Petőfi Népe, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-09 / 107. szám

Í981. május 9, kedd JCdste* A MAGYAR. SZOLCIAttSTÄ MUNKÄSPAHT BÁCS - KISK-MN MEGYEI LAPJA Lányomnak mondom — menyem is értse &€c$u£ct&C'ti' Kora reggelenként, amikor a húsbolt elé állnak, és még in­kább, amikor sokan mégis hús nélkül távoznak, gyakran mél­tatlankodnak az apostagiak: miért nincs hús? — és intéz­kedést követelnek a község ve­zetőitől. Nincs más mit tenni, válaszolni kell a kérdésekre. És ekkor furcsán alakul a helyzet: alul marad a »-támadó-“. Kevés a hizlalást szerződés l Adni csak a Tanból lehet. Szerződéskötési tervünk telje­sítése pedig nem biztosít erre megnyugtató alapot. Községünk idei sertésfelvásárlási terve >000000000000 Már a tavaszi munkák idején is gondoskodjunk a balesetvédelemről! A termelőszövetkezetek erősö­dése többek között együtt jár a szövetkezeti gazdák egészségé­nek egyre szervezetebb védel­mével is. Az egyéni termelő el­szigetelten élt tanyáján, s ha megbetegedett, vagy munka köz­ben baleset érte, szerencsétlen­sége többé-kevésbé az ő szomo­rú magánügye maradt. Ma szakszervezeti betegbizto­sítás védi a szövetkezeti parasz­tokat, s közügynek számít az is, hogy munka közben ne érhesse őket baleset. Ezért nagyjelentőségű terme­lőszövetkezeteinkben a képzett egészségügyi felelősi hálózat ki­építése. Nemrégiben a Vöröske­reszt a tanácsok segítségével csupán a kecskeméti járás ter­melőszövetkezeteiből ötven tsz- tagot képezett ki egészségvé­delmi és balesetvédelmi tanfo­lyamokon. Ha szép is ez az ered­mény, mégsem lehetünk elége­dettek vele, mert jónéhány ter­melőszövetkezet egyetlen tagját sem küldte el erre a tanfolyam­ra. Pedig: hogy mennyire szük­ség volna rá, azt több termelő- szövetkezet példája is bizonyít­ja. A lajosmizsei Sallai Terme­lőszövetkezetben ebben az év­ben már három súlyos baleset történt, a kerekegyházi Előre Tsz-ben kettő, s a vezetőség egyik helyen sem tartotta lel­kiismereti kötelességének, hogy kiválasztott egészségügyi megbí­zottait elkiildje e tanfolyamra. De hadd közöljünk még egy jellemző adatot. A múlt évben a járás nyolc termelőszövetke­zetében fordult elő kisebb-na- gvobb baleset, s a nyolc tsz kö­zül mindössze egy küldött egyet­len főt (!!> az előadásokra: a több mint 1300 holdas városföl­di Dózsa. Az ezzel kapcsolatos rendeletek viszont, előírlak, hogy a termelőszövetkezetek vala­mennyi brigádjában. önálló munkacsapatában szükség van legalább egy. egészségügyben jártas dolgozóra. Nem véletlen tehát, hanem éopen a rendele­tek be nem tartása az okozója az említett termelőszövetkezeti bal­eseteknek. Ne feledjük: nemcsak a nyá­ri betakarítási, már a tavaszi munkák is nagy e'ővtgyázatot kívánnak a termelőszövetkeze- j fékben, s ezért ideiéhen szeret­nénk felhívni a közős eazdasá- ; gok vezetőinek figyelmét: a rendelet»^ betartásával és az reészségügvi felelősök felkészí­tésével gondoskod lanak arról, hogy a tavaszi munkák egyetlen tag családjában s® járjanak gonddal és szn*»ertí®áe»a1. O. Nagy László 500 hízó. Kezdetben nem lát­szott magasnak ez a tervszám, bíztunk teljesítésében. Ám kide­rült, hogy tévedtünk. Tervünk­ből ez ideig mindössze 242 ser­tést kötöttünk le. 199-et a tsz, és csupán a különbséget a ház­táji gazdaságok. Lépten, nyomon — egyéni be­szélgetések során, tanácsülésen, tsz-közgyűlésen és ahol csak alkalom adódik rá — bebizo­nyítjuk: a húshiányhoz közsé­günk is hozzájárult, mert nem hizlaltunk eleget. Futná a takarmányból! Községünk termelőszövetke­zetének tagjai 800 négyszögöl szőlőt és 800 négyszögöl szán­tót — kukoricatermelés céljára — kaptak háztájiba. E mellett a múlt évben 4 kiló 70 deka kukorica jutott egy-egy munka­egységre. Ez a mennyiség — a háztáji hozamával együtt — 25—30 mázsa kukoricát jelent és ez a takarmány nem ment rá a múlt évi hizlalás'-a. Itt kellene keresni a hús­hiány nyitját! Több sertést tar­tani, hizlalásra szerződni — ez a feladat. Ezt kell a lakosság­nak megérteni! Mert a saját éléskamránk megtöltésén túl nekünk a város lakosságára, az ipari dolgozókra is gondolnunk kell, akik bőségesen ellátják boltjainkat a legkülönbözőbb iparcikkekkel. Az előbbi példával bizonyí­tottam: községünk lakosainak takarmánykészletéből futná hízó előállítási tervünk teljesítésére. Az átszervezés utáni évben is több sertést lekötöttünk és ér­tékesítettünk, mint most, ami­kor már helyrerázódik tsz-ünk, és kezd jó eredményeket elérni. A terv teljesítéséből — amely nagyon reális — most már ön­érzeti kérdést kell csinálni. Csak nem maradunk le a szer­ződéskötésben a nálunknál jó­val kedvezőtlenebb adottságok­kal rendelkező községek mö­gött?! Szégyen lenne ránknézve. Egy asszony — 5 00 baro mfi! Baromfifelvásárlási tervünk 60 mázsa. Ebből eddig mind­össze 3 és fél mázsát értékesí­tettünk. Ilyen ütem mellett ve- j szélyben van a baromíiterv tel­jesítése is. Pedig ezen segíteni még könnyebb. Három-négyezer naposcsibe beállításával, pecse­nye korig való nevelésével mindjárt 30—35 mázsa barom­fit állíthatna elő a Duna Tsz Több idős szövetkezeti gazda- asszonynak lehetne biztosítani ily módon munkát, jó jövede­lemforrást. Beszélgettem olya­nokkal, akik 400—500 darabot szívesen vállalnának felneve­lésre. Rajta hát, Duna Tsz, ne késlekedjenek! Tojás, tej és gabona értéke­sítésében jól állunk. Százezres tojástervünkből például már több mint 72 ezer darabot ér­tékesítettünk. Hízóból és ba­romfiból is meg tudjuk tenni ezt, van rá lehetőségünk. Te­gyük meg hát mielőbb, ezt dik­tálja községünk becsülete. Kenesei Sándor, az Apostagi Község Tanács V. B. elnöke Óriási óra Az NDK rostocki tengeri kikötője számára készült óra négy méter magas. Az órát egy lipcsei cég most szereli fel egy 30 méter magas acélpóz­nára. Négy számlapja van, egyenként három méter át­mérőjűéi. A négymotoros szerkezetet egy központi óra irányítja. — A nagymutatók hossza egy méter hatvan centi, a „kis”-mutatóké egy méter 15 centi. A számokat és a muta­tókat fénycsövekkel látják el. Termelőszövetkezeti orvosi rendelők felszerelését vállalta a Megyei és a Honvéd Kórház Együttes ülést tartott a Me­gyei Kórház szakszervezete és vöröskeresztes szervezete. Dr. Kiss Dezső, a szakszervezeti bizottság elnökének külpoliti­kai tájékoztatója után Horváth Istvánná, a szakszervezeti bi­zottság titkára értékelte a szakszervezet elmúlt évi tevé­kenységét, majd ismertette az 1961. évi munkatervet. Fel­hívta az orvosok és az egész­ségügyi alkalmazottak figyel­mét arra, hogy a gyógyítás te­rén előttük álló feladatokat Lelkes felszólalások után a Megyei Kórház vöröskeresztes szervezete elhatározta, hogy a szakszervezettel és a KISZ- szervezettel együtt az ingye­nes véradás fellendítése és Kecskemét termelőszövetkeze­teinek egészségügyi patron á- lása érdekében versenyre hív­ja a Honvéd Kórház vöröske­resztes szervezetét. Vállalták, hogy a Megyei Kórház vörös­keresztes aktívái a város 13 tsz-e közül nyolc tsz-ben se­gítenek orvosi rendelőt létesí­A gyűlés részvevői Horváth Istvánná szb-titkár beszámo­lóját hallgatják csak fokozottabb együttműkö­déssel oldhatják meg sikere­sen. Ezután Rigó Erzsébet, a Vö­röskereszt megyei szervezeté­nek képviselője fejezte ki örö­mét afelett, hogy a Megyei Kórház vöröskeresztes szerve­zetének taglétszáma rövid idő alatt 30-ról 250-re emelkedett. Beszélt a termelőszövetkezetek egészségügyi ellátásának meg­szervezésről is. feni, felszerelve azt vizsgáló asztalokkal, műszerekkel, láz­mérőkkel, gyógyszer-szekré­nyekkel, elsősegélynyújtáshoz szükséges eszközökkel. Segítik a tsz-ek egészségügyi felelő­seinek munkáját, egészségügyi előadásokat szerveznek, s min­den tsz-tagot megvizsgálnak, hogy a betegeket kiszűrve, még a nagy nyári munkák be­állta előtt meggyógyíthassák őket. PETŐFI NÉPE 4 Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-KisJcun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dames Kiadja: ■ Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadd: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1> szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-18. Belpolitikai rovat: 11-22. Szerkesztő bizottság: 10-39 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-0» Terjeszti a Magyar Posta« Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesitőknéL Előfizetési dl] 1 hőnapra 15 PL Baes-Kiskun megyed Nyomda V. Kecskemét. — TeL: 15-29. 27-4» Kincs az alpesi tóban 'llqtje, szép. oaqtj&h ? i. Bonnban és Damaszkuszban, Buenos Airesben és Düsseldorf­ban bizonyos körökben sok ál­matlan éjszakát okozott az a hír, hogy izraeli szakértők az osztrák Alpok egyik kis tavá­ban kutató munkát akarnak el­kezdeni. Akta, mint „robbanó“- anyag 1959 nyarán a nyugatnémet Stern című képeslap a Toplitz- tóban végeztetett búvármunkát — hamisított angol bankjegyek után kutattak. Az egész akciót nagy reklámmal kezdték meg. de hirtelen abbahagyták. Nem­csak hamisított angol fontot ta­láltak hét ládában több mint százmillió márka értékben, ha­nem egyebet is. A stájer Alpok tavának fenekén igen romboló erejű „robbanóanyag” található feljegyzések és akták formájá­ban, amelyek a Német Szövet­ségi Köztársaság néhány csodá­latos gazdasági karriert elért vezetője számára rendkívül kel­lemetlenen lehetnek. Az alpesi tó számos dokumentumot rejt magában, amely az Eichmann- perben még nagy szerepet fog játszani. Adolf Eichmann fiatal korát Ausztriában töltötte. Az ország megszállása után SS-megbízott- ként tevékenykedett Bécsben, de a háború utolsó napjaiban is ide menekült átmenetileg, sőt még a háború befejezése után is több alkalommal megjelent a nemzetiszocialisták menedék­helyén, Bad Ausseeben. Bizo­nyítékul hallgassunk meg egy szavahihető tanút, D. Valentin Tarra nyugdíjas csendőralezre­dest: Eichmann 22 láda ’irányú „Eichmann 1945 áprilisában és májusában Altauseeban a Park Szállóban lakott. Szemtanúk ál­lítása szerint Eichmann SS-be- vsztottjaival 22 láda aranyat vi­tetett Blau-Almba. Itt azzal az ürüggyel küldte el beosztottjait, hogy új harci egység veszi át a „muníciót”. Véleménye szerint 8 millió dollár értékű ékszer volt ezekben a ládákban. Adolf Eich- mannt 1945 májusa óta eltűnt­ként kezeltük. Felesége egy pa­rasztnál lakott és gyerekeivel lányne•> 'n, Liebl néven jelent­kezett be. Gyakran beszélgettem az Eichmann-gyerekekkel, akik közül az egyik gyakran mesélte: Amikor besötétedik, egy bácsi jön hozzánk látogatóba és vir­radatkor mindig eltávozik... 1952 júliusának elején Eichmann­né Nyugat-Németországba ment útlevéllel. Egy hónappal várat­lan elutazása előtt fia elmesélte, hogy Észak-Németországba men­nek egy nagybirtokra és őneki megint lesz papája...” A Toplits-tó látogatói A csendőralezredes a továb­biakban Eichmann-nal való ta­lálkozását mondta el: — Az utcán egy személygép­kocsi állt, két férfi közeledett az autóhoz. Az egyik Eichmann, a másik valószínűleg Linzben élő bátyja volt. A csendőrtiszt észrevételeit írásba fektette és jelentést tett a frankfurti főügyésznek, de a bonni igazságügyi hatóságnak nem állt érdekében, hogy Eich- mannt előkerítse. Eichmann és a Toplitz-tó olyan titkokat ismernek, amelyeknek kiderítését sem Bonnban, sem más helyeken nem kívánják. A háború^ utolsó napjaiban ugyan­is Eichmannon kívül más náci vezetők is meglátogatták ezt a környéket. Az összeomlás előtt itt látták Eichmann főnökét, Kal- tenbrunnert, a bolgár fasiszta kormány elnökét, Zankowot, Henlein körzetvezetőt és Skor- zenyt, Mussolini kiszabóditójátt más náci nagyságokkal egye­temben, (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents