Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-01 / 179. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! BACS - K14K.UN MEGYEI LAPJA A MAGYAR. SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT XVI. ÉV FOLT AIM, 179. SZÁM Ära 60 filtSr 1981. AUGUSZTUS I, KEDD 1 Szovjetunió Kommunista Pártjának programtervezete MOSZKVA. (TASZSZ) Július 10-án közzétették a Szovjet­unió Kommunista Pártja prog­ramjának tervezetét, amelyet a TASZSZ kivonatos ismertetője alapján közlünk. Az SZKP Központi Bizottsá­gának júniusi plénuma egyhan­gúlag jóváhagyta a program tervezetét. A plenum határoza­tának értelmében a program- tervezetet a Szovjetunió minden kommunistája, valamennyi dol­gozója elé terjesztik széleskörű megvitatása végett, s végső megtárgyalásakor figyelembe veszik a vita eredményeit A párt új programját az SZKP XXII. kongresszusa elé terjesz­tik megvitatás és jóváhagyás végett A programtervezet bevezeté­se elöljáróban hangsúlyozza: a Nagy Októberi Szocialista For­Az emberiségnek világtörté­nelmi jelentőségű fordulata a kapitalizmustól a szocializmus felé, amelyet az Októberi For­radalom indított el, a társada­lom fejlődésének törvényszerű eredménye. A tervezet első része hangsú­lyozza: a kapitalizmus belépett utolsó szakaszába: a monopol­kapitalizmus, az imperializmus szakaszába. Az imperializmus rothadó és haldokló kapitaliz­mus, a szocialista forradalom előestéje. A kapitalista világ- rendszer egészben véve meg­érett a proletariates szocialista forradalma számára. A tervezet ezután tagfalja az Októberi Forradalom világtör­ténelmi Jelentőségét mélyreha­tóan elemzi azt az utat, anver tyet a auovjet nép a szocializ­mus győzelméig a Szovjetunió­ban megtett, a levonja es út legfőbb tanulságait, A tervezet megállapítja: a Szovjetunió ta­pasztalata bebizonyította, hogy a népek csupán a szocialista forradalomnak és a proletárdik­tatúra megvalósításának ered­ményeként Juthatnak el a szo­cializmusba. A Szovjetunió ta­pasztalata teljesen igazolta azt a marxista-leninista tanítást, amely a kommunista pártnak a szocialista társadalom meg­teremtésében és építésében be­töltött döntő szerepről szól A tervezet ezután leszögezi: a Szovjetunió a kommunista építés feladatait nem egyedül, hanem a szocialista országok testvéri családjában oldja meg. A német fasizmus és a Japán miiitarizmus szétzúzása a má­sodik világháborúban a Szov­jetunió döntő szerepével — kedvező feltételeket teremtett ahhoz, hogy sok európai és ázsiai ország népei megdöntsék a kapitalisták és a földesurak hatalmát. A szocializmus cpí­ntdalom tiJ korszakot nyitott az emberiség történetében: a kapi­talizmus pusztulásának és a kommunizmus megszilárdulásá­nak korszakát. A tervezet bevezető része a továbbiakban rámutat, hogy a nemzetközi forradalmi mozga­lom középpontja a XX. század elején Oroszországba tevődött át. Oroszország hősi munkás­osztálya a Vlagyimir Xljics Le­nin vezette bolsevik párt irá­nyításával e mozgalom élcsapa­tává vált. A tervezet ezzel összefüggés­ben kiemeli: az 1903. évi II. pártkongresszuson elfogadott el­ső program, amely Oroszország munkásosztályát és valamennyi dolgozóját harcba hívta a cári önkényuralom ■ megdöntéséért, majd pedig a burzsoá -rendszer tésének útjára léptek Albánia, Bulgária, Magyarország, a Né­met Demokratikus Köztársaság, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság, Kina, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Len­gyelország, Románia, Csehszlo­vákia, s még korábban a Mon­gol Népköztársaság népei, és a Szovjetunióval együtt megala­pították a szocialista tábort. A szocializmus útjára lépett Jugo­szlávia is. A jugoszláv vezetők azonban revizionista politiká­jukkal szembeállították Jugo­szláviát a szocialista táborral éa a nemzetközi kommunista mozgalommal, és előidézték azt a veszélyt, hogy a jugoszláv nép elveszti forradalmi vívmányait. Az európai és ázsiai országok szocialista forradalmai újabb hatalmas csapást mértek az im­perializmus állásaira. Különö­sen nagy jelentőségű volt a for­radalom győzelme Kínában. Az európai és ázsiai országok for­radalmai 1917 októbere után a világtörténelem legnagyobb ese­ményét alkotják. A társadalom politikai szer­vezetének új formája keletke­zett: a népi demokrácia, a pro­letárdiktatúra egyik formája. Ez a szocialista forradalom fej­lődésének sajátosságát fejezte ki olyan viszonyok között, ami­kor az imperializmus meggyen­gül, az erőviszonyok a szocia­lizmus javára változtak meg, kifejezésre jutottak benne az érdekelt országok történelmi és nemzeti sajátosságai is. Kialakult a szocialista világ- rendszer: a szocializmus és a kommunizmus útján haladó, a közös érdekek és célok egysé­gében összeforrt, a nemzetközi szocialista szolidaritás szálaival szorosan összefűzött, szabad és független népek társadalmi, gazdasági és politikai együtt­működ és eu megszüntetéséért fa a proletár- diktatúra megteremtéséért, meg­valósult. Ugyancsak valóra vált a párt 1919. évi VIIL kongresz- szusán elfogadott második prog­ram is, amely kitűzte a szocia­lista társadalom felépítésének feladatát, A Szovjetunió Kommunista Pártja napjainkban fogadta el harmadik programját: a kom­munista társadalom felépítésé­nek programját A kommunizmus történelmi hivatást teljesít: mentesít min­den embert a társadalmi egyen­lőtlenségtől, az elnyomás és ki­zsákmányolás minden formájá­tól, a háború szörnyűségeitől, s a földön békét munkát sza­badságot, egyenlőséget és bol­dogságot teremt minden nép számára. A szocializmus építésének el­szigetelt, a szocialista országok világméretű együttműködésétől elkülönülő irányzata elméleti tekintetben nem helytálló, mert ellentmond a szocialista társa­dalom objektív fejlődési törvé­nyeinek. Gazdasági tekintetben káros, mert a társadalmi mun­ka tékozlására, a termelés nö­vekedési ütemének csökkenté­sére, s az országnak a kapita­lista világtól való függőségére vezet. Politikai tekintetben re­akciós és veszélyes, mert nem összeforrasztja, hanem elválaszt­ja egymástól a népeket az im­perialista erők egyesített front­jával szemben, táplálja a bur- zsoá-nacionalista irányzatokat, s végső soron a szocialista vívmá­nyok elvesztésére vezethet. A szocialista világrendszer magabiztosan halad a döntő győzelem felé a kapitalizmussal vívott gazdasági versenyben. Már a legközelebbi időszakban biztosítja felsőbbségét a kapi­talista világrendszerrel szem­ben a teljes ipari és mezőgaz­dasági termelés tekintetében. Még fokozottabban megnövek­szik a szocialista világrendszer hatása, a társadalmi fejlődés­nek, a béke, a demokrácia és a szocializmus érdekében való menetére. A tervezetben fontos helyet kap a jelenkori világkapitaliz­mus válságának elemzése. Az imperializmus a hanyatlás és a pusztulás időszakába lé­pett — állapítja meg a terve­zet — A bomlás feltartózhatat- lan folyamata tetőtől talpig úr­rá lett a kapitalizmuson, kiterjed gazdasági és állami rendszeré­re, politikájára és ideológiájára. Az imperializmus végérvénye­sen elveszítette hatalmát az em­beriség többsége felett. Az em­beriség történelmi fejlődésének íö tartalmát, fő irányát cs fő sajátosság»!* a szocialista világ- rendszer, azok ax erők határoz­zák meg, amelyek az imperia­lizmus ellen a társadalom szo­cialista átalakításáért harcol­nak. Az első világháború és az Októberi Forradalom előidézte a kapitalizmus általános válsá­gát. A második világháború és a szocialista forradalmak során számos európai és ázsiai or­szágban kibontakozott a kapi­talizmus általános válságának a második szakasza. A világka­pitalizmus most e válság új, harmadik szakaszába lépett. En­nek az új szakasznak ax a leg­fontosabb sajátossága, hogy nem világháború folytán bonta­kozott ki. A tervezet a továbbiakban megállapítja, hogy az imperia­lizmus korszakában az állami monopolkapitalizmus nagy- arányban kifejlődik, majd elem­zi a kapitalizmust marcangoló legmélyebb ellentmond ásókat, rámutat, hogy az állami mono­polkapitalizmust hallatlanul fo­kozza a miiitarizmus. A miiita­rizmus, miközben a monopol isz- tikus burzsoázia egyes csoport­jait gazdagítja, ugyanekkor a nemzetek kimerülésére, a né­pek elnyomorodására vezet Napjainkban a nemzetközi re­akció fő pillére az Egyesült Ál­lamok monopolisztikus burzsoá­ziája, amely a kapitalizmus „megmentőjének” szerepét vál­lalta. A tervezet ezzel kapcso­latban leszögezi, hogy a monopo­lisztikus burzsoázia még nukleá­ris fegyverrel sem képes szem­beszállni a történelmi fejlődés megmásíthatatlan menetével. Az emberiség nem akar, nem fog megbékülni a kapitalizmus tör­ténelmileg elavult rendszerével. A tervezet első részének kö­vetkező fejezete a munkásosz­tály nemzetközi forradalmi mozgalmával foglalkozik. A munkásosztály nemzetközi forradalmi mozgalma világtör­ténelmi jelentőségű győzelme­ket aratott. Fő vívmánya a szo­cialista világrendszer. A győz­tes szocializmus a maga példá­jával forradalmi befolyást gya­korol a tőkés világ dolgozóinak értelmére, harcra buzdítja őket az imperializmus ellen és rop­pant nagy mértékben megköny- nyíti e harc feltételeit. A munkásosztály világtörté­nelmi küldetésének teljesítése szempontjából fontos feltétel, hogy megszüntesse soraiban a szakadást Az akció-egységben fellépő, összeforrott munkásosz­tállyal szemben az imperializ­mus egyetlen bástyája sem tud helytállni. Ugyanekkor a kommunisták bírálják a szociáldemokrácia ideológiai álláspontjait és jobb­oldali opportunista eljárását, le­leplezik a szociáldemokrácia jobboldali vezéreit, akik nyíl­tan a burzsoázia mellé álltak, s lemondtak a munkásosztály hagyományos szocialista követe­léseiről. A kommunista mozgalom a különböző opportunista irány­zatok ellen vívott harcban nö­vekszik és edződik. A mai vi­szonyok között a kommunista mozgalomban a fő veszély a re- vizionizmus, a jobboldali oppor­tunizmus, mint a burzsoá be­folyás visszatükröződése. A re­vizionisták tagadják a szocia­lista forradalom és a proletár­diktatúra történelmi szükséges­ségét, a marxista-leninista párt vezető szerepét, kikezdik a pro­letár internacionalizmus pillé­reit, s a nacionalizmushoz «se­gédnek. . | A másik vesagy a úogmaBg» mus és a szektásság, amely ki­békíthetetlen ellentmond ásbant van a forradalmi elmélet alko­tó fejlesztésével, a kommunis­táknak a nagy tömegektől valói elszakadására, elszigetelődésére vezet, a kommunistákat passzív várakozásra kárhoztatja, vagya forradalmi harcban balos, ka­landos akciókba sodorja, akadá­lyozza a változó helyzet helye« értékelését és az új lehetősé­geknek a munkásosztály, vala­mint az összes demokratikus erők érdekében való kihaszná­lását. A dogmattzmus és a szek­tásság egyes pártok fejlődésé­nek bizonyos szakaszában szin­tén fő veszéllyé válhat, ha nem* harcolnak következetesen ellene. Az SZKP abból indul ki, bog* a revizionizmus, a dogmatizmus és a szektásság, a leninizmustól való bármiféle elhajlás cl lei* vívott kérlelhetetlen harc szük­séges feltétele annak, hogy » nemzetközi kommunista mozga­lom egysége tovább erősödjék, hogy a szocialista tábor még szilárdabbá váljék. A nemzeti felszabadító moz­galommal foglalkozó fejezet ki­mondja: a világ a viharos nem­zeti felszabadító forradalmak korszakát éli. A nemzeti felsza­badító forradalmak hatalmas hulláma elsöpri a gyarmati rendszert, alámossa az imperia­lizmus pilléreit A volt gyarma­tok és félgyarmatok helyép fia­tal szuverén államok keletkez­tek és keletkeznek. Am a harc még nem ért vé­get A kolonializmus bilincseit lerázó népek a felszabadulás különböző fokán állnak. Sokan közülük a nemzeti állam meg­teremtése után gazdasági önál­lóságra ég a politikai független­ség megszilárdítására töreksze­nek. Az össznemzeti feladatok meg­oldásának az alapfeltétele az imperializmus elleni következe­tes harc. Az imperializmus -arra törekszik, hogy a volt gyarma­tokat és félgyarmatokat meg­tartsa a kapitalista gazdasági rendszerben, s ennek keretei kö­zött rögzítse egyenlőtlen helyze­tüket. A mai kolonializmus fő oszlopa az Egyesült Államok imperializmusa. (Folytatás a 2, oldalön.) L A kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet — az emberiség fejlődésének útja

Next

/
Thumbnails
Contents