Petőfi Népe, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-18 / 115. szám
1961. május 18, csütörtök A MAGYAR. SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BACS -K1SK.UN MEGYEI LAPJA Akinek már nehéz lenne a „nehéz” nélkül Beszélgetés egy állami gazdasági szakemberrel, aki szövetkezetbe került „Sok gond, baj van a bajai Duna Tsz-ben” — hallottam, mielőtt ellátogattam volna oda. Az értesülés nem alaptalan. Valóban sok megoldani való van ebben a kétéves szövetkezetben. Mégis, mikor Szőcs Antallal, a szövetkezet elnökével beszélgettem, egy percig sem tudtam a hibák miatt aggódni. Valahogyan rám ragadt az a mélységes nyugalom, amely ennek a jól megtermett, markáns arcú, akaratos állú munkásembernek a sajátja. Hiába hívták „bejáródott** szövetkezetbe — A párt és a tanács megbízottai hívtak ide márciusban, amikor az állami gazdaságban átszervezések, összevonások történtek. Mondták, hogy nem könnyű szövetkezet. Az előre nem látás és más hibák a múlt évben majd 200 ezer forintos sorbaállásba sodorták a gazdaságot. A munkaegység csak 14,70 forintot ért — Jól van elvtársak, vállalom — mondtam, pedig hívtak jól „bejáródott”, gazdag szövetkezetbe is ... — magyarázza, mint valami egészen természetest — Immár harmadik hőnapja ..kóstolgatja’’ az új gazdaságot Szőcs elvtárs. A Vaskúti Állami Gazdaságban eltöltött 10 év után hogyan érzi magát itt? Nem nehéz? — Mint az állami gazdaságban — 1951-ben. A tandíjat ott is meg kellett fizetni. Akkoriban ott is minden embernek kü- lön-külön kellett megmagyaráz- gatni és jóformán mindenkit a kezénél fogva kellett vezetni. Ma meg olyanok, mint a katonák. Hegyet is elmozdítanának egyakarattal. És ezt itt is elérjük. Állítom, hogy őszig öt évet behozunk ebből a lemaradásból! .. i — Hogy nehéz-e? Kérem, nekem már nehéz lenne a nehéz nélkül... — mondja elgondolkozva. „...vagy így, vagy úgy, szót értünk...!** A munkásosztály! — furako- dik minduntalan szinte önkéntelenül is az agyamba. Nem véletlen társítás. A fogalmat megtestesíti az előttem álló férfi, a munkásosztály egy képviselője. Lelki szemeim máris a vasöntők védőöltözékébe bújtatják, szinte látom a vas izzásában elővillani a védőüveg mögül céltudatos, magabiztos tekintetét... S 6 termelőszövetkezetéről magyaráz. — Ne higyje, hogy rossz szövetkezet ez. Csak szűk látókö- rűek ma még a gazdái. Azt hipetofi nepb A Magvar Szocialista Munkásoár' Bacs-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel. Kiadjál * Petőfi Népe Dapkladö Vállalat felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1-. szám Szerkesztőségi telefonközpont: ae-is. *5-1«. Belpolitikai rovat: 11-Z*. Szerkesztő bizottság: M-M Kiadóhivatalt Kecskemét. Szabadság tér IM. Telefoni 17-09 Terjeszti a Magyar Postai Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dll i hónapra IS tX Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — TeU 15-29, V-4» szik, hogy kétféle talajon köny- nyebb. Hitüket csak megerősítette az átszervezésnél becsúszott hiba. 194 tagunkra jut például 174, úgynevezett pártoló tag. Törvények szerint közülük mindössze négyen azok. A többiek közül pedig sok a kétlaki. Vannak olyanok is, akik így okoskodnak: „a földecskét megműveli a tsz, én meg közben fuvarozok, spekulálok, a föld- járadék pedig tiszta haszon lesz...” — Ezt rendeznünk kell. Emberségesen beszélgetünk egymással és vagy így, vagy úgy — szót értünk. Aki ravasz szándékkal jött és meggyőzni sem hagyja magát, valahol a határban megkaphatja az egy-két holdját, de a szövetkezeten belül rendnek kell lenni. 250 hold szőlőnk van, oda munkáskéz kell és fegyelmezett munka! Ez még ma döcögős ugyan, de... Csakis így lehet! És a de után tények, adatok következnek — a jövő rajzolása! A múlt héten húsz hold szőlő telepítését fejezték be. Ebben a munkában volt olyan nap, hogy 150-en is részt vettek. (Mikoriban ide került, munka helyett reklamációval keresték harmincan-negyvenen.) Az emberek megértik az okos, őszinte szót és lelkesedni is tudnak. Csak hozzáértő vezetést lássanak és célt, amelyért érdemes tenni. Azt mondja az elnök, öt év alatt legalább 200 hold új szőlőt telepítenek. Ezen belül legalább 100 holdat a kiöregedett helyett. Nagyon jól terem náluk a kajszi. Ebből 300 holdra szeretnék kiegészíteni a mostani hetvenet Jövőre már a baromfitenyészet — különösen a víziszárnyas — is szép pénzt hoz a tsz konyhájára. — Szóval így... — tér vissza a jelenbe az elnök. — Szép termés ígérkezik és ez is nekünk kedvez. Négy vagon takarmányt kértünk kölcsön. Árpát. Ügy terveztük, a többlettermés fedezi majd ezt az adósságot. És aztán nem lesz semmi bajunk. Olyan magabiztosan mondta ezt, hogy természetesnek veszi az ember: csakis így lehet. Pedig mennyi-mennyi gonddal, bajjal kell még megbirkózni az odáig vezető úton! Dehát neki „nehéz lenne a nehéz nélkül”. Perny Irén Hány- lába uat* neki? Iién is ballagnak már a véndiákok az iskolában és folynak a vizsgák. Ilyentájt minden évben eszembe jut egy régi vizsga históriája. A harmincas évikben történt. Zimmermann tanár úr, az Állatorvosi Főiskola igazságos, de szigorú professzora harmadjára buktatott el egy nehézfejű, viszont könnyű életet kedvelő úri csemetét. Háromszor bukott a diák egyazon tárgyból, tehát a szabályok szerint nem járhatott tovább a főiskolára. Menjen, keressen más hivatást, nem való állatorvosnak. Nem való — hacsak... Hacsak a kormányzó személyes engedélyét meg nem szerzi a negyedik vizsgához. És hát ez a hallgató megszerezte. Sőt, még külön levelet is irt Horthy Miklós a professzornak; szükségesnek tartja, hogy ez a fiatalúr vizsgázzon le, majdan pedig állatorvosi oklevél üsse a markát! Nesze neked, tudós professzor! Te azt vallód, hogy az állatorvosi oklevél nagy dolog, becses dolog, hogy a magyar diplomát régóta tisztelik az egész Földön. Magyarán, hogy ez a diploma nem hülyének való. A Legfelsőbb Hadúr meg azt tartja, hogy éppen ennek a kölyöknek való. A egész főiskola tudott róla. Izgalommal várták a döntést. Zimmermann kiírta a negyedik vizsga időpontját; egyben elrendelte, hogy tanszékének minden rendű és rangú beosztottja ott legyen a szigorlaton — ünneplő feketében! Így is lett. Megjelent a vizsgázó a teremben, egyszer csak nyílott a professzori szoba ajtaja, belépett pazarul vasalt nadrágban, pihétlen zubbonyban Kulcsár bácsi, az egyik altiszt. Megállt kaptákban az ajtó előtt és jöttek, jöttek a magántanárok, adjunktusok, tanársegédek — vakító feketében, hófehér ingben, keménygallérosan. Számosán ott voltak az eseményen — kissé” talán kopottabb eleganciával — a hallgatótársak, a főiskola polgárai. Utóbbiak szerényen hátrahúzódtak a teremben, a tanárok megálltak a hosszú asztal egy-egy széke mögött. Megint nyílott az ajtó, belépett a professzor, soha nem látott módon kicsípve. A másik iskolaszolga becsukta mögötte az ajtót, átvette kalapját, fehér kesztyűjét, lesegítette könnyű, fekete felöltőjét. T emplomi csönd támadt. Várták a tanár szavát. — Kérem az asszisztenciámat és az érdeklődő hallgatóságot, foglaljon helyet. A diák kivételével mindenki leült. — Nusika, minden szót jegyezzen — fordult Zimmermann a gépirólányhoz. Nusi, fontossága tudatában megszorongatta a plajbászL Reggel 7 óra. A Kecskeméti Vérkonzerváló Állomás épületében ilyentájt nap nap után 70—80 ember várakozik. Rendszeres véradók, akik évente háromszor adnak 3—4 deci vért. Deciliterenként 50 forintot kapnak, azonkívül bőséges, tápláló tízórait. Dr. Csoó Zsigmonddal, a véradó állomás igazgatójával beszélgetünk. Elmondja, hogy a kecskeméti, dunavecsed, kiskőrösi, kiskunfélegyházi; Pest megyéből pedig a dabasd és a ceglédi járás tartóink körzetükbe, s 9800 rendszeres véradót tartanak nyilván. A konzervált vér nagyrészét megyénk kórházaiba szállítják. Küldenek ezenkívül a szegedi klinikáknak, szükség esetén pedig a budapesti, s néha még a tatabányai, esztergomi, gyöngyösi kórházaknak is. A baleseti sebészetek, szülészeti, nőgyógyászati, bel- és gyermekgyógyászati osztályok orvosainak ma már hű segítőtársai a gyógyításban a vérkonzerváló állomások. — Államunk igen nagy ősz- szegeket fordít a vérkonzerválásra — mondja Csoó doktor — hiszen csupán 1 liter vér 1200 forintba kerül, ötszáz forintot kapnak a véradók, 700 forint pedig a vérkonzerváló állomás fenntartására, s az ezzel kapcsolatos különböző egyéb kiadásokra jut A beteg a vért azonban ingyen kapja. A nyugati országokban ez éppen fordítva van. A véradók nem kapnak pénzt, de a betegnek fizetni kell a vérért Hazánkban mozgalom indult annak érdekében, hogy népgazdaságunknak olcsóbba kerüljön a gyógyításhoz szükséges vér. Büszkék vagyunk arra, hogy az ingyenes véradó-mozgalom éppen Bács megyéből indult ki. Baján és Kalocsán már csak ingyenes véradás van. Ez a mozgalom a Kecskeméti Vérkonzerváló Állomás körzetében is terjed. A dunavecseí járásban például 200 liter vért adtak az ősz folyamán teljesen díjtalanul. A kecskeméti központban naponta 10—15 ingyenes véradó jelentkezik. Nagy Ottó Ezer forint italozásért Szénás! Gyula bácsalmási boltvezető ez év januárjában ittasan vezette saját tulajdonát képező Skoda személygépkocsiját. Egész éjjel a községi Sárga Csikó vendéglőben mulatozott, majd innen — a reggeli órákban — Bajára tartott. Itt a rendőrség igazoltatta, s megállapították: Szénási Gyula személyautóját ittas állapotban vezette. A bajai járásbíróság ezer forint pénzbírsággal sújtotta. Az ítélet jogerős. A vaskútiuk meg; as élesztő — Most meszelik a gyárat, ahhoz kell az élesztő — kedé- lyeskedett Karsai bácsi az asszonyokkal, amikor azok munka közben, a határban arról panaszkodtak egymásnak, hogy immár két hete nem kapni a boltban élesztőt. Szőke Jánosné is tréfálkozva adta ki a maga „fullánkját” itt a palántázás közben: „Sok sör kellett május elsejére, és azóta még nem győztek annyi élesztőt gyártani, hogy Vaskútra is jusson belőle...” Kinn, a határban, munka közben így tárgyalják meg a mindennapi élet hiányosságait, fonákságait. Bezzeg másként beszéltek a boltban, ahová — távolmaradva a munkából — nyolcszor, tízszer is hiába fáradtak élesztőért! Nagy bosszúság a hiányos áruellátás s különösen az élesztőhiány ott, ahol a háziasszonyok maguk sütik a kenyeret. Mert a család enni kér, a kemény napi munka mellett fogy a cipó... Amikor nincs valami, érezni igazán, hogy a gondos áruellátással mennyire segíthet a mezőgazdaságnak a kereskedelem! — Tisztelt kolléga úr! Kormányzó urunk őfőméltósága jóvoltából negyedszer is megjelenhetett vizsgázni csekélységem előtt. Készült. — 1-ige-nis... professzor úr.. — Helyes. Kérem az asszisztenciámat, mindenki osztályozzon, s a végén közösen ítéljük meg a jelölt úr kalkulusát. Kezdhetem, kolléga úr? — Pr-prancsoljon, prr-professzor úr..'. — Szíveskedjék akkor kifejteni: hány lába van a lónak? Csönd. A jelölt agya lázasan dolgozik: mi van a kérdés mögött? Hol itt a buktató? Kisvártatva Zimmermann szólalt meg: .— Értette a kérdést, kérem? — Igenis. — Akkor válaszoljon, lejárt a gondolkodási idő. Fejtse ki, vagy pótkérdést adok... — N... n... égy... — Nem értem, kérem. — Négy lába van neki... — Helyes, valóban. Tisztelt asszisztenciám, megállapítom, hogy a jelölt úr a kérdést kitűnően kifejtette. Van valakinek hozzáfűznivalója ? Csönd. De mégis, megszólalt valaki az asztalnál: — Terrrrmészetesen kitűnő... Fiatal tanársegéd volt a közbeszóló, tavaly még hallgató — oz esze már tanáros, de a kedélye még, mint valami nebulóé. A professzor úgy tett, mintha nem hallaná a megjegyzést. — Akkor áttérhetünk a következő problémára. Fejtse ki, kérem: hány lába van a pulykának? — Kettő! — vágta ki elszántan a diák. — Kitűnő, kitűnő. A válasz helyessége annyira nyilvánvaló, meg sem kérdem asszisztenciámat, áttérünk a harmadikra. Szíveskedjék kifejteni: hány lába van a szamárnak? — Négy... suttogta nyakig vörösen a diák. — Tökéletesen válaszolt, kérem. Megállapítom, hogy a kormányzó úr őfőméltósága jóvoltából a negyedik próbálkozása végre kitűnő eredménnyel járt Zimmermannál. Van valakinek észrevétele, tisztelt asszisztencia? N * * incs, nincs senkinek. — Akkor gratulálok, kolléga úri — Beírta a hallgató indexébe a kitűnő osztályzatot. — Kérem, adja át a kormányzó úrnak szívélyes üdvözletemet.., Azzal megpöccintette a vizsgakönyvecskét, hogy az a tükörsima asztalon majdcsak odacsúszott a diák orra elé — jómaga pedig meghajolt és eltűnt az ajtó mögött. A diák pedig szégyenletében még aznap eltűnt az iskola tájékáról. O. Nagy László Életmentő vér Terjed az ingyenes véradó-mozgalom
