Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-16 / 192. szám

4. oldal 1961. augusztus 16, szerda KÖRKÉP Ä» óriás felemeli a .fejét az ldegenjből jött turisták min­dig a saját országuk borait ke­resik elsősorban. A Marszalkorka, á Jéruzsálem utca modem és gazdag árukész­lettel rendelkező üzlétei között járva délután hatalmas ember­tömeg hömpölyög. Gyakori az idegen szó, hiszen a lengyel táj, a lengyel városok ódon szépsé­gei merészen modem, hatalmas méretű építkezései sok embert vbnzanak. (Folytatása következik.) Csáky Lajos Korszerű bevásárló központokat létesít a kereskedelem az új lakótelepeken 350000 forint*megtakarítás egy-egy bevásárló központnál A kereskedelem távlati fej­lesztési terveiben jelentős helyet foglalnak el az új rendszerű kereskedelmi központok. A kö­vetkező években az új lakótele­peken 8 a kereskedelmileg még elhanyagolt területeken több be­vásárló központot létesítenek, amelyek — mint a Belkereske­delmi Minisztérium kereskede­lemszervezés! osztályán elmond­ták — több közszükségleti cikket árusító boltot egyesítenek. A nagyobb vagy kisebb pavilon- szerű, modem épületekben a közönség egy helyen megvásá­rolhatja az élelmiszerektől kezd­ve az apró közszükségleti dk­IfaMMl- - V» ’ 'liiji-ii S -T' * ' •-jsp-avryr riz uj-Praga negyed helyén valami aur apru uttoisnaií ka­nyarogtak. Varsó külvárosa volt ez. Ma a földig lerombolt épü­letek helyén széles, napfényes, tágas utak épültek. Hat-, hét- és hyolcemeletes impozáns, modern lakóházak szegélyezik az utcát. A baloldaliban gyönyörű, modern kávéház. Varsó szíve: a Gettó bős harcosainak monumentális méretű emlékműve. Néhány évvel ezelőtt még nem álltak mögötte Hat— tízemeletes lakótömbök. Ma azonban három oldalon körül van építve a hatalmas tér. Az emlékmű a negyedik oldallal néz szembe, ahol a volt Varsói Gettó központi gyűjtőhelyének rom­épületei állnak. A magas kőfalakon szögesdrót, a sarkon figyelő- bástya. Minden úgy maradt, ahogy a menekülő nácik hagyták. kékig mindazt, amine napról napra szüksége van a háztar­tásban. Külföldön ez az új ke­reskedelmi rendszer már igen elterjedt A Belkereskedelmi Minisztérium az Építésügyi Mi­nisztériummal közösen hirde­tett pályázatot olyan gazdasá­gos tervek készítésére, amelyek alapján később típustervesei készíthetnek a kereskedelmi be­vásárló központok építéséhez A pályázatra 72 terv érkezeti a bírálóbizottsághoz. A szakemberek véleménye szerint az új tervek alapján egy-egy bevásárló közponi 350 000 forinttal olcsóbban fel­építhető, mint egy hasonló for­galmú üzletsor. A különböző szaküzletek helyett ugyanis egyetlen éhül etet kell felépíteni amibe azután hélyfet kapnak a különböző árusító részlegek. A kereskedelem hálózatfejlesztési térve szerint az első bevásárló központokat az újonnan épülő ipartelepeken létesítik. A Dunai Cémentmű deákvári telepén rö­videsen megkezdik az első ilyen központ alapozását. Kecskemé­ten, Sztálinvárosban és a József Attila lakótelepen is kijelölték rhár az új rendszerű bevásárló központok helyét. (MTI) ,,'Wjazá» a fT)un.án,‘ címmel előadássorozatot ren­deznek á bajai járás közsé­geiben működő művelődési otthonok. Ennek keretében le­vetítik A Fekete erdőtől a Fekete tengerig című doku- mentumjilmet. tudták sai, a lengyel ellenállás mártír­jai mellett nevekkel is megje­löltén így sorakoznak azok a papok, akik hajlandók voltak közösségét vállalni a fasizmus ellen a lengyel néppel. Nevük mellett városnevek, a borzalom és a kín városaié: Majdanek, Dachau, Auschwitz, Sachsenhau­sen. A halálnemeket is felsorolta a vésnök: kötél általi halál, gáz­kamra, agyonlövetés, akasztás, az emberi életen erőszakot tevő gyilkolás különböző, XX. szá­zadban ismeretessé vált nevei. A döbbenetes nagyságú len­gyel nemzeti ellenállás emléke szerte megtalálhatók Lengyelor­szágban. Erről beszél a gdanski posta falába vésett emléktábla ahol egyszerű postások próbál­tak kétségbeesetten szembe­szállni a fasiszta áradattal. Er­ről beszél az a gdanski emlék­mű is, amelynek talapzatán egyetlen szovjet tank néz a já­rókelőkre. Áz első, amely a sza­badulást hozta a meggyötöri északi vidékek számára, s amely mögött a fegyvert fogott len­gyel nép katonái együtt űzték k: a szovjet felszabadítókkal a fa sizmus hordáit a sokszor leigá zott, de romjaiból mindig újjá éledő lengyelhonból. Á varsói romok eltűntek. Mo­dern, nyílegyenes, széles utcák nőttek ki a földből, melyeket hátalmas lakótömbök szegélyez­nek. Az idegen nehezen tud tá­jékozódni az újjáépült negye­dekben. Kissé azonosak az utca­képek, bárhol jár is az ember — akár az Űj-Prága negyedben, 111. A Kultúra és Tudomány Pa­lotája, ez a hatalmas alkotás, mint egy gigantikus mutatóujj emelkedik Varsó fölé. Alatta óriási méretű négyszögletes tér­ség, nyolc-tízemeletes palotaso­rokkal szegélyezve. Ha a látvá­nyosság-számba menő s a szov­jet nép szeretetteljes nagylelkű­ségét szimbolizáló előcsarnokból az épület közepén emelkedő to­rony csúcsába utazunk fel a gyorslifttél, mint egy eleven tér­kép tárul ki szemünk elé a látó­határ ködébe vesző külvárosai­val a lengyel főváros. Varsó a világháború előtt több mint 1 millió 300 ezer lakossal rendelkező világváros volt. Ami­kor a nácik kivonultak mindent felégetve maguk mögött, alig több mint 160 ezer ember bo­torkált elő az üszkös romok alól, meggyötörve, testben és lélekben töhkretéve. Alig volt olyan var­sói család, aki ne vesztette vol­na el egyik vagy másik tagját a hősies és szívós ellenállás éveiben. Amikor a Lengyel Népköztár­saság felelős vezetői első ízben foglalkoztak Varsó újjáépítésé­nek gondolatával, néhány két­kedő vélemény is elhangzott a szakemberek részéről. Mérlegel­ni kellett, vajon ezt az egyet­len összefüggő romtengert, mely­nek egyes negyedeiben a hitleri hadsereg alakulatai földgyaluk­kal tették valóban „földdel egyenlővé* a feketére égett ro­mokat — érdemes-e újjáépíteni. Nem kellene-« diadalmas, büsz­mindketten pontosan tudták már, mit fognak tenni, — Mióta vagy itt? —- kérdez­te Krebs a norvégot. — Másfél éve. Csak én a ha­tosban voltam, nem találkoz­hattunk. De hallottam rólatok, szegény Nősek sokat mesélt Amikor ránk törtek, egy bár­kán átszöktünk Angliába. Fél év múlva visszatértünk. Har­colni akartam és nem azon marakodni, hogy majd, majd ha újra szabad lesz az ország, ki hová üljön. A partraszállás sikerült, hozzáláttunk az ipar­hoz gyúrtuk, gyúrtuk. i. A har­madik hónap végén egy besúgd buktatott le. — Besúgók mindenütt akad­nak — mondta fanyar mosollyal Krebs és érteni lehetett belőle: engem is... — Politikai vagy — mondta ténymegállapítóan Berhardsen. hiszen elegendő volt a jelet néz­nie a gépmester mellén. — Igen szociáldemokrata párt­tag voltam. A helyettesem je­lentett fel. »Elvtérsam« volt Később barnára Vedlett. Tulaj­donképpen nem csináltam sem­mit és ezt nagyon megbántam — Megbántad? M- Te legalább ártottál nekik — És milyennek látod az idő­járást? — Átmeneti derülés, fenyege­tő viharral. — Halljak meg, ha ebből ér­tek valamit — szólt közbe Gü­tig, aki mint a pingpong-ver­seny szemlélője ide-oda kapkod­ta fejét egyik arcról a másikra a gyors párbeszédben. — Hagyd, majd én megma­gyarázom — előzte meg a szól­ni akaró Berhardsent Krebs — Sűrűbb leves és dupla ke- nyérporció az átmeneti derülés A könnyebb munka is az. t)e meddig? Ez a font-ügy piszkos ügy. Titok, rejtegetni való tPeg a koncentrációs táboron bélül is. Ezért kerül dészkafal a szö­gesdrót mögé, ezért kaptunk külön parancsnokot és új őrsé gét. És ha hz ügynek végé lesz, a szemtanúk mindig kellemet­lenek .. . (Folytatása következik) az Inváziős mesét — mondta nagyon nyugodtan Berhardsen. Jól beszélt németül, de szavain mégis érződött a jellegzetes, északi akcentus. — De ha él is jutnának Londonig, akkor sem angol fontot bocsátanának köz­re, hanem megszállása pénzt nyomnának. Vagy felülbélye­geznék a fontokat, szép horóg- kereszttel. Nem ezt csinálták mindenütt? — A mindennapos riadókból — tette hozzá Krebs — én sem következtetnék egy náci invá­zió lehetőségére. Öröm néZnl, hogy húznak el a gépek, va­dászrepülők sehol, egy-egy lé­gelhárító üteg, ha közbeszól. In­vázióhoz pedig légifölény kell. — Akkor meg minek csinál­nak angol fontokat? — kottyan- tott közbe Gütig. — Soha nem akartam pénzhamisító lenni. — Miért csinálnak fontokat? — morfondírozott magában fél­hangosan Berhardsen. — Példá­ul, hogy hozzájussanak valami­hez, amire a márka már fiem elegendő. Hogy vásároljanak valamilyen hadianyagot, vagy tudj’isten micsodát. Tudjátok, fiúk, nem is rossz, ha megszál­lási pénz helyett már valódi el­lenséges bankókat kell nyom- niok. — És ezt mi csináljuk nekik? — Gütig volt persze megint a közbeszóló. Fején találta a szö­get. Krebs is, Berhardsen is ide akart kilyukadni, de túlságosan is vérükké Vált az óvatosság, nem ismerték még egymást any- nyira, hogy ennyire nyersen és őszintén kimondták volna, amit gondolnak. A nyílt szavak meg is zavarták a beszélgetést. Ber­hardsen vállait vont és csende­sen megjegyezte: — Nehéz ügy. — Alszuhk rá egyet — vála­szolta Krebs, azután másról kezdtek el beszélni, jól lehet 26. A százados nyugodt, kimért léptekkel kifelé indult, Bohrens lépett a helyére és emelt han­gon, jó hálósán, hogy még a távozó százados is hallja, így szólt: — Ez a munka a Bernhard­akció keretében folyik. Az a megtiszteltetés ért minket, hogy a Führer a mi parancsnokunk­ról nevezte el ezt a fontos te­vékenységet. Kruger megtorpant, hátrané­zett és Bohrens ijedten kapta el pillantását, nem tudta hirte­len jót tett-e a kiegészítéssel, vagy sem. Krüger hideg szavai csengtek fülébe. Az elsőszámú követelmény: semmi bizalmas­kodás befelé, Semmi fecsegés ki­felé. A délután újra tétlenül telt el, csak Wegner hívatta magá- ! hoz Sziljanovot és a francia Gerardot. Mikor visszatértek, 'egy valódi angol fontot hoztak ; különböző matricákat, vésnöki I felszerelést és megkezdték a ; font-klisé első, kísérleti példá­nyának készítését. SS-katona foglalt mellettük helyet, lövés­re kész géppisztollyal és a töb­biek jobbnak látták a barak legtávolabbi sarkaiban meghú­zódni. Krebs és Gütig mellé ; egy harmadik verődött, ismer- j ték arcát, nevét és nemzetisé- ! gét, csak éppen szót nem váltot- ! tak még vele. A norvég Ber- jhardsen volt. Gütig esi vitelt: ! — Egyet nein értek. Igaz len­ibe az invázió? Negyvenben, ‘emlékszem naponta adtak új dátumokat, de a gépezetet soha [nem tudták megindítani. MoSt I mégis partra szállnának? De az j angolok, hát közben nem ké- \ szültek fel. A Szovjetunió is ; csatázik már, Amerika is, nem ! értem. ' — Először is nem hiszem el akár a Régi Várost szegélyező; utcákon. | Nemcsak új utcasorok emelé-, sére volt erő, hanem a történél-; mileg értékes, a sokszázéves em-! lékeket őrző régi Varsó feléb- I resztésére is. A kirándulók, az; idegenek, csak úgy mint a tős- , gyökeres varsóiak, szeretettel és ; csodálattal járják a régi város! újjáépített utcácskáit, s hatal-! más forgalmat bonyolít le a j Fugger pince, melynek vezetője; a középkor legendás hírű Fug­ger bankár család utolsó leszár­mazottja volt. Az utolsó Fugger négy év óta pihen sírjában, de a pince, mely a középkorvégi; európai kereskedelmi kapcsoia-; tok szerteágazó voltát példázza,! ma is árusítja a világ minden I részéből ide hozott tüzes óborok' palackjait. Tokaji aszú. Egri bikavér so-; rakozik itt békés rendben az olasz Chianti, Lacrima Christi,: a Chiosi, a Malága butéliái mel-' lett. S milyen érdekes — ezt már a halk és Végtelenül udvá- j rias kiszolgáiónők árulják el. — ke és a lengyel nép életerejét fennen hirdető új fővárost emel­ni? A leigázás, a porig alázott nép szenvedésének éveire ne is emlékeztessen semmi! Akkor azt mondta a párt, és azt mondták a népmilliók: Var­só, ez a gigantikus romóceán nem a leigázás, hanem a hősies­ség szimbóluma. Azé a hősies­ségé, melynek szürke gránitból faragott s hatalmas dombormű­vel ékesített emlékműve a régi város középpontjában, a ma is romokban heverő is a fasiszták által húzott drótkerítéssel kö­rülvett Varsói Gettó maradvá­nyaival néz szembe. A varsói nagytemplomban, a világ második legnagyobb ka- tedrálisában, melynek nagy ré­szét már helyreállították, van égy emléktábla, amelyik kisebb mása annak, amely a Gettó gi­gantikus lázadásának emlékét őrzi. A Szent János főszékes- egyház emléktábláján 74 kivég­zett pap neve Sorakozik egymás Után. A névteleh ezrek, a Gettó fasisztákkal szembeszálló harco­

Next

/
Thumbnails
Contents