztál vele az összetartás­nál. Esetleg tudomására hoz­hatom (ha még nem lógott meg), hogyan fogadtál el nagyon szép összegeket 1937 októberében né­hány erősen kritizált nem árja cégtől... No, ne nyugtalankodj, ez még nem minden. Nem tu­dom, emlékszel-e 1938 őszére? Amikor jelentkezett az a bizo­nyos Vécsey a Rongyos Gárdá­ba, de az egész, szabadc'apatos- sága csak addig tartott, míg a szabadcsapat el nem indult a Felvidékre. Mer* akkor — érde­kes — a reggeli indulásnál rosz­szul lett Szegény. Elvégre egy ilyen kétméteres pasas liliom- lelke visszariad a kalandoktól, csak a kisvárdai zsidók kirabo- lásától nem. Aztán jelentkezett Imrédyéknél, mert indult a Csodaszarvas-üzlet és abból nem lehetett kimaradni. Imrédy test- őrségének a parancsnokát — Vécseynek hívták, igaz? Nagyon jól festett a fekete zsinór os MÉM-egyenruhában... Na, ja kétméteres pasas, tudod. Mint testőrparancsr.ok, ő intézte az egyenruhavásárlást Képzeld, ebből a pénzből is elsikkasztott nyolc ezrest Aztán valami Schwartz-cégnél varratta meg azokat az árja egyenruhákat. Stimmel? Aztán elment Aladár­nak a Gáspár-féle fatelepre. Stimmel? Itt is szénen keresett — a judeo-bolsevisták mentesí­tésén. Ugyanez a pasas, figyelj ide, Vécsey beállt Turáni Va­dásznak is, majdhogynem min­den reggel kancatejet ivott, de aztán mégis a brandy mellett döntött, aztán a frontra került. Jó, ezt elismerem. De a két ki­tüntetésből csak az egyiket kap­ta meg valójában. És mésis vi­seli. Tudod, mi ez? Ha véletle­nül találkozol vele. megmond­hatod, hogv a Nemzetvezető és a Nagy Hungarista Mozgalom megtévesztése. És ugyanolyan csalás, mint a zászlósi rangja annak a bizonyos Vécseynek. — Hát ez van. kérlek, — te­szi hozzá Tamás hangja odaát nyugodtan. Zaj hallatszik: egv fotelt tol­nak hátra. És kifogástalan ud­varias hangon a másik: — Nézd, kér’ck. az üev rpná- v“1a van — ne beszéljünk róla többet. És indul Nem sikerűit De hál ' annak még ebben a hélóhar más ha'ak is. (Folytatása következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents