Petőfi Népe, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-30 / 152. szám

I Kis tükör »Sürgős szüksége A kecskeméti, Szabadság téri gyógyszertár bejárata mellett üvegtábla figyelmez­tet: „Ügyeletes szolgálat csak sürgős szükség esetén vehető igénybe.* Több dolgot nem értünk e tábla szövegéből: Ha egyszer ügyeletes a szolgálat — ak­kor miért nem köteles min­dent árusítani, ami éjszaka, vasár- és ünnepnapon elké­szíthető? Viszont éjszaka, meg vasár- és ünnepnap mi­ért nem készíthető el min­den? Aztán; mi a „sürgős szükségm fogalma? . E foga­lomkörbe vonhatók-e a gyo- morcsikarás, fog- és fejfájás elleni gyógyírok, vagy csak az életveszélyt elhárító-sze- rek? Ezek viszont melyek? Végül, ki tudja ezt megmon­dani éjnek évadján? Hogy merjünk mi, laikusok ezek- után egy — mondjuk — tűr­hetetlen fülfájással becsen­getni a szolgálattevő patikus­hoz? (—ng—) 3gy it Lehtt naftkSzä tSLttotzni A bátyai óvodát tavaly bővitet- ték nyolcvan személyesre, _ s ilyenkor, a nagy nyári mnnkák idején, napközis ellátásban is részesülnek azok a szerencsés apróságok, akiknek számára itt jutott hely. Mert valljuk be — még a megnagyobbodott óvoda sem tudna minden igényt kielé­gíteni., Legalább annyi felügye­letre szoruló kisgyermek ma­radt falain kívül, mint ahány „otthonra” talált benne. Pedig az édesanyáknak óriási könnyí­tést, illetve a közösben végzett munkára több lehetőséget jelene tene, ha nem kellene napköz­ben mindig a kicsinyekre ügyei­nk Biztató, de a mat gondon még mit sem könnyít, hogy a tanács a falu ötéves községfejlesztési tervében a mostani óvoda to­vábbi bővítését irányozta elő. fgy történt azután, hogy a fa­lu két termelőszövetkezetének vezetősége a tanács közreműkö­désével az idei nyárra „kibérel­te” az iskola tornatermét. Nincs konyha, szakképzett óvónő és korszerű felszerelés? Nem baj. Nem kell mindjárt kacsalábon forgó palota áhhoz, hogy az édesanyák nyngodtan dolgozhassanak kicsinyeiktől! Szorgalmuk, összefogásuk árán néhány év múlva valósággá válhat a korszerűen felszerelt napközi otthon, addig pedig.,. A munkából hazatérőknek úgy­is csak estére főznének „ebé­det”, s íev — mint a földekre járó felnőtteknek — az aprósá­goknak is táskába kerül a délre és uzsonnára szánt elemózsia, a munkaegységre dolgozó gondo­zó nénit pedig — mivel nincs óvónői szakképzettsége — a fa­in hivatásos óvónői keresik fel naponta, és látják el szakmai ta­nácsokkal társadalmi mun­kában. íme: így Is lehet nanközlt szervezni — ha a szükség kí­vánja. XS ha már a bátyaiak si­kerrel megcsinálták, miért ne próbálkozhatnának másutt is hasonló ötlettel?! N f— éné —) PETŐFI NfiPI K Magimr Szocialista Munkáspárt Bács-KlSkun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja, fleerkesztl a szerkesztő bizottság. reUUSa szerkesztő: Weither Dánlei Kiadja* • PsKJfl Népe La okiadé Vállalat Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség» Kecskemét Széchenyi tér la szára Szerkesztőségi telefonközpont: »-1S. 25-1®. Belpolitikai rovat: 11-21 Szerkesztő bizottság: 1®-* Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér t/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta» Előfizethető! a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dl] 1 hónapra 13 Ft Bács-Kiskun megyei Nyomda V. — Veti IM». tm. Jflnhis St>, péntek A MAGVAR, SZOCIALISTA MUNKASPAR.T BACS - KISKUN MEGYEI LAPJA Egy jobbreményű termelőszövetkezeti könyvtár Barátságtalan ez az alacsony bútorokkal berendezett, szűk, földes kis konyhában lévő két- métemyi magas, zárt ajtajú, sö­tét könyvszekrény. Annyira, hogy a fiatalasszony, Nagy Jó- zsefné is — akihez váratlan lá­togatóként köszöntöttünk be pál- monostori Béke termelőszövet­kezetbeli otthonába — szeré­nyen mentegetőzni kezd: Csere van, de a választék kicsi A szövetkezetbe a tavasszal sok új tag lépett be, s a „ma­jorban” előbb tejháznak, irodá­nak kellett helyet szorítani... így a könyvtár — mutat a tes­tes szekrényre — ami lakásunk­ba került.. De nemsokára át­költözünk vele a főépületbe, ahol egy szobát éppen most me­szeltem, festettem ki a könyv­tár számára... Később olvasó­termünk is lesz és talán több könyv is... Miközben ezeket mondja, már a nyitott könyvszekrény előtt állunk, bizony gyéren rakottak a polcok, hiszen a jókora szek­rényben mindössze alig több mint száz kötet van (a termelő- szövetkezetben pedig 446 csa­lád él). A járás! könyvtár kihelyezett kis állomása ez, s bár cserélőd­nek a könyvek, a választék mindig kicsi marad. Ezért van az, hogy egy-két — az átlagnál sokkal szorgalmasabb — olvasó igényét már nem tudja kielégí­teni a szövetkezeti könyvtáros. A ^nyughatatlanabbak”, mint például Dobák Sándorné állat- gondozó — aki telente nyolc-tíz könyvet is elolvas egy héten és munka végeztével nyáron ez a legfőbb szórakozása — már a járási könyvtárban, Félegyházán „kényszerül* olvasnivaló után nézni. Kevés a paraszti­tárgyú könyv! Különös, hogy főként az asz- szonyok a könyvpártiak ebben a termelőszövetkezetben. Első­sorban a szépirodalom után ér­deklődnek, de emellett kedvelik az útleírásokat, a népszerű tu­dományos, ismeretterjesztő mű­veket és a meséket. Nagy kár, hogy a Járási könyvtár által kiadott válogatás meglehetősen rendszertelen, öt­letszerű, nem alkalmazkodik az olvasók igényeihez, életformá­jához. Kevés a paraszti témájú írásmű, nincs például egyetlen Móricz regény, de van . Jókai, Stendhal és ott van hónapok óta olvasatlanul Németh László Égető Eszere, Flaubert Bovary- néja. Várjuk a változást Tévedés ne essék; nem az el­len apellálunk, hogy ezek az utóbbi — világszerte hírneves és kitűnő — regények a pálmo- nostori parasztemberek és asz- szonyok kezébe is eljutnak. Sőt! örömmel nyugtázzuk, hogy már ezeket is olvashatják és olvas­sák. De örömünk csak akkor lenne teljes, ha emellett a pa­raszti életet bemutató külföldi és magyar klasszikusok, a pa­rasztság szívéhez, eszéhez utat találó újabbkori írók művei is helyet kapnának a szövetkezeti könyvtárban. A könyvtáros beszélgetésünk elején említette; nem éppen méltó helyéről napok múltán új otthonába költözik a ma még kívül-belül kissé barátságtalan könyvszekrény. Gondoljuk, a szövetkezet könyvszerető tagjai is boldogan vennék, ha nem­csak külsőségekben, de a könyv- szekrény tartalmában is jelen­tős változások történnének. Félnéma zongora Egy japán hangszerkészítő^ Hacsiro Sztizuki, különleges zongorát készített Ez a zon­gora hang nélkül játsziké csupán a zongorázó hallja m mikrofonon a leütött hango­kat Órákig gyakorolhat te­hát valaki anélkül, hogy szomszédait vagy környezetét zavarná. Szuzuki zongorájá­nak elterjedését — úgy gon­doljuk — Kecskeméten is sok társbérlő örömmel üdvö­zölné. üzemi konyha a termelőszövetkezetben Hét-nyolc esztendeje szervez­ték meg először — a szövetke­zeti gazdák feleségeinek határo­zott kívánságára — az üzemi konyhát a kunfehértói Vörös Hajnal Termelőszövetkezetben. Itt ugyanis a szövetkezet meg­alakulásától kezdve rendszere­sen résztvettek az asszonyok a közös munkában, s így aratás táján nem érnek rá főzni, ételt hordani a határba. Azóta ilyentájt minden esz­tendőben felállítják a nagy üs­töket a szövetkezet központi ta­nyáján, s a cséplés befej eztéig működik az üzemi konyha. A főznivalót a szövetkezet bizto­sítja — hetenként háromszor adnak friss húst — s önköltségi áron, 3—4 forintért számolják el az ebédet. Az idén először, június 28-án főzött közös ebédre máris százhúszan jelentkeztek. A távolabbi földeken dolgozó munkacsapatoknak kocsival hordják ki. Jó munkát végzett a Vöröskereszt JCatoan. it fii Ulet ingyenes óét gyűlt össze Alexákon Izsákon néhány héttel ezelőtt filmvetítéssel kísért előadásokat rendeztek az önkéntes véradás­ról. Helyi példákkal bizonyí­tották: mennyire fontos szere­pe van a gyógyászatban a vér­Cikkünk nyomán Semmibe vett rendetet Hasonló címen június 20-i számunkban tettük szóvá, hogy a kecskeméti Sörkertben esti 9 óra tájban még 5—6 éves gyer­mekek futkároznak az asztalok körül. E tényért a felősséget a Sörkert vezetőire hárítottuk, mondván: van rendelet a gye­rekek esti szórakozóhelyről va­ló eltiltására — szerezzenek ennek érvényt! A Vendéglátóipari Vállalat közelmúltban érkezett válasz­levele közli, hogy a cikkírónak teljes egészében igaza van, de a vendéglátóipar! dolgozók a rendeletnek csak úgy tudnak érvényt szerezni, ha a gyerek­kel betérő felnőttek eleget is tesznek a vendéglátóipar felhí­vásának. Kérik lapunkat: hív­juk fel a szülőket a rendelet betartására, mert — mint köz­ük — „Ha egy-két gyerekről volna szó, úgy a szülőkkel kö­zölnénk, azonban 30—40 gyerek ugrándozását csak a szülők fel­világosítása útján szüntethet­nénk meg...” Hangos bemondó segítségével a Sörkert vezetői is közölték a szülőkkel a ren­deletet — ennek ellenére hozzák be azok a Sörkertbe későesti órákban gyerekeiket. Valóban nehéz és kellemet­len helyzetben van a vendéglá­tóipar. De egy-egy este nem le­hetne a rendőrség segítségét is igénybe venni, hogy meg is szokják a gyerekeiket esti szó­rakozóhelyen „levegőztető” szü­lök, a rendelet éppen az ő, sa­ját érdekükben született? nek. A volt betegek közül töb­ben felálltak és elmondták: ho­gyan mentette meg életüket más ember vére. Ezután az Izsáki Vöröskeresztes Szervezet aktívái: Dr. Gábris László Kör­zeti orvos, Zlehoczki Irén egész­ségügyi védőnő, Moldován Miklós, az Izsáki Állami Gaz­daság szakszervezeti bizottsá­gának titkára. Tömörkényi Gyula orvosimok és Hernádi János százados vezetésével Nagyarányú mozgalmat kez­deményeztek az ingyenes véradás érdekében. E hét elején ment ki a köz­ségbe a megyei vérkonzerváló állomás az ingyenes véradás lebonyolítására. — Ütjük igen eredményes volt, s közben a megható jelenetek egész sora játszódott le. Horváth Ilona állami gazda­sági brigádmunkásnő jelentke­zett elsőnek. Már másfél órá­val a véradás megkezdése előtt ott várakozott a véradó helyi­ség előtt. Egy férfi kétszer egymás után akart vért adni. Másodízben — jóindulatúan — hamis nevet mondott be, de észrevették, s nem vettek tőle vért, mert tiltják a szabályok. Ezután jöttek sorban a töb­biek. Soós Mária tsz-fököny- velő, ifj. Molnár Pál és Zsol­dos József tsz-juhász — pörge kalappal és pitykés dolmány­ban —, majd háziasszonyok, önálló ki»' iparosok, kereskedelmi al­kalmazottak, munkások, ka­tonák stb. Az állami gazdaságból teher­gépkocsikkal érkeztek. A szá­zadik ingyenes véradó Illés István, a községi tanács elnöke volt. Pikkermann Lipót gépkocsi- vezető volt az utolsó véradó. Hosszú útról érkezett este 9 órakor, amikor már elcsoma­golták a műszereket. Nagyon elkeseredett, ami­kor megtudta, hogy dké- i sett és addig nem volt hajlandó t távozni, míg tőle is le nem vették a vért. Az izsáki ingyenes véradónap — amely első volt a kecskemé­ti járásban — nagy sikerrel zárult. A község 219 lakója 66 és fél liter vérrel járult hozzá embertársainak gyógyításához. N. O. KÉPEK SZÖVEG NÉLKÜL o 1 "PANASZ. | A/t.

Next

/
Thumbnails
Contents