Petőfi Népe, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-02 / 79. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! / ■ xvi. Évfolyam, iy. szám Ára HO fillér wei. április 2, vasárnap N Éljen április 4-e! Cgy levél érkezeit a szer- ^ kesztőségbe. Érdekfeszítően írja le, hogyan szabadult tél a község a csendőrök, a földbirtokosok, a főjegyzők, a nyilasok rémuralma alól. A levél záradéka így szól: Ezt a napot soha el nem múló hálával ünnepeljük. A magyar nép hálája tényleg sohasem múlik cl, hiszen 1945. április 4-e egyedülállóan nagy esemény volt a magyar nép történelmében. E napon kezdődött népünk új élete. Véget ért az elnyomatás sok száz éves korszaka, véget ért a szolgaság, és megkezdődött történelmünk ragyogó szakasza, amely egyérlékű volt a szabadsággal, nemzeti függetlenségünkkel, a haladás szolgálatával, egész népünk gazdasági, szociális, kulturális felemelkedésével. Éppen ezért a felszabadulás minden évfordulója egyre nagyszerűbb bizonysága annak, hogy a szabad magyar nép ingadozás nélkül halad azon az úton, amelynek fasiszta torlaszait 1945-ben a szovjet fegyverek zúzták szét. A magyar nép szabadságának i és függetlenségének megteremtése egyedülálló történelmi esemény évezredes múltunkban, és egyben elégtétel is azokért az áldozatos történelmi elözmé- j nyékért, amelynek útján az ál- ; lomásokat Hunyadi, Thököly. Rákóczi, Kossuth, a felerősödő magyar munkásmozgalom és az 1919-es dicsőséges magyar proletárdiktatúra jelzik. |agy múltja van a mi népünknek, hősi múltja. Íriszen ha kellett kaszát, kapát, Icardot, vagy később fegyvert ragadott a hatalmat bitorlók ellen. De mire jutott. Mindannyiszor leverték lázadását és sorsa esalr rosszabbra fordult. Egészen 1945-ig népünk legnagyobb fellángolásai soha nem győztes, hanem elbukott lángolások voltak, amelyek vérrel jelezték népünk szabadságvágyát. Április 4-e volt az első olyan történelmi alkalom, amikor visszavonhatatlanul győzött a nép ügye. S ahogyan távolodunk a felszabadulás nagy dátumától, ahogyan múlnak az éVek és ahogyan megvalósul a tervezett jövő, úgy mind fényesebben ragyog ennek a napnak nagy jelentősége. 1945-ben április 4-e nagy ígéret volt népünk számára és az ígéret beteljesedett. S ha valamikor a dolgozó népé volt a küzdelemmel és szenvedésekkel tele tegnap, akkor bizton mondhatjuk, hogy meet övéli a ma és a mindig szebb holnap. Akármerre járunk megyénk városaiban, falvaiban, mindenütt találkozunk a szovjet hősök emlékművével. Az első tavaszi virágok ezeket a sírokat borítjuk. A hálás magyar nép így fejezi ki megbecsülését, el- múlhatatlan szeretetét azért, a hallatlanul nagy véráldozatért, amelyben hosszú éveken át a szovjet népnek része volt. Ezekben az ünnepi órákban köszöntsük tehát felszabadítónkat, a szovjet népet. ’ Ugyanakkor ka- laplevéve, meghajtott fővel és meghajtott zászlóval tisztelgünk azon sok tízezrek előtt, akik a legdrágábbat, az életüket adták hazánk szabadságáért, a népek békéjéért, a szocializmus ügyéért. Meleg szívvel emlékezünk azokra a román, bolgár és jugoszláv hősökre is, akiknek szabadságunkért kihunyt teste magyar földben porlad. Életáldozatuk örökké megmarad a mi népünk és az emberiség emlékezetében. A magyar és a szovjet nép “ barátságának nagy múltja van. A baráti érzelmek évszázadokra nyúlnak vissza. De a két nép igazi barátsága csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével erősödhetett meg. De azóta szét- téphetetlen ez a barátság. A két nép testvéri kapcsolatai azért is sziklaszilárdak, mert közös eszmei alap, a marxizmus—le- ninizmus adja lényegét. Ebből a közös eszmei alapból következik az a hallatlanul nagy gazdasági, politikai és erkölcsi segítség, bátorítás, amelyet a Szovjetunió az idősebb, tapasztaltabb testvér népünknek ad. Sziklaszilárd ez a barátság, mert népünk tudja, hogy felszabadulásunkkal vált lehetővé, hogy kedvező körülmények között vehettük fel a harcot az elnyomó osztályokkal, hogy ennék a harcnak nyomán teremtettük meg a proletariátus diktatúráját. Népünk jól tudja: április 4-e tette lehetővé, hogy csapást mérjünk a régi állam- gépezetre, hogy megszülessék a nép demokráciája, a szocialista demokrácia. A magyar nép barátjának vallja a szovjet népet, mert 1945. ápi’ilis 4-e számára nemcsak a felszabadulást, hanem a békét is jelentette. Ez a nap egy sok nyomorúságot okozó irgalmatlan és kíméletlen háborúnak tett pontot a végére. És mert szabadságunk, független hazánk és békénk is van, évszázadokkal is nehéz felmérni azt a szédítő fejlődést, amelyet hazánk a 16 esztendő alatt befutott. Az alig több mint 16 év " alatt nagyot változott a világ és benne hazánk sorsa is. Nagyot változott a világ, mert létrejött az emberiség nagy reménységeként egy oly erő, amelyik képes útjábaijgjállni a háborút kirobbantani szándékozó imperializmusnak. Ez az erő a szocialista világrendszer, a szocializmust építő népek nagy családja, testvéri együttérzése és baráti egysége. Olyan új erő ez a világtörténelemben, amely- lyel egy nagyszerű korszak vívja a maga harcát és ennek a harcnak diadalmas kimenetele egyáltalán nem lehet kétséges. A világ békéje ebben az erőben nagy oltalmazóját leli és hogy manapság néhány helyi konfliktustól eltekintve nincs háború, az elsősorban a szocialista világrendszer létének köszönhető. Ez az erő állandóan növekedőben van és éppen ez adja azt a következtetést, hogy korunk fő tartalma és jellege a szocialista világrendszer léte. Ennek a rendszernek léte pecsételi meg a mi népünk életét, biztosítja nagytávlatú terveit. Ezekben . a tervekben az alapvető a Szovjetunió testvéri segítsége, támogatása, tapasztalatainak hasznosítása. 1945. április 4-e kellett ahhoz, hogy népünk végre tényleg olyan önzetlen barátra találjon, mint amilyen a Szovjetunió. Nincs gazdásági, politikai, kulturális, társadalmi és tudományos életünknek egyetlen olyan területe sem, ahol ne kaptunk volna segítséget, ahol a segítség ne hozta volna meg gazdag gyümölcseit. Ez az egyenlőségen alapuló gazdasági és sokirányú kapcsolat, sokat ígérő szocialista építésünk számára.- A nyugati rádiók hazugságbajnokai nem tudják elképzelni, hogy kis és nagy nemzet az egyenjogúság alapján kapcsolatban állhat egymással. Nyugaton a függetlenségünkért aggódnak". Mi azt mondjuk erre, hogy az beszél, akinek a háza ég. ftaok, akik még mindig a " gyarmati rémuralombők saját országuk munkásosztályából és parasztságából préselik ki milliárdos profitjukat, söpörjenek a maguk háza előtt. A mi függetlenségünkért 1945. előtt lett volna okuk aggódni, de abban az időben kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy a magyar néppel egy pillanatig is együtt érezzanek. A mi függetlenségünk 1945-ben megszületett és azt az imperialisták bosszúságára 1956-ban megóvtuk. A munkásosztály hatalma csak független országiban lehetséges. Felszabadulásunk ünnepe mindig alkalom arra, hogy jelentést tegyünk népünk színe előtt: hogyan sáfárkodtunk a 16 évvel előbb kapott szabadsággal. meddig jutottunk a szocializmus építésében. Büszkén jelenthetjük ki ezen a nagy ünnepen, hogy hazánkban két hónappal előbb nagy történelmi és társadalmi változás történt. Az ország és megyénk mező- gazdasága is a szocialista útra tért és ezzel befejezettnek tekinthetjük a szocializmus alapjainak lerakását. A szocializmus győzelme a mezőgazdaságban hatalmas távlatokat nyit meg egész parasztságunk és megyénk parasztsága számára is. Ez az első alkalom, hogy szorgalmas parasztjaink kifejthessék tehetségüket. A szőlő, gyümölcs, zöldségtermesztés, az állattenyésztés fellendítése . gazdag holnapot igér. A homokhátság alatt meghúzódó kincset érő vízmennyiség valóságos Kánaánná változtatja megyénket. A termelőszövetkezetek megszilárdításának legfontosabb kérdése az, hogy éljünk a lehetőségekkel és ne késlekedjünk a tervek megvalósításával. felszabadulás minden év-*. * fordulója ugyanakkor amikor számadás, fogadkozás is arra, hogy még nagyobb erővel, szorgalommal, még tudatosabban és lelkesebben szolgáljuk a nép ügyét, mozgósítjuk egész népünket a szocializmus építésére. Terveink nagyok, kilátásaink biztatóak, népünk bizakodó és tehetséges, tehát minden feltétele megvan annak, hogy nagy eredményeket érjünk el a szocialista haza építésében. Weither Dánie? (NIÁGY ÜNNEPÜNK
