Petőfi Népe, 1961. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-05 / 156. szám
Kis tőkor Rúzsfolt A múlt héten Bajára szólított a kötelesség, s mivel a hőmérő higanya túljutott a 30 Celsius fokon, betértem a halászcsárdába. A fehérkabátos pincér néhány perc múlva elém állította a fehér habját csurgató söröspoharat. Mennyei élvezet! Igen, ezt jelentette nekem ez a pohár sör abban a pillanatban! — Nem csoda hát, hogy ezután felfrissülve nézegettem a csárdában ülő, s hasonló élvezetekben „tobzódó” embereket. Eközben véletlenül a pohárra tévedt tekintetem. Nem hittem a szememnek, ugyanis a pohár szélén egy női száj körvonalai látszottak. Odaszólítottam a pincért és felhívtam a figyelmét a pohár szélén vörösödő kármin színű rúzsfoltra. A pincér közömbösen szemlélte az előttem sört fogyasztó hölgy ajkának lenyomatát és vállat vonva szótlanul elballagott, mintha csak azt mondta volna: örüljön, hogy egy nő után ihat. Szeretném felhívni « vendéglői felszolgálók figyelmét a következőkre: jól ismerem a férfiakat és tudom, szive sen fogyasztják « rúzst a höty/yek ajkáról, sör nélkül, s a sört is, de — rúzs nélkül. Gémes Gábor 19151. Július S, szerda A MACWwTszÖciAUSTA mUN*ÁSI>ÁR-T 8ÁC S - *1S HUN MECVEI LAPJA Ónként vállalt föladatain a népvagyon védelme KUNE AR ÁCSON egy évtizeddel korábban csak a városi tűzoltókat ismerte a lakosság. Tus ka István, a községi tanács hivatalsegédje akkoriban szánta rá magát, hogy néhány társával önkéntes tűzoltó testületet alakít. Mielőtt azonban hozzáfogott volna, Kecskemétre jött, s elvégezte a kéthetes tűzoltó tanfolyamot. Felettesei, akik egyben a tanfolyam oktatói voltak, most már nyugodtan rábízhatták a testület vezetését. Mint őrmester tért vissza ismét falujába. Felszerelésük jóformán nem is volt abban az időben. De 1952-ben egy 200 literes kismotor-fecskendőt kaptak a megyei osztályparancsnokságtól. Kun- baracs lakóit ettől kezdve már nem érhette váratlanul a tűz... Tuska István és társai a falu tűzvédelmét vállalták magukra. Mindannyian tudták, ezentúl Épül a víztorony Az óriás még a földön hever. A postagon most építik a víztorony alapját Már a helyszínre szállították a víztárológömböt és az acéltáblát Fogalmat alkothatunk az építmény méreteiről, ha összehasonlítjuk a cső végén álló emberalakkal. még éberebbnek Ml lenniük, hogy időben elháríthassák a veszedelmet.. Egy forró, nyári délutánon azután bebizonyította a kis csapat; ha tűzoltásról van szó, nem késlekednek egy percet sem a bajbajutottak segítségére sietni. A TŰZ ezen a délutánon Hordós József ék tanyáját fenyegette leégéssel. Hordósék hétév« kisfia — szülei gondatlansága miatt — gyufához jutott, kiment a ház mögé, s miközben titokban cigarettázott, tüzet fogott a dohánypajta. A közelben lakók — látva a tűz veszedelmes terjedését —, azonnal értesítették az önkéntes tűzoltóságot, amelynek tagjai — nők és férfiak vegyesen — percek alatt a helyszínre siettek. Első dolguk az volt. hogy a fecskendő tartályát megtöltsék, de legnagyobb meglepetésükre egy vödör vizet sem tudtak szerezni. A kutak vizét a nyári hőség csaknem teljesen kiapasztotta! — Mit tegyünk?! — kérdezték riadtan Tuska Istvánt, a parancsnokot. Az pedig kiadta az utasítást: viz helyett homokkal oltanak, legalább elszigetelik a tüzet a lakóépülettől. Közben megérkezett az áTlami tűzoltóság is Kecskemétről. Az autó személyzete vízzel, a község önkéntes tűzoltói pedig homokkal próbálták megfékezni a ház felé kúszó lángnyelveket, amelyek már-már belekaptak a könnyen gvúló nádtetőbe. Hosz- szan tartó munka után végül is elfojtották a tüzet és a család hajlékát megmentették a pusztulástól. Hordós Józseféknek ezen a napon istállóiuk és körülbelül hat mázsa dohányuk égett el egy szál gyufa miatt, amit gyermekük játéknak vélt lángra lobbantani. Már pedig a gyufa nem játékszer! Sokkal veszélyesebb annál! Gyermek kezében egy család vagyonának tönkretevője lehet.., A krmbaracsl önkéntes tűzoltók azóta is éberen ügyelnek a tűzrendészet! szabályok betartására. A testület nőtagjai a moziban teljesítenek rendszeres szolgálatot, míg a férfiak — este 19 órától reggel 5 óráig j— felváltva vannak éjszakai tűz- őrségben. Nappal pedig a kisiparosok segítenek az önkéntes tűzoltóság nem is olyan könnyű munkájában. — AZ ARATAS. cséplés és betakarítás hónapjaiban testületünk tagjai mindent megtesznek a gabonatűzkár megelőzésére — tájékoztat bennünket Tuska elvtárs. — A cséplőgépekhez egy-egy önkéntes tűzoltót osztottunk be, akik gondoskodnak oltóvízről és figyelmeztetik a tűzrendészet! szabályok megszegőit A népvagyon védelmét mindennél fontosabbnak tartják a kunbaracsl önkéntes tűzoltók. Nem hivatásuk a tűzoltás, fizetést nem kapnak érte, de ha kell, bármikor ott vannak a veszélyeztetett területen. Kohl Antal Bevált a tsz-közi piaci értékesítés KétszSztízeaer forintot forgalmazott az első hónapban a kecskeméti termelőszövetkezetek piaci közös elárusító-helye; Kezdetnek ekkora forgalom igazán szép eredmény és minden remény megvam rá, hogy ez tovább emelkedik majd. Legalább is erre enged következő tetní a nagyszámú vevőközön-J ség, amely például a tegnapi hetipiacon is körülvette a szépj friss és az átlagos piaci árak-1 nál valamivel olcsóbb zöldségé és gyümölcsfélét. Kevésnek bizonyult már a két eladó, akik május végén megkezdték az értékesítő munkát Ma már tízen vannak. Az üzlet- helyiségen kívül két zöldséges „standdal”, termény- és — vasárnapom íként — csibeértékesí- tő-hellyel gyarapítják a piacot Az üzletnek változatos áruval való ellátása kezdetben — némi bizalmatlanság miatt —> gondot okozott a „fenntartó gazdának", az Arany Kalász Tsz- nek. Ez a bizalmatlanság azonban hamar eloszlott. A kezdeti három—négy szállító tsz-szel szemben ma már kilenc szövetkezet látja el rendszeresen áruval az értékesítő helyet Zökkenők még természetesen vannak. Ilyen például a késői — reggel hét-nyolc órakor való — árufelhozatal, amely bizonyára az aratással és az egyéb munkák torlódásával van ösz- szefüggésbem. Valamilyen megoldást érdemes lenne keresni erre. A közös vállalkozás még jobb összehangolásával bizonyára találnak is rá; A konzervgyári pártszervezet munkájáról tanácskozott a kecskeméti városi párt-végrehajtóbizottság A kecskeméti városi pártvégrehaj tóbizottság július 4-én tartott ülésén a konzervgyári párt-alapszervezet politikai és gazdaságszervező munkájáról, az 1960. december 19-i végrehajtó bizottsági ülés határozatának a végrehajtásáról tanácskozott A végrehajtó bizottság megállapította, hogy az üzemi párt- szervezet munkája az elmúlt hat hónap alatt jelentősen javult és ezzel együtt javult az üzem tervteljesítése, a termelés gazdaságossága. — Jelenleg a gyáregységekben negyven brigád küzd a szocialista cím elnyeréséért A végrehajtó bizottság ülésén azonban nemcsak az eredF elvágott fővel léptünk ki a gyöngyösi SZÖVOSZ- ískola kapuján. Kezünkben bőröndöt cipeltünk, hónunk alatt egy-egy szakmunkás bizonyítványt Így indultunk haza, Bács- Kiskun megyei kis falunkba, büszkén, boldogan, kissé nagyképűen, mint a szakma minden csínját-bínját ismerő kereskedők. Itthon már vártak bennünket Gratuláltak az eredményhez és mindenfelé -segéd úrnak” szólítottak. Illendőségből pirultunk ugyan, de közben igen tetszett, ha így bókoltak. De bizony nem sokáig voltunk mi segédek. — Gyorsan avanzsáltunk. Történt ugyanis egyszer (bár ne történt volna), hogy főnökünk motorral karambolozott és lábtöréssel kórházba szállították. Mit volt mit tenni, emiatt nem zárhatták be a boltot, a szövetkezet vezetősége szólt a két újdonsült segédnek (mármint nekünk), hogy: -srácok, rajtatok a sor, kezdjük a leltárt, ti lesztek az új boltvezetők«, Ü gy is történt. Mire feleszméltünk, már úgy álltunk a pult mögött, mint a félmilliós üzlet teljhatalmú főnökei. Pista volt az öregebb, ő már a nagykorúság határát súrolta, így hát úgy állapodtunk meg egymásközt, hogy 5 lesz az első főnök, én meg a második. Beosztottunk nem volt Boltvezetők voltunk. A leltár után összeültünk és munkaprogramot dolgoztunk ki. Pista vállalta a rend fölötti ügyeletet, én meg az adminisztratív munkák irányítását — helyesebben elvégzését. A kiszolgálást