Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-27 / 202. szám

1961. augusztus 21, vasSrnífjí K. eléri A TECHNOLÓGUS Aba Zoltán 1955-ben,- lakatosként kezAte. Mielőtt felkerült a flajai Villamosipari Gyár termelési osztv/ára technológusnak, a gyár központi lakatosműhelyében mint a Béke-brigád vehetője, segédművezetői beosztásban dolgozott. Az ügyeskezű szakmun­kást Kiváló 4°lS°zó jelvénnyel és oklevéllel tüntették ki. Ami­kor a termelési osztályra helyezték, a Gépipari Technikum har­madik osztályát végezte. Jövőre érettségizik. A társadalmi munkából is aktívan kiveszi a részéi Intézi a futball- és a kézilabda-csapat ügyeit, s mint üzemi tanácstag, jól ellátja feladatát. Volt brigádjának tagjaival állandóan kapcsola­tot tart. Gyakran jár le hozzájuk, megbeszéli velük szakmai problémái Icát, ügyes-bajos dolgaikat. (Pásztor Zoltán felvétele.) Szólót, gyümölcsöst telepítenek Alapos készülődés tapasztal­ható a csengődi szakszövetkeze­tekben az őgzi telepítések meg­szervezésére. A község tavasz- szal alakult három alacsonyabb típusú közös gazdaságban jól átgondolt telepítési tervet dol­goztak ki. Ennek megvalósítá­sa után jövőre már 65 holdon lesz újtelepítésű gyümölcsös és szőlő Csengődön. A Kossuth Szakszövetkezet­ben októberben kezdik a mun­kát: százezer ezerjóvesszőt te­lepítenek 14 holdon. A Kiskő­rösi Gépállomással már jó előre — márciusban — lekötötték a gépeket a talaj forgatására. A telepítés előtt altalajtrágyázást is végeznek, és erre a célra 25 —30 vagon trágyát már bizto­sítottak. A Rákócziban 21 holdon lesz új gyümölcs ebben az évben. A szakszövetkezet gazdái már a jövő évi telepítési tervükre is gondoltak, s anyagot, valamint területet biztosítanak arra, hogy az 1962-re szóló tervük szerin­ti területből még az idén 10 holdat szintén betelepítsenek. A Dózsa Szakszövetkezetben 25 holdon telepítenek Jonathan, Reed Deliches és Starking faj­ta almát, $ e munkára hitelt egyáltalán nem kérve, teljesen saját erőből kívánják a felada­tot végrehajtani. Egyébként a szakszövetkezet gazdái előtt biz­tató példa áll, három éve ugyan­is hét holdon telepítettek al­mást. amely igen szépnek mu­tatkozik. Mindezen kívül a három szakszövetkezet tervezi, hogy öt holdon közösen telepít ősziba­rackost is. , Jól teljesítik árutermelési tervüket Kiskunhalas szövetkezetei Kiskunhalas város hat terme­lőszövetkezete — annak ellenére hogy a járási székhely összte­rületének mintegy a tizedrészén gazdálkodik csak — jelentős szerepet tölt be a város és az ország áruellátásában. Bizonyít­ja ezt az is, hogy a jelentékte­len területi fejlődés elle­nére az Í958. évi nem egészen kétmillió forintos árutermelési tervükkel szemben tavaly már több mint 4 és félmilliós ter­vet teljesítettek. Az árutermelési tervek telje­sítésében élenjár a város két legnagyobb termelőszövetkezete, a Vörös Október és a Vörös Szikra, amelyek ez évi tervüket augusztus közepéig már 75 szá­zalékra teljesítették, s minden bizonnyal túlteljesítik azt A város közös gazdaságai nemcsak árutermelési terveiket teljesítik rendszeresen, de élen járnak a mezőgazdasági mun­kák végzésében is. A cséplést is augusztus 15-re — de a leg­több tsz mór 10-re — teljesen befejezte. Czakó Ferenc levelező A legnagyobb szovjet traktor A cseljabinszki traktorgyár már idén kibocsátja az első so­rozat PÉT—250-es villanytrak­tort Ez a legnagyobb traktor jelenleg a Szovjetunióban. Ví­zierőművek és csatornák építke­zésén kerül felhasználásra. Vas­út- és hídépítésnél is használ­ható. Az érc- és szénbányászat­ban, a fakitermelésben és a kő- olaj kitermelésénél is megkönyT nyíti a munkát A vezető hid« raulikus szerkezettel kormá­nyozza a traktorra szerelhető munkagépeket. A vezetőfülké­ben légfűtés és hűtés van. A normarendezés után nőtt a termelékenység, emelkedett az átlagkereset Érdekes, tartalmában gazdag és sokrétű volt a Bajai Gyapjú­szövetgyár legutóbbi üzemi ta­nácsülése, ahol a gyár vezetői arról számoltak be, hogy milyen intézkedéseket tettek a munka­idő jobb kihasználása, az új és régi technológiák és normák összhangjának megteremtése ér­dekében, s ennek következtében miként nőtt a termelékenység, végül, de nem utolsósorban mi­lyen mértékben emelkedett a dolgozók átlagkeresete. ’ Mivel a beszámoló nagy té­makört ölelt fel, hely hiányában mi csak a lényeges dolgokról írunk. Vi és részletesebb technológia A tervbe vett, termelékenysé­get elősegítő műszaki szervezési intézkedések 80 százalékát meg­valósították. Az újonnan kidol­gozott részletesebb technológiák megszüntetik a régebbi eltéré­seket a normák és a technoló­giák között. Az erre utaló intéz­kedések között találjuk a ter­melékenységet növelő újítások beépítését az új műszaki nor­mákba, a teljesítuiényszázalókok megfelelő nyilvántartását, az ésszerűbb munkaerőgazdálko- dást és munkaszervezést, új gé­pek beállítását, a munkaidő jobb kihasználását. Ezeknek segítségével a ter­melékenység 1961 első negyed­évében 107, áprilisban 106, má­jusban pedig 106,7 százalékra növekedett Munkaközi szünet két részben A vizsgálatok bebizonyították, hogyha a munkások a munka­közi szünetet a műszak végén kapják, az befolyásolja munka­lendületüket. Ezért ez év január 1-ével az egy és két műszakban dolgozó üzemrészekben a mun­kások a műszak alatt tizenöt perc étkezési, munkaidő végén pedig tizenöt perc tisztálkodási szünetet kaptak. Ez utóbbit is a gyár telephelyén kell eltölteni. Az intézkedések eredménye­képpen a munkások ma már a napi munkaidőt jobban kihasz­nálják. Ezzel egy időben szabá­lyozták az orvosi rendelő, az üzemi könyvtár és a büfé láto­gatásit. Ezáltal jelentős munka­kiesést szüntettek meg. Szigo­rúbban bírálták el a későn jö­vőket és igazolatlanul mulasz­tókat. Fellendült a párt agitáció» munkája, mely a pontosságra, a felelősség elmélyítésére, a he­lyes munkaerkölcs kialakítására* az önnevelésre irányult. Ennek eredményeként a későn jpvőte száma havi 16 főről 14-re, a ki­eső percek száma pedig 500-ról 140 percre csökkent. Joggal ál­lapította meg az üzemi tanács­ülés, hogy 1961-ben lényegesen nagyobb a rend a gyárban, mint az előző években volt. UJ bérformák Az új műszaki normáknak megfelelően kialakították azokat a bérformákat is, amelyek ked­vezően befolyásqíták a terme­lést, a minőséget, s lehetővé tet­ték a régebbi keresetek megtar­tását, illetve egyes helyeken p túlszárnyalását. A manipulációban a lépcsős teljesítménybér helyett az egye­nes darabbért vezették be. A kártolóban az igazságos bérezés érdekében kát kategóriába so­rolták az előfonókat, figyelembe véve a szaktudást, szorgalmai és a minőségi munkát. összegezve a bérintézkedése­ket, elmondhatjuk, hogy 1961- ben a dolgozók átlagkeresete a normakiigazítások és az új nor­mák bevezetése óta az 1960. év­ben engedélyezett órabérhez vi­szonyítva 1,2 százalékkal növe­kedett Feladatok Még sok olyan feladat vara amelyeknek megoldása az eddi­ginél körültekintőbb, alaposabb munkát követel. Ezek közé tar­tozik a felvetőben a veszteség­idők csökkentése, a vetülék osé- yelőknél a teljesítmény növe­lése, a szövőelőkészítőben a két műszak megoldása, a kivarrók- nál a teljesítménybér bevezeté­se, majd a termelőmunkában résztvevő munkások számának növelése. Az eddig végzett mun­ka garancia arra, hogy a hátra­levő tennivalókkal is jól meg­birkózik ej a nagy tettekre ké­pes, jól összeforrt kollektíva. Ven esz Károly Száfn&tfrfn & UM&k&t — él'ákcí Társamat várva ülök az or- ■ govápyi tanácsháza előtti parki pádon. Alkalmi szieszta ez. hát minden különösebb cél nélkül nézelődöm, élvezem az augusztusi napot, a főutca vál­tozatos forgalmát. Aztán eszembe jut — Orgová- nyon mindig eszembe jut —, hogy a házakon, a mezőn túl, ennek a községnek valamelyik erdejében bokáztak dínom-dá- nomozva a Tanácsköztársaság leverése után a fehérterror tiszt­urai, zsírosparaszt brigantjjai, a kizsákmányolás rendszerének haszonélvezői, miközben a fe­jük felett a fákra akasztott Kommunisták holttestét himbál- tő 3 szél Mártírok képét, hősökét raj­tolja meg immár a fantáziám, ».kik nem akartak mást, mint békés, igazságos életet minden­kinek, olyat, amilyen most bomlik virágba Orgoványon is. Ez jár az eszemben, végül megakad tekintetem a parkban álló kőszobron, a talapzatára vésett neveken. Az első világ­háborúban elesett orgoványiak — túlnyomó többségükben pa­rasztok — emlékére állították • kőbe faragott bakát, amint egyik kezével a puskát markol­va. a másikkal jajongó gyer­meke ölelésétől eloldva magát Indul a csatába. Miért? Azt nem ábrázolja a szobor, a felirata sem azt feje­zi ki, „Hősök” — hirdetik a be­tűk. de én tudom, nagyon rég­óta tudom már, hogy hazudik az az öt betű, azok akaratának megfelelően, akik a Horthy- reakció uralma idején a haza- fiság hamis leplébe burkolózva a legnemesebb eszmény, a hő­siesség szemérmetlen megcsú­folásával minden ilyen szobor­ra rávésették. M art nem hős volt egyik ■ *sem; kinek a neve itt, s csaknem minden faluban gyász­uk a szobortalapzatokon, nem, nem volt hős, hanem áldozat! A hős az emberi haladás győ­zelméért küzd. De vajon azért, a társadalom fejlődéséért, az emberiség jobb életéért indul« tak-e harcba 1914-től négy éven át, s a második világháború esztendeiben az orgoványi, meg a többi községből való parasz­tok százezrei, s mindazok, akik megfordultak a halált osztó frontokon?! Ma már az egyszerű emberek előtt is mind világosabbá válik, hogy a tőkés uralom rabló ér­dekeiért, annak parancsára fog­ta a fegyvert mind. akit a vért ivó harcterekre vezényeltek. S azért halt meg az első világhá­borúban minden negyvenedik, a másodikban minden huszadik magyar. Tíz, húsz, harminc, negyven, ötven, s még jóval több nevet számolok az orgoványi szobor talapzatán. „Számolni tudjuk jól a hol­takat” — írja Paul Eluard, a nagy francia kommunista köl­tő, s még tovább vési a lelkiis­meret, a tiszta emberség hom­lokzatára, hogy csak egy legyen soraikban, aki közel állt hoz­zánk, egyszeriben küzdeni kez­dünk az életért harcolni kez­dünk a háború ellen. C már számvetést végzek ** az én közvetlen szeret­teimet, a saját életemet ille­tően: mit rabolt el tőlük, mit orzott el tőlem a háború? Édesapámat negyvenkét éves korában parancsolták ki az el­ső világháború vérzivatarába. Alkotó férfikorából négy esz­tendőt vesztett el pótolhatatla­nul, nem beszélve arról a ten­ger fájdalomról, amely idehaza édesanyámnak és öt idősebb, de akkor nagyon kicsi testvérem­nek jutott részül. A második világháborúban elpusztult Sa­nyi bátyám, a nagyszerű laka­tos és egyszerű köztüzér, — s ugyancsak annak a világégés­nek a harcterén halt meg éle­tem legszebb kora: ifjúságom. De számvetést végezhet bár­ki e hazában, nincs család, amelyben a kedves gyermek, vagy férj, testvér, vőlegény, hív szerelmes, rokon, vagy jóbarát vesztét ne kellett volna megsir ratni, s száz- és százezer a férfi, akinek tönkretette a fagy leg­szebbnek ígérkező éveinek vi­rágait, És nem kell már különöskép­pen senkinek ,sem magyarázni, hogy a tengernyi könny, fel­mérhetetlen fájdalom okának jelképeként mind a két háború­ban a német militarizmus csá­szári sasos, illetve horogkeresz­tes lobogója lengett. Számolom a holtakat, de fel­kiált bennem közvetlen szeret­teim, s érzelemvilágom, gyűrűz­ve haladó körébe zárt minden férfi, asszony, gyermek, az egész emberiség féltése: ne to­vább! A belső figyelmeztetés nem *■ indokolatlan, mert tu­dom, hogy vannak még, akik a holtak névsorát bővíteni szeret­nék. A német mililarizmust is­mét talpra akarják állítani a tőke urai, a nyugati imperia­listák, hogy megint a vanda­lizmus szöges csizmája alatt nyögjenek a szebb jövőjüket építő népek, az enyém is. s e taposás nyomában újból ott ma­radjon holtan most már nem minden huszadik, hanem ki tud­ja, talán tizedik magyar. A vészjelzés után ösztönösen is, tudatosan is, körülnéz aa ember támaszért, segítségért. — korábban a kifürkészhetetlen- nek hitt égre tekintett háborús vészek szelére az azok okait nem ismerő emberiség. Az ég azonban sohasem segített! Ezt szintén régóta tudom, — most mégis az égre vetem sze­mem. Oda, ahol a már kommu­nizmust építő Szovjetunió dia­dalmenetre küldte szputnyik- jait, majd Gagarint, Tyitovot s küldi majd a többi űrha­jóst is. Segítség ez nekem? Felmér­hetetlen. Annak a bizonysága, hogy a bókét szolgáló alkotó­munka eredményesebb, mint az eszeveszett háborús törekvése­ké, A húszmillió lóerővel röpí­tett űrhajó létrehozóinak, a szovjet társadalomnak roppant* legyőzhetetlen erő van a kezé­ben. A segítőkezet azonban nem­csak a kátyúból való kijutásig fogja az ember, hanem tovább is, követve azt, aki nyújtotta. I gy hagyom el én is a par­* ki padot, s a haladás esz­méjének mártír és győztes hősei­re, ugyanakkor annak a másik eszmének az áldozataira is gon­dolva, elindulok dolgozni, mi­közben számolom az élőket, akik százan, ezren, millión és milliónyian azon tevékenyked­nek, hogy az élet minél szebb legyen. Tarján István

Next

/
Thumbnails
Contents