Petőfi Népe, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-18 / 142. szám
Kecskeméti levél a „gyűjtés-szenvedélyről Meglepett az a kis újságcikk, amely arról tudósít, hogy egy angol fiatalember hidakat akar gyűjteni. Éppen egy kis könnyű gyaloghíd leszerelésével foglalkozott, amikor rajtakapták.-... Amint vallomásából kiderült, az a gyönyörűség vezette, hogy neki lesz a világ legpompásabb hídgyűjteménye. Hát vannak furcsaságok. Nekünk az ilyen elképzelés túlságosan nagyvonalúnak és merésznek tűnik. Láttunk már komoly embereket apró bélyegekkel bíbelődni, sajt- és borosüveg-cím- kéket cserélni, gyufásdobozokat áztatni, de hídgyűjtőfckel eddig még nem találkoztunk...^ Vannak azért Kecskeméten is különös szenvedélynek hódolók. Hiszen a betone övék-gyűjtés ben rejlő örömök megértéséhez is nagy lélektani ismeret szükséges. Gondolom, mindenki ismeri azokat az alkalmatosságokat, amelyekkel a mérnökök sokszor néhányórás munka után a telekparcellák sarokpontjait, vagy a nyitandó új utcák vonalait rögzítik. Nos — sokan nem hiszik talán — de Kecskeméten a gyűjtési szenvedélyt egyesek ezekre is kiterjesztették. Noha túlyra vagy méretre, de még »zínre is azonosak ezek a kövek, mégis a sorozat rendezéséhez köztük is vannak különböző értékűek. Gyűjtemény-ren- dezeskor valószínűen az a nagyobb értékű, amelyet hosszabb időt igénylő, több fáradságot kívánó mérnöki munkával lehet elhelyezni. Kár lenne szépítgetni a dolgot és a puszta véletlenre, vagy a gyerekek csínytevésére hivatkozva élintézettnek tekinteni a kérdést. Hiszen, ha még egyr kettő tűnne el, nem lenne érdemes megemlíteni. De helyenként tíz-húsz, geodéziailag lényeges jelzőpont megsemmisítése a családilakóház-akció sikerét veszélyezteti; amellett, hogy feleslegesen lekötött mérnöki munkanapokat és töb-btízezer forint többletkiadást jelent az ilyesféle „gyűjtési szenvedély”. Sajnos, a gyűjtők a Hunyadi városi mérésnél, a Ménteleid tanyaközpontnál, meg a kiskecs- keméti házhelyosztásnál is tevékenykedtek. Nem ismerjük ugyan a tetteseket, de ismeretlenül is megbélyegezzük, a város haladásának fékezői közé soroljuk őket. Juhász István 1961. Június 18, vasárnap A MAGYAR, SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KISKUN MECVEI LAPJA JÁRŐRÖK A HATÁRON Szép napos idő van. Alig három-négy kilométerről a határon túli város: Szabadka villantja tornyát. A békés csendet elvétve zavarja-meg egy-egy, a néptelen országúton döcögő szeWm i«ar i B kor három, számításon kívül hagyott, játszadozó, aprócska kisgyerek keresztezte „elképzeléseit”, A gyerekek felfigyelve az országhatár felé igyekvő idegenre, sebes szélként száguldozták Járőrök a határban, kér, s a gondosan megművelt földeken is csak itt-ott dolgozik már néhány ember. Határőrökkel meg éppen elvétve találkozunk, főként a falvak közvetlen közelében. Avatatlan szemlélő e kép láttán azt hihetné: gyermekjáték itt a „szomszédba” átsétálni. Ö nem sejti, nem tudja, hogy láthatatlanul is ezer és ezer szem vigyázza a határt. A hivatásos és nem hivatásos határőrök szíve itt együtt és egy cél érdekében dobban. Elképzelhetik hát, mekkora csalódás érte egyik nem éppen tiszteletreméltó polgártársunkat — aki a déli „végeken” kívánta átlépni az országhatárt —, amibe és lármázták fel az egész falut, és ők vezették nyomra a határőröket is. Ki mástól tanúlhatták volna az éberséget, a hazaszeretetei — amelyből ezúttal is jelesre vizsgáztak —, ha nem elsősorban szüleiktől, akik a határ menti községekben mindenkor szívesen segítenek néphadseregünk e posztra állított derék katonáinak a nehéz és felelősségteljes szolgálatban? Természetesen nem véletlen, hogy ilyen nagyszerű és segítőkész szellem alakult ki megyénk határ menti falvaiban a határőrség és a lakosság között. Azt se gondolják olvasóink, hogy az említett segítség egyoldalú. Nem csak a lakosság segíti szívvel- lélekkel határőreink munkáját, azoknak is közös az örömük, gondjuk az övékkel. Szinte naponta előfordul, hogy ügyesbajos dolga elintézése, hivatalos írás elkészítése előtt egy- egy parasztember előbb a határőrség katonájától, vagy tisztjéül kér tanácsot. A katonák rendszeresen ellátogatnak a környékbeli termelő- szövetkezetek összejöveteleire is és sok esetben szakmai és gyakorlati segítséget nyújtanak a munkájukhoz. Csaknem minden községben közös kultúrcsoport- juk van a helyi KlSZ-szervezet- tel, és rendszeres filmelőadásokat, kül- és belpolitikai tájékoztatókat tartanak a falusiak részére. És ami szintén nem meglepő: a katonaévek letelte után számosán vannak, akik itt alapítanak családot, itt telepednek le egész életükre. A katonák, akik többségükben munkás- és parasztfiatalok, hamar közel kerülnek az itt élők szívéhez, s a kölcsönös együttérzésen, barátságon túl növelik biztonságérzetüket. Megtörtént már — s erre egy éjszakai riadó alkalmával jöttek rá —, hogy a határtól kőhajításnyira levő tanyában nyitott ajtók mellett hajtotta fejét álomra a gazda. Amikor a katonák tréfásan „itt a tolvaj’’-jal ugratták, komoly meggyőződéssel válaszolta: — „Nincs mitől félni, míg itt vannak a mi katonáink.” Lehet-e a bizalomnak, a biztonságérzetnek és a barátságnak ennél „árulóbb” jele?! Eszik Sándomé QtafrkSzhrn Egy összetett szó értelme Erdei Ferenc, megyénk országgyűlési képviselője hívta fel a közelmúltban a figyelmet egy, a külföldi közgazda- sági sajtóban egyre inkább meggyökerező összetett szóra, amely hazánkban még szokatlanul hat. A szó így hangzik: élelmiszergazdaság. Ugye, külön- kölön véve az „élelmiszerit és a „gazdaság”-ot, — értjük a szóösszetételt. Első pillanatra azonban nem vesszük észre a mögöttük búzódó gazdasági gyakorlatot, amely manapság pedig már hzánkban is meghonosodott. A közelmúltban említettük, hogy a bajai járásban egy esztendő alatt ötszörösére növekedett a levesporok iránti kereslet, hetven százalékkal több a konzervfogyasztás; s nemrégen tudósítottuk olvasóinkat arról is, hogy a konzervgyárak borsófejtő-kombájnt adtak a kecskeméti termelőszövetkezeteknek. Mindez az élelmiszergazdaság mai létére is ntal! Az élelmiszergazdaság tehát a mezőgazdasági és a mező- gazdasági termékeket feldolgozó ipar egymásrautaltságát, szorosabbá váló kapcsolatát jelenti; azt, hogy mindkettőjük termelését az ország szükségletei határozzák meg, s e szükséglet alapján fonódik össze a két népgazdasági ág. Nem kell arról sokat beszélni, hogy miért van ez így. Az életszínvonal növekedése, a nők teljesértékű emberként történő bevonása a termelésbe, s maga az egészségesebb táplálkozás is kívánja, hogy az élelmiszeripar által feldől-, gozott kész- és félkészárukat fogyasszuk. Ennek az irányzatnak az erősödése növelni fogja a mezőgazdasági termelés és a feldolgozóipar összhangját. Termelési szerződéseink rendszere már ^manapság is ezt a célt szolgálja. A termelöszövetkezetek-kőzi vállalkozások után tehát a termelési szerződések rendszerének láttán még magasabbfokú koordinálásnak vagyunk tanúi, amely már népgazdasági arányokat ölt és a fogyasztás irányának változását is befolyásoló tényezővé válik. Érdemes ezeken elgondolkozniok azoknak a termelőszövetkezeti vezetőknek, feldolgozóipari gazdasági szakembereknek, akik csak szűk, önös vállalati érdekeket tekintenek, amikor mellőzik a termelési szerződés megkötését, vagy éppen nem teljesítik vállalt kötelezettségeiket. Az élelmiszergazdaság kezdeti, de máris hatásos formái tehát már nálunk is adva vannak. Azok pontos kialakítása az elkövetkező évtized feladata, s ezt minden gazdasági vezetőnek tanulmányoznia kell napi munkája közben. — ng— mmímmi i., wiMWMWwiwiiiiimi ■ mm és a szolgálat letelte után, pihenés közben. PETŐFI NÉPH A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dánie» Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadő Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét Széchenyi tér t; szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22. Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal! Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta; Előfizethető 3 a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dij 1 hónapra 12 Ft. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét, — TeL$ 15-29. 27-49 &<}<£ rókától két kórt A jövedelmezőség legtöbb esetben az ügyességtől függ. Erre mondunk el most egy jó példát. Kürtösi Béla jászszentlászlói vasutas 400 négyszögöles telkén az idén 120 négyszögöl retek volt, amelyről 3000 forintot kapott. A retek után, illetve még a retek elvetése előtt burgonyát ültetett, amely, mire a retket felszedte, már szépen megnövekedett, jelenleg már virágzik és ahogy Kürtösi elmondja, rossz termésnek kell lenni, hacsak öt mázsa lesz! Ez pedig 150 forintjával számolva is 750 forintot jelent, s így a 120 négyszögöl területről Kürtösi Béláék 3750 forint értékű árut termeltek. — Adél! Ne Iábatlankodj itt mindig mellettem! BÖRTÖNBEN — Tedd ezt... tedd azt...! Folyton a feleségemre emlékeztet! ODA ÉS VISSZA Egy New York-i szálloda igazgatója megáll az utcasarkon, hogy kitisztíttassa a cipőjét. Feltűnik neki, hogy a cipőtisztító arca igen szomorú. — Ne keseregjen öreg — mondja neki. — Tíz évvel ezelőtt én is cipőtisztító voltam, most pedig egy szálloda igazgatója vagyok. — Lehet — válaszolta az öreg. — Csakhogy én tíz évvel ezelőtt voltam szállodaigazgató! NEM KÉTSÉGES — Mit gondol főnök űr? Nyertem a totón? A GÖGÖS FODRÁSZ — Mit szól az új berendezésemhez? Remélem, úgy érzi magát, mintha fogorvosnál lenne! ALAPOS GYANÚ — Virágot hoztál és csokoládét? Mit titkolsz?
