Petőfi Népe, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-29 / 151. szám

5. oldal 1961. Június 89, csGtfirtSM Tízéves a Bányászati Berendezések Gyára Cgy évtizede lüktet az élet “ a Bányászati Berendezé­sek Gyárában Kiskunfélegyhá­zán. Tíz éve segítjük gyártmá­nyainkkal szocialista hazánk fejlődését, iparosítását, bányá­ink korszerűsítését Ebből az alkalomból jubiláris ünnepsé­gen adtunk számot a megtett útról. Bármely vonatkozásban néz­zük, fennállása óta sokat fejlő­dött gyárunk. Termelésünk az első évinek több mint négysze­resére nőtt. A hagyományossá vált mynkaverseny, dolgozóink szakmai képzettsége, a szé­lesedő újítómozgalom és a következetes műszaki fej­lesztés eredményeként négy ; és félszeresére emelkedett a munka termelékenysége. A munkások keresete ma már közel kétszerese annak ami a gyár indulásakor volt. Az első év végén 350 fő volt az összes létszám, ma viszont 800 dolgo­zónak nyújt a gyár biztos meg­élhetést. Gyárunk fennállása óta több­ször volt élüzem. Dolgozóink tíz év alatt 1850 újítással se­gítették termelési problémáink megoldását, a munkában élen­járók közül pedig 195 dolgozót tüntettek ki az eltelt tíz év alatt. Közülük számosán a Szocialista Munkáért Érdemérem, a Mun­ka Érdemérem, a Bányászati Szolgálati Érdemérem, a Ne­hézipar kiváló dolgozója, Gépipar kiváló dolgozója, a Bá­nyászat kiváló dolgozója és a Szakma kiváló dolgozója kitün­tetések büszke viselői. Most, az évforduló alkalmá­val a Bányászati Berendezések Gyárának legrégibb dolgozóit tüntették ki. A gyár történetét ismertető ünnepi beszéd után Mohai Ede elvtárs, a személy zeti osztály vezetője nyújtotta át a kitüntetéseket A Bányá­szat kiváló dolgozója kitünte­tést kapták: Hatvani József, a meo ve­zetője, Ipacs László, norma­csoportvezető, Tóth János, Sz. B. titkár, Makai Péter, tmk-lakatos csoportvezető, Kovács Ferenc daraboló és Beck István főportás. Hu­szonnyolc dolgozó pedig Ki­váló dolgozó oklevelet, illet­ve pénzjutalmat kapott az1 ünnepségen. Turcsi nyi Gigantikus exkavátor Cseremhovo város közelében (Kelet-Szibéria) a Szovjetunió legnagyobb, szafronovi külszíni szénfejtőhelyén megkezdték az EVG—35/65 lánctalpas villany­exkavátor szerelését. A szuper- teljesítményű gép óriási marko­lójának befogadóképessége 35 köbméter, karja 65 méter hosz- szú. A gépet a novdkramatorzs- ki (Ukrajna) gyár készítette. Az exkavátor évente hatmil­lió köbméter talajt tud meg­mozgatni, s 15 000 kubikos mun­káját helyettesíti. Az exkavátor szerelését Irá­nyító főmérnök közölte, hogy az egész agregát súlya 2650 tonna. A szerkezeti részegységek szál­lításához 260 vagonra és pőreko­csira volt szükség. A gép 15 emeletnyi magasságú. Fülkéjébe, ahol az irányító szerveket he­lyezték el, a kezelő személyzetet elektromos liften szállítják fel. A gépnek 56 villanymotorja van, összteljesítőképességük 7500 kilowatt. A föld kiemelése közben a gép óránként 2000 méteres se­bességgel halad, kétszer olyan gyorsan, mint a modern lépe­gető exkavátorok. Megjegyxés A dolgozó a hibás? Az fizetni baleseteket meg- tevékenység elhanyagolására. állapító jegyzőkönyveket lapoz- A Minisztertanács és a SZOT gatva abban a részben, hogy ki 2080 1952. közös határozata ki- a felelős a balesetek bekövet- mondja, hogy felelősségre keli kéréséért, majd mindig ezt a vonni azt a dolgozót, aki felelős szót olvasni: a dolgozó... a balesetért. A Hűtőipari Válla­Igaz lehet ez? Az esetek több- latnál az idén állítólag a dolgo­ségében nem. Ezt a megállapí- zók hibájából négy baleset volt. tást erősíti meg a Szakszerveze- A fegyelmi felelősségrcvoná* tek Megyei Tanácsának munka- azonban elmaradt. A vezetők védelmi csoportja. Elmondanak arra a kérdésre, hogy a rende- egy jellemző példát, amely a let értelmében felvették-e a Kecskeméti Baromfifeldolgozó jegyzőkönyvet, így válaszoltak: Vállalatnál történt. A vállalat — Elég a dolgozó baja, még szerint özv. Kerekes Ferencivé fegyelmit is adjunk néki... és társai felelősek a bekövetke- Felmerül a kérdés: ki a hl- zett balesetért. — Kivizsgáltuk bás? Ha a dolgozó, akkor a ren- az ügyet, s megállapítottuk, delet szerint fegyelmi büntetés hogy nem a dolgozó, hanem a jár neki. Ezt nem kapott. Ezek vállalat a hibás — mondja a szerint nem hibás. Marad még vizsgálattal megbízott munka- egy lehetőség: a műszaki dol- vértelmi felügyelő. gozó az oka a balesetnek. Ak­Vajon miért állították azt, kor viszont ez utóbbit kell meg- hogy a dolgozók a felelősek? büntetni. Azért, hogy mentsék a mulasz- Az üzemek igazgatói egyikei tást elkövető műszakiakat. He- sem csinálják, azaz nem hajt- lyes ez az eljárás? Nem! Ugyan- (ják végre a Minisztertanács és is az ilyen mentegetési akció- a SZOT fent említett határozat val a gazdaságvezetők épp az tát. Ez pedig nem mehet így to- ellenk-zőiét érik el: szinte vább. A baleseti statisztikák „buzdítják” a termelés alsóbb nyugtalanító számai arra fi- parancsnokait a munkavéde- gyeimeztetnek: rendet kel! te­lemmel kapcsolatos megelőző remtenl. i, V. K. IfleMtck v&fyty maiadnü. Hag.y.éU — Töiténetek egy termelőszövetkezetből — IV: Munka a szerelőcsarnokban. Ötvennégy újítást fogadtak el - 300 ezer forint a megtakarítás a Bajai RuhaGzemben A MÜLT év őszén tartottak' utoljára újítási ankétot a Ba­jai Ruha üzemben. A napokban ismét összejöttek az újítók, hogy értékeljék munkájukat, megbeszéljék további feladatai­kat Az eltelt időszak eredmé­nyeit Gallaá Andrásné techni­kus, az üzem újítási előadója ismertette. Beszámolójában el­mondotta, hogy van miért di­csekedni az újító gárdának. Több mint kilenc hónap alatt 108 újítást jegyesek a naplóba. A benyújtott újítások közül ot— ^^^vv,r,ninri/v,rLl.L vennégyet fogadott el a bízott-' ság, 36-ot sikerrel alkalmaztak termelésben. A számszerűség újítások bevezetése elvétve ugyan, de elhúzódik. Ennek oka: egyes szakemberek csak igen alapos „megfontolás” után kez­denek hozzá a megvalósításhoz. VÉGÜL az értekezlet a moz­galom népszerűsítésével kap­csolatos feladatokat jelölte meg. Ezek szerint a szakszervezet közreműködésével az üzem fo­lyosóin elhelyezet^ falitáblákon rendszeresen közlík az dott 4” vasiatokat. Amikor az idei terv elkészült, az egész gazdasággal és az egész tagsággal számoltak. A munká­val és a várható jövedelemmel is. De a munkában való rész­vétellel baj van. A lelkűket ad­hatják ki azok a derék embe­rek — akik azért szerencsére többségben vannak, de hétszáz ember helyett csak nem képe­sek mindent elvégezni —, s akik naponta keményen helyt állnak. A munkaegység terve­zett értéke nem magas, tizen­nyolc forintos, de vajon győz- hefcik-e elérni ennyien? Körmendi Kálmán elvtárs, aki néhány hete a párt munkása­ként az 1006-os rendelet alap­ján tevékenykedik a Keleti Fény­ben, ezt vallja: a hiba megtör­tént, de még nincs későn, lehet rajta segíteni. A múlt heti veze­tőségi ülésen módszereket is ja­vasolt erre. Ha többszöri beszél­getés is eredménytelen, vissza kell vonni a fél háztájit — úgy, ahogy van, bevetve — attól, aki eddig még keresztbe szalmát sem tett a közösért öt munkaegység megvonással sújtandó az, aki számottevően sokat mulasztott az első félévben. A továbbiak­ban pedig vezessék be három­napi mulasztás, illetve három figyelmeztetés után az egy-egy munkaegység-megvonást. A ja­vaslatot a vezetőség elfogadta és minden bizonnyal örömmel meg­szavazza a közgyűlés is, hiszen I többségük szorgalmas, a közö- I sért munkálkodó emberek! Segít as „I006-os elrtárs“! Szigorú intézkedés? Az. De feltétlenül kellett. Csak így le­het kellően igazságot szolgáltat­ni a szövetkezet derék tagjai­nak. Csak így lehet igazán ki­fejezésre juttatni a szorgalma­sak munkájának megbecsülését. Márpedig megbecsülni, szeretni a dolgos embereket — ez a cél! Ezért tette szóvá Körmendi elv­társ például azt is, hogy a szö­vetkezet érdekében napokig tá­vol levő embereknek számolják el legalább az étkezési költsé­gét. Volt ugyanis rá nem egy példa, hogy nagyobb rakomány áruval Pestre utaztak néhá- nyan. A portéka nem kelt el az első napon, és kísérői nemcsak hogy a hazulról magukkal ho­zott kenyéren, szalonnán éltek napokig, de még a szállásuk Is a gépkocsi teteje és a szabad ég alja volt A közelmúlt napokban B. Nagy István és négy társa (akik a karalábét árulták Pesten) be­nyújtották az első ilyen szám­lát Ami lerménsete*, s ami nem as! — összefacsarodott a szívem, amikor öten kétnapi élelmezési költségük fejében 40 forintos — kolbász és kenyér fogyasztásáról tanúskodó fmsz-bolti számlát nyújtottak be — meséli Papp János főkönyvelő. Aztán még a ----------------­me llett különösen említésre méltó a minőségi javulás. Ez az előkalkuláció szerint több mini 300 ezer forintot jelent. Igen örvendetes továbbá, hogy a megszokott nevek melett egy­re több fizikai munkás revével találkozunk az újítási naplóban. Többek között Hantos Károly, Jámbor Ferencné, Járosi József­eié és Trész Károly gépi mun- fcások is újításaikkal segítették a gazdaságos termelés megvaló­sítását. A BESZÁMOLÓT követő hoz­zászólások a további jó munka elősegítését célozták. Kunvári Károly főkönyvelő például azt javasolta, hogy az üzem műsza­ki dolgozói az eddiginél több segítséget adjanak az újítóknak a műszaki rajzok elkészítésé­hez. Ebben a jelenlevők egyet­értettek, s a határozat a jegyző­könyvbe került. Természetesen szó esett a hiányosságokról is. Többek kö­zött a tapasztalatcserére küldött Körül üvegházak; paradicsom, paprika és egyéb zöldségfélék parcellái, valamint szívet bizseregtető lát­ványt nyújtva pom­pás vírágmező. — A kecskeméti Boldogulás Termelőszövetkezet városföldi telepén va­gyunk, a látottakat azzal a gondolattal em­lékezetbe vésve, hogy ezer és ezer forintnyi értéket lehet termelni ; viszonylag kis földda­rabkán is, ha megvan hozzá a szaktudás, a jövővel is törődő elő­relátás: Igen, az előrelátás. Itt van élő valóságá­ban egyik „eredmé­nye”, egy magas, szép, nagyon komoly leány személyében. Üres. de a talaját ala­posan előkészített par­ódián lépdel és kife­szített zsinór mentén Sárika, a kertész vonalakat huzigál a porhanyó földre. — Fazekas Sára va­gyok, a szövetkezet vi­rág- és dísznövényker­tésze — mutatkozik be. — Ibolyát ültetek. Télen Is lesz ibolya a Boldogulás Rákóczi úti üzletében. — Sárika a saját ne­velésünk — toldja meg kísérőnk, Varró Pál elvtárs, a telep veze­tője. És felváltva mond­ják, hogy mivel a leányka kicsi kora óta szereti a virágot, négv esztendeje beállt a termelőszövetkezetbe — mezőgazdasági ipa ri tanulónak. Akr. csak az ipari szakmái tanulói, szerződést kö­tött ,ő is, s hetenként kétszer járt iskolába. A gyakorlati tudást a szövetkezet Hunyadi városi telepén sajátí­totta el Tavaly júni­usban aztán jó ered­ménnyel ■ szakmunkás- vizsgát tett Budapes­ten, a mezőgazdasági technikumban. Azóta gazdája ő is a szövet­kezetnek. ö volt az első „fecs­ke” a Boldogulásban, de a következő évben már — jövőre vizsgá­zó — négy fiatal szer­ződött, s az idén is felvesznek még két mezőgazdasági ipari tanulót Csak dicsérni lehet .a termelőszövetkezetet, amiért előrelátóan ne­vel magának szakmu- ká sokat. ■ Sárika is — a tizen­kilenc esztendejével — úgy mozog már a szakmában, mintha ki tudja, mekkora gyakor­lata volna. Egyébként naponta I munkaegysé­get írnak neki jóvá, havonta tehát közel 1600 forint a keresete, mivel 6Q forintot ter­veztek ebben az évben egy-egy munkaegység­re. Előlegként minden hónapban megkapja ré­szesedésének a 60 szá­zalékát. Függetlenül attól, hogy megérdemli a tisztes jövedelmet — kell a pénz, mert az ősszel férjhez megy. Kétség nem fér hoz­zá: kevés esküvőn volt még olyan szép meny­asszonyi csokor, mint az övén lesz. ö neveli — elsősorban ő is ér­demli a virágokat. Tarján István hozzáfűzi: — Tessék elképzelni, két napra mekkora falatka jut­hatott egyenként az öt ember­nek abból a negyven forintos elemózsiából?! És még azt a számlát is milyen félve, szorong­va nyújtották be! összeszorult az én szívem is.' Hiszen mennyire természetes, mindennapi dolog lenne az em­berről való ilyenfajta gondosko­dás. S a szűklátókörűség, a föld­höz ragadt, gondolkozásmód nem vette ezt észre. Szive legmélyén sok Ilyen aprócskának tetsző esetet őriz B. Nagy István és családja. Nem beszél róla, de látszik rajta: nyomja, fáj. Körmendi elvtárs ezt mondja róluk: „Milliomosok lennének, ha az Iparban dolgoznának, olyan szorgalmas emberek.” — Amikor pedig B. Nagy István — nyilvánvalóan a sok megbántó- dás, a megbecsülés hiányának nyomására — beadta ( „felmon­dását”, a tsz vezetősége kétkedő mosollyal fogadta azt. Nem vette komolyan, hiszen -B. Nagyék ta­valy is „felmondtak” már. Javasoljuk» maradjanak ! Való igaz. De a sok kérésre mégis maradtak. Hűséggel és változatlan szorgalommal a kö­zös gazdasághoz, melynek gaz-' dag távlataiban, holnapjában feltétlenül bíznak. És változat­lan maradt a vezetőség is. Sem szóban, sem cselekedeteiben nem méltatja a nagyszerű, áldozatos, nem egyszer hősiességszámba menő munkát. Mosolyogtak a távozási kérelem benyújtásán ilyen hátsó gondolatokkal: „B. Nagyék! A csillagot lehoznák az égről a tsz-ért, nem gondolják ezt úgysem komolyan...” Pedig nagyon komolyan gon­dolják. Bárhová mennének, szí­ves-örömest fogadnák őket. Mi most mégis azt javasoljuk: ma­radjanak. Az áldozat, amit ed­dig hoztak a közösért, és a párt segítő készsége nem maradhat eredménytelenül. Körmendi elv­társ javaslatai nyomán több mindenben, például a munka- szervezésben is változás érez­hető. Minden bizonnyal okul hi­báiból, mulasztásaiból a vezetés, nagyobb szívvel érez az embe­rekkel — B. Nagyékkal éppúgy, mint másokkal — és elérkezik az idő, amikor már csak való­szerűtlen, rossz emlékként gon­dolnak erre a nehéz egy-két évre. (Vége.) Eszik Sándorul—Perny Irén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents