Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-29 / 203. szám

! oldal 1981. augusztus 29, kedd (Folytatás az 1. oldalról.) bi halogatás nélkül írjuk alá a békeszerződést a ténylegesen lé­tező két német állammal? Véleményünk szerint továb­bi halogatásnak nincs helye. A békeszerződés aláírása, amely záróvonalat húz a máso­dik világháború alá, és rögzíti mindkét német állam határait, megköti a revansra törők kezét és elveszi a kedvüket 1 kalan­doktól. Másfelől viszont, a nyu­gatnémet revans-körök a továb- b halogatást agresszióra, hábo­rú kirobbantására ösztönző buz- d ásnak vennék. Ebből kiindulva elhatároztuk, hogy véget ' etünk a huzavoná­it ;k a német békeszerződés ügyében. Ha a Német Szövetségi Köztársaság kormánya to­vábbra sem hajlandó aláír­ni ezt a szerződést, aláírjuk a Német Demokratikus Köz­társasággal, amely már hoz­zájárulását adta. A szerződés rögzíti a potsdami megállapodásban megjelölt ha­tárokat és a Német Demokrati­kus Köztársaság a második vi­lágháború maradványaitól meg­szabadulva teljes fennhatóságot fog gyakorolni saját területe fö­lött, Most pedig térjünk rá Nyu­gat-Boriin sorsára. Mint már mondottam, a nyugat-berlini kérdés, a német békeszerződés megkötése átfogj kérdésének egy része. Ha létrejön a béke­szerződés a Német Demokrati­kus Köztársasággal, Nyugat-llerHn szabad város státust kap és sorsának tel­jes jogú irányítója lesz. l akossága olyan társadalmi, po­étikai és szociális rendszerben fog élni, amilyet akar. Java­soljuk annak lerögzitését, hogy senkinek nincs joga beavatkoz­ni Nyugat-Berlin ügyeibe és nincs joga saját rendszerét rá­kényszeríteni Nyugat-Berlin la­kosságára. Űgv tűnik, hogy az Ilyen megoldásnak teljességgel ki kel­tene elégítenie a nvugatt hatal­makat, amelyek több ízben ki­nyilatkoztatták, hogy Nyugat- Berlin lakosságának teljes sza badsággal és függetlenséggel kell rendelkeznie az életforma megválasztásában. A nyugati hatalmak vezetői mégis élesen fellépnek a mi javaslataink el­ten. olyan hallatlan zajt verve a nyugat-berlini kérdés körül, amelv közel áll a háborús hisz­tériához. Mivel nincsenek megelégedve ezek a hatalmak? Azzal, hogy a német békeszerződés meg­kötése és Nyugat-Berlin stá­tusának biztosítása automa­tikusan véget vet a megszál­lási státusnak, amelynek alapján a nyugati csapatok ott tartózkodnak. A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kor­mányának világos és határozott kijelentései ellenére, amelyek fzerint készek megadni Nyugat- Berlin számára minden bizto­sítékot, a nyugati államok ve­zetői. és különösen Adenauer és Brandt azt állítják, hogy mi el akarjuk „foglalni” ezt a város­részt. Nem vé'etlen mondják azonban, hogy hamarabb utol­érik a hazug embert, mint a sánta kutyát. Szeretném tudni, mit válaszólnak a nyugati ha­talmak egy Ilyen konkrét ja­vaslatra: az Egyesült Államok. Anglia, Franciaország és a Szov­jetunió tegyenek közösen ünne­pélyes ígéretet arra. hogy tisz­teletben tartják és megvédik Nyugat-Berlin szabad város szabadságát, függetlenségét és jogait! Ügy gondolom, ön egyetért ezekkel. Mi Is egyetértünk! De hát akkor mi ok van arra. hogy felkorbácsolják a szenvedélyeket és szítsák a háborús pszihózist az úgynevezett berlini kérdés körül? ,, Marad még a Nyugat-Berlin­be vétó szabad bejutás kérdé­se. E kérdés körül, ahogy ön tudja, különös zajt vernek a német békeszerződés megköté­Hruscsov nyilatkozata Drew Pearson amerikai újságírónak sének ellenfelei. Ezért még in­kább szükség van arra, hogy ezt . a kérdést teljesen világossá tegyük. Mi azt mondjuk és megismé­teljük — senki sem követ el merényletet a Nyugat-Berlinbe való bejárás szabadsága ellen. Ellenkezőleg, amikor a német békeszerződés megkötését java­soljuk, mi azt hangsúlyozzuk, hogy biztosítani kell a Nyugat- Berlinbe való közlekedés sza­badságát. Nyugat-Berlin kormányának, bármely más szuverén kor­mányhoz hasonlóan, jogának kell lennie arra, hogy bármely kontinens bármely országával diplomáciai, gazdasági és kul­turális kapcsolatokat létesítsen. Miben van akkor köztünk el­térés? A következőben: mi teljesen véget akarunk vetni a második világhábo­rú maradványainak. A nyugati hatalmak — az Egye­sült Államok, Anglia és Fran­ciaország — belekapaszkodnak ezekbe a maradványokba, csa­pataiknak Nyugat-Berlinbe való bejutását azon megszállási jo­gok alapján akarják biztosítani, amelyek a hitlerista Németor­szág kapitulációjakor fennálló rendszerből adódnaik. Ez a kettő azonban nem vág egybe! Kérdezzen meg ön bár­mely jogászt és az megmondja, hogy ha aláírják a békeszerző­dést, akkor a háborús állapot megszűnik, ha pedig a hadiálla­pot megszűnik, akkor hogyan lehet megtartani Nyugat-Ber- linben a megszállási rendszert? Ez lehetetlenség. A világ minden szuverén or­szága — a Német Demokratikus Köztársaság pedig ezek közé tartozik, — ahhoz az általáno­san elfogadott szabályhoz tartja magát: ha a más országokba vezető közlekedési útjai egy harmadik állam területén men­nek keresztül, akkor természe­tesen mindig szükség van arra. hogy e harmadik állam bele­egyezzék e közlekedési utak felhasználásába, légyenek azok földi, légi vagy vízi utak. Ezzel minden ország így van, bármi­lyen társadalmi rendszerhez is tartozzék. Az NDK kormányának nyi­latkozata ellen felhozott . ürü­gyek között egyes nyugati ve­zetők azt az érvet vetik fel, hogy ők nem fordulhatnak eh­hez a kormányhoz, mivel az Egyesült Államok és más nyu­gati hatalmak háborút folytat­tak Németország ellen. Ez az érvelés teljesen elfogadhatatlan. Mi ugyanis szintén harcoltunk, és mint ismeretes, a Németor­szággal folytatott háború fő terhét viseltük, a többi között Németország olyan területei el­len is, amelyek jelenleg a Né­met Szövetségi Köztársasághoz tartoznak. Ennek ellenére mi kapcsolatokat tartunk fenn az NSZK kormányá­val és tárgyalunk vele, ami­kor erre szükség van. Felhozok önnek egy példát, amelyről már szóltam az egyik beszédemben. Nekünk most közvetlen vasúti forgalmunk van Moszkva és Párizs között. Ez a vonat a Német Szövetségi Köztársaság területén megy ke­resztül. Mielőtt aláírtuk volna Franciaországgal az erre vonat­kozó egyezményt, természetsze­rűleg az NDK kormányához fordultunk, engedje át területén ezeket a vonatokat Csak az NSZK kormányénak beleegyezése és a megfelelő egyezmények megkötése után indult meg a vasúti forgalom. Ezrével lehetne felhozni ha­sonló példákat. A békeszerződés megkötése után ilyen rendszer­nek kell lenni a Nyugat-Berlin­be menő forgalommal kapcsolat­ban is. Minden ország, köztük a Német Demokratikus Köz­társaság, szuverenitását is tiszteletben kell tartani. Ha egyes állami és politikai személyiségek azt mondják, hogy a Szovjetunió és más országok írják csak alá a békeszerződést, de hagyják meg a nyugati ha­talmak Nyugat-Berlinnel való kapcsolatának azt a jogát, amely a megszállási státusból ered, ak­kor lehetetlenséget kívánnak. A békeszerződés megköté­sével természetesen meg­szűnnek a győztes hatal­maknak azok a jogai, ame­lyek a legyőzött ország ka­pitulációjából eredtek. Ezzel összefüggésben helyén­való megemlíteni, hogyan is állt a dolog a japán békeszerződés megkötésekor. Mi az Amerikai Egyesült Államokkal együtt har­coltunk Japán ellen. Á szovjet hadsereg szétverte a japán csa­patok legfontosabb erőit — a mandzsúriai Kvantung hadsere­get. Japán kapitulációja után a Szovjetunió az Egyesült Álla­mokkal és a többi szövetségessel együtt ellenőrzési intézkedéseket dolgozott ki Japán háború utáni fejlődésére vonatkozóan. A Szov­jetunió képviselői Tokióban a legtevékenyebben részt vettek a Japáni Szövetséges Tanács mun­kájában. Amikor a dolog elju­tott a békeszerződés megkötésé­ig, az Egyesült Államok, mellőz­ve a Szovjetuniót, külön béke- szerződést kötött Japánnal. Egy­oldalúan felszámolták a Japáni Szövetséges Tanácsot és kezdték kiüldözni a Szovjetunió képvise­lőit Tokióból. S bár nekünk meghatározott jogaink és köte­lezettségeink voltak, amelyek Japán kapitulációjának tényéből fakadtak, s amelyek megfelelő egyezményekben visszatükröződ­tek, szövetségeseink ezt nem vették figyelembe. De hát akkor az Egyesült Álla­mok és szövetségesei miért pró­bálják törvénytelennek feltün­tetni azt a szándékunkat, hogy békeszerződést kössünk a Német Demokratikus Köztársasággal abban az esetben, ha a nyugati hatalmak nem hajlandók aláírni a békeszerződést a két német állammal? Azt, amit az Egyesült Államok tesz, e hatalmak tör­vényesnek nyilvánítják, azt vi­szont, ami véleményük szerint nem kedvez nekik — törvényte­lennek minősítik. Hol itt a lo­gika? Így hát teljesen világos, hogy a nyugati hatalmak mester­ségesen szítják a vitát a berlini kérdés körül, s a dologba a háborús hisztéria szellemét viszik bele azért, hogy még jobban kiélezzék a nemzet­közi feszültséget és ürügyet te­remtsenek a Szovjetunió és a szocialista tábor elleni háború kirobbantásához. Azok a szóla­mok, amelyek szerint a nyugati hatalmak állítólag. a nyugat­berlini lakosság szabadságának és függetlenségének megőrzésé­ért harcolnak, a' velejükig ha­misak, mert senki sem veszé­lyezteti ezt a szabadságot és függetlenséget. Mi továbbra is azt mondjuk: Tessék, írjuk alá a békeszerző­dést, biztosítsuk Nyugat-Berlin- nek a szabad város státusát, ad­junk meg neki minden szüksé­ges garanciát. Mi több, mi ma­gunk is készek vagyunk részt- venni e garanciák megvalósítá­sában. Készek vagyunk arra, hogy Nyugat-Berllnben e bizto­sítékok alátámasztásaként ott tartózkodjanak az Egyesült Ál­lamok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió szimbolikus csa­patai. E csapatoknak kis létszá- múaknak, pontosan szimboliku- saknak kell lenniük, mert nem kell nagyobb fegyveres erő ah­hoz, hogy biztosítva legyen a szabad város státusa. Ebben az esetben meg lehetne egyezni a Német Demokratikus Köztársa­ság kormányával e csapategysé­gek szabad közlekedéséről. Íme, ez a ml álláspontunk a német kérdésben, ezért harco­lunk. Üjra meg , újra hangsú­lyozni szeretném, hogy a máso­dik világháború maradványai­nak elhárítására törekszünk, azt akarjuk, hogy a légkör Európában, s következés­képpen az egész világon, megtisztuljon, hogy a világ minden népe fellélegezhes­sen, az országok jó szom­szédokként éljenek, bélrés kapcsolatokat építsenek ki egymás között, s hogy az emberek megszabaduljanak a háború rémétől. Éppen ezért a Szovjetunió kormánya és azoknak a szocia­lista országoknak a kormányai, amelyek egykor résztvettek a hitlerista Németország elleni háborúban, szilárdan elhatároz­ták: nem halogatják tovább a német bókesaerződés aláírását Sajnálni fogjuk, ha a nyugati hatalmait nem akarják aláírni e t> békeszerződést Ebben az esetben kénytelenek leszünk azt aláírni a Német Demokratikus Köztársasággal. ön azt kérdezi, mikor lenne kívánatos lefolytatni a tárgya­lásokat? Mit mondhatok erre? ön megérti, hogy a német bé­keszerződés kérdésének megol­dása nem tűr halogatást. Éppen ezért mi bármely pillanatban ké­szek vagyunk érintkezésbe lépni e kérdésről a nyugati hatalmak vezetőivel, ha ők őszintén óhajtják a né­met probléma kölcsönösen el­fogadható alapon történő reális rendezését. Ehhez még szeretném hozzá­tenni, hogy a nyugati hatal­mak legalább úgy mint mi, vagy talán még jobban érdekel- tek e probléma békés rendezé­sében. És ha a nyugati hatalmak vezetői — közöttük Kennedy elnök — Ilyenfajta rendezést kívánnak, akkor emlékeztetnem kell rá, hogy ml régóla mond­juk: készek vagyunk a Jceretk asztalhoz ülni békés tárgyalá­sokra. (MTI) Nyugodt berlini hétvége Retansisla gyűlések Nyugat-Németoraxáglan BERLIN. Hírügynökségi je­lentések szerint a berlini lakos­ság nyugodtan, derűsen, vidá­man töltötte a hét végét. A vá­ros szocialista övezetének lako­sai autóbuszon, gépkocsin vagy magas vasú ton ezrével mentek vidékre, hogy segítsenek a pa­rasztságnak a földmunkákban, mások a kirándulóhelyeket ke­resték fel. Sok berlini strando­lással, motorcsónakázással, vi­torlázással töltötte a napfényes vasárnapot. Az esti órákban a fiatalok a kévéházakat, a cuk­rászdákat, a filmszínházakat lá­togatták, mások táncolni men­tek. A »frontvárosban-", Berlin nyugati övezetében is derűs volt a hétvége, még az ultrák sem tudtak provokációkat szervezni. Sok nyugat-berlini szintén a ki­rándulóhelyeket kereste fel, mások megostromolták a ma­gasvasút jegypénztárait és az iránt érdeklődtek, kaphatnak-e látogatási engedélyt a szocia­lista övezetbe. Csalódással vet­ték azonban tudomásul, hogy ez nem lehetséges, mert a nyugat­berlini rendőrség megtiltotta a látogatási engedélyek kiadását. • PREETZ. A nyugat-németor­szági revansisták a hétvégét uszító gyűlések megtartására használták fel. A hét végén a schleswig-holsteini Freetzben kétnapos találkozót tartottak az egykori keletnémet területekről és a szudétaföldről áttelepültek. A gyűlésen felszólaló revan- sista vezetők követelték a -né­met birodalom« határainak visszaállítását. A szónokok szo­lidaritást vállaltak a dél-tiroli fasiszta puccsistákkal is, pártfo­gásukról biztosították őket. A találkozón jelen volt a dél-tiro­li jobboldali szervezetek három képviselője is. f * HOF. Hasonló jellegű revan- sista gyűlés zajlott le a cseh­szlovák határtól két kilométer­nyire levő Schirnding helység­ben Is. E gyűlésen Stain, a ba­jor tartományi kormány mun­kaügyi minisztere ismét a hír­hedt náci élettér-elmélettel ho­zakodott elő. Kijelentette: »Nyugat-Nómetország ma igen túlzsúfolt, ezért nem életképes. A német népnek több területtel kell rendelkeznie, hogy élhes­sen — ezért nem mondhatunk le a keleti területekről." A munkaügyi miniszter keve­sellte azokat a lépéseket, ame­lyeket Nyugat-Berlinben tettek az NDK védelmi intézkedéseire. * KIRKWALL. Mint a Reuter jelenti, vasárnap Jo Grimond, az angol liberális párt vezetője :s nyilatkozott a berlini hely­zetről. ^'jelentette, hogy a Nyugatnak kezdeményezőnek kell lennie, javasolnia kell egy Olyan értekezlet megtartását, amelyen megvitatnák az NDK de facto elismerését, sőt az Odera—Neisse határ elismeré­sét is. * WASHINGTON. Morse de­mokratapárti szenátor vasárna­pi televízió-nyilatkozatában azt a véleményét hangoztatta, hogy a berlini kérdést az ENSZ elé ikell terjesztene A New York Times értesülé­se szerint Washingtonban a négy­hatalmi munkacsoport újabb, Moszkvának küldendő jegyzék megszövegezésén fáradozik. A franciák kivételével a nyugati hatalmak egyetértenek, hogy meg kell indítani a kelet-nyu­gati tárgyalásokat, de ezt a vé­leményüket nem kívánják * jegyzékben nyilvánítani. Hruscsov fogadta Nkrumah ghanai elnököt Jalta. (TASZSZ) Hruscsov szovjet miniszterelnök vasárnap fogadta a Krimben pihenő Kwa- me Nkrumah ghanai elnököt. Hruscsov és Nkrumah elláto­gatott az egyik szanatóriumba, ahol barátságosan elbeszélgettek a Szovjetunió legkülönbözőbb vidékeiről beutalt munkásokkal# kolhozparasztokkal és értelmi­ségiekkel. Az összesereglett üdü­lő vendégek meleg ünneplésben részesítették Hrusesovot és a ghanai elnököt, jó egészséget és kellemes pihenést kívántak ne­kik. Belga vasas-delegáció érkezett hazánkba A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének meghívására négytagú belga vasas-delegáció érkezett hazánkba. A küldöttség tagjai, akik szeptember 1-ig ma­gadnak Magyarországon, meglá­togatnak több vasipari üzemei és szociális Intézményt.

Next

/
Thumbnails
Contents