Petőfi Népe, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-17 / 114. szám
Ne tévessze meg őket az üzleti szellem! A nagykereskedelmi vállalatok és a földművesszövetkezetek kapcsolatáról A MÉSZÖV szakemberei a közelmúltban 24 földművesszövetkezetnél vizsgálták meg a nagykereskedelmi vállalatok áruszállítási munkáját. Azt tapasztalták, hogy az utóbbi időben javult ugyan a helyzet, de még mindig sok pontatlanság és hiba tapasztalható a nagykereskedelmi vállalatoknál, de a iöldművesszövetkezeteknél is. Fuvarozási ütemterv és késedelmi kötbér Többek között a nagykereskedelmi vállalatok feladata, hogy negyedévenként fuvarozási ütemtervet dolgozzanak ki és azt a negyedév kezdete előtt 15 nappal közöljék a megrendelőkkel. Ezt a határidőt kevés nagykereskedelmi vállalat tartja be. Az 1961. II. negyedévi fuvarozási ütemtervet például március 10-ig kellett volna a MESZÖV- el egyeztetni, ezzel szemben az Üvegértékesítő Nagykereskedelmi Vállalat március 13-án, a RÖVIKÖT 14-én, a Textilnagykereskedelmi Vállalat pedig 20- án postázta azt a MÉSZÖV címére. (Valamennyi kecskeméti lerakat!) Az ütemterv határidő utáni továbbítása gátolja a folyamatos áruutánpótlást, a rendszeres rendelést, az áruellátási zava- \ rok kiküszöbölését, és a földművesszövetkezetek — késedelmes szállítás esetén — nem követelhetik a késedelmi kötbért Pedig sűrűn előfordul késedelmes szállítás. A Garai Földművesszövetkezethez ez év januárjában például a Vegyianyag- nagykereskedelmi Vállalat bajai fiókja egyáltalán nem, a Katy- mári Földművesszövetkezethez pedig a január 3-i megrendelésre csak február 23-án szállította ki az árut. Sok vitára ad okot a kiegészítő fuvartérítés megtagadása is. Földút melletti boltokhoz ugyanis a nagykereskedelmi vállalatok nem szállítják ki az árut, hanem azt a legközelebbi boltban leadják és a két bolt közötti távolságra kiegészítő fuvarté- ritést fizetnek. Sajnos, ezt legtöbb esetben csak többszöri reklamálásra, vagy döntőbizottsági határozatra térítik meg; közben rengeteg időt rabolnak el; felesleges levelezést, költségkiadást okoznak a földművesszövetkezetnek és saját maguknak is. Bürokratikus játék a felelősséggel Legnagyobb a rendetlenség a göngyöleg visszaszállítás terén. Az AKÖV darabárus járatnak vannak olyan gépkocsivezetői, akik rendszeresen keresnek ilyen és hasonló kibúvókat: „nincs hely a kocsin”; „visszafelé vesz- szük fel”; vagy „a következő járat gyűjti a göngyöleget”. Látszik, hogy anyagilag nincsenek érdekeltté téve a göngyöleg begyűjtésében, aminek visz- szaszállításáért viszont a földművesszövetkezet késedelem esetén kamatot fizet, és közben olyan pénz „hever” bennük, amellyel a bolti készlet választékát lehetne növelni. Sok gondot okoz az összegyűlt göngyöleg raktározása is. Szállítás közben bekövetkezett árukárokért és hiányokért elvileg nem érhetné anyagi károsodás a földművesszövetkezetet, — a gyakorlatban ez mégsem így van. Íme egy példa: ét A Jánoshalmi Földművesszövetkezet 18-as számú háztartási boltja február 13-án árut kapott a Vegyianyag-nagykereske- delmi Vállalat bajai fiókjától, amit az AKÖV szállított ki sértetlen ládákban. Az átadás nem tételesen (!), hanem ládaszámra történik. A boltos a láda felbontásakor vette észre, hogy hiányzik fél kiló gyertya és ösz- szetört egy üveg Sidol, meg egy üveg Hypo. A kár: 18 forint. Jegyzőkönyvet vettek fel, de azt a nagykereskedelmi vállalat visszautasította, mivel a tanács megbízottja nem írt alá. A tanács viszont 40 forinton aluli kár megállapításáért nem megy ki a boltokba. Arra is hivatkozik a vállalat, hogy ő az árut átadta az AKÖV túra járatának, ezután már nem felelős érte. A túrajárat gépkocsivezetője viszont a láda sértetlenségét hozza fel mentségüL Így aztán a földművesszövetkezet nyakába szakadt a — szerencsére nem nagyösszegű — kár. A balta nem alkalmas nyitószerszám Ily módon azonban egyoldalú lenne az értékelés, hiszen a földművesszövetkezeti boltosok részéről is legalább ennyi hanyagság sorolható fel. Hiányosan, olvashatatlanul kitöltött megrendeléseket rendszertelenül szinte naponta küldik a nagykereskedelmi vállalatokhoz. Egyes boltosokra jellemző a kényelmesség is. Az áru lerakásakor ölbe tett kézzel nézik, hogy a túrajárat vezetője cipeli be az árut a boltba, s utána csodálkoznak, ha az nem eléggé udvarias. Sok boltos felületesen végzi az áruátvételt is. Mikor aztán rájön, hogy valami hiányzik, egy rögtönzött jegyzőkönyvvel próbálja a felelőssé- I get átruházni. Rendszeres vita tárgya a göngyölegek felelőtlen kezelése, rongálása, visszaszállításra való meg nem felelő előkészítése is. A Vegyianyag-nagykereskedelmi Vállalat 750 forintos alumíniumládáját például rendszeresen baltával feszigetik szét, holott az automata csuklókkal van ellátva. Előfordult a közelmúltban olyan eset is, hogy az egyik boltos egy vegyiládából kettőt csinált. Mindent összegezve: a fenti esetek szerencsére nem általánosak. A falusi kereskedelem állandó fejlődése, a lakosság jobb áruellátása mégis megkívánja, hogy a nagy- és kiskereskedelem dolgozói között szilárdabb legyen a kapcsolat, jobb a megértés, nagyobi) a segítőkészség. Ne tévessze meg őket az üzleti szellem és tekintsék úgy egymást, mint a szocialista kereskedelem egymásra utalt és egyenrangú építőit. Tóth Gábor A halasi népi ellenőrök szeretnék megkönnyíteni a nők »második műszakját« A kiskunhalast járási Népi Ellenőrző Bizottság ankétot rendezett a napokban a Kiskun- halasi Vastömegcikkiparí Vállalatnál; Azokról a nehézségekre volt szó, amelyek a vállalat női dolgozóinak „második műszakját” megnehezítik. A felszólalók által Javasolt intézkedések, így például: a bölcsődék nyitvatartási idejének helyes megállapítása, a központi iskola napközi ebédlőjének jobb megoldása, a kültelki üzletek nyitvatartásánál, a dolgozók érdekeinek hathatósabb figyelem- bevétele, a tej árusítás vasárDCiuzáJláL&n ízért fit Lt napi megszervezése, a' húsboltok nyitvatartásának rendezése^ a Róka utcaiak megfelelő ivóvízzel való ellátása mind a dolgozó nők háztartási munkájának megkönnyítését, szabad idejük jobb beosztását tenné lehetővé. Hogy a vállalat dolgozói közvetlenül győződhessenek meg a megoldás lehetőségeiről, az esetleges objektív nehézségekről, az ankét részvevői egy háromtagú bizottságot választottak, akik a Népi Ellenőrző Bizottsággal együtt a helyszínen vizsgálják meg a felmerült kifogásokat és járnak el az illetékes szerveknél a javaslatok kedvező megoldása céljából. ^ a 'Budaptit edita mi TjánttgyüHei (Tudósítónktól.) A tavaszi vetés sikeres befejezéseképpen színpompás má- jusfa-ünnepséget rendezett vasárnap a kisszállása Búzakalász Tsz. A kedves ünnepségen, amely virággal díszített sátorban zajlott le, a Budapest Állami ' Táncegyüttest látták vendégül a szövetkezet gazdái. Az együtt fogyasztott ebéd után a szövetkezet központi építkezéseit és a szép állatállományt tekintették meg a művészek; Este a művészegyüttes kétórás műsorral szórakoztatta a község lakosságát a kultúrotthon- bam. Gacsályi István, üzemi tudósító PETŐFI NEPB 4 Magyar Szocialista Munkáspárt Bacs-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dánlek Kiadja! a Petőfl Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1-. szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-1«. Belpolitikai rovat: 11-22. Szerkesztő bizottság: 10-39 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tár V«. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Post* Előfizethető! a helyi postahivataloknál 6a kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra « fi Bács-KlSkun megyed Nyomda V. Kecskemét — Teti 15-29 77-* Két kis cica — ugye, édes? játszadozott az udvaron, Talpas koma, a házőrző, kerülgette őket nagyon. Fénykép: Pásztor Zoltán, Am a két kis fürge cirmos egy magas oszlopra mászott, s úgy bámulták, ártatlanul, a a póruljárt uraságot. Vers: F. Tóth Pál. A» amerikai emberek „exportja“ Mi is az a „Béke Hadtest"? Az egész vonatkozásról nem sokat lehet mondani. Sherver, az intézmény igazgatója egyetlen cent fizetést nem kap — ezt viszont megengedheti magának, tekintve, hogy az elnök sógora és hosszú éveken át apósának, a milliomos Joseph Ken- nedynek „üzleteiben” dolgozott. Az intézményre mindenki meghatottan tekint. Az amerikai sajtó elérzékenyülten írja, hogy a hivatalban nincsenek asztalok és székek, de annál több lelkesedés. Lényeges tevékenységről egyelőre nincsen szó, mert a „Béke Hadtest” még nem látott munkájához. Csak március utolsó napjaiban gyűltek össze Washingtonban egyes amerikai ifjúsági szervezetek képviselői, hogy életre hívják a Kennedy-eltervezte szervezetet. Elhatározták, hogy a „Béke Hadtest” csapatai az elmaradott ázsiai, afrikai és latin-amerikai országokba utaznak és ott 2—3 éven át segítik a helybeli lakosságot. Közben ugyanolyan körülmények között élnek, mint a benszülöttek. „Megveti majd a népet, melyet segítenie kellene” Nehéz véleményt mondani olyasmiről, amihez még hozzá sem kezdtek. De hallgassuk csak meg, mi a véleménye másoknak erről a kérdésről. Adjuk át a szót a Times of India című indiai lap munkatársának: „Ha tudjuk, hogy milyen “Segítségre van szüksége valamely vidéknek, akkor már csak megfelelő amerikait kell találni, aki ezt a segítséget meg is adja. Ám ehhez nem csupán pénz kell, hanem lelki rokonság egy ismeretlen néppel, amely talán elmaradott, de bölcs; amely kunyhókban lakik, de szelleme gazdag ... Vajon, egy amerikai fiatal tud-e majd alkalmazkodni ehhez, a számára új világhoz? Kételkedem benne... Ha nem készítik elő megfelelően, meg fogja vetni a népet, amelyet segítenie kellene ... Tehát úgy nyújt majd segítséget, hogy semmiféle rokonszenvet nem érez a megsegített nép iránt?.» Vajon, hasznos-e az ilyen segítség... Nincs hiányunk munkaerőben. Munkaeszközökre, tőkére, szakismeretekre van szükségünk ... Vagyis éppen arra, amit ezek a fiatal amerikaiak nem adhatnak. De akkor mit fognak adni?9 „Itthon is szükség volna rájuk" Nem csupán maguk az érdekeltek kétkednek. Az Egyesült Államokban is sokan vannak, akik bizalmatlanul tekintenek a „Béke Hadtest”-re. A Minneapolis városban megjelenő Tribune című lap felhívja a figyelmet, hogy a „Béke Hadtest”-ben való szolgálatot csakis a gazdagok fiai engedhetik meg maguknak. A Chicago Sun and Times viszont attól tart, hogy az ágrólszakadtak és kalandorok jelentkeznek majd a „Béke Hadtest”-be és még jobban rongálják majd az Egyesült Államok tekintélyét külföldön. A Chicago Tribune közli egy olvasó — Helene Bristol — levelét, aki megállapítja, hogy a „Béke Hadtest” egy tagjának eltartása többe kerül, mint sok amerikai család megélhetése. „Amikor gyakran hallani olyan szavakat, hogy „Ami, go home”, vagy „Afrika az afrikaiaké” — írja — akkor miért küldjük fiainkat Afrikába. Ázsiába és Dél-Amerikába? E fiatal fiúk és lányok lelkesedésére és fel- készülségére itthon is szükség lenne, hogy harcoljanak az erkölcsi romlottság és a bűnözés ellen.” Vannak ezután más észrevételek is. A Minneapolis Tribune ezeke írja: „Kennedy elnököt nyugtalanítja az a tény, hogy az oroszok sok száz jól képzett, áldozatkész műszaki szakembert küldenek a távoli országokba. Az amerikai „Béke Hadtest” tagjai ezekkel versengenének. De vajon, az amerikai college átlagos végzett növendéke, aki humanisztikus tudományokat és téli sportokat tanult, méltó versenytársa lesz-e a Komszomol- ban és a Moszkvai Idegen Nyelvek Főiskolájában nevelt szovjet fiataloknak?” „Ha kém akarok lenni, nem kell a «Béke Hadtest» - ben Ingyen dolgoznomn Eddig főként idősebb emberek véleményét idéztük. Idézzük most a fiatalokat, a „Béke Hadtest” leendő tagjait: A News című lap szerint a fiatalok a következőképpen nyilatkoznak; „A Béke Hadtestf nem reális vállalkozás”; „Valósítsa meg ezt az eszmét valaki más, de nem mi”; „Belépnék a ,Béke Hadtest-be, ha ott is annyit fizetnének, mint a hadseregben és felmentenének a katonai szolgálat alól”; „Ha kém akarok lenni, ahhoz nem kell a „Béke Hadtest”-ben ingyen dolgoznom. A Központi Felderítő Hivatal jól fizet.” Befejezésül idézzük Art Buch- waldnak, a New York Tribune tárcaírójának gúnyos véleményét: „Szeretnék önkéntesnek beiratkozni a „Béke Hadtesf- be ... Az egyik olyan vidék, amelynek legnagyobb szüksége van műszaki ismereteinkre, a francia Riviéra. Az emberek ott félmeztelenül járnak, nincs telő a fejük fölött és soknak még saját motorcsónakja sincs. A fejlődésben visszamaradt városokban: Cannesban, Nizzában és Montecarlóban rengeteg embernek nincs foglalkozása; munkanélküliek állják körül a rulett-asztalokat anyagi és műszaki segítségre számítva, hogy emelhessék életszínvonalukat. Én is úgy élnék, mint ők, azt enném, amit ők és megosztanám szegénye» hajlékukat.. ■ Érdemes lenne megpróbálni, talán jó lesz, ha előbb érünk oda, mint az oroszok...” — (Sztandar Mlodych.)
