Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-22 / 197. szám

IMI. augusztus 2*. kedd l oldal Mintaközség lesz Tataháza MUNKA KÖZBEN Biztosak abban, hogy a köz­ség három szövetkezete 100 szá­zalékon felül teljesíti áruter­melési tervét, hiszen már a 70 százaléknál tartanak. Egycaül a három termelőszövetkezet Nem mehetünk el szó nélkül a további tervek mellett sem. Mint mondják: év végén egye­sül a három termelőszövetke­zet, és három év alatt felépítik az öt évre tervezett hatalmas, mintegy 10 millió forint értékű baromfikombinátot. Gépesíteni akarják majd az összes nehéz fizikai munkát is az egyesített szövetkezetben. A szövetkezeti gazdáknak egyre növekszik a jövedelmük. A munkaegység értéke tavaly 36 forint 80 fillér volt átlag, de ebből hiányzik a több ezer forint értékű háztáji jövedelem. Kilencven új lakást építettek már a szövetkezeti gazdák; A gulyásáoyú elvonult — Talán gyakorlaton voltak? — kérdezzük a dűlőúton bak­tató, ma már szokatlan látványt nyújtó, lóhúzta gulyáságyú, sza­batosan tábori mozgókonyha le­génységétől. Nevetve válaszolnak: — De­hogy, innen a Petőfi Termelő- szövetkezetből megyünk haza­felé — mondják a katonák. No, akkor hát megtudjuk, mi­nek a gulyáságyú a tsz-nek! Az irodán tájékoztatnak: csépeltünk és a munkacsapat étkeztetésé­hez kölcsönkértük a honvédség­től ezt a gulyáságyút Mintaszerűen megszervezték itt a cséplést még a munkacsa­pat étkeztetésére is gondoltak. Naponta négy alkalommal bő­\ mikor a TEGI alkalmazottai megsértődnek évente átlag tt egy-két szobás csinos családi házra kerül tető. A munka utáni üdülés sem ismeretlen előttük: a szövetke­zetek kulturális alap összegének felhasználásával négy-négyna­pos kirándulásra Harkányfür- dőre viszik számos gazdájukat Egyszerre negyvenen-ötvenen is mennek. A KISZ Központi Bi­zottsága által indított országos versenyben állandóan kimagas­ló eredményeket elérő fiatalok pedig több idősebbel együtt Kunfehértón pihennek. • Mpst amikor rendezgetem a késő éjszakába nyúló beszélge­tésünkkor készült jegyzeteimet, újra a párttitkár magabiztos ki­jelentése jut eszembe, S már egyáltalán nem kételkedem szavaiban. Valóban, minden lehetőség megvan ahhoz, hogy Tataháza mintaközség legyen. M. J. ségesen ellátták őket étellel. A munkacsapat tagjai is a szövet­kezet gazdái közül kerültek ki. 6—7 mázsa gabonát kerestek fe­jenként. Érdeklődöm eredményük után is: 390 mázsával többet csépel­tek el, mint tervezték. A hol­danként! termésátlag minden gabonafajtából több lett, mint amennyire vártak. Nemrég számoltunk be arról, hogy a kiskunfélegyházi Petőfi Termelőszövetkezet a járásban elsőnek teljesítette az adógabo­na-beadási tervét és most a ha­zaballagó gulyáságyú nyomán a közös gazdaság nagyszerű ter­méseredményeit írhattuk meg. —ts—r Kecskeméti Pálnét, az édesüzem dolgozóját csak hosszas ke­resés után találjuk meg a Kecskeméti Konzervgyárban. A jóke- délyű asszonyka már több mint tíz éve tagja a gyári kollektívá­nak. Ügyességével, szorgalmával hamar kitűnt társai közül, ezért 1954-ben munkamódszer-átadónak jelölték ki. Ebben a be­osztásban számos fiatalt tanított meg a befőttkészítésre. Jelenleg készáruátadó. Jó munkájáért április 4-én kapta meg a kiváló dolgozó jelvényt. 