Petőfi Népe, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-09 / 134. szám
* 4. oldal 1961. Június 9, pernek Ünnepi könyvhét — leltározással tarkítva A z ünnepi könyvhét Kis- kunmajsán is a legszebb kilátásokkal indult. A könyvesbolt és a népkönyvtár is kirakatokat rendezett be erre az alkalomra. Az utcán sátorban is árusították volna a legújabb, szebbnél szebb műveket. Az előkészítő bizottság gondoskodott arról, hogy KISZ-isták és úttörők házról-házra járva kínálják fel vételre a könyveket. El is kezdődött minden, annak rend je-módja szerint. Mindjárt az első napon jelentékeny forgalmat bonyolítottak le. Mire azonban az ünnepi hét a maga sokszínű és tartalmas programját teljesen kibontakoztatta vona, megjelent a MÉSZÖV kiküldöttje, hogy a helyi földművesszövetkezet egyetlen könyvesboltjában leltározzon. N em volt pardon! A bolt becsukott, a könyvek árusítása félbemaradt A jóhiszemű és jámbor majsaiak kiábrándultán kérdezgették egymástól: — Kinek jutott eszébe éppen az ünnepi könyvhét derekán elrendelni a leltározást? Vagy egyesek úgy gondolták, hogy csak a városiaknak szól a könyvhét megrendezése? Miért kellett lakat alá tenni a könyveket éppen akkor, amikor azoknak legnagyobb lett volna a kelété? Mint ahogyan mindennek megvan az ideje, úgy az ellenőrzést akkor és úgy kell végezni, hogy abból a köznek, a fejlődésnek indult szocialista kultúrának kára ne legyen. H. J. KENYÉR ÉS RÓZSAK Költői idézettel indul ez a szép és bizonyos szempontból szokatlan témájú szovjet film. Heinét, a nagy német költőt idézi a film elején Ivuskin péter- vári munkás. Az éhező és fázó Pétervár utcáiról ő már a jövőbe néz, amikor az egész nagy Szovjetországban mindenkinek jut bőségesen kenyér és jut a kenyér mellé rózsa is. Az élet szépségét, a kultúrát, a pihenésre és szórakozásra mind bővebben jutó időt szimbolizálja a rózsa. A mai nemzedék előtt mindez már természetes, de abban az időben csak az ország legjobbjai, a kommunisták hittek mindebben rendületlenül. És ez adott erőt ahhoz, hogy szembenézzenek a nehézségekkel. A távon Altáj vadregényes sztyeppéin játszódik a történet, azon a furcsa, vad tájon, ahol a lányok amazonként, bátran és büszkén ülik meg a lovat. Alek- szandrovna Zavlajova játssza a babonás szépségű, altáji kulák- lányt, Ljubasát, aki első pillantásra halálosan beleszeret a kommuna alapítására odaérkezett pétervári munkásba, Ivus- kinba. Ezt a problémát még nem igen láttuk eddig szovjet filmen, mint ahogy ez nem is tipikus történet. A lány, Ljuba- sa, végül elszakad osztályától és családjától, otthagyja a gazdaságot, a nagy örökséget, ivuskin mindvégig tántoríthatatlanul követi Lenin és a párt szavát. Követi még akkor is, ha közben vérző szívvel gondol elveszett szép szerelmesére. Pavel Ka- docsnyikov, az Egy igaz ember felejthetetlen Mereszjevje újabb, kiváló alakítást nyújt a kemény kommunista szerepében. Egy pillantással, egy mozdulattal nagy érzelmi viharokat jelenít meg. A másik női főszerepet Ljud- milla Kaszatkina, több szovjet film sikeres főszereplője alakítja. Liza, a harcos partizánlány szintén szerelmes Ivuskinba, és Magyarul beszélő szovjet film bár ezt a szerelmet lényegében. Mély és tiszta eszmei tarta- csak sejtjük, mégis szinte tébo- lom jellemzi ezt a filmet Tör- lyult féltékenységet ébreszt a ténetét át- és átszövi az egyre szélsőséges érzelmű Ljubasában.1 növekvő szerelem varázsa. Ebédszünetben jólesik egy kis terefere. Szerkesztői üzenetek László István, Baja: A fcajdúszot>oszlói gyógyvíz árusítása ügyében felkerestük a Gyógyszertár Vállalatot és a FŐSZERT vezetőit. Sikerül* eiémünk. hogy a közeljövőben Baján a gyógyszertárakban is árusítanak hajdúszőbosziliái gyógyvizei, Szabó Sándor, Kecskemét: Nem a DAV, hanem az Építőipari Vállalat villanyszerelői követték el a hibát, amikor nem a szabványos oszlopra szerelték fel a vROanyt. A megyei tanács építési és műszaki osztálya intézkedett, s így a három heti szünet után ismét bekapcsolták a villanyt. Füred! János, Szabadszállás: A Nagymiskolei Állami Gazdaság igazgatója közölte velünk, hogy a fennálló rendelkezések értelmében 900 négyszögöl illetményföld jár olvasónknak. Az illetményföldet már kijelöltek számára* - - '-Az isk&ích&ké a tzá Segítettek a vasutasok A Bajai Felsőfokú Tanítóképző Intézet gyakorló iskolájának tanulói szülők és nevelők kíséreté-, ben Mórágyra utaztak tanulmányi kirándulásra. A bajai állomás vezetősége öt első és másod- osztályú kocsit biztosított részükre. A reggeli órákban érkeztek Mórágyra és az állomás környékén telepedtek le, amely nagyszerű kirándulóhely. A mórágyi állomásvezető a letelepedési hely közelébe tolatta a vasúti kocsikat, mert mint mondotta, mostanában „divatosak” a délutáni zivatarok, s ha ez bekövetkezne, a pajtásoknak legyen búvóhelyük. Délután hatalmas zivatar keletkezett, de a menetlevél szerint csak este 6 órakor érkező vonat vitte volna haza a kirándulókat. Az állomásvezető telefonált Bátaszékre, félóra múlva- megérkezett egy mozdony. Bátaszé'k- ről akár a szekszárdi, vagy a pécsi vonalról érkező szerelvényekkel hazaérhettek volna, de a bátaszéld állomásvezető intézkedésére Bajáig vitte a pajtásokat Köszönet a megértésért, segítségért a bajai, bátaszéki és mórágyi vasutas elvtársaknak! Nyilas József megbeszéltük: harminc óra múlva kezdődik a nagy fékezés, melynek első fázisa 30, második pedig 20 óráig tart. Horx Lend részletesen kifejtette elgondolását. — Az első fázisban a fénysebesség 20 százalékára kell csök- kentenünk az Endroxlán repülésé^ a második fázisban pedig elérjük a lassú repülés határainak középértékét, mintegy 100 kodent másodpercenként, mely óránként 360 ezer kodén sebességet jelent. Ez az a maximális sebesség, amikor még kitűnően használhatjuk helyzetmeghatározó rádiólokátorainkat és fényhullám-vevőinket is. Ha gyorsabban haladnánk mint 360 ezer kodén, akkor az esetleges meteorit, vagy üstökösveszélyek elhárítása sokkal nehezebb, és megtörténhet, hogy pontosan egy pusztító meteoritrajba rohanunk bele. JHorx Lend kitűnő szakemberi Hajszálpontos ítéletei és logikája később is nagy hasznára volt valamennyiünknek. Dox Ten és Horx Lend azóta a nagy fékezés legparányibb technikai problémáit is kidolgozták és ahogy most apró, elektromos órámra tekintek — mely még mindig, két esztendő után is hűségesen mutatja a tixoni időt — már mindössze 1 óra 50 perc van hátra... , — Figyelem! Gyülekező a központi kormányzófülkében! — hangzott fel a falba épített fedélzeti hangszóróban Dox Ten hangja, és két perc múlva valamennyien ott voltunk az Endroxlán „ágyában”, ahogy Oren Xin tréfásan nevezte a parancsnok és helyettesének beosztási helyét. Dox Ten kiosztotta utasításait a nagy fékezés időszakára. — A nagy fékezés 50 órája alatt mindenféle tevékenység tilos! A védőburkolatot a rádiócsengő szaggatott megszólaltatásakor felöltem, a legkisebb mozdulatra is ügyeljünk. A fékezés első fázisát Horx Lend, a második fázisát én ellenőrzőm. Orvosnő, kérem ossza ki a Xiron-tablettákat. Érdekes, lilaszínű tablettákat adott a kezükbe Doxir Teni. Sokat hallottam már orvos-tudósaink e nagyszerű felfedezéséről. A Xiron-tabletta ugyanis hosz- szú órákra megkönnyíti a szívműködést, anélkül, hogy bármiféle utóhatása lenne. A fékezés óráiban különösen jó szolgálatot tesznek ezek a lilaszínű, apró tabletták, hiszen a gyors sebességcsökkenés erősen megterheli a szívet, ugyanúgy megnehezíti működését, mint az indulásnál fellépő különleges, óriási erő. Az indulás azonban sokkal veszélytelenebb vállalkozás testünkre nézve, mint a fékezés! A fény sebességét majdnem megközelítő rakéta mozgását sebességének háromszázad részére kell lecsökkenteni — ötven óra alatt! Doxir Teni elmagyarázta a tabletta alkalmazását, aztán mindenki beosztási helyére ment. A nagy fékezés megkezdéséig állandó kapcsolatban voltunk egymással a fedélzeti rádió segítségével, míg végül Dox Ten megszólaltatta a riadócsengőt. Felöltöttük a védőburkolatokat, elnyúltunk a vízszintes fekvőhellyé alakítható puha ru- gózású fotelekben, bevettük a Xirom-tablettákat és kissé szorongva vártuk Horx Lend jeladását, a nagy fékezés megkezdésének pillanatát. Vízszintes helyzetben voltam, de pontosan kitekinthettem az elipszis alakú ablakon. Fekete mélység bámult be rám, itt-ott pislogott néhány parányi csillag. Gondolataim egyre nehezebben kapcsolódtak egymásra, a Xiron-tabletta gyorsan éreztette hatását, ötven óra hosz- száig négy apró, lilaszínű golyócska tartja fenn életfolyamatainkat, pótolja az étkezést, és tömény tápanyagot juttat közvetlenül a vérünkbe... Mozdulatlanul feküdtem. Horx Lend még mindig nem szólalt meg... Ügy látszott, hogy még hosszú percek vannak hátra a nagy fékezés első fázisának megkezdéséig. — Gondolkoztam. Most már sokkal könnyebben, mint néhány perccel azelőtt. Ügy van! A Xiron-tabletta hatása most már megfordult: megkönnyítette a szív működését, és ezzel gondolataim is frissebbé váltak. Eszembe Jutottak Doxir Teni szavai: — A tabletta lenyelése után néhány percig enyhe szédülést érzünk, aztán ez gyorsan elmúlik és helyet ad egy különleges érzésnek: testünk súlyát alig vesszük észre, és gondolataink szédületes iramban kergetik majd egymást. Éber-álom állapotba jutunk, persze, minden utólagos hatás nélkül... (Folytatjuk.) 16. ... De adjuk át a szót Xindon Tor-nak, aki a központi kormányfülkében lezajlott emlékezetes beszélgetés után megkezdte krónikáját. ,,Dox Ten-nek azt mondtam a múltkor, hogy krónikát írok felderítő utunk legizgalmasabbnak és legcsodálatosabbnak ígérkező szakaszáról, a Tel- lus—1 D-bolygójának . megközelítéséről, felkutatásáról és minden egyébről, ami ezután velünk történik. Akkor még nem is gondoltam olyan komolyan, lehet, hogy inkább csak azért mondtam, hogy a parancsnok gondolatait eltereljem Xind szerencsés szerencsétlenségéről ... Aztán nekem is szöget ütött a fejembe a dolog. Miért?! Hát nem nagyszerű lesz az, ha majd visszatérünk a Tixon-ra és nemcsak elbeszéléseinkből, száraz, tudományos szakmai jelentésekből, hanem egy érdekes, fordulatos, színes úti jegyzetből is megismerkedhet — elsősor- bon a fiatal tudósnemzedék — a D-bolygó felderítésének kalandokban bővelkedő történetével? De mit is beszélek annyit? Kezemben az örökáron, előttem papír és az előbb leírt néhány sorral végeredményben már meg is kezdtem a krónikámat. Huszonnyolc órája annak, hogy ' * központi kormányzófülkében színjátszó csoportba. Rácz Zoltán, az üzemegység kultúrfele- lőse csak egyszer említette előttük a színjátszásban való részvétel lehetőségét, másnap összedugták a fejüket, s határoztak: belépnek a műkedvelő csoportba. MIKÖZBEN a nyári szél cirógatta pirosbarna arcukat, tovább szőttük gondolatainkat. Kiderült, hogy a brigád tagjai rendszeres olvasói az üzemi könyvtárnak. Kiss Irén, Elekes Kati, Mészáros Erzsi, Boros Etelka, Csuka Margit és Baranyi Irén (munkacsapatvezető) Illés Béla, Thury Zsuzsa és Dezséry László könyveit forgatja nagy érdeklő- (léssel AMIKOR LESZÁLL az alkony, a szétválaszthatatlan kis közösség első útja a művelődési terembe, vagy a klubszobába vezet. Televízióznak, rádióznak, s no, ami még szintén nem megvetendő: táncolnak is. Hiszen... ezt ők mondták: van már mindenkinek szíve választottja. A GÉPKOCSI ablakából visz- szapillantottunk, s a szőlőtőkék smaragd levélkoszorúja eltakarta előlünk a hajladozó, tizenhárom szál virágot. Szöveg: Bieliczky Sándor Fényképezte: Pásztor Zoltán gyelembe, senki sem mondaná meg róluk, hogy ezek a fiatal, tűzről pattant, szép menyasz- szonyjelöltek a messze terjedő állami gazdaság munkásai. JÓKEDV, ÉLETERŐ sugárzott tekintetükből. S örömmel újságolták, hogy mind a tizenhármán jelentkeztek a központi Tizenhárom szál virág A KISKUNHALASI Állami Gazdaság táj ói üzemegységében, a Baranyi-szőlők hajlatában vidám énekszó csendült, nzenna- rom szőlőkötöző lány dalolt, s ha csak a divatot vennénk fi-
