Petőfi Népe, 1961. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-26 / 174. szám
I Hideg étetek 0 kiskőrösi tejcsárdában A megyeszerte nevezetes ldskő- rösi tejcsárda új készítményeknek a bevezetésével kedveskedik vendégeinek. Faragó Istvánná, csárda ügyes, öntevékeny és vállalkozó vezetője a közelmúltban Budapesten, a Nyugati pályaudvar melletti tejvendéglőben járt tapasztalatcserén. Elsősorban a vendéglő hidegétel-ké- szítményeit tanulmányozta. A készséges tájékoztatás után segítséget kapott a kalkulációhoz is, és hasznos tapasztalatait 0iőst otthon gyümölcsözheti. E héttől kezdve hideg ételekkel: töltött paradicsommal, kaszinótojással, tejszínes tejberizzsel és töltött burgonyával is bővül a sok vendéget vonzó kiskőrösi tejcsárda áruválasztéka. — Minek as a hegedű? — Ügy megszoktam már a nyikorgást... Címerezik a hibrid kukoricát a Bajai Állami Gazdaságban. Ebben a mezőgazdasági nagyüzemben — az állami gazdaságok közül a legnagyobb területen — 1800 holdon termesztik ezt a kukorica- fajtát, amelynek termését a saját hibrid-üzemükben dolgozzák fel. — Rövidesen befejeak az anyásotok cánerezését T96L július 26, szerda. )Ji Cement nélkül — bétán járda Tavaly augusztusban a Szal- vai Termelőszövetkezet bekötó- útjának ünnepélyes felavatására több útügyi szakember érkezett Bácstookodra. A hivatalos ünnepség végén — amikor már a falu lakói és a vendégek poharukat ürítették a jól végzett munka örömére — a tanács titkára a járdaépítésekről kezdett eszmecserét az egyik kecskeméti mérnökkel: Bakonyi Ferenccel. — Csak ne kerülne olyan sokba éa lenne hozzá elég cement; építenénk mi Rt annyi Járdát, hogy a városiak is megirigyelhetnének — sóhajtott fel a titkár. A mérnök meg — ahelyett hogy vele sajnálkozott volna —• mintha csak kötődni akarna, megjegyezte: — Vigyázzon Bogár elvtárs j mert szaván fogom!... Nagyot nézett a titkár, de a mérnök tovább folytatta. Elmondta, hogy saját újításai alapján, kísérletképp«» éppen most készül el Kiskunhalas egyik utcájában a cement nélküli »betonjárda-«: kohósalak, granulált salak, mész és konyhasó keverékéből... Hát íme ez volt az előzménye a bokodiak nagyarányú járdaépítési programjának. Mert azt talán mondanunk sem kell, hogy az új iránt érdeklődő, mindig falujaja« vSt kereső tanácstitkár s beszélgetést követő hetekben magavezette küldöttséggel Kiskunhalasra látogatott a kísérleti járda megtekintésére. S miután valamennyi ü knek nagyon megtetszett az -ötlet-«, otthon is nyomban hasznosításához láttak. Még a múlt év novemberében 950 négyzetméter cement nélküli »betonjárdát-« építettek és valóságos kincses- bányát fedeztek fel e lehetőségben. Az újfajta Járda külcsínre csaknem teljesen azonos a valódi betonjárdával, minőségét tekintve pedig talán még annál is hosszabb életű. Építése négyzetméterenként 57 forintba került, szemben a betonjárda 120—130 forintos négyzetméterenként!? e?őálíítási költségével. Az idén a Lenin utcában, a Dózsa utca déli szakaszán és a Rákóczi utcán építenek ilyen járdát, több mint 3000 négyzet- méteren. A 15 ezer forint társadalmi munkán és a saját anyagon kívül a községié,jlcsaési alapból 150 ezer forintot fordítanak erre a célra. S miközben a tanács héttagú, saját építőtxrigádja — amely 1957 óta főként útburkolással és járdaépítéssel foglalkozik — a Lenin utcában hozzákezdett az új járda építéséhez, a tanács- titkár szobájában már készülnek az eljövendő évek tervei, amelyek szerint az ötéves terv során a falu 23 utcája kap 15 kilométer hosszú cementnélküli -betonjárdát-*». — éné — Huszonnégy forint munkaegységelőleget osztanak havonta (Tudósítónktól.) A hercegszántói Dózsa Termelőszövetkezetről sokat hallottunk, olvastunk már. Mindig akad azonban valami, amit újra és újra érdemes papírra vetni, A minap határszemle után betértünk a szövetkezet irodájába, ahol szerencsénkre találkoztunk Vig elvtárssal, a szövetkezet elnökével, (ö ugyanis nagyon ritkán található bent.) Mint mondotta, valóban szerencsénk van, mert a napokban újra munkaegység-előlegosztás lesz, s ezzel kapcsolatban akadt egy-két elintézni valója. bon, ha ennél jóval magasabb lenne» Lehetőségünk megvan rá, hiszen bő takarmánybázist biztosítottunk. Azután huncutkásan hunyorít Vig elvtárs, s a következők tolmácsolását bízza rám: — Ha ír az újságnak, kérem említse meg azt is, szeretnénk, ha felsőbb intézményeink hozzájárulnának, hogy saját erőből vásárolhassunk egy szovjet gyártmányú kombájnt, amelynek segítségével jövőre még hamarább befejezhetjük az aratást, cséplést Hajnal József Kecskeméten, a Katona József park játszóterén állították fel ezt a kedves szobrot, amely Vasas Károly budapesti szobrászművész alkotása. Amint képünkön is látható, a szobor nagy népszerűségnek örvend a gyermekek körében. Hibája csupán az, hogy az alumínium öntvényről máris lekopott a bronzszínű bevonat nagy része. Viszonzás 'A Kiest két évvel volt fia* talabb bátyjánál. No, nem i* volt olyan kicsi: éppen nyolcadik születésnapján történi az alábbi eset De a szülői meg a testvéri kényeztetés nagyonis hajlandó elnézni olyan tények felett, mint az* hogy teszem azt, a „Kicsi* negyedévenként nő ki (s nem koptat el) egy pár cipőt... i Mondom, a nyolcadik szíl* letésnapon (azaz, mint öl* mondják: „szülinapon”) történt, hogy a „báty” fehér krétapapírból forgót készített ajándékul becsének. Még vékony hurkapálcika-fogóját iá fehér papírral ragasztotta bej s öccse piros papírból kivágott monogramját ragasztotta rá díszül: ^D. I." Nem lehet tudni, hogy « Kiest a szülőktől kapott tortának, játéknak és könyveknek-e, vagy pedig ennek m furcsa kis forgónak örült-a jobban, amelyik minden le- vegörezdülésre érzékenyen forgott gombostű-tengelyén. A tortát megette, a könyvet besorolta könyvpolca többi elolvasandó könyvei közé, de a forgót még ágyába i* magával vitte. Bátyja —* eM félk&nyéhnt támaszkova figyelte ágyából a Kicsi örömét — csendesen rászólt: — István! Wost már mse* •élj nekem valamit... As én szünnapomra te úgyse adtál semmit se __ A Kicsi pedig félretette m forgót, ő is félkönyékre dőtt> s előbb akadozva, majd tudatosabban mesélni kezdte egyik nyári élményüket bő* zös kutyájukról, amellyel otthon, a nagymamánál szoktak játszani: — És tudod.H tudod.:: az úgy volt, hogy aztán a Mor- zsika szépen elébevágott • sűrűkének, megfogta, de ez összevissza szúrkálta az orrát... S a mese egészen Vtmpm oltásig tartott mdn um * Magyar SaoetaHsta MneMspM Bács-KlskuB megyei Bizottság* éa a megyei tan Acs lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság: reiolCa szerkesztő: Weither Dárdai Kiadja! • Petén Népe Lapkiadó T'Tnlrt Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztdségt Kecskemét Széchényi tér V szán* Szerkesztőségi telefonközpont: »-1S. 2S-1IS-. Belpolitikái rovati 11-28. Szerkesztő bizottság: M-M Kiadóhivatalt Kecskemét. Szabadság Mr t/a Telefoni 17-0# Kertészti a Magyar Postai Előfizethető: • helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. w Előfizetési díj 1 hónapra B Pl ° Bács-Kiskun megyei Nyomd* V. i Kecskemét, — TeLi U-29. FMt 1 Kapóra jött ez a megjegyzés. Nyomban megkérdeztük, menynyi is lesz ez az előleg. — Huszonnégy forintot asztunk. Ennyi jutott eddig az esztendő minden hónapjában. — S a tervezett 68 forintos munkaegységet elérik-e? — Az eddigi terméseredmények, az értékesítésre váró állatállomány fejlődése és a betakarításra váró termények jelenlegi állapota arra enged következtetni, hogy az egység értéke csak magasabb lehet a betervezettnél. Egyébként a 24 forintos előle® mellett 3 kiló búzát és ugyanannyi árpát is osztottunk annak ellenére, hogy bő tartalékról is gondoskodtunk, s az árpa osztásánál gondoltunk a jövő évi magasabb állatlétszámra is. — Ezenkívül, hogy i jövőre sem legyen kisebb a munkaegységünk értéke, már a karámban van nyolcvan darab hízómarhának való. Idén hatva- lat adunk el, amelyek máris .megütik a 450—500 kilót. Örömmel mondhatom, hogy a fejés- ;llag is szépen javul. Jelenleg i és fél liter. Szeretnénk azonIL A mikor a rendőrtiszt meg- “ érkezett a munkahelyre, John Murphy társaival együtt súlyos betontalpfákat rakott a helyére. A rendőrtiszt négy nyomozóval jött. Valamennyien kiszálltak az autóból. A kapitány egyenesen John felé tartott, mintha ismerné, és csak annyit mondott neki: „Gyere!” A néger nem kérdezett semmit. A többiek néhány lépéssel hátrább húzódtak, és onnan figyelték, hogyan száll fel John Murphy a rendőrség autójára, amely azonnal elindult vele. Két nyomozó gyalog ment a rendőrség épületébe. Útközben, ha fehérekkel találkoztak, megálltak beszélgetni és megelégedettséggel közölték velük: — Letartóztattuk a négert, aki erőszakot követett eí w — A fattyú néger! És a kislány?... — Nem kislány. Már éltesebb hölgy... Mrs Helen Cramer.. — Helen asszony?... — Néger volt? Itt az ideje, hogy véglegesen leszámoljunk ezekkel a kurafikkal! — Hol a néger? — A rendőrállomáson. — Meg kell lincselnünk... A két detektív nyomában most már egészen nagy tömeg *■ haladt, mindazok, akik hallották a történetet Valameny- nyien meggyorsították lépteiket. • A parancsnok irodája az első emeleten volt. Fink kapitány éppen a négert hallgatta ki. Az merően nézett rá, míg végre megszólalt a rendőrtiszt: — Hajlandó vagy elmondani az igazságot? Hajlandó vagy bevallani, hogy megerőszakoltad a fehér hölgyet? — Ez tévedés! Sohasem nézek fehér hölgyekre. Egyáltalán nem nézek fehérekre. A lincselés elmaradt írta: Ezio Taddei A kapitány megvonta m vdSÁ lát. Jelentős pillantást váltott az őrmesterei, s hallgatásba burkolózott. A néger félénken nézett rá. Már lehetett valamit hajlani, de még esak nagyon messziről. — A kapitány ismét az őrmesterre nézett, aki szélesre tárta az ajkait, mintha nevetni akarna. A néger mindkettőjük arcát figyelemmel kísérte. Nem akarta tekintetét levenni róluk, de hirtelen lehor- gasztotta a fejét, mert az utcáról egyre jobban behatlatszott a közeledők ordítása. Az irodában senki sem szólt egy szót sem. A rendőrállomás előtt az utca feketéllett az emberektől. Ilyen " kiáltásokat lehetett hallani: „Fink kapitány, add ki nekünk a négert!” A kiáltozás egyre fenyegetőbb lett. Az első kövek már az épületre hullottak. Néhány ablak betört. A kapitány megragadta az alkalmat — Jól van. Ha nem vagy bűnös, akkor nem tarthatlak itt A kapitány félrelépett, hogy a néger kiláthasson az utcára: Azt mesélték neki, amikor még kicsi volt, hogy a kannibálok éjszaka jöttek. Az egész erdő tele volt velük. Hangosan kiáltoztak és messzehangzóan szólt a dob. Aki nem tudott elmenekülni, azt elfogták, és kihurcolták a mezőre. Agyonverték és a húsán megosztozkodtak. Reggelig tartott a véres lakoma. A3 álmában oly sokszor kísértett lidércnyomás érzése tért vissza. Sokszor látta már, hogyan lincselték meg néger testvéreit. — Ugyanez a hangzavar, a tömeg mozgása, fenyegető moraja, és végül a ceremónia, araikor valaki a néger nyakába kötötte a kötelet, de az már halott volt. A néger ott lógott a fán egész éjjel, még reggel sem vágták le tetemét. Fink kapitány az Íróasztalhoz ült, és diktálni kezdte a vallomást. Így történt, hogy a néger John Murphyt megmentették a lincseléstöl... (Vie Nuove. Fordította: Szentirmay László.)
