Petőfi Népe, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-28 / 124. szám

1961. május 38, vasárnap K. oldal KÉSZÜL A VIZSQAMÜNKA (P*»vn^- • vc"*í Budai Jancsi, a solti Rákóczi TermelBszBvetkezet ipari tanulója vizsgára készül. Gyakran bejár a Solti Gépállomás szerelőműhelyébe, hogy időben elkészülhessen vizsgamunkája: egy hengerfúrás. Képünkön Fésűs Ferenc, a gépállomás dolgozója szakmai útmutatást ad a szövetkezet leendő géplakatosának. (Márkus János felvétele) IF'iÖT^TIJI-JrÄ.'aRT .2V ^ A.'OÄ.STFi'OlDÖ /í fttdittCl ftlfrSG&lcwß'faci U't&CS’Clc A mama, Markó Ferencné, " öt gyermek édesanyja szeptemberben Moszkvába uta­zik. Jó munkája jutalmául a Solti Állami Gazdaság küldi huszadmagával a Szovjetunió fővárosába. Gyorsvonaton, Csaptól ele­gáns hálókocsiban nem egészen két napig tant az út, s Markóné, miközben gyönyörködik a vál­tozatos tájban, emlékezetében bizonyára végigjárja azt a má­sik útját is, amelynek a hosz- szát évekkel mérik. Keserves huszonöt esztendővel, s mind boldogabb tizenhattal. A bölcső­jétől ennyit járt be eddig. S megáll majd az emlékezés fontosabb állomásain, de mire Moszkvába ér, elbúcsúzik vala­mennyitől, mert a Béke főváro­sában nem a múlt béklyózza meg az embert, hanem a jövő nyűgözi le. Az egyik állomáson kit vesz észre? Jóformán még gyermek­leány, önmagát látja, ahogy Pá- hiról, a napszámos szülők házá­Iiontárt kiállóit a „kontár66 kőműves A napokban egy izgatott em­ber S. J. ágasegyházi kőműves­kisiparos kereste fel szerkesztő­ségünket: „Kontárellenőr va­gyok — kezdte — számtalanszor tettenértem olyanokat, akik iparengedély nélkül építési mun­kát vállaltak.” ömlött szájából a panasz: a kontárkodókat be­jelentette, de a Kecskeméti Já­rási Tanács Ipari és Műszaki Osztálya nem intézkedett. A községi tanács a javítási mun­kát is kontároknak, nem pedig kisiparosoknak adta ki, így azok nem képesek megfizetni az adót. Szerkesztőségünk a Kecske­méti Járási Tanács Ipari és Mű­szaki Osztályával közösen meg­vizsgálta: ki követett el rza- bálytalanságot? A hanyag munka megbosszulja magát Az alapos vizsgálat az Agas- egyházi Községi Tanácsnál kez­dődött. A járási iparügyi előadó a kifizetett számlákból megálla­pította, hogy S. J.-nek 1960-ban 55 073 forint értékű munkát Panni-tartozék A tetszetős kivitelű, takaros Panni robogó nagy segítője gaz­dájának. Egy-kettőre célhoz szál­lítja. Mégis van egy hibája: nem lehet lezárni, míg az em­ber valahol ügyes-bajos dolgai­val foglalatoskodik. Azt mondják nem így van? Bebizonyítom. Kérdezzék csak meg Szenti István tompái la­kost! Ö a napokban vált bizton­sági zár nélküli Pannitulajodo- nossá. Hiába kérte a kulcsokat, nem adtak a helyi földműves- szövetkezet műszaki boltjában. Azt mondtak: nem tartozéka a motornak. Szegény Szenti István fogas kérdés előtt állt: minek fúrták hát a robogó testébe a zár kul­csai számára a lyukakat? Csak azért, hogy valami tartozék is legyen? A bolt vezetője azonban se­gítségére sietett a megfejtéssel. Tájékoztatta, hogy már rekla­mált a nagykereskedelmi válla­latnál, pótlólag kérte a kulcso­kat. De nem küldtek. Ügy mondták: legyen boldog, aki előbb „szeretett” a Panni-ba, mert korábban — valóban — kulcs is járt hozzá. De ez csak Folt. Simola Lajos i adott a községi tanács. A külön­böző tatarozások elvégzése után azonban kiderült: S. J. bár­mennyire is rendelkezik ipar­igazolvánnyal, nem végzett jó minőségű munkát. A községi or­vosi lakás átalakításánál roszr szül készítette el az ajtók be­állítását, ezért azokat újabb költséggel kellett kijavítani. A köncsögi iskola melléképületei­nek tatarozásánál az általa el­készített cementezés két hét múlva felpördült. A tanácsházá­nál épített kerékpárszín alap­jait nem a szabványoknak meg­felelően, hanem mindössze 24 cm mélységbe helyezte eL Ezek után természetes, hogy a községi tanács nem bízott újabb munkát S. J. kisiparosra. / Megdőlnek a vádak Az ellenőrzés S. J. állításainak igazságáról kívánt meggyőződni. Igaznak bizonyult, hogy néhá- nyan építkeztek iparengedély nélkül, de csak olyan munkán dolgoztak, amelyhez iparenge­dély nem is szükséges. Több ál­lami gazdasági dolgozó saját családi házat épített, s barátaik segítettek ebben. Nos, ez még nem nevezhető kontárkodásnak Másfajta szálka bántotta S. J. szemét. A községi tanács, mi­után ktsz nincs a faluban, meg­bízta T. B.-né építő kisiparost, végezze el a szükséges tataro- zási munkákat Megállapítást nyert, hogy Ágasegyházán T. B.- né megbízásából V. Zs. dolgo­zik, akinek a munkája ellen még kifogás nem merült fel, s a munkavállalót a kisiparos az SZTK-nál bejelentette. Nyilván ez a „konkurrencia” volt S. J. számára a panasz. Aki másnak vermet ás... Cikkünk elején említettük, hogy S. J. még a járási tanács ipari és műszaki osztályát is megvádolta, hogy nem intézke­dik a kontárok ügyében. A be­jelentéseket — mint a fenti eset is bizonyítja — mindig kivizs­gálják, és ha szükségesnek lát­ják, szabálysértési eljárást indí­tanak. A vizsgálat kimutatta: S. J. saját hasznát látta csökkenni, ezért vádolta meg a községi ta­nácsot, a járási tanács ipari és műszaki osztályát, s egy másik kisiparost A tények azonban a bejelentőt marasztalták el. Ügy tudjuk — miután több kifogás merült fel S. J. munkája ellen — megvonják tőle a kontárellen­őri igazolványt Így jár előbb vagy utóbb az alaptalanul vádaskodó: a más­nak ásott verembe maga esik bele. Gémes Gábor ból elindul Kiskőrösre — cse­lédnek. Egy ügyvédnél, s a szol­gabírónál tűri az úr, s a nagys’- asszony szeszélyeit majd mind­össze 16 éves fővel már Csepe­len, egy kocsmárosnál szolgál. Néhány fillér mindenütt a bére, s megaláztatás, semmibevevés a jutalma. Nemkülönben Weiss Manfréd gyárában is, ahol heti 12, néha, de sohasem több mint 15 pengőért robotol négy esz­tendőt át, 1941-ig. Ekkor, huszonegy esztendő- ^ sen visszamegy a szülői házhoz, hogy bár más környe­zetben, de ugyanúgy, reményte­lenül, csupán a puszta, sivár lé­tért küzdve éljen, mint addig. Nemsokára férjhezmegy, s napszámos élettársával most már együtt hullatják verejté­küket a fennhéjázó nagygazdák boldogulásáért. Melengetik azon­ban a reményt, hogy a harma­diknak, életük folytatójának, Etelkának, meg jövendő gyer­mekeiknek jobb sorsot teremte­nek a magukénál. Nem gondolták, hogy a hoz­zájuk hasonló milliók is segí­tenek ebben. Azok, akik elhoz­ták a szabadságot, s dolgozó né­pünk gyermekei, akik élni tud­tak vele; S már csak azt látja majd Markóné, hogy férje az állami gazdaság megbecsült fogatosa, s ő is munkát vállal, a tejház vezetője lesz. És a vonat csattogó kerekei­nek ütemére repül vele a kép­zelet: Etelka akkor vág neki a Kecskeméti Közgazdasági Tech­nikumban utolsó tanévének, hogy jövőre érettségizzék, Emí­- s lia a a Bányai Júlia Leánygii». názium harmadik, Terézia a Kunszentmdklósi Gimnázium második, az iparitanulónak ké­szülő Feri a helyi általános is­kola nyolcadik, a kis Tomi pe­dig az első osztályába indul. S szinte hallja majd Markóné, ahogy társaiknak újságolják a gyerekek: „A mama Moszkvába utazik.” ■— örvend neki? oha nem reméltem, hogy ilyen megbecsü­lésben lesz részem — vallja be az örömtől könnyesen. — Ne­kem már az is nagy élmény volt, hogy a szülői munkaközös­séggel két éve a Balatonra, Pécsre, s később a Bakonyba kirándulhattam. s. —• De hogy Moszkvába is eljuthatok, ál­modni sem mertem... Hogy mj érdekel ott legjobban? Min­den. De leginkább Lenint sze­retném látni. Aki minket is megtanított arra, hogy mi a szocializmus, s hogyan kell dol­gozni érte. T. I. FOTO-OPTIKUS tanulónak érettségizett fiatalokat felvesz az OFOTttT VÁLLALAT. Felvilágosítást adnak a legközelebbi OFOTÉRT-bol tokban. 32M T e r m e I oszö vet kezet-i rányítás — hivatalnok módra Rendkívül Jelentős egy-egy mezőgazdasági nagyüzem irá­nyításában a főagronómus mun­kája. Egyszerre sok mindenen rajta kell tartania a szemét Es­te a brigádvezetőkkel megtanács­kozza ugyan a másnapi feladato­kat de ettől függetlenül, haj­nalban mégis bőségesen akad tennivalója. Az istállókban fi­gyelemmel kíséri a takarmá­nyozást, hiszen a hozamok ala­kulásában ez a legdöntőbb; az­tán eldönti: alkalmas-e az idó permetezésre, minek a megka­pál ása a sürgősebb, melyik bor­sótáblán fogjanak hozzá a s déshez, eligazítja a íogatosokat stb. Miért vetem fel mindezeket? Mert nagyon meglepett, amit a minap a kiskőrösi járási párt- bizottságon hallottam. A tabdi Jttitnkái-hétköznap&k Tizenkét fonólány dű — válaszol a KISZ- titkár. Icának jólesik a nyilvános dicséret. Ezt mondja: — Ide kívánkoztam s nagyon örültem, ami­kor felvettek. Kezdet­ben furcsa és szokat­lan volt a sok gyalog­lás, s bizony mire be­esteledett, megfájdult a lábam. Azóta már megszoktam. Itt ma­radok a gyárban. A terveim? Textiltechni­kus szeretnék lenni... Üjvári Ica, a tánc­csoport egyik tagja azt hangsúlyozza, hogy megszerette a gyárat, munkáját, s örül, hogy ebbe a nagy családba került. Nem kis büsz­keséggel a hangjában, közli: nagyszerű érzés tudni azt, hogy mi ad­juk a szebbnél szebb szövetekhez a fonalat. Kiss Júlia majdnem szóról szóra ismétli az TERMETRE, hajra arcra, jellemre, mind­egyikük külön egyéni­ség. Fonótanulók a Bajai Gyapjúszövet­gyárban. — ök az el­sők az országban, akik egy évi sikeres elmé­leti tanulás és gyakor­lati munka után kap­nak segédlevelet. — Ez azt jelenti, hogy a szakmunkásvizsga után magasabb bérosztály­ba soroljuk őket a be­tanított munkásoknál — mondja Kossár La­jos elvtárs, a gyár igazgatója. A többit a lányok tanítójától, a barátságos, szolgálat- kész Keller Marikától, a KISZ-szervezet tit­kárától, a lányoktól és tanáraiktól tudom meg. A ZAKATOLÓ fo­nógépek között vezet az útunk. Keller Ma­rika elmondja, hogy a kislányok hétfön-ked- den vannak iskolában, a hét többi napján pe­dig dolgoznak. — Ügyesek? — kér­dem. — Igen... — Milán- kovics Ica kitűnő ren­Űj Élet Tsz-ben reggel AB járnak be az agronómusok és délután fél négy—négy ónkon végetér a munkaidejük. Emiatt sok a kellemetlenség. A fogalom- sok — 10—IS ember — nem ritkán még reggel nyolc órákon is arról panaszkodnak, bogy, nem tudják, hová kell menni# este pedig sokszor előfordul« hogy egyikük-másikuk ugyan­csak »rózsaszínű« hangu­latban ér vissza. A munkaie- gyelemmel más területen is bal van. És ez érthető. Hiányos irá­nyítás mellett más nem is vár­ható. ; , %> 'i ii »4«« i Vajon hogyan követelhet időbeni munkakezdést az a fe­lelős vezető, aki munkakezdés* kor maga sohasem mutatkozik? Milyen lehet Irányítása, ha az e célból legfontosabb időben: reggel és este nincs a gazdaság­ban? Hogyan beszélheti meg a tapasztalatokat a brigádvezetők­kel? Hogyan tarthatja rajta a szemét a gazdaság minden terü­letén? Nem! Biz így nem megy! Nézzük azonban: miért ez az elkényelmesedés, a mezőgazda­ságban tűrhetetlen hivatalnoki magatartás? A főagronómus államilag támogatott szakember — egy évvel ezelőtt került Tabdira és azóta is a kiskőrösi Szarvas Szállóban lakik. Hogyan lehet, hogy ennyi idő alatt nem jutott egy szobához Tabdin? Ezért egyaránt felelős a tsz- és a köz­ség vezetősége. Törődni kellett volna a szakemberükkel. De fe­lelős 5 maga is. Ha nagyon akart volna, feltétlenül talált volna már megoldást Nem lehet mentség a Kiskő­rös és Tabdi közötti kilenc kilo­méteres távolság sem. A szövet­kezet gazdái közül többen a 14 kilométernyire levő Akasztóról kerékpároznak be naponta. Száz szónak is egy a vé­ge: ezen a munkastíluson vál­toztatni kell. Mi az előbbit —• a Tabdira költözést javasoljuk. S minél előbb. Mert különben az ilyen magatartást csak — ahogy mondani szokás — »rossz hozzáállással« lehet magyarázni. ekképp formálta sza­vait: — Az egyik köny- nyebben, a másik ko­molyabban veszi a ta­nulást. Szorgalmuk, fel­készülésük hullámzó Év végére azonbar runden helyre jön. A fonók közül Milánko- vies Ilonka és Pusztai Rózsi jeleskedik a ta­nulásban. Egyébként technológiából — omii én tanítok — az osz­tályzat a hármasnál kezdődik. — Jobb is lehetne — avatkozik a beszédbe a kislányok osztályfő­nöke. Szavait így in­dokolja: Amit hétfőn, kedden az iskolában tanulnak, azt a hét töb­bi napján az üzemben látják és gyakorolják. EZ VALÓBAN nagy előny. Egyesek jól él­nek vele, mások ke­vésbé. S hogy végül is ki, mennyit tanult meg íz anyagból, az nem a vizsgán derül ki, ha­nem a gépeknél, ami­kor majd önállóan kéz­iének dolgozni. v. k. előbbieket. — Szegfű Hajnalka még hozzá­fűzi: — Semmi pén­zért sem cserélném el a fonodát... NEM ILYEN egy^ öntetű az álláspont, amikor a tanulás ke­rül szóba. Van, aki a technológiát kedveli, másoknak a szakszám­tan, vagyis az anyag- ismeret tetszik, de akad olyan is, aki a gépi mechanizmus- tantárgyat dicséri. Ab­ban azonban mind­annyian megegyez­nek: minden tanár egyszerűen és közért­hetően tolmácsolja az anyagot. DE HALLGASSUK MEG a másik felet, a tanárokat is. Közülük Herman Istvánnal és osztályfőnökükkel tud­tam szót váltani. Her­man István felidézve liákkori emlékeit =a

Next

/
Thumbnails
Contents