Petőfi Népe, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-24 / 120. szám

* 4. oldal 1961. május 24, szerda DÍSZBEMUTATÓ KALOCSÁN örömmel és helyesléssel fo­gadta a kalocsai közönség, hogy ebben az esztendőben nem a megyeszékhelyen, hanem vidéki városainkban rendezte meg a KISZ és a megyei tanács műve­lődési osztálya az ifjúsági kul­turális szemlé megyei bemuta­tóit. Egy héttel ezelőtt Kiskun­halason már nagy sikerrel zaj­lott 1? hasonló bemutató. Három járás legjobbjai Ez alkalommal Kalocsán a megye Duna-menti járásainak ifjúsági együttesei és szólistái mutatták be vasárnap délután tudásukat. A vendéglátó kalo­csaiak már a múlt héten Kis­kunhalason szerepeltek s így most a járás legjobb csoport­jai szerepeltek amellett, hogy a dunavecsei járásból — s külö­nösen szép számmal a bajai já­rásból is — ide utaztak a körzeti, járási és városi bemutatókon legjobb helyezést elért együtte­sek. Műsorukból érdekes, válto­zatos esztrádot állítottak össze a rendező szervek. Bőségesen szerepelt ebben a tánc, a szín­játék, de nem hiányzott a vers­mondás, a hapgszerszóló, az egyéni énekszám sem. Fejlődnek a népi együttesek A szereplő csoportok magas színvonalon mutatták be tudá­sukat. Elismeréssel lehet meg­emlékezni a bajai járási műve­lődési ház pengetés zenekará­ról, amelyet vezetője Kiss Ist­ván valóban elsőrangú együt­tessé fejlesztett. Az általa hang­szerelt müvek a délszláv népi zene gyöngyszemei közé tartoz­nak. Lendületes és eredeti volt a soltvadkertiek polkája. A her­cegszántói délszláv együttes bol­gár tánca. Szinte le sem akar­ták engedni a színpadról a nagybaracskai együttest, amely érdekes fonó játékot mutatott be és a szeremlei népi együt­Eggyé forrtak HÁBRÁN LÁSZLÓ a Kecs­keméti Zománcipari Művek asz­talosműhelyének dolgozója. A gyárban sok szépet és jót hal lőttünk a kulturális rendezvé­nyek iránt mindig érdeklődő szakemberről. Az üzemi bi zottság elnöke találóan jelle­mezte a lelkes, művelődni vá­gyó munkást: Nincs olyan kul­turális tárgyú előadás, vagy te­levíziós közvetítés az üzemben amelyről Habran László hiá­nyozna. Sőt! Még a szervezés ben is segít. KIVÁNCSIAK VOLTUNK, vajon milyen ember lehet Hab­ran László? Az asztalosműhely­ben találtunk rá ahol éppen ablakkereteket gyalult A mel­lette doromboló gépekből szál­lingózó fürészpor belepte ru­háját és szemöldökét Középter­metű, tömzsi férfi állt előttünk. A vele folytatott beszélgeté­sünkből kiderült, hogy mind az üzemi bizotság elnöke, mind pedig a mi véleményünk kö­zös nevezőre talált Habran László jellemzésében. — Ne személyemről írjanak az elvtársak, hanem rólunk, hi­szen mi egyek vagyunk itt va­lamennyien — kezdte. Megle­pett, hogy a többesszámot erő­teljesebben hangsúlyozta a meg­szokottnál. S ekkor pillantot­tam meg az üzem falán büsz­kélkedő táblát, ezzel a felirat­tal: Szocialista brigád. Most ér­tettem csak meg igazán az »egyek vagyunk-« valódi értel­mét. ÖT TAGJA VAN a szocia­lista brigádnak. Szinte elvá­ltét szeglet töröltél! a ka'olilois kalendáriumból A vatikáni hivatalos közlöny törölte a katolikus egyházi ün­nepek sorából Szent György napját, amelyről az egyháznak április 23-án kellett volna meg­emlékeznie. A vatikáni »Rítu­sok kongregációja-« szerint »Szent György történelmi sze­mélyiség ugyan, de ezenkívül úgyszólván semmit sem tudunk róla». Ezentúl a Vatikán nem Ismeri el »sárkányölő Szent György lovag« csodálatos telje­sítményeit, amelyek eddig biz­tosították számára a hívők tisz­teletét. A vatikáni »tisztogatás« során törölték a hivatalos egyház ün­nepek sorából Szent Filoména névünnepét is, mivel a római katakombákban 1802-ben meg­talált csontvázról újabb kutatá­sok kiderítették, hogy az nem »szent Filoména«, hanem vala­milyen ismeretlen őskeresztény maradványa. laszthatatlan testvérekké ková- csolódtak. Együtt hallgatják a filmvetítéssel egybekötött is­meretterjesztő előadásokat, kö­zösen nézik a televízió műsorát, s a Kecskeméti Katona József Színház bemutatott darabjait — Félreértés ne essék — vi­lágosított fel Habran László — az asszonyokat is visszük ma­gunkkal. Ügy teljes a családi kép, ha a feleség is részt vesz a szocialista együttélés örömei­ben. Majd így folytatta: — Legutóbb a Budapest Táncegyüttes műsorát néztük meg. Mondhatom, nagyon tet­szett Eleinte húzódoztunk a táncos produkcióktól, de ezt az estet sohasem felejtjük el. A BRIG ÁB TAGJAI vállal­ták, hogy patronálják a kecs­keméti Vörös Csillag Termelő­szövetkezetet. A szocialista ün­nepségek alkalmával segítenek a dekorációk elkészítésében. A termelőszövetkezeti gazdákkal bensőséges, baráti kapcsolatot alakítottak ki. Jár úgy az »újságíró, hogy csak egy emberről akar írni és mégis a közösségről ad számot olvasóinak. Bieliczky Sándor test, amelynek új műsora fris­seségben, lendületben felette áll minden eddigi produkciójá­nak. A nagy számban szereplő népi együttesek között méltó helyen áll a Kecskeméti Hírős Együttes, mely nem kisebbre vállalkozott, mint a megyénk­ből származó népi-táncgyűjtés népszerűsítésére és tematikus feldolgozására. Elismerés és taps fogadta a kiskőrösi nagylétszá­mú, jó felkészültségű esztrád- zenekart Kiss Sándor vezetésé­vel. Szólistájuk, Szikora Etel telt, szép és jól hangsúlyozott előadásban vitte a közönség elé Strauss Denevérjének kacagó áriáját. Kedves ismerősiként üdvözöl­tük a délszláv népdalok híva­tott előadóját Filákovics Vitá- lyosnét, aki a hercegszántói pen­getés zenekar kíséretével szere­pelt. Üj színt jelentett a bemu­tatón a Bajai Türr István Köz- gazdasági Technikum növendé­keinek Kék madár című balett­je, és a szalkszentmártoni tánc­csoport szereplése. Kitűnő színjátszás Meglepetéssel vette tudomásul a közönség milyen sokat fejlő­dött egy év alatt is a műkedve­lő színjátszás. Két kitűnő cso­port adott elő egy-egy jelene­tet: a Kecskeméti Kelemen László Irodalmi Színpad és a solti művelődési ház színjátszó együttese. A kecskemétiek ma­gas színvonalú, bár kissé fá­radtnak tűnő előadása mellett a pálmát a Soltiaknak adta a közönség elismerése, akik nagy­szerű drámai megjelenítő erővel és a darab jó kiválasztásával arattak sikert. Jól felkészült szavalok Háront jó felkészültségű sza­való fellépése egészítette ki az egész délutánt betöltő érdekes műsort. Dunai Erzsébet, Kele­men Éva és Kubatov Matild Kónya Lajos és József Attila verseiből adott elő. Ezzel a bemutatóval a hagyo­mányos művészeti ágak versen­gése be is fejeződött. A kultu­rális szemle utolsó mozzanata­ként került sor Kecskeméten a különböző művészeti pályázatok műveinek kiállítására és a nagy érdeklődéssel várt társasági táncversenyre. Cs. L. Veszélyben az egyenlőség! — Egy férj monológja — A minap egyik országos la­punkban cikk jelent meg „A férj és a házi munka” cím­mel. Nem ragadtam volna tollat, ha a cikk sorai közül nem olvastam volna ki: merénylet készül ellenünk, férfitár­sak! Veszélyben van az eddig is ingadozó alapokon nyugvó, a női nemmel való egyenlőségünk. Nem árulok zsákbamacs­kát, ezért felsora­koztatom érveimet, s nemre, korra, val­lási felekezetre való tekintet nélkül el­dönthetik: 'fenti ál­lításom igen is meg­állja a helyét! A fenti cikk for­dulópont a nemek egyenlőség! „harcá­ban”. Eddig a má­sodik műszakról be­széltünk, írtunk, vi­tatkoztunk. Nőgyű­léseken nejeink, fe­leségeink, oldalbor­dáink és párjaink tiltakoznak az ellen, hogy teljes egészé­ben rájuk hárul a takarítás, a főzés, a mosás, a gyermek- nevelés nehéz mun­kája. Ezért aztán mi, férfiak, a technikát hívtuk segítségül, s gépesítettük a ház­tartást. Ügy gondol­tuk, ha nem is mi, de legalább a gépek legyenek segítségük­re asszonyainknak. A háztartás gépesí­tésének szép ered­ményeit produkálta a magyar ipar. Min­den háznál — szin­te kivétel nélkül — megtalálható a mo­sógép, a porszívó, a gáz-, vagy a villany- tűzhely. S mi fér­fiak — valljuk be férfiasán — a csalá­di béke megmenté­se érdekében ön­ként vállaltuk a tü­zelő felhordását, a padlókefélést, a sző­nyegporolást, a ki­sebb bevásárlást, a gyermekek pelenká- zását, a zoknik és a nylon ingek ki­mosását és sorol­hatnám tovább. Nos, e kis kerülő után engedtessék meg nekem, hogy le­rántsam a leplet a készülő merénylet­ről. A cikk írója — természetesen a gyengébb nem kép­viselője — azt állít­ja: a fizikai meg­erőltetést igénylő házi munka elvég­zése a férj köteles­sége. Igaza van, egyetértek vele! Am nem áll meg e meg­állapításnál, hanem tovább megy. A ház­tartás gépesítése — következtet a cikk írója — a férfiakra ró nagyobb munkát, ugyanis jobban ér­tenek a techniká­hoz — közelebb is áll hozzájuk — ezért az ő feladatuk a mosógép, a porszívó, a padlókefélőgép és a presszógép keze­lése. Férfitársaim, íme az asszonyi fondor­lat! Mézes-mázos szavak, dicsérő jel­zők, s mi, szegény férfiak, észre sem vesszük, holnap rr ár mosunk, takarítunk, főzünk, s ha felta­lálják a vasalógépet, még vasalunk is!’ Ne hagyjuk ma­gunkat! Ma már ki­váló női elektromű­szerészek, géplaka­tosok, esztergályo­sok, s ki tudná fel­sorolni, hány tech­nikai pályán de'go­zó nő van. Többsé­gük jobban ért a gépekhez, mint mi, férfiak. Ezért fogjunk ösz- sze, férfitársaim, foggal és körömmel védjük meg az új­ságolvasási időnket, s ne engedjük ma­gunkat kitenni a csábításnak! Küzd- jünk azért, hogy a családon belül egyenlő jogokat él­vezhessünk, s ne ne­künk kelljen elvé­gezni minden házi munkát, míg esetleg feleségünk a máso­dik műszak nehéz­ségeiről tárgyal egy kényelmes klubban a barátnőivel. Gémes Gábor Vidéki írók találkozója Kecskeméten szágszerte nagy az érdeklődés. Kecskeméten üdvözölhetjük Nagy Sándort, a szegedi Kos- mth-díjas írót, a József Attila- líjas Pákofitz Istvánt, a Rózsa erenc-dí.jjal kitüntetett Thierv erencet. Mindketten Pécsről itaznak ide. Városunkban kö­szönthetjük a SZOT Idei irodal­mi pályázatának egyik nyerte­sét: a szegedi Dér Endrét és má­sokat. Méltóképpen zárul majd a megyeszékhelyen a könyvhéti ünnepségek sorozata. Június 4- én, vasárnap délután 5 órakor a vidéken élő írók, költők ren­deznek irodalmi estet. A Tisza- táj című irodalmi újság szer kesztő bizottsága, a Pest me­gyei Táncsics Mihály Társaság, a Kecskeméti Katona József Tár­saság és más intézmények által szervezett rendezvény iránt or­t fiatal barátaim. Mérhetetlen energiák szabadultak fel. A ket­tészakadt izzó csillagot ugyan még összekötötte egy vékony anyagszálacska, de az gyorsan veszítette hőmérsékletét, dara­bokra tört, és messze kilökő­dött az egymás körül keringő két csillag térségéből. így szüle­tett meg bolygórendszerünk öt bolygója, az Axa, a Dun, a Trex, a Gór és a Tixon. Az előadóasztal mögött fehér négyszög világosodott meg, a te­remre pedig sötétség borult. Dox Ten szavai formát öltöttek, az egyetem technikusai színes ok­tatófilmet vetítettek. A hallga­tóság szeme előtt játszódott le a borzalmas kozmikus tragédia, majd feltűnt a gyöngyházszínű vetítőnégyszögben az Omen sár­ga fényt árasztó hatalmas ko­rongja. — Ez az Omen, a nagyobbik központi égitestünk — folytatta Dox Ten —, erős sárga fényt sugároz, izzó burok fedi, hő­mérséklete 7000 Doxán fok. Meg­jegyzem, hogy csupán az utóbbi 50 év óta használjuk Doxán Mer hőfok-beosztását. Ez sokkal egy­szerűbb, mint a régebben hasz­nált bonyolult hőfok-skála. A Doxán fok 0 pontja a fagy-hő­mérséklet, 100. pontja pedig a víz forrásának hőfok nagyságát jelzi. Képzelhetik, fiatal baráta­im, milyen elképesztően hatal­mas hőfokon izzik az Omen fel­ső burok-rétege!... Még néhány adat az Ómenről: átmérője IS millió 687 ezer 200 kodén, tehát körülbelül 1273-szorosa a Tixon átmérőjének. Ez is lenyűgöző szám, ha egy kis összehasonlí­tást teszünk. Dox Ten mosolygott. — Ne nevessenek ki, fiatal barátaim, ha kissé gyermekek­nek való módszerrel bizonyítóm központi égitestünk óriási nagy­ságát. Képzeljék el, a felnőtt férfiak és nők átlagos testma­gassága a kodén ezredrészében, 1 méter-egységben számítva: 1.8. Nos, osszák el a 16 millió 687 ezer 200 kodent 1.8 méter-egy­séggel, mit kapunk? A Tixon egyik legnagyobb szárazföldjé­nek, a Torontoxnak egész lakos­ságát egymás fejére állíthat­nánk, hogy hosszú egyenest kap­junk, amely megfelel az Omen átmérőjének. (Ez érdekes példa volt, kaca­gott mindenki! Dehát a csilla­gok tudományában is az a leg­fontosabb, hogy a látszólag nagy és bonyolult problémákat a könnyebb megértés kedvéért le­egyszerűsítsük. ..) A Kék Távolság gyönyörű dal­lamai még mindig muzsikáltak is betöltötték a kis rakéta irá- íyító fülkéjét. Akkor következett a kilencedik fordulat, a magas­ságmérő műszer már csak 2000 rodent jelzett a Tixon felszíné­ül. (Hogy is volt tovább? Olyan ó néha emlékezni... Igaz, Dox fen9 Igaz, Persze, hogy igaz \ (Folytatjuk.) szem. Pedig tíz évvel ezelőtt tör­tént. .. Tíz év! Tízszer kerülte meg azóta a Tixon az Omen és az Imen tömegközéppöntját, egy- egy körforgása 365 egységre oszt­ható, és 1 egység pedig 24 órá­ra. . . A Tixon tengelykörüli for­gásának ideje ugyanis pontosan 24 óra . . Ne siess, Dox Ten, még nem tartottál itt az előadásod­ban. Az Omen és az Imen szü­letésével kezdted...) — Barátaim! Az Omen és az Imen — életünk anyja és meg­tartója — valamikor a ködös kozmikus múltban egy csillag volt. Hatalmas, kifejezhetetlen nagyságú óriáscsillag és vakító kékes-fehér fényt árasztott ma­gából. Egyszer azonban meg­bomlott egyensúlyi helyzete, óriási idegen csillag közeledett hozzá. Iszonyú vonzóerejének hatására csillagunk egyre job­ban megnyúlt és amikor a be­tolakodó idegen óriás elszágul­dott mellette — kettészakadt. (Moraj zúgott végig a termen. Emlékszel?) — Kozmikus tragédia volt ez, 3 — Kedves fiatal barátaim! Örömmel jöttem közzétek, nagy örömmel fogadtam meghívásoto­kat. Igen, én vagyok Dox Ten, a Nagy Tanács tagja, az End- roton 8500 parancsnoka. — Ta­lán szívesebben is beszélnék nektek, fiatal barátaim, arról a sokféle és végtelenül bonyolult technikai feladatról, amelyek­nek a megoldása évtizedeket emésztett fel, de eredménye ma már ott lebeg pontosan a Tixon BX—999-es központi kutatóállo­más felett, 10 ezer kodén ma­gasságban. ötszáz égőszemű fiatal tapsol­ta meg Dox Ten szavait. — A ti feladataitokat azon­ban bölcsen határozta meg a Nagy Tanács Tanulmányi Cso­portja: előbb ismerjétek meg a világegyetem törvényeit, hogy a tanulókörök elvégzése után hasz­nosan bekapcsolódhassatok a tu­dományos munka valamelyik ágazatába. Nos, kedves fiatal barátaim, kezdjük hát el az elő­adást. (így volt, így, jól emlék-

Next

/
Thumbnails
Contents