mindketten végeztük. .. Ment is minden, mint a karikacsapás, csak az ellenőröktől féltünk. Minden idegen vevőt ellenőrnek néztünk, egyszer még a civilbe öltözött plébános is majdnem szívbajt hozott ránk. Máskor meg egy ismeretlen ember jött, oltott meszet vásárolni. Én szolgáltam ki és meg voltam győződve magamban arról, hogy elknőr, és most próbavásái ’árt végez. Kimértem neki a meszet és a lehető legnagyobb udvariassággal, fennhangon számoltam: -Tizennégy kiló kilencvennyolc deka szorozva kilencven fillérrel az egyenlő tizenhárom forint negyvennyolc fillér... Erre a vevő felnézett, kicsit megingott és rákeadte, hogy -Tizenhárom fodor van a szoknyámon ... mert nem vagyok én részeg... ügyekiskomám...!« Én azonban még mindig nem hittem neki. -Nézd, így akar behúzni, hegy aztán két deka mész miatt lecsuk ásson- — súgtam oda Pistának, aki halálsápadtan leste a fejleményeket. \f evőnk fizetett és eltántor- * gott. Másnap hallottuk csak, hogy előző nap egy részeg ember kerékpárt lopott a kocsma elől és vödörben meszet cipelt rajta... Attól kezdve nem képzelődtünk és nem féltünk úgy az ellenőröktől... Mikor már megszoktuk a főnöki munkakört, akkor különböző lélektani kutatásokat kezdtünk végezni vevőink körében. Három kategóriába soroltuk őket. Az első kategóriába a -jó« vevők tartoztak. Ide soroltuk azokat, akik nem voltak túl válogatósak. A második kategória a -fölfelé nézők« tábora volt. Az ilyen kuncsaftot arról ismertük fel, hogy mindig a legfelső polcról kérte a legalsót, akármi volt az, és amikor eléje tettük, akkor még mindig fölfelé nézett. Miután ezt négy- szer-ötször megismételte, akkor elsomfordáit azzal, hogy majd holnap bejön megvenni, mert most nincs nála pénz. A harmadik kategóriába a -nézelő- dök« tartoztak. Ezek általában öregasszonyok és ráérő emberek voltak, akik sorrajárták a bolt minden zeg-zugát. és el kellett nekik mindenről mondani, hogy mikor érkezett, mennyibe kerül, miből készül, és hogy van-e még ezenkívül raktáron, és hogy megnézhetné-e még azt is. Szóval ilyesmivel szórakoztunk, vagy inkább gyötörtük idegeinket. Legnagyobb problémánk azonban a zsebpénzhiány volt. Kezdő fizetést kaptunk, és bizony hó végén már soha nem volt pénzünk. De mi akkor is tartottuk fogadásunkat, nem nyúltunk a kasszához. Esetleg azt a húsz forintot vettük visz- sza, ámít fizetéskor betettünk azért, nehogy hiányunk legyen. IJ agyon izgultunk hát az első leltár előtt, hiszen ez volt az erőpróba számunkra. Mikor aztán a leltározó bizottság -elkapott« bennünket, volt nagy drukkolás. A leltár végeztével egész éjszaka szoroztunk. És jól sikerült... a sok -megfogott« fillérből még többletünk is lett! Tetszett is ez a főnökünknek, mi meg végképp beképzeltük magunkról, hogy most már a tények szerint is -vén rókák« vagyunk a kereskedő szakmában. Pedig dehogy! Évtizedek kellenek ahhoz, hogy ezt a szakmát valamennyire kiismerje az ember. Mindenesetre vevő, az már is tudok lenni. Jó, rossz is, nézelődő. .. Rossz vevő ugyan csak akkor vagyok, nézelődni csak olyankor szoktam, ha csinosak az eladólányok. Hadd bosszankodjanak ők is... Tótb Gábor A VADASZ PETŐFI NEPB t Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klsfcun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja! a Petőn Népe Lapkiadd Vállalat. Felelős kiadd! Mezei István. Szerkesztőségi Kecskemét Széchenyi tér L szám Szerkesztőségi telefonközpont! 90-19. a-ia. Belpolitikai rovat: 11-ZL Szerkesztő bizottság: 10-Ji Kiaddhivatali Kecskemét. Szabadság tér IM. Telefon! 17-09 Terjeszt! a Magyar Posta. Éld fizethető! • helyi postahivataloknál és kézbesítőknéL Előfizetési dl) 1 hőnapra 12 Ft. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — TeLi 15-29. 27-U menyeket vették számba a Jelenlevők, hanem szóltak a jelentés fogyatékosságairól és az üzemben folyó pártrmmka gyengeségeiről is. Ezeknek a hiá-< nyosságoknák a megszüntetésére megfelelő határozatokat hoztak. Ezek megtárgyalására július 6-án, csütörtökön az üzemi pártszervezet taggyűlésén kerül sor, amikor meghatározzák a kommunistáik soronkövetkeM tennivalóit
