Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-11 / 188. szám

1951. augnsítns ti. péntek A MAGYAR. SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT '8ACS -KISKUN MEGYEI LAPJA Negyven asszony nyaralni ment Amikor e sorokat írom, a szí5- banforgó negyven szövetkezeti asszony már Keszthely környé­kén gyönyörködik — mépgedig javarészük először! — a Bala­ton szépségeiben, vagy éppen Hévíz gyógyító vizében frissí­tik fel munkában fáradt dere­kukat, karjaikat — De ilyen nagy munkaidő­ben hogyan kerülhettek az Izsá­ki Mező Imre Tsz asszonyai a Balaton mellé? — kérdezhetnék tőlünk. Hát bizony, érdekes tör­ténete van ennek a kirándulás­nak ... Körülbelül egy hónappal ez­előtt nagy gondban főtt a tsz- vezetők feje. A szőlőkben javá­ban folytak a nyári munkák: kötözés, horolás — és sehogy nem akart idő, munkaerő jutni dolgozott a még hátralévő gyü­mölcsszedésen, csakhogy ő is el­mehessen a Balatonra. Lovas néni végképp búcsút mondott hosszú éveken át növesztett kon­tyos frizurájának, s az indulás előtti napokban megjelent a fodrásznál, hogy szép, modern, daueros frizurát csináltasson. De kerekre nyílhatott a szeme a falu földművesszövetkezeti áruházi eladójának is, hiszen egyetlen napon negyven tsz-beli asszony kopogtatott be hozzájuk új fürdőruháért. Ennyit az előkészületekről. Be­fejezésül még csak annyit: el­utazása előtt a negyven szövet­kezeti asszony azzal búcsúzott az itthon maradt férfinéptől — akiknek bizony rosszul esett, hogy lemaradtak erről az útról ■n Négyen a negyven közül. Szarvas Józsefné, Dömötör Au- tainé, Lovas Balázsáé és Gombos Sándőrivé az utolsó paszta szőlőt kötözik a roskadozó meggy- és barack- jak leszüretelésére. A férfiak egyszerűen nem vállalták, de az asszonyok is el voltak foglalva a családi művelésre kiadott sző­lőkben. Már attól tartottak, hogy veszendőbe megy a sok­sok gyümölcs vagy legalábbis egy része. S ezt nem is tudták eltitkolni még a bank elől sem, amely bizony letiltotta a mun­kaegység-előlegek kifizetését és a hitelek folyósítását. Az asszonyok mozgósítása az agronómus ötlete volt, s egyben végső reménysége is. Éppen ezért most nagyon boldog, hogy nem vallott szégyent velük. A termelőszövetkezeti nőbizottság­gal folytatott tanácskozás után ugyanis 132 mázsa meggyet, 420 mázsa barackot — közte nagy- mennyiségű exportbarackot — 39 mázsa nyári almát és 310 ki­ló körtét szüreteltek le a szor­gos asszonyok, amiért több, mint 140 ezer forintot kapott a ter­melőszövetkezet. S mivel egyet­len szem megtermelt gyümölcs sem ment veszendőbe, a bank is hamarosan megnyitotta a köl­csönt és engedélyezte az előle­gek kifizetését is. — Hanem az asszonyokat — akik a gyümölcsszedés mellett a kötözést, a szőlőmunkákat sem hanyagolták el — mégis csak meg kellene jutalmazni valami­vel — töprengett a vezetőség. Bizony sokáig törték a fejüket a jutalmazás módján, míg vé­gül megszületett a négynapos keszthelyi kirándulás ötlete, hé­vízi fürdőzéssel, balatoni hajó- kirándulással, a Keszthelyi He­likon megtekintésével a prog­ramban. Kosza, volt nagy öröm, lázas készülődés, hiszen a negyven asszony közül még csak hárman jártak a Balaton környékén. Amikor megtudták az örömhírt, még az öregek is munkát köve­teltek. Egy idős, beteges nénike papokon át éjt nappallá téve '—, hogy a krumliszedés gond- iát nyugodtan elvethetik, haza­jővetelik után, ők egyedül vál­lalják mind a 65 holdon. íme, Így kovácsolódik mun­kában és szórakozásban egy­aránt összeforrott közösséggé egy véletlenül ősszeverbuválódott termelőszövetkezeti asszonybri­gád. <KK>oo<xvo<vo<>evoo<i Itt a Gagarin-kávé Sergfio Frazac, a Rio de Jane- író-i ‘ kávékutató intézet elnöke közölte a sajtóval, hogy újfajta kávékeverékekkel kísérleteznek, amelyet a világ első űrhajósá­ról, Jurij Gagarinról fognak el­nevezni. Ex is beaxámít a próbába Nem kivételes eseményről, *— olyan dologról írok, ami mindennapos. Minap délután öt órakor érkeztem meg a Hosszúhegy! Állatni Gazdaság szántópusztai kerületébe, hogy beszélgessek az alig két hó­napja alakult KISZ-szervezet tagjaival. Keresem a KISZ-flkárt, ér­deklődök a gazdaság egyik munkásától, aki válasz helyett rámutat egy porfelhőben úszó épületre, hogy ott nézzem meg, biztosan ott lesz. A mutatott irányba megyek, s valóban, fel is tűnik a KISZ-titkár, aki éppen lovag­lóülésben nyergeli az egyik ablakot és vési a falat. De nem sokáig látom őt, mert el­nyeli a porfelleg, amit a kö­rötte dolgozó fiúk vernek. Né­zem őket: csupa fiatál, még­sem tudok rájuk ismerni a porálarc alatt. Atvergődök a téglarakáson, megtalálom Bar­na Tibort, a KISZ-tikárt. Csak kiabálva tudunk be­szélgetni a nagy zajban. Az elkapott szófoszlányokból meg­tudom, hogy a gazdaság át­alakítja a kultúrotthont és a KISZ-tagok vállalták, hogy ehhez a legnagyobb segítséget adják, természetesen társadal­mi munkával. Megtudom, hogy a kultúrház az átalakí­tás után filmvetítésre is al­kalma« lesz, s ezzel az itteni fiatalok régi vágya teljesül, hiszen egy-egy jó filmért ed­dig messzire el kellett men­niük. Amikor dicsérem mun­kájukat, a titkár szerényen említi meg, hogy „csak” vál­lalásuknak tesznek eleget, mert ez is beszámít az .ifjú­ság a Szocializmusért Mozga­lom” követelményeinek telje­sítésébe. Szerepel tervükben egy röp­labda-pálya építése Is, s az előkészítéshez már hozzá fog­tak. Lelkes kis csapatuk mun­káját bizonyosan nem tartják majd nyilván országos intéz­mények, s ha a Petőfi Népé­ben népi írnánk meg, a me­gyében is kevesen tudnának róla. Mégis nagyjelentőségű az ő munkájuk, mert sok fiatal szórakozását, művelődését szol­gálják áldozatos munkájukkal, közös összefogásukkal. Ferenczi József a KISZ Bajai Járási Bizottságának tikára Qléqq meqqe. fírizáqútiain Közlekedési tapasztalatok Őstörténeti és embertani kutatás a megyében Ä népfcutatás lényegében évekkel ezelőtt megkezdődött megyénkben. Szervezett és terv­szerű kutatómunkáról azonban csak 1959 óta beszélhetünk, amikor munkaközösségbe tömö­rültek az eddig elkülönülten dolgozó népikutatóik, Ma már 63 orvos, történész, néprajzos, filmes és antro­pológus tagja van a munkai közösségnek. Céljuk a Duna—Tisza köze és ezen belül a Kiskunság múlt­jának felkutatása. A munka igen sokrétű és változatos. A többi között helytörténeti, ré­gészeti, munkásmozgalmi, iro­dalmi és művészettörténeti, va­lamint néprajzi ágakra lehet tagolni. Ez utóbbihoz tartozik a népdalok, illetve a népitán­cok gyűjtése is. Feladatul tűz­ték továbbá a lakosság kultu­rális életének egészségügyi helyzetének és az általános igé­nyek növekedésének felmérését. Különleges szerepe van az embertani vizsgálatoknak Egy­részt, mert az élő emberek és a feltárt temetők csontanyagá­nak összehasonlításával új, ed­dig ismeretlen adatokat szol­gáltatnak majd a magyar nép történetéhez; másrészt pedig, mert­ai egyes korosztályok test­méreteinek párhuzamba ál­lításával rögzíteni tudják azt a fejlődést, ami a jobb táplálkozás, a lakásviszo­nyok bizonyos mérvű javu­lása és a tömegsportolás eredményeként folyamatban van. E téren a kutatás természete­sen összefügg az orvos-egész­ségügyi vizsgálatokkal. Eddig is szép eredményekkel járt a kutatás. 1960 elejétől a Kecskeméten kiadott Népkutató Füzetekben jelentek meg róla tanulmányok. A megjelent hét füzetben többek között Tóth László, dr. Mihály Gyula, Kő­hegyi Mihály, Ballabás Béla, Krajnyák Nándor, dr. Henkey Gyula és Joós Ferenc írásai lát­tak napvilágot. A füzetek 4. és 5. számú dr. Henkey Gyula ön­— Hentes bácsi! Tessék meg­mondani Apunak, ha megérke­zik a vadászatról, hogy én már megvettem a nyulat! tropologusc A füiöpszállási ku­nok embertani vizsgálata című érdekes tanulmányát közli. Dr. Henkey ötszáz, 18 éven felüli nő és férfi testméreteit jegyezte fel az ősi kiskun köz­ségben; a megye területén pe­dig eddig összesen négyezer felnőtt embert mért meg. Ha­sonló vizsgálatokat végeznek majd a többi kiskun községek­ben: Szabadszálláson, Kunszent- miklóson, Kiskunlacházán, Kis­kunhalason, Orgoványon, és Szánkon is. A következő három eszten­dőben — kiterjesztve a ku­tatást a megye egész terü­letére — mintegy tízezer emberről vesznek fel test­méreteket. Ez időben elkezdődik a régé“ szeti munka is. Elsőnek Sza­badszállás határában a XIV. századbeli kiskun temetőt tár­ják fel. A kutatómunka eredménye­ként máris több, eddigi téves állítást döntöttek meg. Kiderült például, hogy a kiskunok nem kisközepes, hanem nagyközepes termetűek, barna szeműek és sötétbarna hajúak. Az úgyneve­zett mongoloid típus pedig, — amelyet eddig a vidék egyik fő embertípusának véltek — egy­általán nem található meg a Kiskunságban. A lakosságnak mintegy háromnegyed részét a turanid, az előázsiai és mediter- ranoid — mint három itt ural­kodó embertípus — alkotja. Itapi Miklós «ooooo^ooooooocx Új Colorvox képeslap A Képzőművészeti Alap kiadó vállalata augusztusban újabb Colorvox képeslap-hanglemeze­ket jelentetett meg. A szép kivi­telű, színes képeslap-lemezek a szegedi szabadtéri színpadot és városházát, Eger látképét, a debreceni Kossuth és a pécsi Széchenyi teret, a keszthelyi kastélyt, a budapesti Lánchidat és a Halászbástyát örökítik meg. (MTI) PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Murtkáspárt Bács-Klsikun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dánielt Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Belpolitikai rovat: Ti-22. Szerkesztő bizottság: 10-38. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V; Kecskemét. — Telefon: 15-29, 27-4g vétele okozta vajon jó érzésün­ket ...? Nemsokára kis faluba értünk. Asszonyok, gyerekek, öregek gyalog és lovaskocsin úgy köz­lekedtek, mintha a KRESZ lett volna állandó olvasmányuk. Megálltunk, s megkérdeztük az egyik gyalogost: honnan tudja, melyik oldalon kell haladnia. Válasza határozott és rövid volt: — Kérem! a balesetek elke­rülése végett tanácsülésen és más gyűlésen mindig szoktak előadást tartani... Még az is­kolás fiamtól is ezt halljuk ott­hon. Megkérdeztük t ki szo­kott ilyen előadásokat tartani: — Legutóbb az egyik gépko­csivezető, falunkbeli, aki Kom­lón dolgozik. De korábban a rendőrségtől voltak kint: Amikor utazás közben élbó­biskoltunk, gépkocsivezetőn''? megszólalt: — Itt bizony már nem isme­rik a KRESZ-t. Igen. Egy másik megyébe ér­tünk át, ahol a gyalogosok és kerékpárosok sok bosszúságot okoztak, nem is beszélve a lo­vaskocsikról. Még a tehergép­kocsivezető sem volt udvarias — és dudálásra sem engedett szabad utat. Csongrád megyében a megye határát jelző tábla mellett ott van a felszólítás, amely a köz-' lekedési szabályok betartására hívja fel a figyelmet. A megye elhagyása előtt ugyancsak ott a tábla, amelyen megköszönik a szabályok betartását. Szép dolog ez is —, de a Baranya megyei ezen is túl tesz. Közlekedésrendészeti hatósá­gaink nálunk is nagy gondot fordítanak arra, hogy a gép- járművezetők ismerjék a köz­lekedési szabályokat. A „Vezess balesetmentesen” mozgalomnak nagy tábora van. De ez nem elég. Úgy gondolom, hogy is­koláinkban, téli tanfolyamokon igen hasznos volna a KRESZ rendszeres oktatása — s erre már most, az évnyitó előtt fel kell készülni. Termelőszövetke­zetekben, állami gazdaságok“ ban, köz- és szakszervezeti gyű­léseken, tanácsüléseken a mi megyénkben is adjunk e témá­nak helyet, időt. Biztos, hogy kevesebb lesz a rokkant, az öz­vegy és az árva a közlekedési balesetek miatt.;. Borbély Lajos magára figyelmünket fegyelme­zett, szabályos közlekedéssel. Komló felé hatalmas erdők borítják a hegyeket és a hegyi út éles kanyarjai gépkocsive­zetőnk látását korlátozzák. Előttünk egy teherautó, amelyet előzni szeretnénk. Vezetője ész­revett bennünket visszapillantó tükrében és udvariasan több­ször is intett, hogy ne előzzünk, mert szembejövő gépjárművel találkozunk. Végül jelezte, hogy szabad az út. Megköszöntük fi­gyelmességét és továbbmentünk fürge Warszavánkkal. De csak egy kilométerre, mert újabb kanyar és újabb teherautó kö­vetkezett. Itt ugyanaz ismétlő­dött. mint korábban. Udvarias­ság, előzékenység, a gyorsabb járműnek „tiszta út” biztosítá­sa. Valami furcsa, de igen jó érzés fogott el bennünket, olyan, amilyet mindig szeretne érezni az ember: s. A másik, jóllehet ismeretlen ember érdekeinek figyelembe A hösehnűUbnn négy megyén utaztam át gépkocsival. Többek között Baranya megyén is. Jóleső érzés volt az „Alföld sík vidéke” után látni a lenyű­gözően szép Mecseket, a messze kiemelkedő Zengővei. Változa­tos a táj — hegy, völgy, kanyar­gós útak, csörgedező hegyi pa­takok. Mégis, ami ennél is job­ban lekötötte némely vidéken figyelmünket: a forgalmas or­szágos-, fő- és mellékutakon közlekedő emberek voltak. Igen! Baranya megye egyik határától a másikig feltűnő fi­gyelmesen és főként szabályo­san közlekednek az emberek gyalog, kerékpáron, lovaskocsin és mindenféle gépjárművön. Nyugodt, magabiztos volt így gépkocsivezetőnk is. Pécsvárad közelében tsz-ta- gok kapával és kaszával jönnek vélünk szemben gyalog. Szépen az út szélére húzódva. Pár kilo­méterrel később két cigányasz- szony apró gyerekekkel vonja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents