Petőfi Népe, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-11 / 109. szám
érdekes és hasznos vizsgálatot indít a népi elten Srzés VIRÁGAIHK Mikor kell átültétől a szobaiményeket cd hú (tétig beültetéie a eiefifibe. Hocvan lehet megkönnyíteni a háziasszonyok második műszakját? edz eíió ankét&t a DCeeikeméti OCenzeroggárban tartották Felbúg a gyári sziréna. Ki-ki a mosdókba, öltözőkbe siet, aztán irány haza! Kezdődhet a „második műszak”. Ám a Kecskeméti Konzervgyár I-es telepéről ma mégsem mindenki igyekszik a kijárathoz. Egyenként és csoportosan kanyarodnak el a kis kultúrhe- lyiség felé. — Mi lesz ott, Teri? — kiáltja oda társnőjének egy, a kijárat felé igyekvő, barnakosztű- mös fiatalasszony. __ tjgy mondják az otthoni mu nka megkönnyítéséről beszél majd az igazgató./. Gyere, hallgasd meg... _ A gyerekért kéne menni, de várjál csak, elmegyek még- is — így a barnakosztűmös, és együtt ballagtak fel a terembe. A legtöbben a boltok nyitvatartási idejét kifogásolják Szép számban egybegyűltek az asszonyok és figyelmesen hall; gatták Végvári István igazgató bevezető szavait, hogy a párt mennyire a szívén viseli a dolgozó asszonyok sorsát. Ez a beszélgetés is része a párt utasítására végzett felmérésnek, mely a munkásosztály helyzetét vizsgálja. — Mondják el, asszonyok, mi nehezíti meg az életüket, milyen gondokkal, bajokkal birkóznak, miben várnak segítséget, köny- nyítést...? Biztatásra nem volt szükség, hogy beszéljenek. Egyszerre ket- ten-hárman is jelentkeztek. Csak úgy dőlt belőlük a szó — megannyi észrevétel, jelzés, amiben segítséget várnak. — Tartson nyitva a kenyérbolt vasárnap délelőttönként legalább 10-ig... Az önkiszolgáló bolt, ott az aluljárón túl, mindig zárva van, amikor két órakor vége a műszaknak. Sokat segíthetne a kereskedelem, ha ezen az időponton változtatna. Nehéz és sok időt elvon, ha hazulról még egyszer vissza kell menni bevásárolni... Meg jó volna, ha szombaton délutánonként nyitva tartana az Üttörő Áruház. Ilyenkor van ideje a családnak — gyerekekkel együtt felkerekedni és bevásárló körútra indulni. Aztán másféle panaszok: Foltozó, ruhajavító boltot szeretnének ... Kevés a két mosógép a gyári kölcsönzőben, a karbantartásra pedig jó lenne nagyobb gondot fordítani. Múltkor is az úton rogyott össze alatta a kiskocsi kereke ... Adjanak engedélyt az üzemi orvosnak arra, hogy könnyebb betegség esetén egy-két napra kiírhassa az embert, ne kelljen végigjárni az SZTK-tortúrát... Jó lenne egy talponálló a gyárban — mint a Barneválnál —, ahol a reggeli 10 percben tejhez, kávéhoz juthatnának a dolgozók stb. stb. Egy tiszteletbeli asszonytárs, meg a Patyolat Egyszer csak a sok asszony között szerényen egy férfi jelentkezik szólásra. — Asszonygond ugyan, de engem is nyom, amit el akarok mondani — kezdi. — Mégpedig egy javaslatom volna. Kereszteljük új névre a Kecskeméti Patyolat Vállalatot. Mondjuk ilyenre: „Határidő tologató vállalat.” De félre a tréfával! Bosz- szantó, sőt felháborító, hogy a március 16-án tisztításra bevitt ballonkabátjainkat — miután legalább hússzor elmentem értük — a napokban kaptam visz- sza. Magyarázták az ottani dolgozók, hogy kicsi a kapacitás, nem győzik a munkát. Ez bizony baj! Bosszúság az asszonyoknak, de nekünk is. Ezen sürgősen kell segíteni és még egy javító-föltöző részleggel is bővíteni a vállalatot. Nagyon élő problémát érintett a tiszteletbeli asszonytárs. Helyeslő morajlás futott végig a teremben. Kár, hogy nem hallották a Patyolat illetékesei. Tetszéssel fogadták a beszélgetés résztvevői az igazgató bejelentését, hogy nemcsak az üzemi konyhák, hanem valamennyi kecskeméti háziasszony gondjain igyekszik könnyíteni a konzervgyár, amikor a borsócséplőgépekkel fejtett borsóból ellátja a kereskedelmet. Megérte a másfél órát Másfél órával később indultak haza ezen a napon a konzervgyári asszonyok. De elégedetten. Érezték, hogy tettek valamit a maguk és társnőik gondjainak megoldásáért. A nagy csokorra való észrevételek nyomán indít — az egész megyét átfogó — vizsgálatot a Népi Ellenőrzési Bizottság, s a vizsgálat bizonyára sok eredményt, a második műszak könnyebbségét hozza majd az asszonyoknak. P. I. A hajápolásról A női szépség fő ékessége a haj, megköveteli az állandó kezelést, ápolást. A hajápolást fésüléssel kezdjük. Naponta többször fésüljük, de inkább keféljük át hajunkat. A nylon kefe állandó használata nem ajánlatos. Külön kezelést igényel a száraz és a zsíros haj, de mindkettőt javasoljuk hetenként, vagy tíznaponként megmosni. A haj túlságos kiszáradását krémpakolással ellensúlyozzuk. A zsíros hajat sem szabad szódával vagy mosóporral mosni, mert elveszti rugalmasságát. Bizonyos esetekben előfordul a haj molyosodá- sa. Ilyenkor legajánlatosabb a hajvégek leégetése, ami azonban igen veszélyes, tehát szakértelmet, s nagy gyakorlatot igényel. A szakszerűen és kellő időben allcalmazott tartóshullám nem árt a hajnak, viszont óvakodjunk a házilag, vagy kontárok által végzett hideg tartós- hullámosítástól. Az őszülést, sajnos, semmiféle csodaszerrel nem akadályozhatjuk meg. A hozzáértéssel végzett hajfestés nem káros. Egyéniségünknek és korunknak megfelelő hajszín megválasztásával bízzuk meg a fodrászunkat. Baranyai Istvánná A szappan története Babilonban, időszámításunk előtt 2800 évvel már készítettek szappant, mégpedig úgy, hogy olajban hamut főztek. Ezt az anyagot azonban nem a test és a ruházat tisztítására használták, csupán hajápolószerként. Az Ebers-papirusz, az orvostudomány és a kozmetika egy óegyiptomi forrásmunkája, arról ad hírt, hogy olajban fahamut lehet főzni, s ebből szappan, vagy szappanszerű kenőcs készíthető. De ezt is csak orvosi célokra és hajápolószerként használták. A régi görögök, akik sokat adtak a testápolásra, nem ismerték a szappant, mint mosószert. Hamuval és hamulúggal mosakodtak, utána pedig beolajozták a testüket. A piszkot borotvaszerű készülékkel kaparták le a bőrről. A fehérneműi szappan nélkül folyóvízben mosták. Plinius szerint Európában a germánok és a gallok használtak először szappant, amelyet faggyúból — főleg kecskefaggyúból — és bükkfa hamuból készítettek folyékony és szilárd állapotban. De ők sem mosásra vagy ''mosdáshoz használták, hanem festéshez, bodorításhoz, a haj fixálásához és gyógyászati célokra, A népvándorlások évszázadaiból nem sok adat maradt fenn a szappankészítésről (nyugtalan időkben az emberek keveset mosakodnak). Az arabok nagy vegyészek és alkimisták voltak s a IX. századtól fogva rendszeresen * exportáltak szappant, ök már nemcsak állati faggyúból, hanem jobb illatú növényi olajok felhasználásával is tudtak szappant készíteni. A németlakta vidékeken a szappankészítők céhekbe tömörültek. A XIV. században Augsburgbzn, Prágában, Bécsben és Ulmban voltak ilyen céhek. A szappanfőzés döntő fellendülése azonban csak a szóda felfedezése után következett be. A szappan csak a XVII században vált általános használati cikké. m. A megfelelően tisztított és lazított gyökérgümőt a korábban leírt műveletek után behelyezhetjük az előkészített cserépbe, annak altalajába. Az altalajnak olyan vastagnak kell lenni, hogy ráhelyezve az elültetendő növényt, annak gyökérgomolya ne álljon ki a cserép szélén, de ne is süllyedjen mélyre. A gyökérgomolya és a cserép között levő néhány ujjnyi részt új földdel kell kitölteni, úgyhogy bal kézzel fogjuk a növényt, jobb kézzel pedig egyenletesen szórjuk körül a résbe a kissé nedves földet. A beszórt földet ujjunkkal, vagy tompa botocskával tömörítsük, hogy ne legyen túl laza. A föld felszínének néhány centiméterrel lejjebb kell lenni, mint a cserép széle, nehogy az öntöző víz lecsurogjon róla. A földfelszín alá nem szabad szárnak, levélnek kerülni — csak gyökérnek —, mert a növény szártöve könnyen elrothad. A felszínt lehetőleg homorúra alakítsuk, hogy a föld a cserép felé kissé emelkedjék. A gyengébb, beteg gyökérzetü növényeket lazább, homokos talajba ültessük át. sőt a beteg növény földjébe faszénport is keverhetünk. Átültetés után a lankadó növényeket azonnal meg kell öntözni, a kevésbé lankadókat jobb, ha néhány napig öntözet- lenül hagyjuk. Ez természetesen Mind több és több az olyan családok száma, akik csak az esti étkezést fogyasztják el közösen. Ezért egy ebédlőt berendezni nem lenne érdemes. A mai modern lakásokat már eleve úgy tervezték, hogy mostani életkörülményeinknek megfeleljenek, tervezőinknek csak étkezősarok volt az elgondolásuk. Az étkezősaroknak nem kell föltétlenül valamelyik szobában lennie. Időt és munkaerőt takarítunk meg, ha az étkezőasztal munkahelyünktől, a konyhában csak pár lépésre van. Ezzel megkíméljük magunkat a sok ki- és bejárkálástól, s munkánkat gyorsan, célszerűen tudjuk elvégezni. Ez a megoldás viszont sok ügyességet, rendszere- tetet és jó ízlést kíván. A terítést ugyanis nem úgy gondoljuk, hogy az asztal egyik részén vannak a mosatlan edények, a másik felén pedig étkezik a család. Általában, na közeleg az étkezés ideje, igyekezzünk tisztaságot, rendet teremteni a konyhában, vagy a szobában, ahol az étkezősarkot berendeztük. csak úgy lehetséges, ha az átültetéshez használt föld elérte a kellő nedvességet. Az átültetett növény öntözi■*' sének az a célja, hogy a régi földlabda nedvesedjék át. Emiatt kell a föld felületét is homo- rúan kialakítani, akkor a víz a tő felé haladva, a földlabdába szivárog. Az átültetett növényt permetezésszerűen a kanna rózsájával kell megönteni, s az első öntözés után még egyszer meg kell locsolni a növény földjét. Az átültetett növény gondozására nagy figyelmet kell fordítani, mert a megszakadt, megbolygatott gyökérzet nem tud táplálékot felvenni. A víz és a táplálék felvétele csak akikor indul meg teljes mértékben, ha az új talajt az újonnan fejlődó gyökerek elérik. Az átmeneti időszakban csak kevés gyökér táplálkozik, s ezt az időszakot minden növény megsínyli. Különösen érzékeny minden külső hatásra, óvni kell az erősebb naptól, léghuzattól, megfázástól. Aki ebben az időszakban nem tudja a növénynek a kellő ápolást megadni, legjobb, ha kertészetben ültetteti át növényeit, aki viszont az előírásokat pontosan betartja, s a megfelelő lehetőségekkel is rendelkezik, az rövidesen nagy örömét lelheti a silteres munkában. Gyenes István Nagyon meghitté és barátságossá varázsolhatjuk a lakás étkezés céljait szolgáló részét, ha az asztalt külön is megvilágítjuk egy falikarral, állólámpával vagy kis csillárral. Pohárba vagy vázába helyezett néhány szál virággal szintén kedves, vidám hangulatúvá varázsolhatjuk az asztalt és környékét. ’ooooooooooooooooooooooonooooooooooooooooo PETŐFI NEPB \ Magyar Szocialista Munkáspárt Bacs-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Daniéi Kiadjai a Petőfl Népe Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1; szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22. Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadőnivatal: Kecskemét. Szabadság tér t/a. Telelőn: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta* Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj I hónapra 12 Ft. Bacs-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — TeLi 15-29, 27-49 TAVASZI divattanácsok — képen és írásban Ügy látszik, az idei tavasz S megint sok öltözködési gondot okoz. Míg egyik nap már a ballonkosztümböl is a nyári ruhákra vágyunk, a másik nap harisnyát húzunk és szeretnénk visszabújni jó, meleg télikabátunkba. És íme, nem mindig csak az április a szeszélyes, okozhat még meglepetéseket a május is, de azt hiszem, nem illetne meg bennünket a nőkre oly sokszor alkalmazott ^találékony« jelző, ha olcsón és ügyesen nem tudnánk alkalmazkodni ehhez a szeszélyes időjáráshoz is. íme —. biztonság okáért — néhány kép és jó tanács. Kétszeres téli, sportos egyszínű, vagy sanzsán ruhákból néhány forintos áldozattal és kevés munkával csinos és üde tavaszi viseletét varázsolhatunk. Hogyan? — Megmutatja ezt az első kép. A fehér piké gallér övhöz tűzött ibolyacsokorral ünnepélyes alkalmakra — színházba, szombat esti szórakozáshoz is — illik. A paszpól ugyancsak divatos, s ha nem is any- nyira ünnepélyes, mint az előbbi megoldás, de újszerűvé és csinossá teszi a ruhát. Anyaga lehet fehér piké, vagy a ruha színének sötetebb, illetve vilá gesabb árnyalata. A modern lakás „ebédlője”: az étkezősarok