1957 óta mint szakszervezeti bizalmi intézi dol­gozótársainak ügyes-bajos dolgait. (Fényképezte: Tóth Sándor) Mikus István csátaljal traktoros nyerte a megyei szántóversenyt Tataháza nem nagy község, alig valamivel több, mint két­ezer lakosa van. Ha kevesen is vannak azon­ban a tataháziak, összefogásuk­kal, tetteikkel példát mutatnak számos nagyobb község lakói­nak is. Ezt bizonyítja a többi között, hogy közös baromfite­lep létrehozására nem egészen egy éve mind a három termelő­szövetkezet társult. A széles­vásznú mozit csak említeni kel­lett, s a társadalmi munkára máris lapátot, ásót ragadott, aki tehette. Ügyszintén a készü­lő szabadtéri színpad munkáira sem kellett agitálni senkit. Ma­guktól mentek — maguknak építeni. Mindezek léttán-hallatán nem tűnik hihetetlennek Mészáros János párttitkár magabiztos ki­jelentése: — Mintaközség lesz Tataháza/ Egykor a nincstelenek községe A párttitkár jól ismeri a köz­ség lakóit Itt született ő is Tataházán, itt élt amikor a zsellérek, törpebirtokosok a Ro- senbergek mátételki uradalmai­ban gürcöltek 60 fillér nap­számért. ö maga kubikos talicskával Járta az országot Mészáros Már­tonnal, az Aranykalász jelenle­gi párttitkárával és Oláh Já­nossal, aki szintén megbecsült gazdája ma az Aranykalász Termelőszövetkezetnek, és tagja vezetőségének is. Vele volt an­nak idején az „országjáró” úton Borsodi Mihály is, a mostani nyugdíja* szövetkezeti gazda. Sorolhatná még tovább a sze­génysor* emlékeit de csak le­gyint; órák kellenének ehhez, hiszen sok volt a községben a nincstelen ... Porfészeknek ne­vezték a községet, lakói mozi­ról álmodni sem mertek, még ■ legfontosabbért, a gyógysze­rért is máshová kellett gyalo- golniok. — Érti? Ezeket csak azért mondtam el, hogy még világo­sabbá váljék, mit változott köz­ségünk a felszabadulás óta. A tataháziak, akik valaha fillére­kért dolgoztak, ma jól. megelé­gedetten élnek. Érzik, hogy rendszerünktől megkapnak min­dent: megbecsülést, mozit, kul- túrházat, napközit. Ez fűti lel­kesedésüket Egyre töbh áru az államnak A tanácselnök. Túri Antal is Itt ül velünk a pártszékházban. A szövetkezetbe készült de né­hány szóra marad még. mert van mondanivalója neki is a sajtó számára, hiszen ritkán Járnak errefelé az újságírók A Szabad Föld egyik példányát forgatja a kezében. — Nézze, itt van ez a cikk, a dunántúli Gölle községről szól. Azt írják benne, hogy ott száz holdanként 80 mázsa húst adnak az államnak. Mi ezt is túlszárnyaljuk: már ebben az évben 130 mázsa húst adunk minden száz hold után. Ebből összesen 12 vagon baromfi lesz, húsz vágósertés, a többi szarvas- marha. jövőre legalább 20 má­zsával akarunk még pnnél is többet adni száz holdanként. Lelkesen sorolják mind a ket­ten: miben járt és jár élen Ta­taháza. Kenyérgabonáből a ter­vezett 35 helyett 50 vagonnal adtak már és még hússzal ad­nak át a Terményforgalmi Vál­lalatnak. Tavaly a község 44 vagon gabonával járult hozzá az ország kenyérellátásához. A közös baromfitelepen az idei 112 ezerrel szemben a kö­vetkező évben 300 ezer napos­csibét akarnak felnevelni és a mostaninál majdnem 20 vagon­nal többet adnak a fogyasztó piacnak. Egyébként sertésből a fehér hús- és kornvall fajtát, szarvas- marhából a magyar tarka te­nyésztését, s ezzel egyidőben a fokozott takarmánytenr.esztést szorgalmazzák. Kukoricából eb­ben az évben 50 mázsa átlagter­mésre számítanak. A Garat Községi Tanács Vég­rehajtó Bizottsága a napokban foglalkozott a termelőszövetke­zetek áruértékesítőn tervének teljesítésével. A többi között szó volt arról is, hogy a TEGI alkalmazottai nem megfelelően bírálták el a Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet által eladni kí­vánt tenyészkanokat. Megjelentek a közös gazdaság irodájában, de mivel az elnök a halastó létesítése ügyében ép­pen tárgyalt, megkérte őket, hogy kísérete nélkül menjenek ki a sertéstelepre, ahol az ál­lattenyésztési felelős a rendel­kezésükre fog állni. A TEGI megbízottal azonban nem voltak hajlandók felkeres­ni az állattenyésztési felelőst. — Később, néhány hét múlva ugyan újra ellátogattak a ter­melőszövetkezetbe, elmentek a sertéstelepre is, de minden kü­lönösebb vizsgálat nélkül egy­szeriben kimondták, hogy a te­nyészkanok a megengedettnél nagyobb súlyúak, s ezért nem vehetik át azokat. Javasolták: a szövetkezet vágja ki és hizlalja meg a kanokat. így a termelőszövetkezet kény­telen volt a 19 darab törzs­könyvezett tenyészkanját ki­vágni és hizlalóba állítani. Ez a közös bevételt 12 ezer forint­tal csökkenti, 9 természetesen hátrányosan mutatkozik az áru­értékesítési terv teljesítésé­ben is. A szövetkezet gazdáinak az a véleménye, hogy a TEGI alkal­mazottal megsértődtek az álta­luk remélt fogadtatás mellőzé­se miatt, s így vágtak vissza a közös gazdaságnak. De nem hi­szik — 9 mások sem —, hogy most, amikor a kockák számát az egész országban növelik, ne volna szükség törzskönyvezett tenyészkanokra. Seres Mihály, a községi tanács v. b. titkára. Augusztus 20-án Kiskunhala­son, az ottani állami gazdaság Dózsa üzemegységében került Majdnem sikerült A Kiskunfélegyházi Bányá­szati Berendezések Gyára az első félévi termelését 101,4 szá­zalékban teljesítette, de az egyes hónapok termelésének üteme nem volt egyenletes. Mind az első, mind a második negyedév első hónapjában termelési ter­vünket nem teljesítettük, több mint 10%-kal maradtunk el. A harmadik negyedév első hó­napjában — júliusban a terme­lési terveket 103,7 százalékra teljesítettük. Ha a második félévben to­vábbra is egyenletesen terme­lünk, havi terveinket teljesít­jük, és a többi tervmutatókat is betartjuk, akkor elnyerhetjük az élüzem címet. Ugyanis az első félévben az élüzem cím feltételei közül csak a havi egyenletes termelésre vo­natkozó követelményt nem tel­jesítettük. Turcsányi Lajos sor a megyei *zán tóverseny megrendezésére. A döntőn a járási szántóver­senyek huszonnégy győztese —■ közülük tizenöt gépállomási, négy-négy állami gazdasági é* termelőszövetkezeti, s egy szak­iskolai traktoros — mérte össze képességeit Hibás ekebeállitás miatt egy versenyző visszalé­pett s így a versenybíróság huszonhárom résztvevő ered­ménye alapján döntött A megyei szántóverseny győz­tese Mikus István, a Csátaljal Gépállomás traktorosa. TJE— 28-as géppel, kéttestű ekével dolgozott és 81,9 pontot szer­zett. Második lett Konkoly András, a Bácsalmási Állami Gazdaság dolgozója 76,9 pon­tos eredménnyel. Szuper—Zetor típusú géppel, ugyancsak két ekefejjel állt rajthoz. A ver­seny harmadik helyezettje ifjú traktoros: Kurucz Mihály, a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet traktorosa. MTZ—5-ös gépével, háromtestű ekével 75,3 pontot szerzett a versenyben. Negyedik lett Stal- ter János, a Dusnoki Gépállo­más dolgozója 71,9 pontos ered­I mennyel. UE—28-as traktorral, kéttestű ekével szántott. A verseny győzteseit Mafos László elvtárs, a megyei párt- bizottság mezőgazdasági osztá­lyának munkatársa köszöntötte. A megyei, illetve a járási szón- tóversenyek első három helye­zettjét arany-, ezüst- és bronz­éremmel, valamint oklevéllel tüntették ki. Mikus István rá­diót, Konkoly András mosógé­pet, Kurucz Mihály fényképe­zőgépet, Stalter János pedig kar­órát is kapott. A győztes első megkapta a MEDOSZ megyei bizottságának vándorzászlaját, a Hazafias Népfront megyei bi­zottságának vándorserlegét, Ku­rucz Mihály pedig a KISZ me­gyei bizottságának díszokleve­lét is. A győztesek közül az első kettő — mint már hírül adtuk : — résztvesz az augusztus 27-én Martonvásáron megrendezésre kerülő országos szántási verse- : nyen. A dolog úgy kez­dődött, hogy Fi­gura Péternek — aki fogatos a mélykúti Üj Élet Tsz-ben — eltö­rött a lába. Igaz, az SZTK-tól kaptak pénzt betegsége idejére, de nem annyit, amennyit felesége, Vilma néni betervezett a házi „költségvetésbe”. Nos — ötlött Figura Péter élete párjának az eszé­be —, valamivel pótol­ni kellene az SZTK- járulékot. Sok minden- le gondolt, de egyik ötletet sem tartotta ki­vitelezhetőnek ... A szomszédasszony, aki egy mérő árpát jött kölcsön kérni a libák­nak, kipattintotta a megoldást. — Ez az — gondol­kodott hangosan Figu- ráné —. libát hizlalok! Nem kezdett új do­logba Vilma néni, hi­szen a felszabadulás előtt a házakhoz járt libát, kacsát tömni, g két éve még jócskán adott el 6 is hízott ba­romfit a földműves- s zö vetkezetnek; A szerződést meg­kötni. az előleget fel­venni, a kis libákat, kacsákat megvásárol­ni, Vilma néninek alig fél napjába került. Fi­gura Péter bácsi cso­dálkozott is: honnan van az asszonynak olyan sok százasa a munkaegységelőleg osz­tása előtt, de Vilma néni hallgatott, akár a sír. A beteg lába szépen gyógyult, de növeked­tek a libák Is, s ami­kor Péter bácsi befog­ta a szürkéket, felült a bakra, Vilma néni húsz hízott libát ra­kott a kocsiderékba. — Hová Vilma? — akarta kérdezni, de még mielőtt megszó­lalhatott volna, asszo­nya megelőzte. — A felvásárlóhoz! — ült hegyesen mel­léje; Figura Péter meg­csóválta fejét, nem volt ínyére a fuvar, de azért elindította a lo­vakat. Meghökkenésé­nél csak öröme Volt nagyobb, amikor az asszony a húsz libáért 1600 forintot számolt le a kocsi ülésére. — Honnan a pénz? — A libákból — vá­laszolt nevetve Vilma néni. — Kellett vala­mivel foglalkoznom, amíg beteg voltál. így legalább gurult a ház­hoz egypár forint. — Ejnye, ez jó volt! — lelkendezett Figura Péter. — Ez még semmi. Húsz kacsa is hízik az ólban ... Nem láthat­tad, hiszen nem jártál hátul az udvarban. Azokért még kapok 1200 forintot és a toli­ból lesz egy dunnára való. Elégedetten nevettek mind a ketten azon, hogy Vilma néni mel­lékes foglalkozása mi­lyen ügyes „figura” volt. Gémes Gábor I VILMA NÉNI MELLÉKESE

Next

/
Thumbnails
Contents