Petőfi Népe, 1961. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-25 / 173. szám

& »Mal 1%1. július 25. Eeää Háromszáz Tagon gabonát őrölnek lisztté a Kiskunsági Malomban DOLGOZIK már a Kiskun­sági Malom. A zakatoló henge­rek között pillanatok alatt liszt­té őrlődik az idei búza ... Vin­cellér Sándor főmolnár büszkén járkál a rohamosan telő zsákok mellett. Vaskos tenyerében lisz­tet simogat. — Íme, ez már az idei őrlé­sünk — mutatja a kenyérnek- valót. amelyhez semmi más nem kell, csak dagasztás és a kemence. — A búzának nagyon jó a minősége. Csak nyolc-tíz százalék a víztartalma, a hek­a kocsija, vontatója, vagy gép­kocsija először fordul gaboná­val megrakottan az udvarra. Szabadszálláson ez a megtisz­teltetés a Solti Állami Gazda­ság bösztöri üzemegységének jutott. Tizenöt vagonnal szállí­tott elsőnek. Utána hat vagon­nal az Izsáki Állami Gazdaság küldött, de már annyian szál­lítják a gabonát, köztük a ter­melőszövetkezetek is, hogy va­sárnap sem szünetelhet az át­vétel. MÉG AZ aratás kezdetén ösz­ezeűlt a malom „főgárdája”, a íőmolnár, Juhász Ferenc al- molnár, Szomor István átvevő. Varga József lisztleakasztó, Nagy Lajos lisztkimérő, és meg­beszélték: mit hogyan csinálja­nak, nehogy fennakadás legyen, hiszen ebben az évben legalább háromszáz vagon gabonát kell a malomnak megőrölnie... Ta­valy jóval kisebb volt a telje­sítésük, de most megkönnyíti munkájukat a malom korszerű­sítése. Két hónapja modern székhengereket szereltek fel, amelyek más, kisebb javítások­kal együtt mintegy 600 ezer fo­rintba kerültek. A főmolnár szerint nagy szükség volt a korszerűsítésre, nemcsak a gyor­saság miatt, hanem azért is, mert általa javul majd a lisz­tek minősége is. — Mondhatnánk, már benne vagyunk a fő szezonban mondja. — Három műszakban dolgozunk. A malomnak mint­egy három vagon liszt a napi kapacitása. Júliusra 48—52 va­gon őrlését terveztük, de augusz­tusban már elérjük a hetve­net is. ÖRÖL már a Kiskunsági Ma­lom. Fehér lisztlepel borítja a molnárokat, akik éjt nappallá téve fáradoznak azon, hogy az idei gabonatermésből készült liszt minél előbb, még jobb mi­nőségben, mint tavaly, a kör­nyék sütőüzemeibe kerüljön... — Régen volt ilyen lisztünk — ez a közös véleménye Biksi Jánosnak, a szabadszállási Al­kotmány Termelőszövetkezet gazdájának és a főmolnárnak, Vincellér Sándornak. töliter-súlya pedig eléri a nyolc­vankettőt. Régen kaptunk ilyen jó búzát a környékről... Környéket említ a Bács-Kis- kun és Csongrád Megyei Ma­lomipari Vállalat szabadszállá­si üzemének főmolnára, mert nemcsak a helybelieknek őröl­nek itt, hanem évek óta idejár­nak Izsákról, Fülöpszállásról, Soltszentimréről, sőt még Ágas­egyházáról is... Régi hagyomány, hogy a mal­mokban köszöntik azt, akinek A kalocsai Iszkra Termelőszö­vetkezet gazdái között sok olyan ügyes ember található, aki nemcsak a mezei munkához ért, hanem valamiféle ipari szak­mához is. Ezek az emberek több melléküzemágat szerveztek, s olyan hasznos dolgokat állíta­nak elő olcsón, házilag a szövet­kezetnek, amiért egyébként drá­ga pénzt kellene kiadni. Márciusban kezdték meg pél­dául a szénporos téglaégetést. Máris annyi tégla van készen, hogy e hónap végén megkezdik egy 100 férőhelyes növendék­Ótvenezer résztvevő a tanácstagi beszámolókon ’ MEGYÉNKBEN egyic ered­ményesebbek azok a tanácstagi beszámolók, fogadóórák, ame­lyeket üzemekben, termelőszö­vetkezetekben, állami gazdasá­gokban és más intézményeknél tartanak meg. Általános tapasz­talat, hogy a legtöbb hozzászó­lás, javaslat a kötetlen beszél­getés formájában megtartott beszámolókon hangzik el. Ta­nácstagjaink közül számosán már ebben a szellemben tart­ják a beszámoló-gyűléseket. ENNEK EREDMÉNYEKÉNT már az első félévben igen sok értékes kezdeményezés szüle­tett. Kiskunhalason például a választók javaslatára határoz­ták el az új tornaterem, a te­nisz- és a röplabda-pálya épí­tését és több utcában a vízve­zeték-hálózat javítását. Majd­nem 140 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát ajánlottak fel e lakók. Dr. Havasi László me­gye! tanácstag beszámolóján öt­százötvenen határoztak a Kecs­kemét—Bugac közötti kövesút megjavításáról, s már a gyűlé­sen 30 ezer forint értékű mun­kafelajánlás történt. Ezenkívül még számos községben, többek között Tiszakécskén, Lajosmi- zsén, Kalocsán és Baján is érté­kes kezdeményezések születtek. Legtöbb faluban az utcák, te­rek parkosítását, csinosítását szorgalmazzák a választóké AZ ÉV ELEJÉTŐL több mint 2800 beszámolót és fogadóórát tartottak a megye tanácstagjai, amelyeken majdnem ötvenezer dolgozó vett részt és javasla­taikkal, bírálataikkal segítették a tanácsok munkáját. Mostaná­ban mind több szó esik a me­gye ötéves fejlesztési tervéről, melyet a második féléves be­számolókon ismertetnek majd a tanácstagok, (mi) marha-istálló építését, — sőt a tagság is vásárolt ebből a téglá­ból saját építkezés céljára. Vö­rös József például 25—30 ezer darabot rendelt magának. A termelőszövetkezetben házi kosárfonórészleg is működik. Igaz, hogy ezt a részleget egye­lőre csak Kapesz Jenő és a csa­ládja jelenti, de annál több hasznot hajtanak. A kertészet áruszállításához, a takarmány­hordáshoz szükséges kosarakat mind megfonják, s erős, szép készítményeik olyan népszerűek hogy az asszonyok a háztartás­ban használt kosarakat szakaj­tókat is Kapeszéklkal készíttetik. A kosárfonó-részleg a jövőben még nagyobb szerepet kap, hi­szen vesszővel való ellátásárai' a szövetkezet 2 hold füzest tele-' pftett Nem kell üzletben vásárolni a lóistrángokat, egyéb kötélfélé­ket sem, mivel a szövetkezetnek saját kötélgyártó-részlege is van. Ennek sem lesz panasza a nyersanyagellátásra, mert mire a tavalyelőtti vetésből származó kendere elfogy, újabb táblán termesztenie utánpótlást* Nem lenne teljes a felsorolás, ha kihagynánk a fazekasrészle­get, amely baromfiitató és etető edények, virágcserepek készíté­sével tette magát igen hasznos­sá az Iszkra Termelőszövetke­zetben. Virág Antal traktoros less ÚJSÁGHÍR: Szabadszálláson, a Mezőgazdasági Gépészképző Szakiskolán kilencszáz hallgató­val megkezdődött &z immár ha­todik turnus oktatása. Megyénk termelőszövetkezeteiből százhar­mincan sajátítják el a traktor- vezetés mesterségét. • Virág Anfal egy a száz­harminc közül, aki bizony meg­hatódva lépte át az iskola ka­puját. Az eleminek csak a hat osztályát végezhette el annak idején, mert a többi időt cse- lédeskedéssel kellett eltöltenie. Nagy volt a család, a négy testvérnek naponta két kenyér is kevésnek bizonyult, földjük pedig csak a felszabadulás után lett: államunk három holdat juttatott a nincstelen család­nak ... Mindezek villantak fel emlé­kezetében, amikor huszonkilenc éves fővel belépett az iskolába. egyszer gépre ülhetnék, nem is kívánnék mást az élettől. Mi mást válaszolhatott erre egy elnök, aki ismeri és szereti a szövetkezet gazdáit: „Jól van, Antal, kitanulhatod ezt a mes­terséget. Elmégy Szabadszállás­ra. Úgyis kevés már a három gép, még venni akarunk. Arra pedig szakértő ember kell.” Így került Virág Antal, a volt cselédgyerek, egy 3 éves kis­lány boldog édesapja a trakto­ros iskolára. Egy percig sem érezte magái egyedül. Termelőszövetkezeti gazdák a társai, s ha néha még nehezen is megy a tanulás, se­gítenék egymásnak. Nem sok előadáson vettek még részt — látogatásunk előtt pár nappal kezdődött a tanfo­lyam, de az előadó, Setény An­tal már a legfontosabbra meg­tanította őket Elsősorban arra* Virág Antal ismerkedik a traktorral. Aztán *z is eszébe Jutott, hogy milyen szeretettel küldték két társával — Pastyák Lászlóval és Koós Jánossal — együtt szövet­kezetének vezetői. Mert