Petőfi Népe, 1961. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-07 / 158. szám

4. Mal fm. fff9m 7, pántok Az ifjú város (III.) Amikor beszélgetésbe me­rültünk a szibériai újságírókkal szerény szavakkal, de mélyen ér­zett belső tűzzel azt mondották: „Mi, szibériaiak arra vagyunk büszkék, hogy nálunk minden­ből a legnagyobb épül.” Ez az ér­dekes és kissé patetikus szibériai öntudat egyáltalán nem indo­kolatlan. Szibéria valamikori tényleges száműzetésben semy- vedt múltja összehasonlítva negyvennégy esztendő grandió­zus vívmányaival és napjaink építkezéseinek méreteivel, min­denkiben állandóan visszatérő refrénként egyazon érzést kelt: minden a legnagyobb méretek­ben épül. Azonban mi, akik ke- resztül-kasul Jártuk úgyszólván az egész Szovjetuniót, bátran mondjuk, hogy nemcsak Szibé­riában, hanem az egész ország­ban minden a legnagyobb mé­retekben épül. De hogy a szi­bériai kollégáknak mennyire igazuk van, azt nagyon jól pél­dázza az Irkutszktól autóval egy óra járásra épült ifjú vá- roe, a tízéves Angarszk. Hasonlóság — különbség A helyi lap főszerkesztője mikor megtudta, hogy magyar újságírók érdeklődnek az új vá­ros iránt, nyomban Sztálinvá- roshoz hasonlította Angarszkot. Tízéves városok között tényleg nagyon sok hasonlóság lehet és mi büszkék voltunk arra, hogy a távoli Szibériában is tudnak a mi Sztálinvárosunkról. A kü­lönbözőség a méretekben van. Ügy, ahogy a szibériaiak mond­ják a »legnagyobb méretekben-«. Angarszk a város lakóinak szá­mát tekintve négyszerese a mi Sztálin városunknak, hiszen 162 ezer ember lakja. Különbség van még abban is, hogy An- garszknak nem volt egy Duna- pentele elődje, hiszen helyén az áthatolhatatlan taiga ter­peszkedett hosszú évezredek óta. S ezen a helyen az Angara és a Titoly folyó között meré­szen és a nehézségektől nem félve vágtak neki a szibériaiak egy új város alapításának. A város villámgyorsan épült fél. Ukrajnából, Belorussziából, Le-* ningrádból és a hatalmas Szov­jetunió más részeiből ezrével jöttek a fiatalok, hogy új vá­rost alapítsanak ezen, a szinte kimeríthetetlen gazdagságú föld­részen. És ez az új váró« olyan modemül, olyan díszesen és olyan nagyvárosiasán szakítja meg a tajga környéken össze­függő nagy takaróját, hogy az emberek tíz év múltán már szinte elfelejtették az első évek küzdelmes nehézségeit. Lyuba szülővárosának vallja... Mert nagy küzdelem volt fel­építeni 837 ezer négyzetméter lakást, ami annyit jelent, hogy egy lakosra 7 és fél négy­zetméter lakóterület jut. Az el­múlt évben 115 ezer négyzet- méter lakás épült és ebben az évben újabb 120 ezer négyzet- méter lakást adnak át rendel­tetésének. Az épületek zöme 62 lakásos, előregyártott elemek­ből készült úgynevezett panel­ház. Ezek építése rendkívül gyors. Az épület harmihc nap alatt, a berendezés, szerelés, va­kolás további két hőnap alatt, tehát összesen három hónap alatt készül el. S míg az új há­zakat járva elismerésünket fe­jeztük ki a gyorsan és szorgo­san dolgozó építőknek, saját építőiparunkra gondol tün k és arra: bár a mi építkezéseink gyorsaságán elcsodálkoznának egyszer már a külföldi újság­írók. Az építkezéseken zömmel fiatalok dolgoznak. Az egyik épületen éppen egy lakás ta­pétázása közben találkoztunk Lyubával, a húszéves ipari ta­nulóval, aki elmondotta, hogy a messzi Altéiból jött az ifjú vá­rosba és úgy megszerette An- garszjcot, hogy hajlandó szülő­városának vallani. Naponta harminc gyermek Wa«y küzdelem lehetett fel­építeni 25 iskolát, ahol 14 ezer diák tanul. 48 óvodát, ahol 5000 gyermek érzi otthon magát és 32 bölcsődét, ahol 3500 piciny kap nevelést És. mennyi min­den épült még a felsoroltakon kívül, öt ipari iskola, hat mozi, közülük három szélesvásznú. Ti- ' zennégy szórakozást nyújtó klub, egy kultúrpalota. 21 ét­kezde, 70 űriét, 10 ezer főt be­fogadó sportstadion és két kór- házkompíexum._Ebben az évben még 30 szodáHs intézmény ké­szül eL Kétszázezer forinttal korszerűsítik a kalocsai művelődési házat Megkezdődött művelődés! ott­honainkban, városi művelődési intézményeinkben a nyári idény. Ilyenkor kerítenek sort *z épü­letek tatarozására, felújítására Is. A kalocsai városi művelődési ház ezen a nyáron ariivte telje­ses megújhodík, megfiatalodik. Az eléggé elhanyagolt épület karbantartása már régen esedé­kes. Éppen ezért örömmel fo­gadta a hely* tanács vezetősége, hogy a megyei tanács végre­hajtó bizottsága az idén 100 ezer forintos keretet bocsát a műve­lődé* ház rendelkezésére kft». SOnbOzö «újítási éa Javítási munkák elvégzésére. A tervek szerint ebből a tekintélyes ősz- szegből alakítják ki és korsze­rűsítik a színpad előtti zene­kari árkot, felújítják a színpa­dot is, a nagytermet, amelyben a színházi előadásokat szokták tartani, enyhe lejtésű padlózat­tal látják eL Jut a pénzből arra is, hogy korszerű ruhatárat hoz­zanak létre. A tanács végrehaj­tó bizottsága a kőzségfejlesztési alapból ugyancsak százezer fo­rintot fordít a művelődési ház további korszerűsítésre éa kar­Ebben a tízéves városban na­ponként 30 gyermek születik. És a lakosság átlagéletkora 39 esztendő. Tehát nemcsak a vá­ros ifjú, hanem lakói is. És ebben az ifjúságban nagy len­dület és energikus törekvés van a jövő építésére. Az új üzemek egész sora jött létre: az elektro­technika, a cement, a kerámia, a gipsz, a gépjavítás, az olaj- feldolgozás, a konfekcióipar, és a bútorgyártás lelt otthonra. Elektromos berendezéseket olyan nagymennyiségben gyár­tanak. amely 50 város épülésé­hez elegendő. Az ember új vonásai Az új várossal az úi ember is megszületett. Mióta hazajöt­tem a Szovjetunióból, sokszor és sokan feltették a kérdést: — mennyiben más a kommuniz­must építő ember, van-e vala­mi különbözőség, ha összeha­sonlítjuk velük magunkat. A feltett kérdésekre mindig igen­nel válaszoltam és bár népünk szorgalma, tehetsége, alkotó­készsége, moralitása, jó ítélő­képessége vitathatatlan, mégis azt kell mondjam, hogy mi még csak törekszünk mindarra, amit többek között Angarszkban már megvalósítottak. Milyen nagyfokú öntudattal rendelkezik az a nép, ahol a mozikban megszüntették a jegy- ellenőrzést, de senki sem megy be jegy nélkül. Az éttermekben és az üzletekben teljes egészé­ben az önkiszolgálás gyakorlata honosodott meg. A villamoso­kon nincs kalauz és senkinek sem jut eszébe, hogy a viteldfj megfizetése nélkül utazzon. Ezek olyan új és számunkra ér­dekes vonások, «melyek a Szov­jetunióban egyre nagyobb mé­retekben terjednek. A szám űzőitek útja És még egyet, ami nagyon jellemző az egész szovjet népre. Angarszk városának nincs ha­gyománya. Nem állt módjukban ódon épületekre tör ’nelmi ese­ményeket felelevenítő márvány- táblákat helyezni. Nincs mű­emlékük sem, ha csa k nem' az, hogy a mai betonutak, villamo­sok, trolibuszok és a hatalmas paloták helyén évezredeken át a tajga vadonja állt. De vala­ha, évszázadokig a tajgán ke­resztül erre vezetett egy görbe Ívű út, ahol a vasba vert, éhe­ző, szomjúhozó, megkínzott száműzötteket, mint a barmo­kat hajtották. És bár az új vá­rosnak minden útja és utcája nyílegyenes. Itt, a valamikori száműzöttek útján, az út görbe hajlata mentén építették a há­zakat. Emlékére és tiszteletére azoknak, akik az orosz nép előbbi történelmében a szám­űzetés szomorú sorsára jutottak. A angarszkiak méltán sze­retik városukat S nyomban barátjukká fogadják azokat akik dicsérik városuk szépségét. így hát mi is gyorsan jó barátokká lettünk valamennyi angarszki ismerősünkkel, hiszen az ifjú város szépsége mindannyiónkat csodálkozásra késztetett (Folytatása következel Writha Motel 9 MEQÉRI NAPI- és hetilapjaink a nyár .gyakorlati” beköszöntése óta rendszeresen közölnek tudósítá­sokat arról, hogy hányán keres­tek menedéket a nap perzselő sugarai elől, melyik strandon mennyi sör, limonádé, bambi, virsli és halászlé fogyott eL De ettől függetlenül is sokan, na­gyon sokan — mindazok akik maguk is hűs vizekbe menekül­nek a meleg elől -*- tudják, ta­pasztalják, hogy melyik fürdő vezetősége hogyan gondol ven­dégeire. Nem mondjuk, szép dolog az, hogy az elmúlt vasárnap