Petőfi Népe, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-07 / 132. szám
«. oldal 1961. Június 1, szerda Áz igazi főnyeremény A harmincas évek közepe r\ táján végezte el a tanítónőképzőt. Nem volt könnyű az elhelyezkedés, de végül is állást kapott —* méghozzá egy kisvárosban. Nagy szó volt ez akkor. Alig várta a napot, hogy elutazhasson első állomáshelyére. Már a vonaton ábrándozott, szövögette terveit. Milyen szép is lesz, mert gyönyörűséges foglalkozás ám a pedagógus pálya. Tanítani az apró magyarokat a betűvetésre, s a sok-sok tudományra. Minden erejével azon lesz majd, hogy minél okosabbak, műveltebbek legyenek a gyermekek. R övidesen rájött, hogy mindez csak álom. Osztálya tanutóinak nagyrésze sápadt, mindig éhes, rongyos fiúcskákból és lánykákból tevődött össze. Hiába volt közöttük sok jáeszű kis emberke, a szü lök gondja, a nyomor, a beteg ség az iskolára is rányomta bé lyegét. Különösen akkor szorult el a szíve, amikor a minden finomsággal telt kirakatok előtt látta a kisgyermekeket, amint éhesen, szemükben mérhetetlen vágyakozással bámulták a sok földi jót, ami bizony elérhetetlen volt számukra. Szeretett volna segíteni rajtuk, dehát csekélyke fizetéséből neki is csak a legszükségesebbre telt. Éjszakákon át hánykolódott álmatlanul ágyában. Valamit tenni kellene — de mit? Elhatározta, hogy osztálysorsjegyet vesz, azzal 300 ezer pengőt is nyerhet. Ha egyszer megfogja a «szerencse lábát, és övé lesz a főnyeremény, felruházhatja, s jóllakathatja a szegény kis lurkókat. Éveken át játszott, de soha sem nyert... AAőst, a tizedik pedagógus- • r I napon beszélgettünk D. A. tanárnővel. Kényelmesen berendezett kecskeméti lakásában elevenítette fel a múltat, ö maga is mosolyog már az osztály- sorsjegyen, meg a 300 ezer pengős ábrándon. — Naivság volt tőlem — legyintett. — Mert mit is csinálhattam volna azzal a pénzzel? Csepp lett volna a szenvedés és a nélkülözés tengerében. Az a fontos, hogy az az idő elmúlt, mint egy rossz álom. Ma már más a világ, nem nélkülöznek a gyermekek. Az én tanítványaim is jól öltözöttek, jól tápláltak, s az osztály tanulmányi átlaga is igen jó. Ez a igazi főnyeremény. Nagy Ötté Az ünnepi kSnyvhéten nyolc alkalommal léptek fel a Kelemen László Irodalmi Színpad tagjai. Dunai Erzsébet Kecskeméten, Baján és Csávolyon; Bende Ildikó Kecskeméten, Bel- sőballószögben és Tiszakécskén, Csupor György Lakiteleken, Molnár Borbála Kecskeméten szerepelt szép sikerrel. m£g kérdezi • ■ i Jó úton járnak Garaczi Lászlóval, a császártöltési Fel- szabadulás Termelőszövetkezet elnökével beszélgettünk: mire használja fel a közös gazdaság a kulturális célokra fordítandó összeget? Elmondta, hogy a vezetőség a KISZ- szervezetre bízta az igények felmérését. A fiatalok nagy lelkesedéssel vállalták a megbízatást. Meg- hányták-vetették az idősebbekkel a felmerülő óhajokat, s amikor már mindenkitől megtudták a kívánalmakat, csak azután láttak hozzá a kulturális alap felosztásához. E körültekintés azt eredményzte, hogy a termelőszövetkezeti gazdák körében a legnagyobb elismerésre talált a vezetőség céltudatos intézkedése. Az öröm igazán akkor hágott a tetőfokára, amikor közgyűlésen ismertették is a javaslatot: hogy mire használnák fel a rendelkezésre álló ősz- szeget. 1500 forint értékben bővítik az üzemi könyvtárat, 10 ezer forintot fordítanak a kultúrterem berendezésére és csinosítására, 18 ezer forintot biztosítanak a harminchat személyes idénynapközi otthon létesítésére. A gazdák tágra- meredt szemekkel hallgatták az elnök határozott hangját, s egy-egy adandó pillanatban megelégedéssel kacsintottak egymásra. Értelmet, gondoskodást, megbecsülést olvastak ki az elnök szavaiból. S amikor szavazásra került a sor, magasba lendültek a kezek. Egyhangúlag elfogadták a tervezetet. A közgyűlés után csoportokba verődtek az emberek, s még mindig az elnöki javaslattal foglalkoztak. Ez már beszéd. Ennek van értelme — mondogatták. S a megelégedettség párosult szívükben a bizalommal. A császártöltési Felszabadulás Termelőszövetkezet vezetősége figyelmes és körültekintő munkájáért dicséretet érdemel. Ahol a kulturális alapot a maga rendeltetésének megfelelő célokra használják fel, ott nemsokára kiemelkedő eredmény születik a tsz- gazdák kulturális nevelésében. Reméljük, hogy ez a közös gazdaságban rövidesen meg is mutatkozik. Bieliczky Sándor EGY HÍR NYOMÁN A Petőfi Népe hírben közölte, hogy Kiskőrösön házaknál tartanak egészségügyi előadásokat. De az újság hallgatott arról, hogy ki volt a figyelmet érdemlő kezdeményezés értelmi szerzője. A szálak Lányi Irén, nyugdíjas tanítónőhöz vezettek, akivel kedvesen berendezett szobájában beszélgettünk. — Hogyan jutott eszébe, hogy a kultúrát házhoz szállítsák? — Akik még nem szokták meg az ismeretterjesztő előadásokat, otthonukban azok is sziveden hallgatnak meg egy-egy előadást. Az előadásokon gyerekek is szerepelnek, s a szülők meghívják a rokonokat, szomszédokat is. A műsoros esteket a tanítónéni rendezi, tanítja be. Nyugdíjba vonulása után is fáradhatatlanul tevékenykedik az ifjú nemzedék nevelésében. Mint a Vöröskereszt titkára, filmvetítéssel egybekötött egészségügyi előadásokat szervez. Hogyan bírja a sok munkát? Szereti a gyerekeket, akik közül soknak a szüleit is ő ta nította. Fáradságos a munkája, de ha eredményét látja, megsokszorozódik ereje. Gyanei Márta Több mint 60 ezer forint :utalom a bajai járás pedagógusainak Az épület is ünnepi külsővel fogadta szombaton a bajai járás pedagógusait, akik a lépcsőházban és a folyosón tiszteletükre leterített bordó szőnyegen jutottak el a járási tanács dísztermébe. A megbecsülésnek e külső megnyilvánulása után benn a teremben a járás vezetői nevében Pétiké János vb-elnök köszöntötte az egybegyült nevelőket. Ezután került sor a megbecsülést anyagiakban kifejező pénzjutalmak kiosztására. A járás 54 pedagógusa részesült 1000 —1800 forintig terjedő jutalomban. A kedves ünnepi megemlékezés után rántottcsirke-vacsorá- val vendégelte meg az egybegyűlteket a járási tanács v. b. 14. A Plet Roz csillagképben fényesen tündökölt a Tellus—4. Később azonban, ahogy egyre fokozódott a fényrakéta sebessége, a Tellus—4 sárga színe lassan zöld tónussá lett, aztán kék színt sugárzott, majd csodálatos, ibolyaszínúvé változott. Xind Lind pontosan feljegyezte a változás átmeneteit, időtartamát. Az érdekes tünemény magyarázatát jól ismerték. Ha a fényforrás — jelen esetben a Tellus—4, az apró, sárga csillag — és a megfigyelőállomáshoz közelednek, a megfigyelő szeméhez másodpercenként sokkal több fényhullám-rezgés érkezik, tehát megváltozik a fényforrás színe, mint akkor, ha a figyelő mozdulatlan, vagy éppen távolodik a fényforrástól. Xind Lind megfigyelésed roppant fontosak voltak. Horx Lenének ahhoz, hogy az Endroxlán 245 sebességét pontosan meghatározhassa. A fényrakéta egyre jobban megközelítette a fény sebességét és másodpercenként már közel 300 ezer kod ént tett meg az űrben. Ütjük utolsó szakaszában eltűnt előlük a Tellus—i, mert a szédületes iramú közeledés olyan magasra emelte az égitestből kiinduló fényhullámok rezgésszámát, hogy azok már az ibolya színen túli régiókba jutottak, és ezt a Tixon lakók szeme már nem tudta érzékelni. Speciális műszereikkel azonban »fogták« a Tellus—4-et és így biztosították az Endroxlán 245 megfelelő haladási irányát Xind Lind fáradhatatlannak bizonyult. Egyre sűrűbben végzett kísérleteket a fényrakéta különleges megfigyelő fülkéjében is, amelynek acél-üveg kupoláját gombnyomásra elfordíthatta és kozmoszöltözetben közvetlen méréseket végezhetett a, rakétát körülvevő Térben. Ilyenkor különös, megfoghatatlan érzés fogta el a szép csillagásznőt, úgy érezte; egy mozdulat és akár kézzel is-»OOaXOClOOOfXJOOCJOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQOOOOOpOCJOOOCXXlOOOOOOOOOdOOCr. Tiltakozom!... U1 | tálam a piszkeszószt, gyermekkoromtól fogva szívből utálom. Amikor jó anyám tekintélyes halló- szervemet ráncigálva igyekezett meggyőzni arról, hogy a piszkeszószban mennyi vitamin van, kijelentettem: hajlandó vagyok a szósz összetevőit külön-külön elfogyasztani, de szószként soha! E fenti sokat ismétlődő eset óta már sok év telt el, s mostanáig senki sem kísérelte meg, hogy piszkeszósszal traktáljon. A minap — szerda lévén ilyenkor mindig kellemetlenségek érnek — vacsorára valamiféle zöld folyadékkal telt tányért helyezett elém életem párja. Belekóstoltam és sok évi házasság után először egy vadkannak is dicsőségére váló dühvei néztem az arcába. — Mi ez? — kérdeztem. — Piszkeszósz — válaszolta a világ legtermészetesebb hangján, mintha csak paprikáscsirkét nokedlivel és uborkasalátával mondott volna. C lfutott a pulykaméreg, “ de még szelíd hangon megkérdeztem: — Miért nem főztél valami mást? — Mit? — kérdezte, s arcán viharfelhők gyülekeztek. Lehiggadtam, mert tudtam ezután ez következik: Te nem törődsz semmivel, pocskondiázod az ételt, amit eléd teszek, örülj, hogy munka után főzök stb. stb. Csendesen megelőzve a családi diplomáciai kapcsolat durva megszakítását tanácsot adtam: — Jól tudom, nagyon nehéz esténként főzni, s ilyenkor nyáron egészségesebb könnyű vacsorát fogyasztani. EzérJ arra gondoltam... hm ... lehetne mondjuk... Há Igen körözöttet csinálni, esetleg szalonnát vagy sonkát, vagy zsíroskenyeret apróra karikázott zöldhagymával fogyasztani... Igen, zöldhagymával! — néztem feleségem szemébe — zöldhagymával, mert abban rengeteg vitamin van, tisztítja a léguta- kat. benne érződik a tavasz melege, a nap sugara, a virágok illata. — Nem lehet kapni! —■ hallottam a lakonikus választ. — Ez nem létezik! — próbáltam ellenkezni, de nejem — mivel a gyakorlat embere — nem engedte folytatni, s megbízott egy csomó hagyma megvásárlásával. |árom óra múlva kerültem haza éhesen, fáradtan, kiábrándultán, hagyma nélkül. Voltam a piacon, a zöldség- és gyümölcsboltban, latba vetettem „összeköttetéseimet”, de minden hiábavalónak bizonyult, nem kaptam hagymát még aranyért sem. Elhatároztam, tiltakozó memorandummal fordulok az összes kereskedelmi vállalathoz és a kofákhoz. Íme a szövege: Tiltakozom mint férj és otthoni étkezésben résztvevő dolgozó a hagymátlanság ellen. Tiltakozom a hagyma nélküli ételek ellen, mert azok íztelenek! Tiltakozom a hagyma nélküli kereskedelem ellen! Mint hagymaszerető étkező követelem! Hozzanak forgalomba több hagymát, mert nélküle nem lehet jó ízűén szalonnáznl, körözöttet és paprikáscsirkét készíteni. Követelem, hogy legyen hagyma, mert micsoda dolog nyárelején Itt állni egy szál hagyma nélkül. Gémes Gábor <Hézsáke.etek az állami gazdaságikban. Rózsakertészetet létesítettek a Bács-Kiskun megyei állami gazdaságokban. Elsőnek a Hosz- szűhegyi Állami Gazdaságban foglalkoztak e kedvelt dísznövény nevelésével, ahol főleg magastörzsű rózsafajtákat nemesítenek. Virágkertészetükből évente tízezer tő rózsát szállítanak az ország minden részébe. Az idén a Helvéciái Állami Gazdaságban is létesítenek rózsakertet. Itt a bokorrózsák legszebb változatait nevelik Évente hetvenezer tövet értékesítenek a negyven fajta dísznövényből. A rózsakertészkedés szép jövedelmet jelent a gazdaságoknak; s a keresett virágok rövidesen nagy számban díszíti majd a parkokat, házikerteket (vi.) megfoghatná akármelyik csillagot, vagy a furcsa spirál-vonalban hengeredő fénylő ködöket. .. Tudta, hogy vigyáznia kell, hiszen a mesterséges gravitáció ellenére, elég egy erősebb mozdulat, és a nyitott fülkéből pillanatok alatt kizuhan, és menthetetlenül odaveszik. Dox Ten minden ilyen közvetlen kísérleténél óva intette Xindet. — Xind, drága, vigyázz magadra. Óvatos légy! Xind mosolygott és újra csak mosolygott. Szívét jólesőn melengette az a tudat, hogy a férfi félti őt. \ És egyszer, — már száguldásuk második esztendejének végén jártak — mégis megtörtént a tragédia. Xind Lind megrészegült az elébe táruló gyönyörű látványtól. A beépített távcső képmezejébe ismeretlen, soha nem látott spirálköd tűnt fel. A kékes fényű köd az Endroxlántól balra látszott, a 200 ezer fénysu- gár-év messzeségben fénylő Uxe- tu-csillagkép mellett, mely alig változtatta helyét, majdnem ugyanott helyezkedett el a világűrben, ahol a Tixon-ról is látszott. Egy hirtelen mozdulat — melyet nem is a meggondolatlanság, hanem az öröm okozott — elvesztette biztonságérzését, görcsösen kapaszkodott volna a félrehúzott acél-üveg kupola peremébe, de csak a semmit markolta meg és kilendült a fülkéből. Ami ezután következett, másodpercek története volt. Xln- don Tor megnyomta a riadócsengő kapcsológombját: az Endroxlán 245 valamennyi fülkéjében felberregett a vészjel. A fedélzeti rádió Xindor Tor rémült kiáltozását bömbölte. — Xind Lind kizuhant a különleges fülkéből! Segítsetek!! A csillagásznőt már csak az oxigéntömlő alig 5 méteregység hosszúságú vékony kis szalmaszála kötözte a rakétához. A különleges fülkébe vezető rádió huzaljai elpattantak, segítő, bátorító szóval sem érhették el társukat Dox Ten a fülkéhez rohant, Doxir Teni és Xindon Tor kapkodó, izgatott mozdulatokkal öltöztették, hiszen kozmoszöltözet nélkül meg sem kísérelhették Xind Lind megmentését. Dox Ten útjában még két légmentesen záródó csapóajtó is állt. Az első már félresiklott, és beléphetett az átmenő kamrába. Hosszú másodpercek teltek el, amíg a második ajtó is feltárult és Dox Ten beléphetett az apró fülképe. Megdöbbentő kén fogadta. (Folytatjuk./ 9
