Petőfi Népe, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-25 / 148. szám

1961. Június 85, vasárnap 5. oldal Újabb lépéssel tovább... Kő kövön nem marad... A falujáró ember ma már nem csodálkozik azon, hogy a kis községekben Is kultúrbázak épülnek, hogy falvainkban, sót a termelőszövetkezetek tanyáin is egyre több televíziós antenna mered az ég felé. Olyan termé­szetesnek tűnik ez, mint az a tény, hogy számos parasztfiú Pannóniájával, Danuviájával a hétvégeken elindul az . ország­úton megismerni a hazát, a kék­lő Balatont, a zöldellő hegye­ket. Egyszóval, műveiőcHk a falu... Sokan tovább tanulnak Az ősszel mezőgazdasági üze­meinkben 209 idősebb ember iratkozott be a hetedik és nyol­cadik osztályba. Azok közül pe­dig, akik az előző évben végez­ték a dolgozók általános iskolá­ját, 35-en levelezők lettek a mezőgazdasági technikumokban, 26-an főiskolára iratkoztak! Még nagyobb érdeklődés nyilvánult meg az 1960—61. évi tanfolya­mok iránt. Ezeken 1372-en vet­tek részt, különösen sokan — 614-en — ismerkedtek mezőgaz­dasági gépeinkkel, Í5" <?n állat- tenyésztési tudásukat fejlesztet­ték, a többiek növénytermesz­tési, kertészeti és más tanfolya­mokra jártak. Ebben az évben, a Jelek sze­rint még több állami gazdasági, gépállomási dolgozó és termelő­szövetkezeti gazda veszi kezébe a könyvet Annyian akarnak ta­nulni, hogy a Kecskeméti Me­zőgazdasági Technikum segít­ségével kihelyezett osztályokat kell szervezni községeinkben. Izsákon az állami gazdaságban pL az ősszel három technikumi osztály kezdi meg működését Minden ember négy rendezvényen Érdekes kimutatást készített a MEDOSZ megyebizottsága. A téli és a tavaszi időszakban ren­dezett különböző tárgyú politi­kai, mezőgazdasági, történelmi, természettudományi előadáso­kon, kiállításon és múzeumláto­gatáson 70 892 mezőgazdasági dolgozó vett részt megyénkben, ami azt jelenti, hogy minden ember négyszer látogatott ezek valamelyikére. Majdnem nyolc­ezren voltak közös kiránduláson és 23 ezren ugyanilyen előadást hallgattak. Ehhez — az országos viszony­latban is Jelentős — fejlődéshez hozzájárult a TIT segítsége is. A Bajai' Állami Gazdaságban például egyetlen egyszer sem maradt el a meghirdetett elő­adás. Elismerés hangján szólha­tunk az Izsáki Állami Gazdaság kezdeményezéséről az „Ismerd meg hazádat’ mozgalomról, amelynek keretén belül sok-sok dolgozó látogatott el hazánk leg­szebb helyeire. Az 1960-as évhez viszonyítva megkétszereződött mezőgazdasá­gi üzemeinkben a művészeti cso­portok száma. Negyvenkét ilyen csoport dolgozik, s közülük 25 nagy hírnévre tett szert, többek között a városföldi, Izsáki és a helvéciai. A Városföldi Állami Gazdaság népi tánccsoportjának vezetője például a baráti népek táncait tanította be, de ezen túl­menően megismertette a tánco­sokat azoknak a népeknek éle­tével, történelmével, szokásaival is, amelyeknek a táncát éppen színpadra vitték. A könyv is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Mezőgazdasági dolgozó­ink 26 százaléka rendszeres ol­vasó és üzemeinkben 34—35 000/ kötet áll a dolgozók rendelke­zésére. Ezrek vettek részt azo­kon az ankétokon is, amelyeket FEDEZZE FEL ön la a könyvtár kincseit Olvassa a megyei, járási, községi könyvtárak könyveit 1773 Újabb dísze Kecskemétnek az Arany János utcában meg­nyitott »Kristály-« üveg és porcelán önkiváiasztó szak üzlet A Bács-Kiskun megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat egyik legmodernebb boltja, közel egymillió forint értékű árukészlettel áll a vásárlók rendelkezésére. (Pásztor Zoltán felvétele.) a könyvtárak télen és tavasszal rendeztek. Tovább a megkezdett úton A MEDOSZ további terve; nö­velni a dolgozók iskoláiban ta­nulók számát mindenhol bizto­sítani a falusi emberek kulturá­lis és szórakozási igényeinek ki­elégítését A nyáron ismét meg­hirdetik a népszerű Ismeretter­jesztő versenyt fejleszteni akar­ják a városföldi táncegyüttest, hiszen elkészül itt is — a Kun­fehértói Állami Gazdaság pél­dája nyomán — az új kultúr- ház. Izsákon nemrég bővítették a könyvtárat klubhelyiség és olvasóterem létesül a Helvéciai Állami Gazdaságban is. Népsze­rűsítik az Izsák által kezdemé­nyezett „Ismerd meg hazádat” mozgalmat és az elkövetkező időben minden segítséget meg­adnak ahhoz, hogy termelőszö­vetkezeteinkben szintén eleven kultúrélet bontakozhasson ki. Ez pedig összességében azt jelenti, hogy egy lépéssel ismét tovább haladunk ezen az úton is..; Márkus János A Bajai fipületasztalosipari Vállalat dolgozóinak nagy ré­sze az állat- és kirakodó vá­sár területét körülvevő utcá­kon közlekedik a gyár és az otthon között. Az eléggé rossz állapotban levő út megjaví­tása eéljából idestova öt hó­napja apró zúzalékkővet ku- pacoltak az út szélére, felte­hetően azzal a szándékkal, hogy az úttest gidreit-gödreit betöltsék vele. Az útjavításhoz a kő tehát már ott áll. Illetve... csak ott állt. Időközben ugyanis úgy összezsugorodtak ezek a kőkupacok, mint nagy me­legben a fagylaltkűp. Ma már csak sejteni lehet, hogy vala­mikor nagyhalom kőzúzalék volt itt, annyira szétszóródott, földbenyomódott. Az úttest viszont olyan maradt, ami­lyen volt, hepehupás, gödrös. Ez az állapot nemcsak dolgo­zóinknak, hanem a vállala­tunknak is sérelmes. Kész áruink jelentős részét ugyan­is a MÄVTRANS lovasfoga­tai ezen az úton szállítják a Bajai Vasútállomásra, ahon­nan az ország legkülönbözőbb részeire továbbítják. A rossz, elhanyagolt úton azonban gyakran már a vasútra érke­zés előtt megsérül, néha pedig el is törik az áru, hiszen a kocsi kénytelen-kelletlen gö­dörből gödörbe ugrál. Így a szállítások komoly összege mellé néha még a minőségi kötbér is íródik. Túl azonban a vállalati ér­deken, maga az a tény is fur­csának tűnik, miért nem gon­doskodott az Útfenntartó Vál­lalat a kőzúzalék rendeltetés- szerű felhasználásáról, ami­kor az ehhez szükséges javító­anyagot már öt hónapja a helyszínre szállította? Nem kételkedünk abban, hogy az út javítására sor kerül. Állít­juk viszont, hogy ilyen mó­don lényegesen drágább lesz, mint a kőzúzalék összezsugo­rodása előtt lett volna. Reméljük, az Útfenntartó Vállalat levonja ebből az esetből a megfelelő tanulsá­gokat. s a jövőben ilyen kő­pazarlással nem dob ki a nép­gazdaság, vagyis mindany- nvionk zsebéből több ezer fo­rintot. Teket László íflennek fnaictdn — Történetek egy termelőszövetkezetből — L B. Nagy Isfcvánnéval egy me­gyei nőgyűlésen ismerkedtem meg. Ízes jászsági tájszólását lelkesedés hevitette. Elmondta, hogyan „harcolnak” szövetkeze­tükben — a pálmonostori Ke­leti Fényben — a munkaegysé­gért, hogyan nómítják el a mun­kafegyelmet, a nemes emberi kapcsolatok kialakulását rom­boló pletykálkodást. Szeretettel beszélt a kertészetről, ahol negyvenöt-ötven asszony test­véri egyetértésben munkálko­dik, mert ott az a Jelszó járja: „Dolgozzunk szorgalmasan, ne­hogy úgy járjunk, mint a tö­mörkényiek, akik tavaly csak hat forintot osztottak munka­egységenként!” Jászsági asszony a Kiskunságon •— Munka köziben emberszólás "helyett arról folyik a vita — me­sélte, —, hogy mennyivel több asszony dolgozhatna a közös­ben, ha tanulószobát rendezné­nek be az iskolás gyermekek­nek, hogyan lehetne egy kis pénzt keresni — például székfű- szedéssel — két-három hónapos szakmai oktatásra, esetleg var­rógépre, a szövetkezet nőbizott­ságának. — Mert ha tanulnánk, mi, asszonyok is jobban bele­szólhatnánk a tsz szakmai és politikai irányításába, vezetésé­be ... Okos, szép beszéde — melyet hajnaltól estig is elhallgatna az ember — arról árulkodott, hogy emberségesebb, szocialista élet­forma bontogatja csíráit a né­hány év előtt még elszigetelő­désben, sárban vergődő kiskun­sági faluban. Hetek múltak el, de az idő nem fakította ennek az ismerkedésnek az emlékét és a kívánságot az újabb találko­zásra. „...itt ugyan nem lehet vizet fakasztani A pálmonostori utcán B. Nagyék portála felől érdeklőd­ve, fiatal, szőke parasztasszomy igazít útba: — Terus néniék? . >. Ott az utca végén laknak, abban a fe­hérvégű házban . j. Közben — hóna alatt kotta, kezében tokbazárt hegedű — egy tíz év körüli fiúcska is se­gít az eligazításban. Mint ké­sőbb kiderül, B. Nagyék ki­sebbik fia: Sándor. Otthon, illetve a ház mellett elterülő kertészetben nagy mun­kában találjuk a családot, két munkacsapatra való asszony­nyal együtt. Karalábét tisztogat­nak, csomóznak, s rakják a te­hergépkocsira, amely a késő esti órákban indul friss áruval a budapesti Haller-piacra. Te­rus néni végigkalauzol a ker­ten, a házban és beszélgetünk. Apró történetek nyomán kerül „emberközelbe” egy nagyszerű, dolgos család. Az erős sugárral csobogó ár- tézi kút mellett megállva har­madévi ideköltözködésüket idézi Terus néni: — Kisújszállásról jöttünk; A pálmonostoriak közismert zár­kózottságukkal, kétkedésükkel fogadtak... Azt mondták: itt ugyan nem lesz kertészet, nem lehet vizet fakasztani... Egy artézi kút története & Pista bácsi — Terus néni férje — huszonnyolcéves szak­mai gyakorlatának minden jó tapasztalatát gyümölcsöztetni kívánó szándékkal, a növények iránti nagy szeretettel munká­hoz látott. Előbb kútfúró mes­tert kerített, s hetvenkét órán át — tízpercnyi alvás nélkül — együtt dolgozott, verejtékezett vele, mire feltört a kristálytisz­ta artézi víz... ■— Kétszer főztem akikor na­ponta „komplett” ebédet: délre és éjfélre... — emlékezik visz- sza felesége. Hát így kezdődött Azután — hogy sikerült az első — úiabb vállalkozás következett: Pista bácsi két nap alatt egymaga építette fel és szerelte össze a tsz új melegházát melyben most gyönyörű zöldpaprika hoz­za a termést... Megszületett az első eredmény; négy hold kertiföldröl száznegyvenkétezer forint„ Nap nap után követték egy­mást a hajnali kelések, a példa­mutató, fáradhatatlan munka ... Reggel négykor megbeszélés a családdal: kinek, mi a dolga ... Mindent pontosan, tervszerűen,- „mert a rossz munkáért is meg kell fizetni, s annak az egész közösség vallja kárát”. Nem volt egyszerű és könnyű az em­berek „ébresztgetése” sem. (Folytatása következik.) Eszik Éva—Perny Irén A második boríték Járjuk a megyét emberekkel beszél­getünk. Régi ismerősök találkoznak, érdeklődnek egymás sorsa iránt Két szűrben felébred a szerelem, de másról is szó esik: hiú dolgozol, mennyi a fi­zetésed? Az Ilyen szóváltásokban szin­te általános a szemlélet hogy az embe­rek csak azt tekintik fizetésnek, amit munkájuk után bérként megkapnak, — ami benne van a borítékban. Pedig mindez, még ha nagyobb fele, akkor is csak része a fizetésnek. A másik része az, amit különböző tormában, de minden nap élvezünk, amit természetesnek Teszünk, mint a munfcásállani gondoskodását a dolgozókról. Éppen ezért nem is be­szélünk róla. Holott ha belegondolunk, tények és adatok egész sora bizonyítja; sok millió forintban az a juttatás, ami ugyan nincs hő végén a borítékban, azonban ha fizetni kellene érte, komo­lyan megérezné az ember zsebe. Megszokott látvány munkabemenet előtt, hogy a dolgozók magukkal vi­szik gyermeküket. Azután búcsúznak tőlük, mert az útvonal az óvoda, a napközi otthon, a tanácsi vagy az üze­mi bölcsőde, ahol forintokért vigyáz­nak legféltettebb kincsükre, míg ők napi munkájukat végzik. Ki tudná hir­telen megmondani, hány szülőnek je­lent biztos érzést, kevesebb gondot, hogy iskola után napköriben ügyelnek gyermekére, • a kispajtások étkezési költségének csak egy részét kell fizet­niük. Pedig ezeknek az intézményeknek a fenntartása sokkal drágább az említett forintoknál, de nekik mégis kevésbe kerül, hiszen a többit fizeti á mun­kásállam. Évek során olyan összeget takarítanak így meg, amiből futja az új rádió, a televízió, de még a motor is. Ha tovább nézzük, még leírni is elég mennyi minden van abban az el­felejtett másik borítékban. Bent a gyárban a munkaruha, kö­peny, gumicsizma vagy más védőruha, mellette pedig a védőétel, védőital, me­lyeknek ha értékét összeszámolnánk; súlyos milliókat mutatna a mérleg. Ezer és tízezer dolgozó ebédjéhez a hozzájárulás ugyancsak milliókban mérhető. Igaz, mindez nincs a borí­tékban, de mindennapi biztosítása je­lentős' tétel az ország költségvetésében. Nem beszéltünk azokról a száz- és százezer forintokról sem, amit az igaz­gatói és jóléti keretként élveznek a dolgozók, de arról sem esik szó, hogy a kapitalista Magyarországon a mun­kás fizette a társadalmi biztosítás ösz- szegének a felét, ma viszont ezt teljes egészében a munkáltatók térítik meg. De elgondolkodtató az is, hogy míg a Horthy-rendszerben a beteg dolgozó keresetének csak 55 százaléka volt a táppénz, addig ma a betegségből kere­sőképtelent — folyamatos munkavi­szony után a fizetése 75 százaléka ille­ti meg. Tartós fertőző betegség esetén pedig másképp is gondolkodik róla az állam. A tbc-ben szenvedők gyógyítá­sára például százmilliókat költünk. És még folytathatnánk. De térjünk vissza a termelésre. Mi­lyen jól jön például egy sor iparágban (cipő, textil, hús, kenyér, liszt, kon­zerváru stb.) az évenkénti rendszeres természetbeni juttatás. Általában pe­dig a szakszervezeti üdüléssel nyújtott kedvezmény. Újabban pedig egész sor olyan hozzájárulás, amikor a vállalat, intézmény fizeti a külföldi út összegé­nek egy részét. Ha baj van a családban, milyen jól esik a rendkívüli pénzsegély. Ugyanez örömteli érzés a fiatal fészekrakóknak, vagy egy új kis emberke boldog szü­leinek. Jelentős kiadástól menti meg az újszülöttek apját, anyját a 400 fo­rintos babakelen gye-juttatás is. A fentebb írtakra küd tudja, műtő* számíthat. De azzal már kevesen szá­molnak, hogy mindez a pénz nem kölcsön, amit vissza kell adni, hanem a munkásállam örökbe adott segítsé­ge. Igen örökbe. Részenként annak a sok jónak amiről általában nem be­szélünk, hiszen „csak” a második bo­rítékban van. Sándor Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents