Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-17 / 220. szám

' rHnpk$zken A segély ^Házasságot kötöttem, le­romlottam anyagilag... Szí­veskedjenek a részemre se­gélyt kiutalni..." Röviden így indokolta kérését az az ifjú asszonyka, kinek a ké­relmét a minap előttem írta alá Mező Mihály elvtárs, a Kecskeméti Városi Tanács V.B. titkára. — Hát igen, Ilyen a kez­det. .. Kifogy ilyenkor az ember a pénzbői, s milyen jól jön egy kis segítség! — jegyezte meg közben és egé­szen más témáról átcsapva néhány gondolatra elidőz­tünk a segélykérésnél Mint a legtöbb intézmény­nél, vállalatnál, a városi ta­nácsnál is van évente egy bi­zonyos keret, segítségként a rendkívül előadódó bajokra: halálesetre, súlyos betegség­re — s ha bajnak lehet ne­vezni ilyen értelemben — házasságkötésre. Bizonyosan nagyon sokat jelent ilyenkor a két-háromszáz forintos se­gély. Ám akkor kerülnek az il­letékesek kellemetlen hely­zetbe, ha valóban nagyon in­dokoltan fordul segélyért a folyamodó, s a keretből nem futja kérésének teljesítésére. Mert van rá eset, hogy vér- szegénységre, gyomorbán tal- makra és hasonló indokokra hivatkozva, sőt mellé orvosi bizonyítványt is csatolva áll­nak elő egyesek a kéréssel. Az egyik konzervgyári asz- szonybrigádban például ilyen biztatást hallottam: „Add be, Ilonka a papírt, hiszen már mindenki kapott... Bolond lennél nem kérni. Jól jön ne­ked is az a kis pénz... Fize­ted te is a szakszervezetei!” — Sajnos, tudnék még pél­dát mondani én is — mondja Mező elvtárs. — Van nálunk egy notórius segélykérő. Olyan, aki ilyenkor, az év vége felé tájékozódik az osz­tályon: futja-e még a keret­ből, s folyamodványa alátá­masztására mindig talál in­dokot .. A döntésnél általában kö­rültekintőek az arra illeté­kesek, mégis becsúszik, hogy kevésbé indokolt esetben is teljesül az „olcsón jött pénzt” szeretők kívánsága. Szokja­nak le erről. Tegyék félre ezt a csúnya önzést, a „gyomor- hurutos” orvosi igazolást ne vonják el a segítséget olya­noktól, akiknél közbe jött valami nagyobb baj. Ennyi emberséggel igazán tartozunk egymásnak. 1961. szeptember 17. vasárnap ' 7Cdéte­BACS v KISKUN MEGYEI LAPJA Milyen építkezések folynak megyénkben? Csökken a tanteremhiány — Még az idén átadják a kecskeméti Leninváros első lakóházát — Egy vállalat 54 építkezése — Űj ipari és mezőgazdsági létesítmények Félemelő érzés a megyét jár­va látni, hogy mindenfelé bé­kés építőmunka folyik. Nehéz lenne azonban mindent a hely­színen szómba venni, ezért fel­kerestük a megyei tanács v. b. tervosztályát és az építőipari vállalatokat, s megkértük, szá­moljanak be: mit fejeztek be, mit építenek most, vagy kezde­nek építeni ebben az évben. — Tovább csökken az idén a tanteremhiány — mondták a megyei tanács v. b. tervosztá­lyán. Ebben &z évben — még az új tanév kezdete előtt — átadtak hat új iskolát, ösz- gzesen 14 tanteremmel. öt iskolánál nevelőlakás is épül. Az év végéig még elkészül a Kiskőrös-ökördi egytantermes, a Kecskemét-szarkási kétttan- termes, a Fülöpszállás-kurjantói egytantermes, Kiskunmajsa-sze- gedi úti egytantermes, Kiskun- félegyháza-borsihalmi egytan­termes, a ballószögi kéttanter- mes és a nyáriőrinci kéttanter- mes iskola. Rövidesen befejezik a Bajai Közgazdasági Techni­kum négy tanteremmel való bő­vítését is. Örömmel jelenthetjük — foly­tatták a tájékoztatást —. hogy nagy lendülettel folyik a lakás- építkezés. Kecskeméten a Csil- léry telepen már átadtunk egy 19 lakásos bérházat és rövide­sen ugyanitt újabb 38 lakásba költözhetnek be a lakók. Előre­láthatóan még ebben az évben befejezik a Dózsa György úton két 16 lakásos szövetkezeti ház építését. A leninvárosi 1008 lakásos lakótelepen gyors ütem­ben épül öt 32 lakásos ház, s minden jel arra mutat, hogy egy épület ezek közül még az idén elkészül. Ugyanitt a napokban hozzáfognak — az I. szakasz második üte­mének keretében — 216 la­káshoz, amely már — a me­gyében először — közép­blokkos építkezés lesz. Baján az elkövetkező hetek­ben egy 24 lakásos és egy 12 lakásos ház építéséhez kezde­nek. Kiskunfélegyházán a Ne­hézipari Minisztérium a Bányá­szati Berendezések Gyára mun­kásainak elhelyezése érdekében 24 lakásos házat építtet. Kis­kunhalason 21 lakást adtak át ebben az évben. Kereskedelmi vonatkozásban elsősorban a kecskeméti szállo­da építésének meggyorsítását és a bajai szálloda rekonstrukció­ját érdemes megemlíteni. Az utóbbit minden tekintetben kor­szerűsítik, s központi fűtéssel látják el. Ezenkívül nehéz lenne felsorolni azokat az üzletháza­kat, kisvendéglőket stb.. ame­lyeket saját költségvetésükön belül építettek, vagy korszerűsí­tettek a íöldművesszövetkeze- tek. Egészségügyi Intézményeink fejlesztésére az idén leginkább csak a tervek készülnek. Az építkezések közül a korszerű kunszenti«IklősI gyógyszertárat, a kiskunha­lasi kórház negyven ággyal való bővítését említhetjük meg. Ezenkívül rövidesen megkezdik a megyei kórház tetőtér-beépí­tését, amely újabb 27 kórházi ágy beállítását teszi lehetővé. — Ötvennégy építkezésen dol­gozunk jelenleg — mondták az ÉM Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalatnál. — Leg­nagyobb ezek között a kecske­méti szálloda és a lakásépítke­zés. Ezenkívül felépítettük már a Kecskeméti Autóközlekedési Vállalat szerelőcsarnokát, befe­jeztük a reszelőgyár üzemáthe­lyezését. a Zománcipari Művek zománcozó csarnokának re­konstrukcióját, átadtuk a ME- SZÖV-irodaházat, a Kiskunfél­egyházi Bányászati Berendezé­sek Gyárának kazánházát, öl­tözőjét, konyháját, ebédlőjét. Jelenleg Vaskúton borkombiná­tot építünk. Dunavecsén csibe­keltetőt, többfelé pedig tsz-is- tállókat. — Mi is több jelentős építke­zést bonyolítottunk le — vála­szolták a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat­nál. Garázst, műhelycsarnakot és irodákat építettünk a Kis­kunhalasi Autóközlekedési Vál­lalatnak. A Kecskeméti és Kis­kunhalasi Faipari Vállalatnak műhelyeket, Kalocsáin a jéggyár­nak, hűtőháznak, szikvízgyár- nak megfelelő épületeket emel­tünk; ezenkívül Kecskeméten a Katona József Színház és a posta tatarozását végezzük. Épí­tettüli több tsz-istállót; Dusnokon és Kunszentmfk­lóson pedig három-három­ezer férőhelyes kacsanevelő létrehozásán fáradozunk. Tsz-villamosftást kétmillió fo­rint’ értékben végeztünk, Csát- alján a malmot terményraktárrá alakítottuk át, s több kecske­méti házra újabb emeletet húz­tunk. E cikk keretében csak a leg­fontosabb építkezésekről adhat­tunk számot és meg sem említ­hettük azokat, amelyeken az építőipari szövetkezetek, köz­séggazdálkodási vállalatok, a gazdaságok, intézmények és üzemek saját építő brigádjai, s a kőműves kisiparosok dolgoznak. A leírtak azonban így is érzé-. keltetik, hogy megyénk lakos­sága nap mint nap gyarapszik egy-egy új létesítménnyel, s egyre kulturáltabb körülmé­nyek között éL Nagy Ottó PETŐFI NÉPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság, felelős szerkesztő: Weither Dánie; Kiadja* a Petőfi Népe Lapfcladd váHaíab Felelős kiadó: Meze! István* Szerkesztőségi Kecskemét., Széchenyi tér 1. szám Szerkesztőségi telefonközpont« 26-19. 25-16. Belpolitikai rovat: 11-23. Szerkesztő bizottság: 10-36* Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tőr 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető! a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda Vi Kecskeméti — Telefon! 15-29. 37-4« Nyaralás után — Ott nyaraltunk1. *— Kelj fel Béla! Már dolgoz* ni kell! — A szomszédasszony küldi* ö Görögországban volt, társas kiránduláson. !K!OOOOOOOCXtXyOCOOOOOOOOOOOOOO<»OOOOOOOOCXXOOOOOOOOŰCOOCO*!OOC<XX: OOP OCCOOOOCVOOOOOCCOCOOCOOOOOCt OOOŰC t C*XXX?OOOOOOCCCOOOOOC OCCOOOOOC OCOQC^XXX:OOOOOOOOCXX)OOOOOnOOO A „kultúr-tolvaj” Pirosnyakkendős úttörők várakoznak a reggeli vonatra. Vidám, életteli gye­reksereg. Pirospozsgásak, jól öltözöttek. Tanulmányi kirándulásra utazik Pestre a VII. osztály. Sok témát adnak a vár­ható élmények — erről folyik az ön­feledt csevegés... Rendezkednek a pedagógusok. Még néhány jó tanáccsal készítik elő a fel­szállásra a zsibongó ifjú hadat Itt van néhány anyuka is. Egyikük ajkáról ezt a mondatot kaptam el: „Az én Józsi­kám könyvet is magával akart hozni, hogy 6 olvas a vonaton...” Laci jutott eszembe, az ismeretlen fiúcska említésére. A 14 éves Laci gye­rek, aki éppen ilyen ragyogóarcú, vi­dám, jól öltözött kamasz lehetne, mint ezek a gyerekek. A vágyódás megvan benne rá. S hogy mégis boldogtalan — hanyag, munkakerülő szüleinek bűne. Hallgassák meg Laci megrázó törté­netét. • Este veszekedés volt otthon. Meg­szokta már, hiszen így ment ez napról napra, mióta az eszét tudja. Tapasz­talta, hogy anyja és apja gyűlölik egy­mást, meg a munkát, bátyja pedig mindkettőjüket. Mert soha nincs pénz, bogy a moziba mehessen, soha nincs és nem ís volt egy jó ruhája, egyetlen ócska, filléres játéka sem. Régen talán jobb volt. Amikor isko­lába kezdett járni, átjött még néha a szomszédból Ilike és a petróleumlámpa fényénél együtt tanulták az „i”-betűt. Látta, hogy anyja milyen izgatottan figyeli, s megkérdezte tőle: tudja-e, milyen betű ez? Csak a fejével intett nemet. De, amikor Ilike elment, elme­sélte, hogy ő sohasem járt iskolába. A grófságban cselédeskedett szüleivel és tizenegy testvérével. Laci nagyon megsajnálta anyját £s nemcsak az „i”-betűt, a többit is meg­mutogatta, elmagyarázta neki. Anyja tőle tanult meg olvasni, s ő megígérte, hogy írni is megtanítja majd... De aztán a mamát nem érdekelte már a dolog. Ö is kimaradt az iskolából. Pe­dig milyen jó lett volna tovább járni, mert ezután az ötödikben lehet még igazán érdekes az iskola... Mindezt már elalvás előtt gondolta végig, s mire a szakadozott rongysző­nyegből és a huzat nélküli párnából vackolt fekhelyen álommá enyhült bá­nata, álomlénye visszatért a napsugár­fényes könyvtár ezer csodája közé. Érezte: ő itt a legszebb, a legokosabb és a szomszédék immár gőgös Ilikéjé­nek a Twist Olivért ajánlotta. Az el is fogadta tőle, hiszen ő volt a könyvtá­ros és fehér inget, vasalt nadrágot, barna félcipőt viselt. .. Reggel arcát szimatolva a nyúl mama ébresztette, amely csemetéjével együtt szabadon kóborolt a kamrának, lomtár­nak használt konyhából a szobába. A töredezett üvegű ablakon át kis vac­kára szökött a napsugár. Mintha álmát idézve hívta, csalogatta volna a külső és belső ragyogás, a fizikai és szellemi fényesség otthonába, a könyvtárba. Terve készen volt. Anyjáék aludtak még, lábujj hegyen surrant hát ki az utcára, maga mögött hagyva az átko- zódásoktól, piszoktól, s a munkátlanság nyomorúságától terhes „otthont”. A könyvtárral szembeni árokparton pi­hent csak meg, hogy megvárja a nyi­tást. Nemsokára elérkezett ennek az ideje, de akkorára már többen is várakoztak. A könyvespolcok előtt áesorogva, bá­mészkodva várta, míg azok végeznek, hogy csak egy valakire: a könyvtárosra kelljen figyelnie. Amikor pedig az a visszahozott könyveket rendezgetve a munkájába merült, Laci egy óvatlan pillanatban inge alá rejtett két ap­rócska, előre kiszemelt könyvek .. Újra emberek jöttek. Egy hasonló­korú, ismeretlen fiú... Sikerült észre­vétlenül kijutnia az utcára. A keze jéghideg és nyirkos volt, de a szíve szinte a torkában dobogott. Nem a ret­tegéstől, a leleplezés félelmétől, hanem a birtoklás nagy, vad örömétől. Eddig még soha nem volt semmije, amit a magáénak mondhatott. Most ujjongani szeretett volna, hogy ez a két könyv aü övé örökre és véglegesen... Az események gyorsan peregtek to­vább. Laci valóságos álomvilágban élt! Rendszeresen eljárogatott a könyvtár­ba. Egy-egy kölcsönvett könyvön kívül inge alá mindig odacsempészett két- három „szerzeményt”, amelyet nem kell majd visszahozni... Boldog volt, mint amilyen soha még! És a boldogságot — az egyszerű és őszinte emberek mód­jára — nem tudta egyedül elviselni.' Szinte örült, hogy anyja beteg lett és ismét meghallgatta őt, sőt kérte is: ol­vasson fel neki. Órákon át játszadozott a könyvekkel* „falta” tartalmukat. Aztán leltárt és katalógust készített, majd megkezdte a kölcsönzést a szomszédok között. Így derült ki a lopás históriája. Nem lett belőle rendőrségi ügy, de a könyveket elvitték. A melegszívű, megértő könyvtáros- gárda hiába öltöztette fel tetőtől talpig a 14 éves kis „kultúrtolvajt”, a köny­vek gyújtotta fény — amely emberibb, bölcsebb életre tanítaná, mint amilyet a szülei élnek — egy időre kialudt a sivár, szeretet nélküli, a nyugodt mun­kásélet szépségét nem ismerő otthon­ban. De ha tovább él szívében a nemes és tiszta szándék, szigorú, mégis sze­rető szívű új barátai segítségévéi ismét megtalálja majd az egyenes, becsüle­tes utat a szépség, a tudás: a könyvek birodalmában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents