Petőfi Népe, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-16 / 89. szám
j|«iii!iiniiiifii!iiiii!íiiiiiiiiiijiiiiaiiaiipii|i iMi:i^iitiia:ipiii<iiiiriiuii:i'>i!;iiia aiiii a a iiriiii !i!!i!<i<'iitiauiiiiiiiuiiisiituiu«uiuiiMfi9t!aviu«i>aiiaiiat!aita:ia!iai iBiiiiiiiifiii!iiuiiiBu»iiiii*MBMiii«uB«!iBiiliiiti«!MHiiiiirti»uiiui»»iBiiiii»u»iiBiiBuai»»iiBu«ii KÉ K CSILLAG Béke! légyen elsőnek írva tündöklő neved. Béke, ki nem fegyvert kovácsolsz, de mindenség szárnyára vetted az Embert, aki a porból Phöbusként fölemelkedetett a szférák zengő magasságába. Lásd, nagy az ember, ha nem vérben gázol, de csillagok felé tör, folyót terel, hegyet mozdít s azon munkálkodik, minden embernek elhpzza az élet tiszta boldogságát. Tőrölhetetlen betűkkel Írtad szívünkbe dicsőséged századunk hőse, Űrhajós! Köszöntlek ím, büszke nép fia, sohsem-járt égi úton elsőnek láttad Földünket, a végtelenség kék csillagát örök űrben lebegni. Lukács Miklós A TAVASZ ELSŐ NAPSUGARAT (Pásztor Zoltán felvétele.) jT r. HAZATERES Johannes Becher költeménye, fordította Antalfy István Hajamra már az ősz ezüstje pergett, amikor őrült álmom véget ért. 0, mily rég vártam ezt a drága percet! ...Fizettem érte már megannyi bért... A tavaszi szél vígan körüllengett, szívemet megtöltötte új derű, hogy megláttam a szent Elérhetetlent’. Hazatértem! Szó, mily szép, s nagyszerű! Megvalósult vágy, teljesült reményem! Hazám ragyog az égő fénysugárban... Én elbűvölten nézek rája fel, és fényében ifjúivá — 6, be’ vártam! — szülőföldem szavát ma jobban értem, s mi távol volt, most végtelen közel... SziübUiiea inkább köH&... TAVASZI SZÉL A SZERELEM I Ma csak örülni akarok, ma engemet ne bántson senki. Én úgy szeretnék, gondtalan gyermekként, nagyon boldog lenni. Ma szíven dobott a tavasz valami illatos csodával, egy csokor tiszta, harmatos, kéken mosolygó ibolyával. Most ne beszéljünk, kedvesem, szótlanul tedd kezed kezemre, Feléd repített, Neked nyílik szívem gyermekA régi kedve. Tavaszi szél a szerelem, Hozzád hajlít mint gyenge ágat. mindenben Téged kereslek, a két szemedre gondolok s megcsókolom az ibolyákat. Moretti Gemma Úgy jöttem... Úgy jöttem közétek, közületek, — a terebélyből kis, vékonyka ág, de törzsem erős, s gyökereim mélyen markolnak a földbe, ó, tartó, szívós gyökerek! Hozzátok fel a méiy titkait, leveleim, igyátok a fényt, hogy a sötétség oszoljék bennem és a máról igazat szóljak, s e korról, melyben a serdülés örömeit ízlelgetik ifjú népeit, eget-földet ostromol az Ember az Örök Változás, s polipkarjával tapogat rajtunk. Siófok, 1959. IX. hó. Nagy Istók István „Beszélj, beszélj; igen jól hallom én panaszod; de a magám panasza is beszél —” A z a panasz ott kalapált a szívében népéért és magáért. Segíteni szeretett volna és sokszor nem tudott segíteni. A hatalmasok nagyon hatalmasok voltak akkor és a főfiská- lis, aki szívbélileg inkább költő volt, mint a törvény paragrafusainak őre, nem bírta tovább! Beteg szívét egy ország népének fájdalma feszítette. És az úriszékben ülő cenzorokkal nem beszélhetett úgy, mint a Bánk bánt a nyilvánosság elől eltiltó cenzorral, nem vághatta a szemükbe, hogy benne a népének igazságát kereső Bánk él. Mit is szóltak volna a nagyurak, ha hallják: — Ez nem história, hol az érzéketlen toll beszél, ez én magam vagyok, én a XIII. században élő hatalmas Bánk. kinek tenyerére koronák tétettek le. N em mondhatta ki. Nem segíthetett. Nem bírta tovább. Halálba roskadt. Állok a méltóságos kőtömb előtt. Mit mondjak emlékére? Ismételjem el a közismert dolgokat? Hogyan emelték fel a járókelők a megszakadt szívű poétát, hogyan vitték a városháza portási szobájába, hogyan értesítették szüleit? Mondjam el azt, hogy milyen keyesen — épp csak a beavatottak — tudták, hogy ki halt meg akkor Kecskeméten? A Hazai és Külföldi Tudósításokhoz Toldalékul adott Hasznos Mulatságok második félesztendei füzeteinek 201—202. lapján csak félesztendő múlva siránkozik Katona elmúltán az S. I. névjel mögött rejtőző költő: „Hát nem zengenek áriák Gyász sírja fenekére, Midőn leszállt a Grátziák Egyik kedvelt testvére? Nintsen ki könnyet ejtene? A szép Lelkek rokonát Szánná. Nintsen Melpomene Ki siratná Katonát?” A kkor valóban úgy tetszett, hogy nincs és nem is lesz siratója. Rideg bürokraták veszik zár alá szegényes személyi hagyatékát. Formaságokon lovagolnak. Nem hagyják nyugodni a pihenésre tért, életében a kisemeberekért tollát „perceg- tető” főfiskálist. Mert bizony abból a sercegő toliból nem egyszer fröccsent tinta a magisztrátusbéli urakra is, ha valamelyik befolyásos úr érdekében megtévedtek az igazságosztásban. Az a sercegő toll félre nem magyarázó szavannái tudta kikaparni a rosszul megítélt szegények igazát Tiborcokat védett, mentett Bánk bán, a nagyúr, aki százharminc és néhány évvel ennek előtte kecskeméti népe között járt A hatalmukra féltékeny városi urak azt hitték, hogy velük szemben is ellentmondani merészkedő főfiskálist, végleg eltemették két nappal halála után, 1830. április 18-án. Nagyot tévedtek. A költő nem halt meg, Művei szárnyán hatalmasabbnak tért vissza az emberek közé, hatalmasabbnak, mint amilyen életében volt Most lett igazán Bánk, „kinek tenyerére koronák tétettek le”. A kassai színpadon először, de élőszóval is megszólal Bánk. A kassai példát követik az ország más színpadai. Végül az ország fővárosa is fejet hajt a királyi hatalmú Bánk előtt. Tiborc panaszát nem lehet többé hallatlanná tenni. Bápk biztatja, beszél j# beszélj! És Tiborc beszél: kellett elkövetkeznie, hogy minden munkájának közreadásával, urbi et orbi elismertessék a Katona írásaiban hirdetett igazságot. Még egyre árad Katona híre. Idegen nyelvekre fordítják le a Bánk bánt. Erkel muzsikájának szárnyán fényes operák kapui nyílnak meg a népe rabságát megbosszuló nagyúr és a panaszkodó Tiborc előtt. Hogy újgbb bonpolgatók a dráma ötödik felvonásának vitatható fordulatait tapogatják, mit tesz az! Még ezek a szigorú kritikusok is kénytelenek elismerni, hogy a Bánk bánt magyar nyelvű színpadi mű máig sem tudta utolérni. Az ötödik felvonásbeli ellágyulást talán megmagyarázza az, hogy Katona nemcsak a törvénykönyvet kezében tartó főfiskális volt, hanem szívbélileg inkább költő, akinek lantján ilyen szelíd strófák is csendültek: „Szép kedves! aludj csendesen, Hogy álmod édes lehessen: Én itt a setét hívesen, Kedves, dúdolok!” Ki tudja, talán a „szép kedves” emléke is siettette szívének meghasadását, ott a tanácsháza előtt fekvő nagy kőkocka helyén. Joós Ferenc K atona ismerte az „élhetetlenek” sorsát és ezért tudta szánni őket. Tudta azt is, ha az elnyomottak panaszának hangot ad, egy, bár kései, de igazabb jövő útját egyengeti számukra. Talán ma, amikor az eddig szegények igaza beteljesedett, látjuk ezt a maga teljes valóságában. Sok időbe került, míg nemzete érteni kezdte Katonát. Szülőföldjén is oly kevesen voltak a szándékait mélyig értők. Halála után tíz év telik el, míg a város egyik toliforgatója, Csányi János a Társalkodóban közzé teszi Katona első életrajzát. Személyes találkozások, beszélgetések visszhangja cseng a megemlékezésből. Három évvel később a Regélő Pesti Divatlapban Losonczy László kecskeméti költő kesereg Katona József sírján. Alig száz éve Horváth Döme indítja meg Katona emlékezetének kecskeméti ápolását. Bánk bán kiadások, új síremlék, szobor, emléktáblák hirdetik, hogy Kecskemét már büszkélkedik nagy fiával. A Bánk bánon kívül más műveit is kiadják. Az egy időben igen népszerű Luca székét Ziskát, Jeruzsálem pusztulását. A rózsát, verseit, tanulmányait. Összegyűjtött munkáinak kétkötetes kiadása nemrég jelent meg. Soká kellett erre várni. Népi demokráciánknak Hajnalok zendülése vonatok vaskereke alól lerobognák az érc-zubogású hangák., városok morajlanak mozdulataimban lobbant zsivajjal százezer acél-dal zsong parkok zöldjei omlanak, karcsú kémények füstökbe kapaszkodnak agyamban lázas rohanás rángatja részeg harangját üteme vagyok a bódult lobogásba szédült futamoknak hús kongással a hajnalok felszakadnak a neon-csipkézett éjből nappalaim felé felhők patái dobognak: nem torpanhatok meg a végtelenig hatoló fénytől lassú láng-fátylak ömlenek köveim közül a jövő kivirágzik tán eltaposnak a hangok átalszúrnak a fények _ ’ a munka moraját zendítem végső lobogásig Hatvani Dániel ^öcwaid. izéi Valami dajka ringatás, csirrenő játszi fuvallat suhant utánam züm-zümmel, hol jöttem, fénylő fák alatt. S hogy a városba beszökött, a tér muzsikával betelt, messzi iharok jó szaga cirógatta a gyöngy-reggelt. Opáljára ezüst égnek látatlan ujjával a szél furcsa parabolát rajzolt s míg néztem, állva a kertnél: Huncutkodó. Illat-édes, egy meglibbenő csipkés ág bizsergett kamasz nyakamba s barackággal ölelt át. Lukács Miklós ’1 «iiiim)iimiiiminninii»niiiimnii»u»ii»iiiii«iiiniiiiiiiiiiiiiiiiNiininitiiiiHiiii!ii;:iini iii i i •" «»«“«>«><>°0ooooooocKX»oooo<x>oo«;ooooooooooooo<xx)opoo^^ ooooooocoíkooocxjoc^oíxxwoojoco«» „Te szánsz, nagyúr? Öh, a magyar se gondol már oly sokat velünk, ha a zsebe tele van — hisz a természet a szegényt maga arra szánta, hogy szülessen, éljen, dolgozzon, éhezzen, sanyarogjom és — meghaljon. Ügy van, úgy! esmérni kéül az élhetetlenek sorsát, minek- előtte meg tudhassuk szánni is," kis csomaggal a kezében hivatala felé tartott Kimerült a napok óta újra kezdődő úriszéki bíráskodásban. Kiváltságos urak forgatták ott a törvény pálcáját sőt pallosát olyan szegény emberek felett akik eltévedtek a nyomorúság útvesztőjében. Tiborc szavát hallotta a bűnre kényszerült nélkülözők ajkáról fölsikoltani. A törvénykönyv a főfiskális kezében volt és ő Bánk bánként szerette volna odakiáltani a bűnbejutást gyámoltalanul mentegető rabnak: A tanácsháza előtti parkban búslakodó, kettéha- I sadt kőtömb előtt megállva ■ gondolkodom. 131 évvel ezelőtt 1 délután 5 és 6 óra között ezen, I az elszállni készülő szellemével ■ megszentelt helyen sújtott le a \ végzet Kecskemét egyik legna- ■ gyobb fiára. Hosszú telet követő ' hűvös tavasz volt. Katona Jó- ! zsef főfiskális, aki szívbélileg ■ inkább költő volt, mint a tör- \ vény paragrafusainak őre, úri- ? széki iratokkal és édesanyjának " szánt süteményeket tartalmazó
