Petőfi Népe, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-04 / 130. szám
■ 1961. Junius 4, vasárnap A SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BACS - KISKUN MEGYEI LAPJA Topográfiai szempont Javában folyik a topográfiai verseny az általános iskolások legjobb földrajztanulói között a Kecskeméti Űttörőházban. Pufók képű kisfiú áU a térképek előtt, sikeresen „veszi” az akadályokat. A negyedik kérdésnél pillanatnyi szünetet tart. — A Zempléni hegység? Ráncolja a homlokát, azután eszébe jut: — A Zempléni hegységben csokoládét is gyártanak. (Igaza van. A Szerencsi Csokoládégyárban.) ISKOLÁBAN Add át ez* a levelet édes* apádnak. Megírtam, hogy miért zártalak be. — Jó... Elviszem, de mH szól majd a mamám chhoz, hogy a tanító néni apával leve- lezget? \ - - • e Kép szöveg nélkül FILMGYÁRBAN Társulds — piaci értékesítésre Az árszabályozó szerepére vállalkoztak a kecskeméti termelőszövetkezetek —- Tessék mondani, hói van az a hely, ahol 1,30-ért adják a tojást? — kérdezte a keddi piacon egy vásárló asszony társnőjétől. — A tsz-bódét tetszik gondolni? Amott van a kerítés mellett, ahol a Háziipari és Nép- művészeti Vállalatnak volt korábban elárusító helye... — igazította útba a kérdezett. Állják a versenyt! Lám csak, milyenek a vásárlók? Máris észre vették! Pedig csak három napja, hogy közös értékesítésre vállalkoztak a piacon a kecskeméti termelőszövetkezetek. Eléggé eldugott helyen van ez a vasárnap megnyitott új „stand”, mégis gyorsan felfedezték a vevők. Nemcsak azért, mert a tojás itt 20 fillérrel olcsóbb, hanem valamennyivel — 10—20—50 fillérrel — mindenhez olcsóbban lehet itt hozzájutni, mint másutt. Űjburgonyát 4,80-ért kaphatott szerdán a vásárló, míg egyebütt öt forintért mérték. A petrezselyem csomóját 50 fillérért, míg másutt 80—90 fillért kémek érte. A vasárnap piacra hozott 300 darab csirkének 32 forintért adták kilóját, míg mások 45—50 forintért tartották méret- lenüL Az elszámolás módja Egyszóval fontos misszióra — az árszabályozó szerepére — vállalkoztak a kecskeméti tsz- ek. Az „üzletfenntartó gazda” az Aranykalász Tsz. A többiek meg egyenrangú társak. Eladni való portékájukat beszállítják, wvwwwwwwwwywwwywvww^ 1— A kígyó jelene* a legizgalmasabb. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Mun&cáspárt Bács-Kisikun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1; szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22. Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér lte. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Postas Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 Ft. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Tel.: 15-29, 27-49 s a közösen díjazott, szakavatott eladókra bízzák. Erre és az üzletfenntartási kiadásokra levonják az értékesített zöldáru értékének 20, a száraz áruénak (bab, kukorica stb.) 8 százalékát A többi bevételt pedig azonnal átutalják az illetékes árut szállító tsz-ek bankszámlájára. Az ezen felül jelentkező — a levont százalékokból adódható — haszonból pedig arányosan részesülnek az év végén. Akik árulnék, s akik nem Figyelemre méltó ebben a közös vállalkozásban, hogy az értékesítésre szánt portékájukat, például kukoricát, kukoricadarát stb. a tsz-ek tagjai is ide adják át. Különösen azok a városon lakók hálásak érte, akik pár apró jószágot tartanak a ház körül. Bezzeg nem örülnek neki néhány méterrel odébb, a szemesterményt jó pénzért (például a kukoricadarát 4,80 forintért) literezgetők, mert a szövetkezeti tagok bizományba adott áruját kilószámra, s még így is olcsóbban adják. Az első néhány napi tapasztalatok szerint a kecskeméti tsz-ek közös értékesítési vállalkozása hasznosnak bizonyult. Legalábbis erre engednek következtetni az első bevételek, s nem utolsó sorban az a méltatlankodás, ami — feltehetően az árpolitika miatt — néhány magánkereskedő részéről máris megnyilvánult Perny Irén a házszomszédok békés együttéléséről AJostanaban már világszerte •r \ elismerik, hogy a nemzetközi kapcsolatok egyetlen elfogadható, igaz és őszinte formája csak a békés együttélés lehet. A nemzetek ilyen szellemű kapcsolata nélkül az emberi alkotókészség, a jólétet megteremtő munka nagy része védelmi berendezést kénytelen szolgálni^ vagy éppen kárba- veszne. Mint ahogy a béke szükségességét nem kell a jószándékú emberek előtt külön bizonyítani, így az is megérthető, hogy a legszűkebb emberi közösségek békés együttélése is alapvető jelentőségű a nyugalmas élet szempontjából. A rossz szomszédsággal, •* vagy környezetünk más tagjaival való viszálykodás el- fecsérli energiánkat és rontja életkedvünket. Sajnos, a bírósági és rendőrségi akták százai, vagy a birtokháborítási ügyek tárgyalásai tanúsítják a békés együttélés elemi szabályainak megsértését. Nem beszélünk most a suttogásról és az intrikák csatájáról, mert ezeknek nincs megszámolható dokumentuma, de azok lélekmérgező és idegromboló hatása is mindenki előtt ismeretes. Minthogy leveliinkben szü- kebb környezetünk minden bosszantó tényezőjére nem térhetnénk ki, ezért most csak a vékony válaszfalon túl élő szóm* szádunkat állítjuk pellengérre. Mindig ott kezdődik a baj, hogy szomszédaink nem vesznek tudomást rólunk. Sokan azt gondolják, hogy csak egyedül élnek a bérházban. Ha tanulni, vagy pihenni akaróink, ők hangosan rádióznak, s ezt sokszor olyan összehangoltan űzik, hogy a jobboldali szomszéd „adásának” megszűnésével bekapcsolnak a baloldalon és ha mindkettő hallgat, a fölöttünk levő lakótárs rádiójának, vagy gramofonjának erős hangjában gyönyörködhetünk. 1/ an hiba a függőfolyosóul * és a lépcsőházban is. Néhány lakó azt hiszi, hogy ezek a közös rendeltetésű helyek a szobából kinövő gyerekek játszótere, ahol féktelenül lehet vágtatni, vagy futballozni. Sokszor azt is elfogultan szemlélik, ha gyermekeik játéka a közulajdon rongálását eredményezi. Szemükben ez ártatlan dolog: legfeljebb piszkosabb lesz a lépcsőház, de edződnek a gyerekek! Ifedves szomszédok! Sok■' szór hallottunk már a folyosókon hangos kifakadáso- kat a békés együttélés elemi szabályainak megsértése miatt. Ne vegyék rossznéven, de néha egyetértek azokkal, akik szóvá* teszik viselkedésüket, hiszen önök néha tényleg elfelejtik azt, hogy szűkebb környezetükben mások is élnek. Juhász István Fejlődik a bolthálózat Három év alatt 147-tel nőtt megyénkben a boltok száma 1957- ben 1406, 1960-ban már 1553 volt megyénkben az állami és szövetkezeti kereskedelem boltegységeinek száma. Ezen belül 1960-ban 169 önkiszolgáló üzlet működött megyénkben, noha 1958-ban számuk csupán kettő volt Kapások. Bozsó János rajza. Gyomlálok Minap a kecskeméti MA- VAUT-megállónál a buszra várakozók közül egy fiatal- asszony —i nyilván, hogy gyorsabban is teljen az idő — Kigyomlálta a cement virágtartó árvácskáit Mennyien várakoznak Itt naponta buszra! Bizonyára sokan észrevették, sőt gyönyörködtek is a virágágyakban. Lám, akadt olyan is, akinek eszébe jutott, hogy kiszedje a gyomokat a virágok közüt A Rákóczi úton is vannak ilyen virágágyak, de ott —• sajnos — másféle gyomlálok) járnak. Ott olykor-olykor hiányzik a virág a cementtartóból. A virágpalántákat ugyan minden esetben pótolták a városi tanács kertészei, mégis úgy hisszük, mások fáradsága, a szép megbecsülésének legelemibb megnyilvánulásaként fegyelmezhetnék magukat a Rákóczi úti „vi- rággyomlálók! Néhány héttel ezelőtt szerzett tudomást a világ egy eddig ismeretlen kikötő létezéséről. A kikötő neve: Angra dos Reis. Kétszáz kilométerre Rio de Ja- neirótól délre, sűrű erdővel borított szigetecskék labirintusában rejtőzik. Térképen hiába keresnők. A csempészeket valaki előre figyelmezteti... Magánkikötő ez, különleges rendeltetése van, amelyről nem tudnak sem a brazil hatóságok, sem a közvélemény. Titokban mólót építettek itt, amely mellett nagy óceánjáró-hajók is kiköthetnek; hangárokat emeltek gyors motorhajók számára és a fák árnyékában luxusvillát építettek. Még a főútvonalról a birtokra vezető három kilométeres betonút is magántulajdon. Erre a megfelelő feliratok figyelmeztetnek; s az utat szegélyező — acélkorlátok. Talán még sokáig nem szerzett volna tudomást a világ a kis kikötőről ha nem vált volna BűUátrty Jliábcu* okává az elmúlt évtized legnagyobb botrányának Dél-Ameri- kában. A brazil hatóságok már régen tudták, hogy az ország területén kitűnően szervezett csempészbanda működik. Feltételezték, hogy nemzetközi szervezetről van szó, de nem tudták elkapni őket. A csempészeket valaki mindig előre figyelmeztette... Több ízben láttak gyanús hajókat, de valahányszor megállásra hívták fel őket, azok valamely idegen állam zászlaját húzták fel árbocukra. Kitartóbbak a haditengerészek De éppen a zászlók miatt buktak le a csempészek. A hatóságok észrevették ugyanis, hogy ugyanazok a hajók hol angol, hol francia, hol észak-amerikai zászló alatt hajóznak. Megkezdődött a csempészvadászat A brazil haditengerészet tengeralattjárói a csempészhajók nyomába eredtek. A hajsza kezdetben nem járt eredménnyel. Megtörtént, hogy a követett hajó váratlanul megváltoztatta irányát, mintha figyelmeztették volna, hogy tengeralattjáró követi. Észrevették, hogy ez mindig a partról leadott fényjelekkel történt. Kiderült, hogy a hely, ahonnan a jelzéseket leadták, egy tiszteletre méltó, rendkívül gazdag férfiú, Jorge Estrada magánbirtoka. A rendőrség nem merte háborgatni az érdemes férfiút, aki az egykori földművelésügyi miniszter kabinetigazgatója volt. A haditengerészek azonban kitartóbbak voltak a rendőrségnél és egy idő után minden kétséget kizáróan megállapították, hogy a gyanús hajók éjszakánként éppen a volt kabinetigazgató birtokáról indulnak útUi-k. Ezután új szakába lépett a modern fcoJ lózokra való vadászat. „Halló Beberibe!...” Angra dós Reisre ráborult az éjszaka. Az órák unalmasan teltek. Egyszerre csak, néhány perccel éjfél után, valahonnan a tenger felől erősödő motor zúgás hallatszott. A szigetecskék labirintusában egy hajó jelent meg. Kis idő múltán ki is lehetett venni sötét körvonalait. Egyenesen a mólóhoz közeledett. „Halló! Beberibe! Itt Barer beszél! Halló! Beberibe! Halljátok? Csempészhajó készül le- horgonyozni!” A csempészek nem hallották ezt a rádión leadott szöveget. Nem tudták, hogy Estrada volt kabinetigazgató magánrezidenciája körül, a sűrű erdőben Barer rendőrparancsnok rejtőzött el 30 emberével, ö értesítette rádión a brazil haditengerészet Beberibe nevű torpedórombolójának legénységét, hogy a csempészek besétáltak a csapdába. Barer felszólítására a torpedóromboló követte a kalózhajót. A csapda bezárult. (Folytatjuk.)