ő is termelőszövetkezeti gazda. Mégpedig attól a naptól kezdve, amikor megalakult Al- páron a Búzakalász. Először fo­gatra került, de ha tehette, min­dig ott forgolódott, érdeklődött a traktor körül. Egy napon oda is állt az elnök, Czinege István elé: — Elnök elvtársi Tudom, nem vagyok már mai gyerek, de ha hogy szeretni SeÖ a gépe«, mat anélkül nem sokat ér a legjobb szaktudás sem, í» . Virág Antal* amikor ; augusztusban — először nagy haza néhány nap szabadságra* bizonyára felül valamelyik trak­torra, bemutatni, bogy «ár mennyit elsajátított vezetésének a tudományából. £c megköszöni szövetkezeti gazdatársainak, amiért lehetővé tették neki, hogy szakmát tanulhasson. Szöveg: Márkus János Fényképezte: Pásztor Zoltán QÍJqtp íaUzed után. újra <7)ujtaö4cién (Községi tudósítónktól.) Érdé- tettel fogadták rég nem látott kés vendégek érkeztek a napok- hozzátartozóikat, ban Dunavecsére: Bespalow Bespalow Ivánék néhány ha­lván és felesége, Várkonyi Ró- tét töltenek Dunavecsen ahol za. A férfi az elsó. világháború- a község lakói is nagy érdek- bán, mint orosz hadifogoly ke- lodéssel fogadták őket A távol- rült Dunavecsére az egyik gaz- ró! hazalátogatott vendegek ha­dához. Itt tartózkodása alatt rom gyermeke még itt szüle- ismerkedett meg Várkonyi Ró- tett Dunavecsen, akiket a hú­sával akit feleségül vett, s aki- szas évek elejen magukkal vit- vel a háború után hazaköltözött ték a szülők. A három gyermek Oroszországba. Közel négy év- közül az egyik mint tanítón tized után most jöttek haza Iá- tevekenykedik, ketten pedig tógát óba a testvérekhez és a műszaki pályán dolgoznak a rokonokhoz. akik nagy szere- .Szovjetunióban. Űj lakásba költöztek bák még üresek, hol­nap költöznek be Kis- kunmajsáről, ahol al­bérletben laktak. El­mondja, hogy áfáikor feleségével közölte az örömhírt, az a nyaká­ba csimpaszkodott és össze-vissza csókolta. Megtudom még azt, hogy egy éve házasok, s megtakarított pén­zükből bútort vesznek. — Űj lakáshoz, új berendezés dukál — mondja vidáman az igazgató. A boldogság­tól kipirult arcú esz­tergályos rábólint Hasonló bútorbeszer­zési gondjai vannak a Tulkán házaspárnak, s még néhány új lakát Az ú) lakástulajdo­nosokhoz látogattunk el Kalocsai Sándorral, a Kiskunfélegyházi Bá­nyászati Berendezések Gyára igazgatójával. Először Tarjám Sán­dor művezető ajtaján kopogtatunk. Az csz- szonyka köszöntött bennünket. A férj für­dőruhára vetkőzve mosta a parkettot A kölcsönös bemutatko­zás után a férj így kezdte: — Egy éves házasok vagyunk, s mindketten a gyárban dolgozunk. Feleségem örömében sírt, amikor megtudta, hogy lakást kaptunk... Még néhány szót váltunk, majd elköszö­nünk, s — magukra hagyjuk a fiatal há­zasokat örömükkel Pár pillanattal később Gönczölélcnél időzünk. Az asszonykát a kony­hában nagy munkában találjuk. Szabadkozik, hogy nagy a rendetlen­ség, majd elmondja, hogy nagyon örül az új otthonnak. Közli, hogy két kisgyerme­kük van. A kisebbik húsz hónapos. — Igen jó helyünk, lesz ebben a tágas, napsütéses, szép lakásban •— mondja dérzékenyűU hangon, s körbe jár- tatja tekintetét új ott­honán. Innen Molnár Mi­hály esztergályoshoz vezet az utunk. A szó­tulajdonosnak. Egyé* kőjük Szegeden, a má­sik Budapesten vásá­rolja meg a régen meg­álmodott szoba, és konyhaberendezést. Ahány lakásban vet­tunk, annyi örömtói sugárzó arc köszöntött bennünket. A legbol­dogabbak azonban a gyár kommunista veze­tői, a párttitkár, as igazgató és az tb-el- nök voltak, Szavaikból egy dologra lehet kön vetkeztetni: boldogok, hogy 22 családnak sze­reztek nagy örömet Ez a szivet melengető, jól­eső érzés serkenti őket a további célok eléré­sére, hogy jövőre fel­épüljön az újabb H lakásos bérház. ...rtfci Ven esz Károly iMire ió a szövetkezeti seaédüzem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents