Petőfi Népe, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-28 / 150. szám

1961. június 28, szerda S. oldal A homoki vetésforgó kísérleteket tanulmányozták a termelőszövetkezetek szakemberei A megyei tanács végrehajtó bizottságának mezőgazdasági osztálya kedden a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben tapasztalatcserét szervezett a homokos talajon gazdálkodó közös gazdaságok szakemberei részére. Megyénk községeiből és termelőszövetke­zeteiből mintegy 50 agronómus jelent meg ezen a látogatáson. Délelőtt az intézet borbási üzemegységében Bauer Ferenc növénytermesztési osztályveze­tő mutatta be a vendégeknek a homoki vetésforgó-típusokat, amelyekkel már hat éve kísér­letezne*:. Ismerete*, hogy me­gyénk homokos vidékén gond az istállótrágya biztosítása. Ép­pen ezért az intézet kísérletei arra irányulnak, hogy megis­merjék, miképp lehet a leg­gyengébb homokterületen zöld­trágya és műtrágya kombiná­cióival javítani a talaj minősé­gét és növelni a terméseredmé­nyeket. Megnézték a napraforgó zöld- trágyázási kísérletet is, amely- lyel három éve foglalkozik' az intézet. Délután a mezőgazda- sági szakemberek megvitatták a látottakat. fiz élelmiszerek termelésének és fogyasztásának alakulása a bajai járásban Életszínvonalunk állandó nö­vekedésének egyik mutatója az élelmiszer-fogyasztás alakulása, s ezen belül is a finomabb és drágább ételek arányának nö­vekedése. Messze vagyunk már a ciberelevesen és aludttejen arató bátyáink, apáink szomorú- gondjaitól — mai gondjaink legtöbb esetben a növekvő élet­színvonal problémái. Gazdasági életünk alakulás­nak irányára, módjára is szá­mos következtetést vonhatunk le, ha tanulmányozzuk az aláb­A földeken most a gépeké a sző Aratnak a bajai Micsurinban \ Az iroda ezekben a délelőtti órákban majdnem kihalt. Az elnököt keressük. Nincs itt.'Bri­gádvezetők sincsenek, csak két- három fiatalasszony és lány, akiket szorosan íróasztalhoz köt a munka. — Aratnak... Ott vannak.-. — húzódik mosolyra a könyve­lőn ő szája, s tekintetében lát­szik, mennyire örülnek, hogy megkezdhették a dús kalászok betakarítását. — Menjenek csak Kalocsa irányába, amint el­hagyják Baját, forduljanak bal­ra. Az országútról is meglát­hatják az árpatáblát Egyben van 186 hold. A hatalmas ősziárpa-táblán valóban gépek zúgnak. Már az országútról látszanak, amint a Duna felőli lankás oldalon a gabonatáblában haladnak. A dűlőúton éppen érkezésünk­kor ugrik le motorjáról Striki- náth Ferenc is, a bajai Micsu­rin Termelőszövetkezet növény- termesztési brigádvezetője. — Nagy előny az, hogy 1100 hold gabonatáblánkban egy tag­ban van az őszí árpánk is. Ma két aratógép, egy kombájn dol­gozik, de holnap már négy ara­tógép áTl munkába — mondja lelkesen. Előttünk az egyik aratőgép az aratógép után az SZK—3-as szovjet kombájn. Bozóki László kombájnvezető ül a kormány­■MBJpl k.- .*► - '«Á Dolgozik a rendfelszedő... halad. Tóth József, a Bajai Gép­állomás traktorosa vezeti és se­gítőtársa Radács István, aki már 11 éve termelőszövetkezeti gazda. A traktoros itt dolgozik a termelőszövetkezetben az ara­tás alatt. Mindketten elégedetten néze­getik a dús kalászokat A bri­gádvezető egyet az ujjai között morzs'olgat. — Tizenhat mázsát tervez­tünk holdanként, de többre szá­mítunk. Azt hiszem nem is csa­lódunk.-. jt Hatalmas zúgással közeledik • komhájnvezető. keréknél. Ä gép gyorsan szedi fél a levágott kalászokait, azon­nal csépeli, s amint a tartály megtelik, már ott áll a pótko­csis vontató, amelybe ömlik az árpa és azt nyomban szállítja a kombájnszérűre. Azon a terü­leten pedig, ahol már betakarí­tották az ősrí árpát, eke mé­lyed a földbe. Ságodi János traktoros a tarióhántást végzi, hogy időben földbe kerüljön a Micsurin Termelőszövetkezet másodvetése: a csalamádé is* Márkus János és Pásztor Zoltán riportja Szovjet kombájnnal 350, magyar kombájnnal 200 hold gabona termését takarítják be Aratási verseny az Izsáki Állami Gazdaságban Az Izsáki Állam! Gazdaság igazgatósága, az üzemi párt- és KlSZ-alapszervezetj valamint a szakszervezeti bizottság versenyt hirdetett az aratásban résztvevő kombájnosok számára. Az SZK —3-as kombájnokkal legalább 350, az AC—400-asokkal pedig 200 hold kalászos gyors, szem­veszteség nélküli learatását tűz­ték ki célul. Két első és két második dí­jat tűztek ki, a jutalmak össze­ge mind a két géptípus verse­nyében azonos. Az I. díjat nyert kombájnvezetők 500 forintot, a segédvezetők pedig 400 forintot kapnak, azonkívül valamennyi­en részt vehetnek egy-egy ked­vezményes csehszlovákiai uta­zásban. A II. díjat nyert kombájnve­zetők 300—300, a segédvezetők pedig 200 forint jutalmat kap­nak, azonkívül részt vehetnek egy hazai kiránduláson, amely­nek költségeit nagyobbrészt a gazdaság fizeti. Az SZK—3-as kombájnok ver­senyében Balázs László és Ko­vács Imre kombájnvezető, vala­mint Balogh Gyula és Fejszés István segédvezetők, az AC— 400-as gépek versenyében pedig Deák László, Tóth Ferenc és Kugler Ferenc kombájnvezetők, azonkívül Ö. Kovács László, Kiss Ervin és Aczél Imre segédveze­tők neveztek be. Valamennyi versenyző vállal­ta, hogy az állami gazdaság ga­bonáinak betakarítása után má­sik állami gazdaságba vagy pedig a környező termelőszövetkeze­tekbe mennek gépeikkel dolgoz­ni, ha arra szükség lesz. Az SZK—3-as kombájnok dol­gozói ifjúsági brigádokat alakí­tottak és beneveztek a trakto­rosok—kombájnosok országos versenyébe is. hi adatokat, összegyűjtésükkor arra voltunk kiváncsiak: a ba­jai járásban miképpen alakul a felvásárolt áruk mennyisége, s ugyanazon időben a járás lako­sainak élelmiszerfogyasztása? I960 első négy hónapja Árucikk Járás Gara Baromfi 23« q 28,8 q Hízott sertés 6815 db 681 db Tej 10 544 hl 795 1U Tojás 2 913 100 db 281 400 db Vágómarha 912 dh U0 db Az első, már magukban is ér­dekes adatokat az Élelmezés- ügyi Minisztérium járási kiren­deltsége bocsátotta rendelke­zésünkre — a felvásárolt áruk mennyiségéről; 1961 els6 négy hónapja Járás Gara 230,5 q 18,2 q J 5333 db 227 db 1 10 772 hl 593 hl 7 3 319 800 db 305 900 db > 908 db 110 db Vaj, konzerv, levespor Feltűnő, hogy a tejből, tojás­ból növekedett a felvásárolt mennyiség, ugyanakkor csök­kent a baromfieladás. A hízó­sertés-átadás ugyancsak csök­kent Mindezekre a problémák­ra akkor tudunk megfelelő vá­laszt adni, ha a fenti adatokat összevetjük a járás lakosainak önfogyasztásáról szóló adatok­kal. Ezekről a járási tanács kereskedelmi felügyelője tájé­koztatott bennünket: Jellemzőnek tartjuk — mon­dotta —, hogy a járás lakosai­nak vaj fogyasztása egy esz­tendő alatt kétszeresére emel­kedett volna, ha készleteinkből futja. így azonban »-csupán-« 18 százalékkal több vajat szállí­tunk a falusi boltokba az idén mint tavaly. A konzervfogyasz­tás 70 százalékkal növekedett, a levesporok iránti kereslet pe­dig ötszöröse a tavalyinak. Már ezek is eligazítanak ben­nünket a termelőszövetkezetek­be tömörült falusi lakosság életszínvonal emelkedésével kap­csolatos önfogyasztás-növekedés okaiban, hatásában. Ugyanis a lakosság a saját célra megha­gyott, régebbivel azonos számú hízósertés zsírja mellett növeli a vaj fogyasztást! A húskonzer­vek és levesporok iránti igény- növekedés pedig a korszerűbb háztartás-vezetés fejlődését jel­zi, amely a nőnek a termelő- munkába egyenjogú félként való bevonására utal Több a tojás mint a tyúk? Mint mondottuk, nem csök­kent a saját célra levágott hí­zók száma. A kereskedelmi fel­ügyelő számításai szerint a já­rásban évente 15 400 család vág egv-két sertést. Ezen túl 2000 állami gazdasági munkás, 2000 iskolás és óvodás, meg 600, éttermekben étkező vendég kap a járás üzemi, napközi és vendéglátóipari konyháin napi egyszeri vagy kétszeri étkezte­tést. ök többnyire nem terhe­lik a központi húskeretet, mert az erre a célra szervezett »konybagazdaságokból« kapják a húst. Ha ehhez hozzávesszük az évi mintegy 1500 mázsát ki­tevő kényszervágást, s a köz­ponti ellátmányt, azt kell mon­dani, hogy a húsellátási gond közepette is jóval nagyobb mennyiségű hűst fogyaszt a já­rás 48 ezer főnyi lakossága, mint az előző években. A je­lentkező frisshúshiány (tőkehús) viszont a baromfifelvásárlás csökkenésében nyilvánul meg oly módon, hogy — bár a tojás- felvásárlás növekedése a ba­romfitenyésztés terjedését mu­tatja — a hiányzó friss húst baromfi vágással pótolják. Nem árt elmélyíteni a járás­ban szerzett tapasztalatainkat egy község, Gara ilyen irányú vizsgálatával. Itt Csibri' István, községi párttitkárral beszél­tünk, aki kimutatta, hogy a község mintegy 5000 sertéséből 483 koca, 25 kan, 295 szerző­déses tenyészsüldő, 1600 pedig saját célra levágandó hízó­anyag — a szerződéses hízókon kívül. Elmondta, hogy a háztá­jiakban tartott szarvasmarhák számában csökken .a tehenek aránya — főként hízómarhát tartanak, mert 'az nagysumma pénzt hoz — s ez odavezet, hogy a családnak szükséges te­jet a közös gazdaságtól vásá­rolják meg. (Megjegyzendő, hogy az így gondolkodó tsz-ta- gok többnyire nem hizlalnak sertést!!!) A garai Rákóczi és Vörös Csillag Termelőszövet­kezet például közös tehénállo­mánya tejének 40 százalékát ad­ja el saját tagságának a közös tejfeldolgozó üzemből! Az egyenleg ma és holnap A sertéseknél és a tejellátásnál tapasztalhattuk, a gyorsan nö­vekvő szükségletekkel nem nö­vekszik egyenes arányban a megtermelt javak mennyisége. A legutóbbi időszak egészséges gazdasági intézkedésed mutat­ják ugyan, hogy a közös gazda- ságságokban megvan az igye­kezet a többtermelésre, s ezen az állapoton rövidesen túl is jutnak — éppen a nagyüzem# adta lehetőségeik segítségével. Garám a tavalyi 290-es koca­létszám egy év alatt 483-ra nö­vekedett, s a község 308 fejős­tehene mellett 58 vemhes üsző biztosítja (már őszre!) az álla­mi tejfelvásárlás (és vaj ellá­tás) nagyobb lehetőségeit. Ha azt tekintjük, hogy 1960-ban csupán 1958 hízott sertést vásá­roltak fel a községben, s az idei tervszám 2879 darab, ak­kor azt kell mondanunk; a fej­lődés iránya egészséges, ugyan­ezt ki kell terjeszteni a járás közös- és -háztáji gazdaságai­nak valamennyi üzemágára. Ha végigjárnánk megyén B valamennyi járását, nagyjából ugyanezt a helyzetet tapasztal­nánk. Tekintenének be bárme­lyik község, termel őszöve tkezetj annak brigádja, munkacsapatjaj vagy azon belül egy-egy család életébe is — összeszámolva a termelés-fogyasztás adatait —* többnyire ugyanilyen egyen­legre jutnánk. A lakosság élet­színvonala növekedett, s a pa­rasztok élelmiszerfogyasztása is állandóan emelkedik éppen a finomabb, könnyebb,^ egészsé­gesebb -i- és tegyük hozzá: drá­gább — ételek irányába; a termelés viszont ezzel az emel­kedéssel nem mindenütt tart lépést. Emiatt bizonyos áru­cikkekből időnként hiány je­lentkezik. E hiányt nem lehet egyértel­műen és egyoldalúan egészség­telennek tekinteni! Egyaránt tükrözi a városi és falusi la­kosság fogyasztóképességénekj reálbérének, életszínvonalának emelkedését. Éppen ez 1 kellf hogy ösztönözze a mezőgazda­ságban dolgozókat: a termelés üzemszervezezési, agro- és zoo- technikai módszerei közül a legjobbakat alkalmazva a nagy­üzemi gazdaságokban, de az azt kiegészítő háztáji gazdaságok­ban is, egyre többet termelje­nek és egyre olcsóbban! Ez volt egyik fő célja a mezőgaz­daság szocialista átszervezésé­nek, amely — miután alapjá­ban megtörtént — minden bi­zonnyal egy-két éven belül el is tünteti a növekvő élelmiszer­fogyasztás ütemétől viszonylag elmaradt élelmiszertermelés kö­zötti különbséget. i Fábián Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents