Petőfi Népe, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-21 / 118. szám
OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOÜOOOCX>OOOOQrxX)OOOQ A műtőben N — Novlpant!... Amputálókést! — rendelkezett az orvos oldalt nyújtva a kezét A kés nyele belefészült a markába, a kéz fölé vitte, s magasra emelte... Kész? — Egy pillanat! Sosem volt szentimentális, amikor a műtőben dolgozott. Nem szerette azokat, akik ösz- szefüggésbe hozták munkájukat a különböző érzésekkel, vagy szólamokkal. Egyszerűen sebész volt. Évek óta látta, tapasztalta, tudta, két eset van: vagy meg lehet menteni a beteg, a sérült végtagot, vagy a másik, a kés!... Érdekes — vizsgálta önmagát — milyen rémült volt ennek az embernek a szeme. Mintha csak a halált látta volna bennem, nem pedig a gyógyító orvost Nem hal meg pedig — gondolta tovább — meggyógyul, igaz a jobb keze helyén csak egy csonk marad ... Mi az — filozofálok? — kérdezte magában az orvos, — s a leeresztett kést ismét felemelte... Azt mondta a nővér — ju- " tott az eszébe hirtelen — kislánya van ... Nem tudta elhessegetni gondolatait. Zöld gyepet látott, tipegő fehérruhás kislányt, aki kacagva dobja apja felé a labdát... A tenyér, amely megfogná, hiányzik, ezért a kabátujjba bujtatott csonkról pattan le a labda a pázsitra ... Lassan feltűnt előtte egy fehérre meszelt tiszta konyha, az asztalon párolgó leves. Hallja a kislány csacsogó hangját: Anyukám! A papa miért nem a szép kezével eszik? Az orvos homlokán veríték gyöngyözött. Az ápolónők hallgattak, egyedül az asszisztens emelte fel a fejét: — Kezdjük? Az amputáló kés esörrenve hullott a műszerasztalra. A beteg felnézett a tükörre, s ho- rriályosuló tekintete találkozott az orvoséval. — Narkózist! — intett az orvos az ápolónő felé. — Előkészülni a transzfúzióra!... Érfogót! Az asszisztens Szemében csodálkozás ült, mintha csak azt kérdezte volna: nem vágjuk le a kezét? Az orvos megértette a ki nem mondott kérdést és hangosan válaszolta: — Megmentjük! Gémes Gáboc ■■■wvwvvvWvvVVyVVVVItyjtyTOtXXMCIIXXXlOOOOOOOOCXieeeeOCWeiyXWeOOCIOCTXlIXlKWOOOOOOOOOOonoarvvvvwww^ FALUSI HAJNAL Koránkeló fényék tollászkodnak az éjből kibomló házak tetején: piros ostorával az ég pásztora felhő-nyájakat terel felém. Felébrednek sorban a kémények is, füstjük álmosan, lassan oszlik szét; a táruló hajnal parázsként szítja a pihent lelkű parasztok hitét. Kópiás Sándor HÁZ ELŐTT Ház előtt sárgarózsa bokra méhekkel ringatja illatát, Anyám — öreg kertiszékben itt és foltozza az elnyűtt ruhát. Elhervadt ujjai közt bujkál a tű, — varr foltra ócska főtte drága, törődött Anyám — hajv óta ó, mennyit munkálkodott Elfoszló piros szirmát szórjc ősz kontyára az alkonyt fén Nézd, drótkeretes pápaszeme ölébe hullt. Elaludt szegény. Lukács Mi. 'Ithtám a P0* ftSJ Jött es a J6 kis eső, mint hajnala szép ragyogás, mely pásztáz az ég peremén és elűzi az éjszakát. Szikkadt volt már a fold nagyon s kókadozott a zöld vetés, ni oh ón szürcsölte harmatok csipetnyi permetes levét. S mikor a zápor eleredt, ügy lélegzett a nagy határ, mint fáradt emberi tüdő, ha szívja erdők illatát. Felszállt a por, zsongott a táj. s kis házunk eresze alól vidáman intett ki anyám, hallottam, csendesen dalol. F, TÖTH PÁL Katona Jőzsef-park \ fenyők orma zord és kevély; platánok lombja múltról beszél. A pázsit zöldben sűrű bokor- s virágerdőben áll a szobor. Mereng egy témán.!: Bealkonyul, egy kis planétán a fény felgyűl a parkban sétál Bánk és Petúr. Baki Mihály Öttq, (műd Házvégén öl bús-réveteg, törött csontú vén cseléd, földbe rogyó múltra gondol s mintha harmattal fénylenék. Mert cudar volt az a negyven nyár, tél urasági földön, uborka, meg sózott karéj, elaszalta az a börtön. Jobbágy-alázat ólomzsákját, mint őse, emelte sérvig, szomjas mezőket öntözött gyöngy-verítéke vénségig. Míg mereng bozót múltakon, lebeg a tépázott, ősz szakáll, megreszket a föld nagy csöndje, az út fölött füst-varjú szálL Fia dübörög ott traktorral, vas-paripán, — ragyogva látja, fut a zengő, szebb jövőbe, álmait ld valóra váltja, — irigyen is, meg boldogan Is int utána a fáradt kéz. Áll az öreg szivárványban s a tavaszi szél fütyörész. Lukács Miklós Svábi Lajos; Munkaközben. MÉG VISSZATÉREK... Még visszatérek hozzád gondolatban, ahogyan visszatérnek a nyarak.., A percnek, melyet ajándékba kaptam, ezernyi színes bimbója fakadt. Ilyenkor egy-egy kis bimbó kipattan, az egész nem több, csak egy pillanat, és idézlek, akarva-akaratlan, mert nékem ennyi jutott, és maradt. Es megjelensz a döbbent szívverésben, szólsz hozzám, én szavad nem hallom mégsem, * ha kérdezlek, te már nem is felelsz, mégis, szemed fényét, látod, megértem, s emlékek furcsa, illatos ködében a hullt szirmokból áj életre kelsz. :j Antalfy István Hegytetőn Szelet nyelek s a végtelent jó messzire látok: nem zárja fal most előlem el a nagy világot. Közel jönnek a vén hegyek, csúcsukat elérem. Integetnek, mines határ a kéklő, magas égen. Mind enyém, mit a szem elér. mégse vagyok tolvaj: fény és madár és szél ölel lélekkel, karokkal. Lelkemnek vall a néma táj, szemem le is zárom: nem a szem; szív, lélek vezet át majd a világon. Magam vagyok s nem társtalán: hegyek, fák zenélnek, a szivemben is szárnyra kel egy tétova ének. Hegytető. Lám én Is növök, fellegekig érek, s meghajolnak a sudarak, amint lassan lépek. Molnár Jetid x»eóoooooöoc©e> ioooooooc»o<xx3ÓooooooooOöc<>30ooooooa5ooooooc{X3oc«ooóóooc)ooooooc>oóoooooooo oooooooocnjooooooooooooooooooooooooooooDoooooooOoo DCOOGCOOCOCOOOOO OCŰOO OCXXXX>OOOCOOOOOOGOOOOOOOQ ooooodbooc^xxxyjoooooooocoococx i JOUUOüOOU sz ódott le az egész... A hordó megcsúszott, Béres felkiáltott, s aztán .... — Jaj a kezem! A műtős szakította le a hevenyészett kötést a kezéről, attól jajdult fel. Ijedt szemmel bámult a tükrös félgömbre. Megélénkült körülötte minden. Látta az orvos felemelt karral bejönni, s azt is. hogy kezére húzták a kesztyűt... Az orvos fölé hajolt. Arcát eltakarta a szájmaszk, csak két szemét látta, amint az fürkészően kereste tekintetét. — Jobban van barátom? A hang éles, parancsoló volt. Nem ígért semmi jót. Nem válaszolt, reszketett. A z orvos elfordult tőle és a műtőasztalhoz lépett. Az asszisztens felemelte a kezet takaró fehér kendőt, s az orvosra nézve halkan megjegyezte: — Csúnya sérülés. A kézfej teljesen elroncsolódott. Egy gázolajos hordó zuhant rá. Ä fehér pólyán alaktalan, a rászáradt vértől fekete húscsomó feküdt. Az orvos gumikesztyűs kezével a kéztő csontot tapogatta. Ép volt. — Talán — villant át az orvoson, de a mély seb nem kecsegtetett sok eredménnyel. Az asztalon nyugvó kéz vastag. húsos ujjjai szinte holtan görbültek be és mégis a rájuk száradt olajfoltök az életet, a munkát idézték. — Menthetetlen — suttogta ismét az asszisztens és az orvos lemondóan rábólintott. A szobát elárasztotta fényével a mennyezeten lógó műtőlámpa. tette a táskát, s hozzáfogtak a rakodáshoz... Jobb karja fájdalmasan zsi- bogott, izmai megfeszültek, látni akarta a kezét. Nehéz volt, égette a fájdalom, nem tudta felemelni ... Erről jutott az eszébe a folytatás. I gen, az egyik hordó dugója átengedte az olajat, ettől lett síkos a keze. Siettek, s amikor az utolsó hordót emelték ... egy pillanat alatt játL assan, nagyon lassan tért vissza mély ájulásából. Köd gomolygott, majd karikák táncoltak előtte, amikor óvatosan felnyitotta szemhéjait. Az erős fény szemébe szúrt, összeszűkült pupillája, kibuggyant a könnye, lecsukta a szemét... Kényelmesen feküdt, tarkója alatt puhára gyúródott a párna. Ruhája rátapadt izzadt testére, de lába, amelyről lekerült az ormótlan bakancs, fázott. Csend volt, csupán karórájának finom ketyegése jutott el füléig. Kinyitotta a szemét. Felette tükrös félgömb szórta sugarait, amelyben többszörösen látta sápadt, borostás arcát. — Hol vagyok? — kérdezte önmagától, — s erőt gyűjtve igyekezett felemelkedni. — Feküdjön nyugodtan! ■— hallatszott egy hang — sok vért vesztett! Szeme ijedten rebbent... Sok vért vesztettem? *— gondolta. — Én?... A fémtükörben igyekezett megtalálni a hang gazdáját. Sikerült. A félgömb szélén a fehér fityulát torzra nagyítva egv nő látszott. .. Kórházba kerültem! — döbbent meg. —Kórházba? -*■ s egy akaratlan mozdultától éles fájdalom hasított jobbkezébe . .. Igen — kutatott gondolataiban — már emlékszem hogyan történt!... Esteledett, amikor a műhelyből hazaindult. Kényelmesen jéokedett, hóna alatt az aktatáskájával ... Most már arra is emlékezett mire gondolt akkor . . . Mennyire örül majd Ju- lika a hajasbabának, amit a ■táskájában seiyempapírba csomagolva rejtegetett. Az üzletben vette születésnapjára ... Igaz! Hol a táska? Felnyögött: — A táska ... Az ápolónő hangja megnyugtatta: — Megvan a táska... s benne a baba is. A kápuhál szólt utána Béres, az üzemanyagos — emlékezett tovább. P ista! Most érkezett egy kocsi gázölaj, segítsd lerakni — kérlelte. Szerette Bérest, régi jó cimborák voltak, dé most mégsem szívesen fordult vissza. Sietett haza a kislányához, ölbekapni, s odatartani szőrös arcát a hízelgő, csat- tanós pusziknak ... Akkor este, tegnap, vagy ma nem tudta, az egyik hordóra óvatosan le-
