Petőfi Népe, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-11 / 136. szám
r „De szeretnék még egyet ugrani, most mindjárt!11 r. Reggel óta ácsorog a starthelyen a hatalmas, kétfedelű szállítógép. — Nem lehet ugrani, alacsony a „plafon” — hárítja el az ejtőernyősök izgatott érdeklődését Dézsi Gábor, az MHS központi repülőklub ugrásvezetője. Csakugyan, a felhőalap még most is alig 500—600 méteren van. Reggel. amikor a gép megérkezett Kaczwinszki József már gyakorlott ejtőernyős. Mégis a leglelkesebbek egyike, ö készítette fel a kalocsai fiatalokat az ugrásra. Budapestről, még 400 méteren volt. A szabályzat szerint pedig nem szabad ilyen alacsonyról ugrani, mert nem lenne elegendő idő bármilyen üzemzayar esetén segédernyőt nyitni. ' Végre 11 óra felé az egyik vitorlázó pilóta jelentette: 800 méterig emelkedtem, ott már felhőkbe kerültem! — Sorakozó! — A vezényszó után az ötven fiatal ejtőernyős elfoglalja helyét a gondosan hajtogatott ernyők csomagjai mellett. Az első felszállás legénysége: nyolc kipirult arcú fiú bebújik a hevederekbe. Az ugrásvezető gondosan megvizsgálja mindegyikük felszerelését, aztán megindulnak a már járó motorral várakozó gép felé. Néhány perc múlva a repülőtér felett morog a sok száz lóerős motor. Lent néma csendben, égnek szegett nyakkal figyel mindenki. — Most! — hangzik el a kiáltás és valóban a gép mögött megjelenik az első hófehér selyemgomba. Sorban nyílnak az ernyők az ég kék hátterében: Egy... kettő... három... hét... nyolc! Megvan mindenki! Alig két perc telik el és a kupola alatt ereszkedő ejtőernyősök földet érnek. Némelyik elesik, mások talpon maradnak, de sértetlenül megérkezett mind. A szállítógép surrogó légcsavarral közeledik... már gurul, megáll, kinyílik az ajtó és belseje elnyeli a következő csoport nyolc tagját. Hétszer emelkedik a magasba a dübörgő madár és ugyanany- nyiszor potyogtatja ki odafenn terhét. « Lenn,7 a starthelyen ragyogó szemmel mesélik élményeiket azok, akik már túlestek az ugráson. Különösen az első ugrók vidámak és beszédesek. Számukra nagy szenzáció a mai nap. .Először ugrott most Végh Pál, a A JÓ KÁVÉ KÉM VARÁZSLAT! Otthon is elkészítheti \ friss pörkölt kávéból. FRISS PÖRKÖLÉS ÁLLANDÓAN KAPHATÓ a BÉK Vállalat élelmiszer kiskereskedelmi boltjaiban. 3363 Kecskeméti Katona József Gimnázium másodikos tanulója, Ben- cze Béla, az Épületlakatosipari Vállalat ipari tanulója, Horváth Sándor és Máté László építőipari szakmunkások. Nem győzik szóval az áradó érzéseket, emlékeket idézni. — A földi gyakorlatoknál nagyobbakat estünk. — Én puhára estem, mert egy nagy tócsa közepén értem földet. — Képzeljétek; amikor kiugrottam, behunytam a szemem, mert belevágott a szél. Mire kinyitottam, már ott lógtam az ernyőn a semmiben. Mekkora csend volt azután! Még a kiáltásokat is hallottam a földről. — Jaj, de jó volt! De szeretnék még egyet «graul; most mindjárt ffA szigorú szabályzatok azonban nem engedik az ilyesmit. Egyszerre elég ennyi, hiszen az ugrás bármilyen szép élmény, nagy fizikai és idegi megterhelés is. A fiatalok tehát összeszedik a fehér selyemcsomagokat, az ugrásvezető rövid eligazításon ismerteti velük az ugrás közben elkövetett kisebb hibákat. Aztáa gépkocsira ülnek és indulnak haza: Kiskunfélegyházára, Kalocsára, Kecskemétre. — Néhány hét múlva ismét találkozunk — búcsúznak egymástól. Mert egyikük se szeretne lemaradni a következő ugrásról. Mester László 8865 pont három nap alatt Közel 600 fiatal vett részt eddig Kecskeméten a honvédelmi versenyeken Három napon át minden délután kiözxmlöttek a fiatalok a széktói pálya mellett elterüld szabad térségre. Kecskemét általános iskoláinak VII., VIH. osztályos tanulói és gimnazista lányok, fiúk vettek ott részt az MHS összetett honvédelmi versenyein. Az MHS megyei elnökségén a sok éves tapasztalait szerint nem számítottak ilyen nagy létszámra. A magyarázat: a Kilián^mozgaiom. 591 tanuló állt rajthoz a három nap alatt, valmemnyiük a Kilián-mozga- lom részvevője. A fiatalok szívesen használnak fel minden alkalmat arra, hogy pontokat gyűjtsenek könyvecskéjükbe, az összetett honvédelmi versenyért pedig 15 pont jár. Az általános iskolások közül több lányt láthattunk a Széktón, mint fiút. A középiskolások közül a Piarista Gimnázium diákjai jelentkeztek legtöbben: 109-en szereztek pontot a versenyeken. Sárdi László matematika—fizikaszakos tanár, a városi alpszervezet sportfelelőse volt a versenyek szervezője. Egymaga végezte el a rendezés összes munkáit, az MHS-el- nökségtől igen kevés segítséget kapott. — Mégis szívesen dolgoztam — mondotta —, mert láttam a gyerekek lelkesedését. Szerdán délután például, amikor megeredt az eső, a fiatalok nem húzódtak tető alá, hanem tovább folytatták a versenyt. Senki vissza nem fordult, nem akart lemondani a 15 pontról, ha már kijött ide. Nagyon örülök a verseny váratlan népszerűségének, hiszen ■még csak a munka felénél tartunk. Ezután kerül sor az MTH-iskolára, az MHS^alpszervezetekre és a klubokra. A tapasztalatok alapján úgy látom, hogy a Kilián-mozg'alom nagyon alkalmas az MHS népszerűsítésére és a jövőben több fiatal bekapcsolódását várhatjuk munkánkba. „Vannak egypáran66 Többet törődjön a KISZ-titkár a Kilián-mozgalommal — Miért nem Jelentkezett még senki tőlünk a Kilián-mozgalom- ba? — Még nem volt Idő a saervezésre. Egyébként vannak töáp, jelentkezők. ___ — Én még setikirjSl sem ,tod°— Nem' nátünk hanem az MTH-náL Az ipari tanulóink közül néhányarv. — Mégis mennyien? ; — Vannak egy páran, figy hallottam. Ez a beszélgetés a Bajai Villamosipari Gyár főmérnöke és a KISZ-titkár között zajlott le. A fejlődő üzemben egyre fejlődik a sportélet is. A sportkör, a Bajai Vasas SE öt szakosztállyal működik. Labdarúgóik megnyerték a járási II. osztályú bajnokságot, ezenkívül női és férfi kosárlabda-szakosztályuk asztalitenisz- és sakk-szakosztályuk van. Mi a magyarázata ' annak, hogy a sportkör nyolcvan aktív sportolója és az üzem sok száz főnyi dolgozója közül eddig senki sem jelentkezett a Kilián- mozgalomba? Illetve csak azok jelentkeztek, akik valamely másik egyesületben vagy az MHS- ben sportolnak. — Sportkörünk vezetőségválasztás előtt áll. — adja meg a magyarázatot Vass István főmérnök. — Az eddigi rossz gyakorlat szerint minden munkát egy ember végzett: Takaró JáITT A NYÁR, bizonyítják a fürdőnadrágra vetkőzött fiatalok a vízparton. nos bácsi, a labdarúgó-szakosztály intézője. Ment a munka a régi módon, a Kilián-mozgalom- ról azonban megfeledkeztünk. Tndjja, hogy van: az újnak idő kell, míg.eljut mindenüvé. Mi egy hónapot késtünk, a vezető- se§választás után azonban tüs- tést ho'zzSrezöönk a szervezéshez. Olyan vezetőséget akarunk választani, - amelyben minden részfeladatra jut .felelős, megoszlik a munka és akkor átfogóbban irányíthatjuk üzemünk sportéletét. Itt mindenki szívesen segít a sportolóknak,1 Szabó Lajos igazgatóhoz is bármivel fordulhatnak, de ne várják, hogy a gyár vezetői végezzék el helyettük a feladatokat. Sokkal aktívabban kell dolgozni a jövőben a vezetőség mellett a KISZ- szervezetnek is, különösen a tömegsport feladataiban. Ezután Vass István főmérnök a jövő terveiről beszéL A gyár előtti szabad térségen kombinált kis pályát kezdenek építeni már a jövő hónapban. A költségvetés szerinti 200 ezer forint felét az üzem bocsátja a sportkör rendelkezésére, a másik felét a társadalmi munka összege jelenti. A Duna jobb partján üdülő építéséhez is kezdtek, amely mellett még egy sportpályát fognak: létesíteni. A Sugovicán van már egy csónakházuk, s ennyi sport- létesítmény birtokában bizonyára nem lesz nehéz sok fiatal és idősebb dolgozót bevonni a Ki- lián-mozgalomba. Igazat kell adnunk Vass István főmérnöknek a KlSZ-szer- vezetet illető bírálatában, ki kell egészítenünk azonban azzal, hogy a sportkör új vezetősége sem hanyagolhatja el a tömegsportot. M. L. Kézi szerszám gyár Kecskemétre települő reszelőgyáregységéhez keres mérnöki vagy technikusi képesítéssel rendelkező gyártmányszerkesztőket, hideg- melegüzemi technológust, normást és energetikust. Jelentkezés írásban vagy személyesen. KÉZISZERSZ ÄMG Y ÄR Budapest, Hun u. 4/b. 3261 18. Jelentkeztünk. Mindenki kitűnő erőben, frissen nyújtózott egyet az ötvenórás mozdulatlanság után, majd a parancsnok a központi kormányzófülkébe hívta az Endroxlán 245 utasait. A feladatok megsűrűsödtek. Számításaink szerint már beléptünk a Tellus—4 bolygórendszerébe. A megbeszélés után Doxir Teni bőséges élelemadagot osztott ki valamennyiünknek. Kedves. vidám orvosnőnk látta el az élelmezéssel járó teendőket is, a fényrakéta automatagépekkel felszerelt konyhájában azonban alig akadt különösebb dolga, csupán az, hogy a 10 esztendőre is elegendő készlet pontos beosztását állandóan ellenőrizze. Valósággal megifjodtunk a kitűnő étkezés után, tetterőnk, akaratunk megnövekedett. Szükség is volt erre, mert utazásunk nagy erőpróbája még csak ezután következett. Horx Lend a kibernetikus számológépen a rakéta pályaelemeit, sebességét ellenőrizte: a műszerek pontos értéket mutattak. — Sebességünk 358 ezer kodén óránként. Dox Ten megfelelőnek találta. — Az előre kiszámított értékhatárok között. Helyes! Fényrakétánk háromszázszor lassabban, de még mindig nagy sebességgel haladt. A pályaelemek ellenőrzése után nagy pillanatok következtek. Dox Ten és Oren Xin bekapcsolták a központi kormányzófülke távolságmeghatározó rádiólokátorát. A lokátor ernyőjén felvillant a három részre osztó kettős fehér sugárnyaláb. Horx Lend a meteorit-rajokat jelző automatákat is működésbe helyezte, Xind Lind a rakéta megfigyelő-fülkéjében teleszkópjait irányította a Tellus-4 felé, jómagam pedig Oren Xinnel Dox Ten mellé kaptam beosztást: ügyeleti szolgálatot láttunk el a rádiólokátornál. A műszerek jelzéseit és az Endroxlán 245 pályaelemeit harmadszor is ellenőriztük. Minden rendben! — mondta vidáman Horx Lend, majd Dox Ten a rádiólokátor teljesítményét a legmagasabbra fokozta. Az ernyő középpontjában sziporkázó fénypont jelent meg: a Tellus =41. — Végre — sóhajtott megkönnyebbülten a parancsnok — már azt hittem, sose látjuk meg újra az apró sárga csillagot. A lokátor automatikus számító-berendezése már jelezte is a fényforrás távolságát. — Ezerötszáz millió kodenl Meglepődve néztünk össze. Horx Lend feljegyzéseiben lapozott. — Figyelem, Xind! — hajolt a mikrofonba Dox Ten. — Itt vagyok — válaszolt a csillagásznő. — A rádiólokátor számítása szerint ezérötszáz millió kodén távolságra vagyunk a Tellus—4- től. Csak ezerötszáz millióra! — Lehetetlen! Hiszen akkor már látnunk kellene a B-boly- gót is. A különleges, gyűrűs bolygót, Dox! — Nem értem — tűnődött Dox Ten. — Máris jövök — szólt még Xind Lind és megfigyelő fülkéjéből egy karcsú, fémesen csillogó létrán leereszkedett a központi kormányzófülkébe. A rádiólokátor négy ernyője lassan forgott körbe a fényrakéta négy külső pontján. A rádióelektromos hullámok bepásztázták a körülöttük elterülő tér minden részletét. Horx Lend felkiáltott:: — A B-bolygó ezernégyszáz millió kodén távolságban kering a Tellus—4 körül. Saxo Len megállapítása szerint pontosan ezernégyszáz millió kodenre. Az eltérés semmi esetre sem lehet több néhány ezer kodennél. Xind Lind bólintott. — Ügy van. Emlékszem, magam is ellenőriztem a számításokat. Nem lehet tévedés. A rádiólokátor ernyőjén azonban még mindig csak a Tellus —4 fénypontja villogott. De egyszer csak megelevenedett a lokátor ernyője. A Tellus—4 bolygói felfogták és visszaverték a hatalmas energiával kibocsátott rádióelektromos hullámokat, és visszaérkezve a lokátor ernyőjén apró, piciny fénypontokban vibráltak az űrhajósok előtt. Xind Lind lepkekönnyű mozdulattal ugrott a központi kormányzófülke ultrateleszkópjához és diadalmasan felkiáltott. — Drága barátaim, megérkeztünk! A B bolygó furcsa gyűrűjével alig van távolabb tőlünk 100 millió koden-nél. A lokátort valószínűleg a gyűrűs bolygó mágneses kisugárzása zavarta meg, annyira, hogy csak a nagytömegű Tellus—4-ről visszaverődő erőteljesebb hullámok jutottak el a jelfogókig. A távcső képmezejében a B bolygó kacérkodott gyűrűje mögé bújva az idegen világból érkező fényrakétával. Valameny- nyien ott szorongtunk a központi kormányzófülkében, csak Oren Xin rohant fel a fényhullám-adóvevő központba, hogy a kormányzóterem fényhullámképernyőjére varázsolja a B bolygót, egészen közelről. A tlxoni tudomány e nagyszerű találmánya lehetővé tette, hogy madárrepülésnyi magasságból szemlélhessünk bármely égitestet, ha azt 100 millió kodenre megközelítjük.., (Folytatjuk^ X
