Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-25 / 200. szám
IMI. augusztus 25, péntek A MAGYAIt SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT 0ACS - KISKUN IVIEGYEI LAPJA A szeretet szépíti öreg napjaikat SZÓL A VERKLI Emlékeznek még az egykét héttel ezelőtti kánikulára? Azon a héten szombaton történt A kiskunhalasi strandfürdő pénztára előtt hosszú sorok kígyóztak jegyváltásra várva, hogy az évszázados tölgyek alatti medencék hús vízében felüdülést nyerjenek. Ám, aki a szociális otthon környékén sétált ezen a délutánon, szorgalmas kopácsolás, munka zaját hallhatta az otthon udvara íelőL Betoppantunk röpke látogatásra, megnéztük, mi az a nagy serénykedés. Közeledvén a tett helyéhez, kedélyes beszélgetés, vidám kacagás ütötte meg a fülünket. Egy épület falát rakták asszonyok, lányok és férfiak. A szociális otthon oly régen áhított fürdőjét. A munka vidám volt, így hát a beszélgetés is kedélyes, baráti lett. Hamar megtudtuk, hogy az építőanyag nagy részét a nemrégiben százezer forintos költséggel készült hálótermek építése során takarították meg, s a hiányzó kellékeket különböző társadalmi szervek ajándékaként szerezték meg. — Még a természet is a segítségünkre sietett — jegyezte meg az egyik néni —, mert a nagy vihar alkalmával a városban kidöntött három fát is nekünk ajándékozta a tanács... A fürdő felépítését az otthon dolgozói határozták el. — Ügy döntöttek, hogy személyenként tíz-tíz óra társadalmi munkát végeznek. Így állt »csatasorba« a több mint százkilós Purcsel néni és a súlya alatt ugyancsak hajladozó állványon adogatta a téglát Ott volt a kétgyermekes Búza Istvánná takarítónő, a gimnázium levelező tagozatának másodéves hallgatója, Sin elvtárs, aki felesége, az otthon vezetője helyett kért részt a munkából és az építkezést irányító Juhász D. Gábor, aki lelkesedésével méltán kiérdemelte az otthon dolgozóinak szeretetét. De segítettek az otthon ápoltjai is, akik örömtől csillogó szemmel adogatták a téglát a rajongással körülvett gondozóik kezébe. Csengett a kőműveskalapács, terült a habarcs, »repült« a tégla, fel a kőműves állásra. Vidám volt a munka. Még dal is felcsendült volna, ha nem zavarná a közeli épületben — az itteni munkában részt vermi már nem tudó — pihenő drága, idős néniket Vagy ők sem A béke nyelvének szépségeiről többször tartott már ismeretterjesztő előadást, kiállítást a kecskeméti eszperantó szakcsoport. Ennek nyomán nemcsak városunkban, de a környékén is egyre többen vannak, akik vagy magánúton, vagy tanfolyamokon kevés időráfordítással és nagy érdeklődéssel tanulják a demokrácia latinját: az eszperantót. A posta mind gyakrabban bonyolítja a kecskeméti és mesz- sze óceánon túli levelek cseréjét, s a kecskemétiek a béke és barátság nyelvének hasznosításával kerülnek nap mint nap közelebb egymáshoz, a világ népeivel. ^ Múlt évben városunk látta vendégül a fiatal haskovói (bulgáriai) leányt, aki a nemzetközi eszperantó ifjúsági találkozó alkalmából Magyarországon tette le kiváló eredménnyel az eszperantó nyelv „A” vizsgáját. Azóta megszaporodott a haskovói barátaink száma. Ma már közvetlen levelezés útján ismerkednek életünkkel, értesülnek szépen fejlődő hazánkról, — s benne szeretett városunk — eredményeiről. A helyi vasutas eszperantis- ták közül néhányan a közelmúltban otthonában keresték fel a kis Sevdiét, aki a haskovói városi tanács, pártbizottság és az eszperantó csoport meg- bízottaival együtt meleg szeretettel fogadta őket. Újabb szepíhentek? Nem bizony. Ki térítőt horgolt, ki egyéb kézimunkát készített, hogy kezük nyomán minél csinosabb, lakályosabb legyen otthonuk. E néhány sor a város dolgozói nevében hadd legyen ugyancsak egy tégi ácska a fürdő épületén, horgolt pálcika a készülő térítőkben és öltés a díszpámán, egy kicsike tett, amely idős napjaikat megszépíti. Czakó Ferenc mélyes barátokat szereztünk az internacionalizmusnak, mely annyiszor tanújelét adta már a kölcsönös segítésnek, megértésnek. Sevdié és a haskovóiak szíves üdvözletét és testvéri jókívánságait ez úton tolmácsoljuk Kecskemét lakosainak. A kecskeméti eszperantisták Óriási elektromágnes A Kaukázusban 2500 méter magasságban óriási elektromágnest állítottak fél. Az elektromágnes súlya ezer tonna, méretei akkorák, hogy két pólusa között elférne egy autó. A mágnest grúz mérnökök a kozmikus sugárzás tanulmányozására építették. Tizenöt százalékkal túlteljesítette első féléves tervét a Bugaci Földmúvesszövetkezet. Különösen jó a felvásárlási üzemág tevékenysége. Minden gyümölcs- és zöldségféléből átlagosan 25—30 százalékos a terven felüli teljesítés. Dicséretes a kiskereskedelmi üzemág forgalma is. A félév során több mint 4 millió forint értékű árut adott el, a szövetkezet összes forgalma pedig meghaladja a 6 300 000 forintot. Váratlanul csendült fel a dallam Kecskeméten az Arany János utcában. Hangja elnyomta az utca megszokott zaját. Üdén, tisztán csobogott, mint egy bűbájos hegyi patak, feikúszott az épületek falán, belopódzott a szobákba, a hivatali helyiségekbe, a szívekbe. A takarékosságban és a költségcsökkentésben figyelemre- t méltó eredményt ért el a szövetkezet. Az 1 363 000 forintos felvásárlási forgalmat mindössze 58 ezer forintos, azaz négy százalékos költséggel oldotta meg, s a nyeresége a tervezett 74 ezer forint helyett 87 ezer. Egyre növekszik a szövetkezet tagjainak száma és a saját vagyona is, amely jelenleg 1 200 000 forint. Honnan szállt ez a kedves* régen hallott, édes-bús gyermekkori emlékeket idéző muzsika? öreg verkli állt az utcán, s öreg mestere tekergette kurbliját. Már alig van belőle kettő-három az országban... PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja: a Petőö Népe Lapkladő Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér t. szám. Szerkesztőségi teletonközpont; 26-19. 25-1«. Belpolitikai rovat: 11-2S. Szerkesztő bizottság: M-38. Kladőhlvatal: Kecskemét Szabadság tér l/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: • helyi postahivatalokul és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra IS forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda Vi Kecskemét. — Telefon: 15-29. 27-19 Baráthozás a béke nyelvén Eredsnényessn zárta az első félévet a Bugaci Földművesszövetkezet n. N ehéz idők jártak házasságunk megkötése idején. Nagyon nélkülözött a nép, de a tűrés már nem esett nehezére. Bízott benne, tudta, hogy boldog hajnal virrad rá. És mi, kedvesem? Két galamb nem turbékolhat boldogabban, mint ahogyan mi éltünk. Kevés volt a kenyér, de hatalmas a boldogságunk és a hitünk! S akkor megint szólított a párt. 1921. áprilisában Moszkvába rendelt... Misenykám, emlékszel a moszkvai május elsejére?! Felemelő, csodálatos volt!... Egyszer csak elkallódtam, elvesztem a nagy-nagy tömegben. És te kedvesem — óh, miért is nem simíthatom, csókolhatom meg többé az akkori verejtékező homlokodat! — kétségbeesetten kerestél. Nagyon aggódtál miattam... miattunk, hiszen Valen- tyinocska... tudod, útban volt... Két hónap telt el Moszkvában, s a párt küldetése tovább szólított. Ezúttal haza, Magyar- országra, Miskám, erre a draga 'földre, amelyről annyi-annyi szépet meséltél, álmodtál, s amely most örök nyugodalmat ód a gonoszok, a nép zsarnokai által agyongyötört, sanyargatott testednek... Együtt indultunk. A határig kísértelek. A párt azt tanácsolta: én egyelőre maradjak. A. kialakult fasiszta rendszer, a ehérterror Magyarországa orosz feleségnek, olyannak, akinek Téti* Hatalia H^LUoiaitma e-mtíUcziU ráadásul kommunista a férje, nem volt tanácsos átlépnie a határt. AJ iskám drága, nem rhond' » * tam akkor, de az aggódás nagyon szorongatta a szívemet ... Közben te így szóltál hozzám: „Nataljuskám kedvesem, a párt a mi nagy családunk ... ígérd meg nekem, hogy belépsz, hogy méltó leszel tagságára..Én a szememmel válaszoltam igent, men szó egykönnyen nem hagyta el ajkamat, és tekintetem az ajkadon, az ellenség kiverte szemfogaid helyén pihent meg. „Ugye, ugye, te meg megcsináltatod a fogadat?... Ugye, megígéred?...” — tört ki belőlem nehezen. Rudi barátod és elvtársad, kinek nevét sajnos azóta sem tudom, abban a pillanatban lehúzta ujjáról az aranygyűrűjét: „Éogadd el Natasa, és add el, költsed élelemre, ha a szükség úgy hozza...” Még egy utolsó csók, utolsó kézszorítás és elgördült a vonat. Visszatértem Szibériába, édesanyámhoz... De hiszen ezt tudod, megírtam neked. És kislányod: Valentina megszületését is. hiszen 1922-ben legutolsó — Bécsen keresztül küldött — leveledben is ezt kérdezted: „Szépen fejlődik-e, egészséges-e az én drága kicsi lányom? ... Tóth Mihály családja. Balról jobbra: Jevgenij Lojko, az Esti Novosztbirszk című lap munkatársa, felesége, Tóth Mihály lánya, majd annak unokája, Natalja Nyikolajevna és a másik unoka. A ztán nem érkezett több levél. A várakozás — és sokáig nem tudtam: reménytelen várakozás — gyötrő, kínzó napjai, évei, évtizedei következtek. Drága Mihályom, nagyon nehéz volt... Nőtt, szépen fejlődött kislányunk... Hogy több jót, szépet biztosítsak neki, mint amennyi nekünk jutott, a mindennapi munka mellett esténként külön gépelnivalót vállaltam ... „A férje, Natalja Nyikolajevna hol van? Nem tért vissza Magyarországról?” — hányszor feltették nekem ezt a kérdést. De sokszor ejtett zavarba egyikmásik kérdező gyanakvó pillantása, melyből ezt lehetett olvasni: „Igen, igen, ismerjük az esetet... Hozzá ment egy ha- tárontúlihoz és az faképnél hagyta..Bocsáss meg kedvesem, amiért egy-egy pillanatra bennem is felmerült a kétely ... De nem! Soha, soha nem ’Ham volna elhinni! Soha nem <■" "am volna hűtlen maradni hozzád, drága emlékedhez! “Telt-múlt az idő. Leányod, * a tökéletesen rád hasonlító Valentina — két igen kedves unokád édesanyja — sok örömömre szolgált. S az esti csendes, magányom óráiban millióegyszer elővettem az elutazásod napján készült, kettőnket ábrázoló fényképet. Néztelek. örökké jóságot, vidámságot sugárzó szemedet, magas, okos homlokodat és nem tudtam betelni nézéseddel... Gondolatban megtapogattam a kis vászondarabkát, a párt pecsétjével ellátott értékes okmányt: párttagsági könyvecskédet, melyet a rajtad levő gimnasztyora ka vállába varrtam szívdobogva... Misám, kedvesem, teljesíteti tem utolsó kívánságodat. Tel« jes szívemmel, lelkemmel m párt katonája vagyok ... Walentine, okos lány lett* * A történettudományolt kandidátusa. A te lányod.. * Felőled az iskolában őt is sokJ szór kérdezték és — szegény gyerek — sokszor zavarba jött emiatt. A Magyar Munkásmoz-t galmi Intézetet felkeresve S vette kezébe felkutatásodat, s eredményéül 1948-ban egy szép napon hívatták a minszki párt- bizottságra. (Abban az időbeli ott járt egyetemre.) Kezet szó« rítottak vele és ezt mondtákt ..Fogadja őszinte részvétünketé Édesapja a munkásmozgalom mártírja, régen nem él... Lágyén nagyon büszke rá!" Ennyit mondtak. Semmivet sem többet. Kutatásodat továbti folytattuk. Münnich elvtársnatí ■írtunk. Emlékszel rá? Harcos-» társad volt. Az ő révén jutott el levelünk Kecskemétre, s hói Tás köszönet az itteni elvtársak» nak— felderítették ifjú és hőst életed utolsó napjait... Megrendültén állok itt. IWf« senykám és látod, nem sírok már... Erős vagyok. Erőt adtál nekem, s valamennyiöhknek. Nagy-nagy erőt. Köszönöm drá* ga Misám ... (Vége.)
