Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-23 / 198. szám

IMI awgnaatafl tS, azenSa «. Mai TjanuLiák az áf tzakmál Termel már a kalocsai konzervüzem Ha pár esztendeje' azt mond­ja valaki a Kalocsavidéki Fü- szerpaprikaipari Vállalat veze­tőinek vagy szakmunkás gárdá­jának, hogy rövidesen a konzerv szakmában fognak tevékenyked­ni, talán tréfának vették volna. Má pedig már szinte büszkéb­bek erre az »újszülöttre«, mint a régi hírneves tennelvényre, a paprikára. S ez érthető .is, hi­szen a paprikagyártás csínja- bínja a kisujjukban van, ako«- zervkészítés tudományát pedig most tanulják, azaz... Pógyor Sándor Igazgató sze­rint egy részét menetközben már meg is tanulták. Ezt bizonyítja Munkában az »uborka-szalag«. (Pásztor Zoltán felvétele.) Naponta hét-nyolc vagon tégla Augusztus elejétől két műszakban termel a Jánoshalmi Mészhomoktéglagyár Tizenkét, homokkal megrakott csille vesztegel a szőlőkkel, gyümölcsösökkel körülvett Já­noshalmi Mészhomoktéglagyár Udvarán. Németh József vegyészmérnök­től, a télép vezetőjétől megtu­dom, hogy féléves ter vüket 102,7 százalékra teljesítették, azaz terven felül 14 kislakáshoz ele­gendő téglát gyártottak. Sike­rült az ezer darabra eső költsé­get 2 százalékkal csökkente- niök. Augusztus 7-e óta két mű­szakban dolgoznak a présgépek is. A bányászok 144 csille ho­mokot küldenek be, amelyből 92 ezer téglát gyártanak. A dol­gozók versenyben vannak. A préseknél két testvérbrigád küzd a szocialista címért. — Je­lenleg Csima Imre és testvére, László éri el jobb eredményt. Kevesebb az állásidejük és a Selejtjük. Nem sokkal maradt el tőlük Lajkó László és Tibor. Csimáék egy műszakban 28 ko­csira való nyerstéglát szednek le a présgépekről — mondja Né­meth elvtárs. A nyerstéglával telt kocsikat vaskazánokba tolják, ahol 7 és fél atmoszféra nyomás alatt 7 érán át szárítják, majd a ki­hordó brigád szállítja a téglát a tárolótérre. — Készletünk 500 ezer darab. A kazánból kihordott téglát ^melegen” szállítjuk. Naponta 7—8 vagont rakunk még mint­egy 40—45 ezer téglával — szól a telepvezető. A három telep — Csepel, Kis­kunhalas, Jánoshalma — közül itt gyártják a legjobb minőségű mészhomoktéglát. Ezért többek között a Taksonyi Földműves­szövetkezet csak jánoshalmi téglát fogad el, bár a csepeli telep ( közvetlen szomszédságá­ban van. Az ország északi me­gyéibe is szállítanak. Közben elkészült az újabb téglaszállítmány. Kiállították a fuvarlevelet is. Ismét 250 kilo­méterre utazik a keresett já­noshalmi mészhomoktégla. fly.) a teljes lendületbei termelő »uborka-szalag«, ahol kint jár­tunkkor is javában folyt a mun­ka. — Sfeás vagon a tervünk uborkából — mondja Bohner István, a konzervüzem vezetője —, sajnos, az időjárás nem ked­vezett az uborkára, különben ezt túlteljesítettük volna. Ece­tes paprika lesz a következő gyártmány, ebből negyven va­gon a terv. Ezzel egy időben kezdődik el az úgynevezett za- kuszka paprika legyártása is, s ezzel az idei konzervszezon le­zárul, jön utána a fűszerpapri­ka. Bohner István egyébként a Hatvani Konzervgyárból jött át Kalocsára, s Veres József fő­mérnökkel együtt, aki a kecs­keméti konzervesek szaktudá­sát hozta el ide, próbálják láb­ra állítani ezt az új konzerv­üzemet. — Megtettük az első lépése­ket — jegyzi meg a főmérnök —, s az új üzem megáll a saját lábán. A régi paprikafeldolgozó szakemberek nagy Igyekezettel, szorgalommal dolgoznak, s büsz­kék rá, hogy most már két szak­mában jeleskedhetnek. A jövő évi elképzelésekben már paradicsom feldolgozása is szerepel, szeretnének legalább 300 vagon savanyúságot gyárta­ni, sőt a merészebb tervek közt még tésztaüzem is helyet ka­pott. S ahogy elnéztük a kon- zervkészítő »paprikásokat«, nem mernénk' azt mondani ezekre a tervekre, hogy lehetetlen. A konzerwrészleg ma még csak mintegy tíz százalékát adja az egész gyár tervösszegónek. de ez a szám bizonyosan évről-év- re növekedni fog. A kalocsai »paprikások« legalábbis fogad- koznaik, hogy rajtuk nem múlik. Ok azt szeretnék, hogy néhány év elmúltával ne csak papriká­járól, de konzervjeiről is híres legyen Kalocsa. F. Tóth Pál Jól vizsgázlak az új búzafajták a kísérleti parcellákon Dinnyések A KECSKEMÉTI Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet egyik dűlőútja meneti halomba rak­ták a reggel szedett görőgdiny- nyét Látásakor csiklandozni kezd az ember ínye; milyen le­itt: Pádárék, Márkák, és Mut­nyánszkiék. EGY-EGY család — százalé­kos arányban — vetéstől a sze­désig 16 holdat műveL Sárga és görögdinnyén kívül uborka és Lőrinc Istvánná (Jobbról) és unokatestvére, Pádér Istvánná f halomi» rakja a görögdinnyét. A Duna—Tisza közi Mezőgaz­dasági Kísérleti Intézetben nagyarányú búzanemesítést vé­geznek. A cél az, hogy a nagy­üzemi termesztésre alkalmas, bőtermő, a gépi aratásra megfe­lelő, s a műtrágyázást is jól bí­ró búzafajtákat állítsanak elő. Erre nagy szükség van, mert a korszerű agrotechnikai mód­szerek alkalmazását kevésbé tű­rő, gyenge szárú magyar búza­fajták termesztése nem fizetődik ki a nagyüzemekben. Kitűnő sikértartalma miatt azonban alapanyagként felhasználják a keresztezéseknél a magyar'bú­zát, s a világ minden tájáról tezéseket. Ehhez a többi között a magyar Bánkútit, a korán érő kínai, a bőtermésű olasz és a legjobb szovjet bűzafajtákat használták fel. Az új fajta-jelöltek száz par­cellán vizsgáztak az idén ter­mőképességből és szalmaszilárd­ságból. Nem egy közülük a ter­mésmennyiséget iletően vetek­szik a külföldről importált in­tenzív búzafajtákkal, sőt. minő­ségre még jobbak is azoknál. Ez az eredmény biztosíték arra, hogy rövidesen nagy termést adó, kitűnő sikértartalmú új bú­zafajták kerüljenek a nagyüzemi termesztésbe. hét, ifcrás, édes, feketenwtgvú? Jó volna megkóstolni... A dinnyeföldön nincs őr. Mi­nek is. A szövetkezet közösségéé ez a hatvanholdas tábla és ide­gen ritkán vetődik errefelé, a szövetkezet gazdái pedig nem nyúlnak a közöshöz. Még a gye­rekek is, akik gyakran meg­éheznek a dinnyére, úgy kér­nek a dinnyésektől, elsősorban Lőrinc Istvántól, vagy a fele­ségétől ... Lőrincné ott áll a termelőszö­vetkezettől kapott »nyári vi- kendház« ajtajában; férjét, meg a többi dinnyést várja. Éjszaka mentek el autóval; vitték a gö­rögdinnyét, az idei első szállít­mányt Budapestre. Jól megrak­ták a tehergépkocsikat, lehetett rajtuk 80—90 mázsa. — Azt mondják, hogy a diny- nyések sehol sem találják he­lyüket. Igaz? — Nem egészen. Különösen nem vonatkozik ez a csányiak- ra. Mi például öt éve ebben a termelőszövetkezetben termel­jük a dinnyét. Előzőleg 17 évig szintén egy helyen dolgoztunk, Pest megyében. De itt jobb, az Alföldet még a dinnye is job­ban szereti... Lőrincékan kívül három dinnyés család van még tők termesztésével in foglalóé­nak. Nem könnyű a dinnyések éto­te. A tavasz kezdetén Lőrincéh és a többiek fel pakolnak a ko­csikra és egész nyáron távol vannak Heves megyei otthonuk­tól. — Édesapám, sőt a nagyapám is dlnnyebermesztéssel foglalko­zott — meséli az asszony. «-* Már gyermekkoromban útrakel­tem apámékkal és két-három év alatt én is megtanultam a dinnyetermesztés minden esín- jút-bínját Sok munka van ve­le, mert kényes gyümölcs, de kifizetődő a termesztése. Sajnos ebben az évben nem dicseked­hetünk valami jó terméssel, rosszkor jött a nagy hőség, sok dinnyét megégetett A sárga­dinnyéből 50 ezer forint körül árulhattunk, de reméljük, hogy a görögdinnyéből több lesz a bevétel. Tavaly egy-egy család 100 ezer forint körül is keresett, s talán az Idén sem adjuk alább. LŐRINCNÉ kóstolóra Invitál. Késsel a kezében 6 is mellénk telepszik, mert mint mondja: nem tud eleget enni a jó görög­dinnyéből ... Irta és fényképezte: Márkus János összegyűjtött, mintegy harminc fíijtávsi nemesítik. Körülbelül * •**•*■** ÍO ezer tövön végeztek kérész- > Szövetkezet — a portásfülkéből nézve Védekezrílnk az amerikai lekér szövőlepke második nemzedéke ellen! A megyei tanács v. b. mező- gazdasági osztálya felhívást tett közzé, amelyben arra figyel­meztet, hogy előrejelzések alap­ján rövid időn belül nagyobb arányokban várható az ameri­kai fehér szövőlepke második nemzedékének tömeges megje­lenése. A kártevő hatalmas pusztí­tást végezhet a gyümölcsösök­ben, szőlőkben és a házi ker­tekben, csakúgy mint az egyéb fásításokban. Éppen ezért a me­zőgazdasági osztály felhívja az állami és szövetkezeti gazdasá­gok, az egyéni termelők, továb­bá az egész lakosság figyelmét, hogy fokozottan figyeljék az amerikai fehér szövőlepke fel­lépését, és ha az első hernyó- fészkek megjelenését észlelik, késlekedés nélkül kezdjék meg, s végezzék el a védekezést. A védekezést a hernyófész­kek megjelenésétől számított 10 napon belül el kell végezni. A két-három levélre kiterjedő hemyőfészkeket mindenki köte­les íevagdosni és elégetni. Ila ez valami oknál fogva nem le­hetséges, akkor 100 liter vízhez adott 1—1,5 kg »Holló 10« ola­jos emulzióval, vagy hl-ként 60 dkg Pernittel, vagy 40 dkg 50 százalékos DDT-vel permetez­zünk. Gyümölcsfákon a vegysze­res permetezést a mérgezések meggátlása végett a gyümöles- érés előtt, három héttel be kell fejezni. A szövőlepke elleni védekezés elmulasztói az idei vonatkozó rendelet alapján ezer forintig terjedhető pénzbírsággal sújtha­tok. Azt a közmondást, hogy „rend a lelke mindennek” — leg­utóbb Hartán láttam nagyon szépen meg­testesülve. A Lenin Termelőszövetkezet művelődési házának éjjel-nappal tárva a kapuja —, észrevétle­nül mégsem tudna rajta átosonni egy egérke sem. Ezt Vona Gábor bácsi garantál­ja, az éppen soros portás. Portás a termelő­szövetkezetben? Bi­zony, méghozzá három is! És igazi, külön er­re a óéira épített por­tásfülkéből irányítják az udvar nyüzsgő éle­tét. Ugyanis a szövet­kezet féltucatnyi mel­léküzemága — az asz­talos, a bognár, a ko­vács, a szíjgyártó mű­hely — itt van elhe­lyezve, sőt ezen a tá­szoba a könyvtár, sak­kal, társasjátékokkal is felszerelve. Az egyik szekrényben őrzött táncruhák arról árul­kodnak, hogy a szö­vetkezeti fiatalok a kultúrmunkában is te­vékenyeik. Munka után, estefelé kezdődik Frei bácsi „műszakja”. <3 kezeli a televíziót, ügyel a rendre, miközben ma­ga is elszórakozik a vidám fiatalok között, akik — mintha váro­son lennének — meg- fürödve, csinosan fel­öltözve jelennek meg itt. S ezek a fiatalofy — a hartai Lenin Ter­melőszövetkezet ifjú gazdái — nagyon cso­dálkoznának, ha valak idegen azt kérdezné tőlük: nem hiányzik-« a városi élet, a szóra kozási lehetőség? G. K. fonkészülék mellett vo­nalas füzet fekszik, rámadzagolt ceruzával. Itt nem lehet csak úgy, a vakvilágba fe­csegni, haszontalanul szaporítani a szövet­kezet telefonszámláját: a hívónak be kell val­lania a füzetbe a ne­vét, s bogy kivel, mi­lyen ügyben akar ér­tekezni? A portásfülkében őr­zik egy másik tagnak: Frei János bácsi bi­rodalmának kulcsát. Jani bácsi a klub gondnoka —, azé a klubé, amely akárhány városban is megállná . a helyét. A nagyterem­ben kapott helyet a te­levízió, mellette kisebb gas udvaron kaptak helyet a termelőszö­vetkezet egyre szapo­rodó mezőgazdasági gépei is. Éj jel-nappal nagy itt a forgalom, ezért a könnyebb munkára beosztott idős tagok közül hárman, váltott műszakban, ügyelnek a rendre. A kis portásfülke olyan, mint a patika: minden ragyog a tisz­taságiéi, s minden a helyén áll benne. A műhelyek kulcsait név­vel ellátott polcok vár­ják. Aki jön, aki megy . kénytelen ide betérni és számot adni: mit hozott, mit akar ma­gával vinni? A tele-

Next

/
Thumbnails
Contents