annyi sört fogyasztott el megyénk la­kossága, mint ebben az évben- még egyetlen nap sem, és hogy a Duna menti halászcsárdákat megrohamozták az éhes fiirdő- zők. örülünk is neki. Mégis úgy gondoljuk: igazuk van azoknak a strandolóknak is, akik mégsem elégedettek „ven­déglátóik gondoskodásával”. A STRANDOKON elhelyezett kölcsönző könyvtárakról lenne szó, amelyet már évek óta hiá­ba keresnek azok, akik nem elégednek meg egy-egv pikoló sörrel,, szendviccsel, hanem a kellemesen eltöltött vasárnap­hoz egy-egy könyv elolvasását is hozzászámítják. Azt mondja a megyei könyv­tár. amely néhány esztendővel ezelőtt nagy örömmel fogadott kőnyvkölcsönzést beszüntette a strandokon, hogy „nem éri meg. mert nagyon rongálódnak a könyvek”. (?!) Megéri, vagy nem éri meg? Azt hiszem, az emberek kultúr- szomjának kielégítéséről lévén szó, így nem tehető fel a kér­dés. „A nap kiszívja a köny­vet" Ha már itt tartunk, meg­jegyezhetjük: a városi könyv­tárból kölcsönzött könyvet Is olvashatja a napon az olvasó! S bizonyára sokan vannak is, ■akik mégis csak könyvtári könyvet olvasnak a strandon. És jól teszik, hogy olvassák. Könyvtárainknak nem lenne szabad ilyen okokra hivatkoz­ni. Megyei könyvtárunknak sa­ját könyvkötő üzeme van, s csak ez év első negyedében is több mint 12 ezer kötettel gya­rapodott könyvállománya. IGAZ, aki már rájött a dolog nyitjára, nem sokat törődik az­zal, hogy a strandokon nincs könyvkölcsönző: kölcsönöz a városi könyvtárból. De marad d folyóirat kölcsönzés igénye, amely nem teljesítésénél mér anyagi okokra sem hivatkoz­hatnak, hiszen csekély pénzösz- szegről van szó. Reméljük, a megyei és a városi könyvtárak Is kölcsönadják folyóirataikat, ha a strandok Igazgatói megte­szív a megfe’elő lépéseket: ki­jelölik a kölcsönző személyét stb. A strandolők igényelnék, s kérik — a strandok igazga­tóságain hát a sor! Nagy Év* A csinos férj Olasz film A legtöbb embernek van valami szenvedélye, rögeszméje. Ilyen Marco Tomabuooi futballraj angáaa ia. 1 »n»-~ és nagyon igazságos futballbíró, • el sem tudná bogy vasárnapjait ne a mérkőzéseken töltse. Most Is egy izgalmas meccsről tér haza. Felesége, Lud an* helyett azonban csak az asszony gyűlölt kutyája és a magnetofonszalagra rögzített uta­sítások várják: Ne hagyd égve * villanyt..« N« törd megint össze a szekrónyfiókot«.. Ne feledd el, hogy,* kutya még nem kapott enni..« A ma esti veszekedés teirmésaBtesen mc^n* eOiei IfflirieOen, ■Luciana ismét szemére veti, hogy minden vasárnapját kényte­len egyedül tölteni, * hogy Marconák a futball miatt örökösen állást kell változtatnia. Luciana elhatározza, most már 6 intézi el férje áHásügyét s elhelyezi Marcot a hanglemezgyárnál, ahol maga is dolgozik. — így legalább mindig ellenőrizhetem — gondolja. Marco rá is szorul az ellenőrzésre, mert hamarosan Luciana valamennyi ifjú kolleganője rajong a csinos férfiért Az asszony haragjában és féltékenységében a saját szobájában helyezi el férjé* és rá­bízza a bérszámfejtést Marco még soha életében nem csinált ilyen munkát, természetes tehát, hogy minden* összezavar és fizetéskor egymást érik a reklamációk. Ezen aztán ismét kitör a veszekedés, s végül Marco elhatározza, hogy visszamegy apjához. Marco csak rövid ideig tartózkodik az apjánál, mert végüli* győz * szerelem és kibékül feleségével. A film főszerepeit Giavarm* RalU, Marceöe Mestnofwnrff éa Vittorio De Sáca alakítja. Japánban is alkalmazni fogják a szovjet szénfejtési módszereket A Japán „Mletri Mining" bá­nyatársulat elnöke bejelentette, hogy a társulat Hokkaidó szige­tén a szovjet hidraulikus szén­fejtési módszert fogja alkal­mazni egyik bányájában. A Kan Kuriki társulat elnö­ke június 21-i tokiói sajtófoga­dásán szintén bejelentette, hogy • czun&kavai bányákban még az idén bevezetik a hidraulikus szénfejtést Rövidesen Japán szénbánya- ipar} küldöttség utazik a Szov­jetunióba, a Szovjetunió és ja­pán magáncégek között nemrég létrejött szénipari műszaki ta­pasztalatcsere-egyezmény kere­tében.

Next

/
Thumbnails
Contents