Petőfi Népe, 1961. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-20 / 169. szám

I *. oldal 1991. Július CT. esfUőrtffS 0f&frtak a tcimdaszäne-ike&ctek Idénynapkozi Dunapátajon Éppen ebéd után, amikor a kis óvodások délutáni álmukat aludtak, értünk Dunapatajra, a termelőszövetkezetek idénynap­közi otthonába. Halkan beszél­gettünk a községi tanács elnö­kével, Vincze Károllyal, Nagy Jánosnéval és Molnár Gyuláné- val, a napközi óvónőivel. — Három termelőszövetke­zet: az Üj Élet. a Kossuth és a Petőfi összefogásával született meg ez az idmynapközi. Május 17-től november 1-ig vigyázunk itt a gyerekekre, hogy az édes­anyák nyugodtan dolgozhassa­nak a közösben — mondja Nagy Jánosné. — Még a kora tavasszal ve­tődött fel az a gondolat, hogy a tsz-ek közös költségen létesít­senek idénynapközit. Nagy lel­kesedéssel fogadták ezt a szü­lők. Sokan társadalmi munkát is végeztek az épület szépíté­sén. Ki-ki „gyermekei** arányában Vincze Károly vb-elnök arról beszél, hogy miként is valósult meg a terv. — A községi KISZ-szervezet két, nagyobb helyiségéből álló épületét kaptuk meg erre a cél­ra. A termelőszövetkezetek ..gyermekeik” arányában (ezt úgy mondja, olyan természete­sen, hogy az idézőjelet akár el is hagyhatnánk) járulnak hozzá az óvoda fenntartásának költsé­geihez. Az Oj Élet Tsz fedezd a költségek 50 százalékát, a fenn­maradó összeg egyenlő arány­ban oszlik meg a másik kettő között. Az óvodának négy dol­gozója van. — Hogyan fizetik őket? — Mindhárom termelőszövet­kezet az előbb említett arány­ban két, illetve egy-egy dolgo­zót küldött a napközi otthon teendőinek ellátására. Naponta egy munkaegység-jóváírást kap­nak. t— A szülők milyen térítést fizetnek? — Gyermekenként 2 forintot. Az étkeztetést a községi napközi otthon segítségével oldottuk meg: az ottani konyhán főznek a ml gyermekeinknek is, napi 3 forint 80-ért. Tehát a terme­lőszövetkezetek naponta 1 fo­rint 80 fillérrel járulnak hozzá egy-egy gyerek ellátásához. A ssütők kosták rendbe Az udvaron tizenőtmétemyi, 2 és fél—3 méter széles oszlo­pokon nyugvó nádtető hívja magára a figyelmet- A szülők építették társadalmi munkában, mert az udvaron nincs fa, nincs árnyék. Az egyik terem, ahol a fog­lalkozásokat tartják — látszik — frissen meszelt. A zöldre fes­tett szekrények, úgy vélem, még talán ragadnának is, ha hoz­záérnének, olyan üdék, tiszták, frissek. Az ablakon háziszőttes drapéria, a falakon meserészle­teket felelevenítő színes képek. '— Ezt is a szülők hozták rendbe, szabad idejükben. A jövő héten a másik teremre, a hálóra is rákerül a sor. Nagy Jánosné vezető-óvónő, aki azelőtt is óvodában dolgo­zott, nagy gyakorlattal rendel­kezik. A pedagógia, a nevelés kérdéseiről beszél. Pontos tan­rendet állított össze, annak fi­gyelembevételével, hogy az ittlevő gyerekek most vannak először közösségben, óvodában. Ez nem is volt olyan könnyű. Két és féléves kortól hétéves korig foglalkoznak itt 34 gyer­mekkel. Megtanulják a helyes tisztálkodást, étkezést, köszönést és még sok mindent, amit eb­ben a korban kell megtanítani a gyerekekkel. — Az idény zárásakor műso­ros délutánon búcsúzunk majd egymástól — meséli »Nagy Já­nosné. — Verseket, mesejáté­kokat, kistáncokat tanítunk ne­kik. Követendő példa Mint a kalocsai járási párt­bizottságon hallottuk, a járás csaknem minden községében lét­rehozták az idénynapközi ott­hont. Elszórt településeken, ter­melőszövetkezetenként, ahol te­hették, összefogva. A tapaszta­latok azt mutatják: érdemes volt. Sok édesanya vállalhatott részt a közösben, s ez nemcsak azt jelenti, hogy a termelőszö­vetkezetek több munkaerőhöz jutottak, azt is, hogy nő egy-egy család évi jövedelme. Nem mindenütt sikerült még megyénkben megoldani az asz- szonyok bevonását a tsz mun­kájába, éppen a gyerekek miatt. Ügy véljük, ahogyan ezt a gon­dot sikerült megoldani Duna- patajon, sikerülne másutt is ... Nagy Éva Sokat tanulunk Levél a Tokaji Müvésxtelepről Az a megtiszteltetés ért, hogy az idén beutalást kaptam a To­kaji Művésztelepre. A telepre minden nyáron háromévenként nyernek beutalást a képzőmű­vészeti körök vezetői, akik fes­tőművészek vagy rajztanárok. A továbbképzés alkalmával központi tájékoztatást, irányí­tást kaptunk jövőbeni munkánk sikeres elvégzéséhez. Nem fes­tőművészeket akar itt az állam nevelni, hanem elsősorban ki­válóan megfigyelő, állandóan szebbet, jobbat újat akaró em­bertípust. Hiszen a művészet egy állandó hajtóerő. Itt soha sincs megállás, mindig külön­bet készíteni, mint amit eddig elértünk! Ezt a gondolatot vi­szik ki innen az élet legkülön­bözőbb területein dolgozó szak­köri tagok. Az csak természe­tes, hogy a tehetség művészeti téren tovább tanulhat és mint festőművész is érvényesülhet. Dr. Gaál Dezső a Kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola rajztanára Igényes módén. Sőrés Antal a Magyar Mező- gazdaságot olvassa. sül a művelődni, szórakozni vá­gyók százaival. Ilyenkor a mun­kások a fáradságos napi tanú­CKőíiyötárl m&zaik A MÉSZÖV felajánlotta, hogy a földművesszövetkezetek tiszta nyereségének 0,5 százalékát a járási könyvtárak állományának a fejlesztésére fordítja. Ez az összeg egy évben kb. 150 ezer forintra tehető. • A halasi járásban két község kivételével (Kéleshalom, Kun- fehértá) a falusi könyvtárak az idén már külön helyiségben működnelc. Amióta a könyvtá­rak. tanácsi kezelésbe kerültek, nagyobb anyagi és erkölcsi tá­mogatásban és megbecsülésben részesülnek. A könyvtárakat korszerű, ízléses bútorzattal lát­tak el E célra az idén Í0 ezet forintot költöttek a járásban. • Több Járási könyvtár kezde­ményezésére vádorkiállitásokat szerveznek a falvakban. A ki­állítások célja, hogy propagál­ják a legújabban megjelent ter­mészettudományos, politikai, me­zőgazdasági és egészségügyi tár­gyú könyveket. A »vándorolta­tást- a megyei művelődési a«tó végzi eL A könyveket érdekes és változatos előadások kereté­ben ismertetik. Ezzel is elősegí­tik a községi könyvtárakban megtalálható legújabb tudomá­nyos könyvek népszerűsítését. A jövő erőműve A szovjet tudósok eredeti módszert dolgoztak ki arra, hogy a hőenergiát közvetlenül villamosárammá alakítsák át. Az égési folyamatot tanulmá­nyozva a rakéta hajtómű gáz­reaktorában, megállapították, hogy a reaktorból kiáramló for­ró láng tulajdonképpen kazán, turbina és áramfejlesztő. A reaktorból kilövelő gázsugár az anyag plazmának nevezett „ne­gyedik halmazállapotában” van. Az új áramfejlesztő éppen a plazmaelméletre épül fel. Ez az új tudományág, amelyet mágneses hidrodinamikának ne­veztek el, a kozmikus ködök és a esillagburkok tanulmányo­zásából vezette le törvényeit. Ha a reaktorból kilövelő, iz­zó gázsugarat mágnes pólusai közé irányítják, a lángban ál­landó áram keletkezik, amelyet könnyű nagy távolságra elve­zetni. A plazmába merülő, hű­tött elektródok gyűjtik össze aa áramot. A szovjet tudósok számításai szerint a jövő mágneses hidro­dinamikai generátorral működd erőművének, amelynek labora­tóriumi modelljét most próbál­ják ki, a közönséges hőerőmű­nél körülbelül másfélszer na­gyobb lesz a hatásfoka, H a felakasztanak se leszek a fiam lábakapcája — zúgta id. Varjas Bálint, a Búza­kalász Termelőszövetkezet gaz­dája. Szalmakalapját szinte per­cenként tologatta a fején, s ösz- szehupyorított szemében a düh sziporkázott. Még csak az hi­ányzik, hogy ifj. Varjas Bálint regulázza őt a közösben. Maka­csul ragaszkodott elhatározásá­hoz, hallani sem akart róla, hogy a fiával egy brigádban egyen­gesse a barázdákat. Kínjában már ellátogatott az elnök laká­sára is, s mindenféle érvet fel­sorakoztatott indokainak igazo­lására. Csepülte, marta a fiát, s az elnök komótos nyugalom­mal nyugtázta Bálint bácsi lo- bogását Hadd fújja ki magát az öreg, amikor már megkönnyeb­bült, majd akkor... — Három éve, hogy haragba vagyok a fiammal. Azelőtt meg­fértünk mi egy fedél alatt, de a véletlen útjába sepert egy szemrevaló lányt, s tilalmam el­lenére addig-addig legyeskedett körülötte, míg jegyváltás lett a nóta vége. Ez aztán betetőzött mindent. — Még akarta folytat­ni, de az elnök udvariasan fél­beszakította. — Hát maga miért ellenezte a szerelmesek boldogulását? Ha a lány szép is, amint mondja, ezenkívül még mi más kifogá­solni valót talált a fia jövendő­belijében? — kérdezte határo­zottan. A másikra kezdett rámele­gedni vékony inge, s az elnök i -ént elhangzott kérdése még jobban megizzasztotta. Esze ágában sem volt sokáig tanyáz­ni Szabóéknál, de ha már egy­szer így hozta a sors, el kell mondani a harag okát, még ak­kor is... ha a föle fenét eszik. Az elnök elől nincs kitérés, mert túljár az a huncut ember eszén. Nekigyürkőzött a nagy kitálalásnak. — En már csak Ismerem a fe­hérnépet, hiszen túl vagyok az ötvenen, így hát volt alkalmam tapasztalatot gyűjteni magavise­letükről. Ez a fiam menyasszo­nya olyan csapodár-féle volt. Mindig mosolygott annak a sze­me, biz’ isten még a magam­fajta vén rókát is zavarba hozta a pillantásával. Kérve kértem Bálintot: ne láncold magadhoz, fiam, mert amilyen a nézése, megcsal az téged az első utca­saroknál. Szinte verte az embe­reket a szemével. Nem mondom, formás lány volt, s úgy kellette magát, mint a barázdabillegető. Egyszer-kétszer én is szemügy­re vettem, de csak szülői köte­leségből. Tetszetős volt az eszemadta. A z elnök minden szavára ** figyelt Varjasnak. Jó emberismerő volt, s az öreg szi­dalomnak, becsmérlésnek szánt dicsérő áradozásából úgy sejtet­te, hogy Varjas bácsinak is meg­perzselte a szívét a szép lány. Tűzről pattant, életvidám mát­kának képzelte el lelki szemei előtt a brigádvezető kedvesét Majd így szólt — És a fia megesküdött a lánnyal? — kérdezte. — De meg ám! Hát az a baj elnök elvtárs. Emiatt kitagad­tam, elzavartam a háztól, s még csak arra sem érdemesí­tett, hogy kalapot emeljen ne­kem az utcán. Tudja, özvegy ember vagyok, ez az egy gyer­mekem van, s Ily mostohán bá­nik velem. — Ami azt illeti — így az elnök — maga sem viselkedett apa módjára a fiával szemben. Miért ellenezte a házasságot? Erkölcstelen volt a lány, össze­adta magát fűvel-fával? Vagy csak a kacéran mosolygó sze­mei miatt áztatta el mások előtt? Mert "^amiket itt felsora­koztatott a lány ellen, azok in­kább előnyére, mint hátrányára szolgálnak. Ne áruljunk zsákba macskát — s az elnök arca elkomorult. Viaskodott önmagá­ban, hogyan közölje vele meg­győződését. Nem akarta sem megsérteni, sem pedig magára haragítani. Ügy döntött, tréfá­san adja tudtára Bálint bá­csinak véleményét. __ Tudja Varjas elvtárs, ahogy ■ leírta a fia feleségét menyasszony korában, talán még én is szemet vetettem vol­na rá. Azt hiszerú magának is tetszett a fiatal menyecskeje­lölt ..? Varjas Bálint alig győzte tö- rölgetni a homlokát. Ügy érez­te, mint akit leforráztak. A szi­ve a torkán dobogott. Jól mond­ják a tagok: az elnök mindig fején találja a szöget. — Hát nem mondom. :1 ked­vemre való lett volna, de el­járt már az idő felettem — igyekezett tompítani a nekisze­gezett igazság élét. — Ne szerénykedjen! Miért nem mondta már el előbb, ami nyomja a szívét. Higgye el, sok­szor jólesik ha kipanaszkodjulí magunkat Most már tudom, miért nem akar a fiával egy brigádban dolgozni. Nem sza­bad sértett hiúságból örökké tartó haragot kovácsolni. Azt javasolom, béküljenek ki, s dol­gozzanak együtt. Varjas bácsi lesütötte a sze­mét. Még így nem pirítottak rá mostanában, de az is igaz, még senki sem olvasta fejére ily őszintén az igazságot. De mii szólnak majd a többiek, ha hol­nap reggel látják, hogy ő is a fiával együtt menetel a brigád élén?! Mindegy, úgy látszik, nincs más kiút. A- esatát vesz­tetteknek ez a sorsuk. Beleha­rapott a szája szélébe, homlo­kára ráncok gyűrűződtek, s gondolataiból a kakukkos óra éneke verte fel. U alyány mosoly jelent meg *1 az arcán és összekoccant a megbékélés pohara. Bieliczky Sándor Megbékélés Egv a sok kosul lás befejeztével felüdülnek ég mindenki a maga kénye-kedve szerint tölti el a kultúrálódásra szánt időt Sőrés Antal, a hajdúböször­ményi Dózsa Termelőszövetke­zetből került a szakiskolára^ hogy megismerkedjék a mező- gazdasági gépek kezelésével használatával. Amint mondj aj jól képzett traktorosként szeret­ne visszakerülni a közös gazda­ságba, éppen ezért nagy aka­raterővel párosuló szorgalom­mal veszi kézbe a szakkönyve­ket. Nem szeretné, ha vissza­térte után csalódnának henna a termelőszövetkezeti gazdák. No, ami azt illeti, jut ideje á szórakozásra is. Sakkozik, bön­gészgeti a folyóiratokat, a kü­lönböző képeslapokat, és a szép­irodalommal is barátkozik. Reméljük, hogy Sőrés Antal a négyhónapos iskola elvégzé­se után eredményesen gyümöl- esözteti tudását a hajdúböször­ményi Dózsa Termelőszövetke­zetben. B. S. A Szabadszállási Mezőgazda- sági Gépészképző Szakiskola klubszobája esténként benépe-

Next

/
Thumbnails
Contents