Petőfi Népe, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-07 / 81. szám

4. oldal 1961. április 1, péntek A politechnikai oktatás tapasztalatai Baján Az elmúlt tanévben Baja minden általános iskolájában bevezettük a gyakorlati okta­tást. Ebben a tanévben pedig a város minden középiskolájá­ban megindult az új tantárgy tanítása. Jelenleg 31 általános iskolai osztály végez gyakorlati foglalkozást. Ezekből 12 osztály mezőgazdasági, 16 ipari és 6 ipari-mezőgazdasági. Középis­koláinkban 23 osztály vesz részt politechnikai képzésben. Ebből 11 mezőgazdasági, 9 ipari, 1 egészségügyi, 2 pedig kereske­delmi jellegű. Felszerelés tekin­tetében általában jól állnak is­koláink. A szülői munkaközös­ségek, az üzemek, a társadalom nagyfokú megértő összefogása biztosítja a szükséges eszközök beszerzését. Barkácsolók — kísérletezők A gyakorlati oktatásban ré­szesülő általános iskolai és kö­zépiskolai tanulók — bár a po­litechnikai oktatás korszerű feltételeivel minden téren nem rendelkeznek — eddig is igen értékes alkotásokat hoztak lét­re. A központi fiúiskola gyer­mekjátékokat javít és készít a kis óvodásoknak. Ugyanitt az ifjú főtosok is számottevő ered­ményeket értek el, A központi leányiskola különösen a hímzés és a kitömött játékállatok ké­szítésével tette ismertté nevét. A kisosávolyi iskolg mezőgaz­dasági vonatkozásban ért el ki­emelkedő eredményeket a hib­ridkukorica és a cukorrépa ter­melésében átlagon felüli ter­méseredményével. A II. Rákó­czi Ferenc Általános Iskola 554 négyszögölnyi gyakorló kertjé­ben rekord-kukoricatermés volt a jó gyakorlati munka eredmé­nyeként. A szentistváni iskolá­ban a kerti- és famunika, a varró- és kötőtűvel való fog­lalkozás kezd „profillá” lenni, de a varrógéppel történő mun­ka is megindult a felsőbb osz­tályokban. A Tóth Kálmán Le­ánygimnázium a zöldség- és dísznövény-termelésben emelke­dett ki. A Frankel Leo Német­nyelvű Gimnázium szőnyegké­szítéssel foglalkozik. A Türr István Közgazdasági Techni­kum az ipari munka elsajátí­tása mellett igen jó együttmű­ködést teremtett a Villamos­ipari Gyár KISZ-fiataljaival. A Bányai ' Júlia Közgazdasági Technikum fiataljai a kereske­^vwvvvw«<vvvvvyvvvvvwvvvvv» jh AjfGy^R^nRyrKAi.Aüz r (Bar fák -mCrnek a ItejpilemiéJL haagaenemj(Lob9(jóa B artók Béla születésének 80. évfordulója alkalmá­ból az Országos Filharmónia és a városi tanács emlékünnepsé­get rendezett a megyeszékhe­lyen. A gyér számú közönség előtt Heltai Nándor művelődési felügyelő méltatta Bartók Béla életét és munkásságát, jelezvén az ünnepség megrendezésével kapcsolatos szervezési nehézsé­geket, de bizonyos fokig azt az érdektelenséget is, mely ez ese­mény iránt megnyilvánult. A z emlékünnepség prog­ramjában nem első sor­ban Bartók zenéjének drámai- sága dominált. Színes bokrétát kaptak a résztvevők népdalfel­dolgozásainak legszebbjeiből. A Bányai Júlia és a Katona Jó­zsef Gimnázium kórusai _ Lő- rincz Béla és Zsiga László ve­zénylésével kitűnő munkát vé­geztek. A Kodály-kórust, mely­ben az idősebb generáció tgjai találtak egymásra a zene jegyé­ben, Ádám József dirigálta. A karnagy részéről dicsérendő vál­lalkozás, a meglett korú férfiak betanítása, akik nem az iskola padjaiban isrrjerték meg Bartók zenéjét mint fiataljaink'. Az Ének és Zenei Általános Iskola gyermekzenekarától Bartók, Wei­ner Leó feldolgozásában a Gyermekeknek című sorozatból hallottunk néhány számot Zsi­ga László betanításában. Türei Sarolta énekszámaival, Kele­men Éva Juhász Gyula Bartók Béláról írt költeményének el- szavalásával, Rajnai Sára kis felolvasásával tarkította a mű- sori £ zeket követően a Filhar­mónia fiatal előadói lép­tek pódiumra. Barlay Zsuzsa énekművésznő, Miklós György zongoraművész és Kubinyi Atti­la hegedűművész Ismert szerep­lő; a nívós zenei előadásoknak. Miklós György a Gyermekek­nek című sorozat és a Rondó, Kubinyi Attila a népdalfeldol­gozások, valamint a Román tán­cok előadásában nemcsak stí­lusosan interpretálták Bartók zenéjét, de művészeik hangsze­rüknek. Miklós György hibátlan előadásával igazolta, hogy érti és érzi Bartók géniuszát Kubi­nyi Attila kifogástalan techni­kával hegedül, tónusa megle­pően érett, nagy vlvőerejű. Ko­moly ígérete az ifjú hegedűs művészgárdánknak. Barlay Zsu- esa jóval kiforrottabb produkciót nyújtott, mint legutóbbi filhar­móniai szereplésén. Bebizonyí­totta, hogy kitűnő dalénekesnő. Kiegyenlített, szép hangon, min­den felesleges pátosztól men­tesen, muzikálisan énekelte a népdalokat Pártos Erzsi delmi gyakorlat alatt növelik ismereteiket MOhelygondok Több helyen azonban baj van az iskolai műhelyek és a me­zőgazdasági területek vonatko­zásában. A Kiscsávolyi József Attila Általános Iskolában ide­iglenes műhelymegoildás nehe­zíti a munkát. A jelenlegi épü­let nagyon sötét alacsony, az egészségügyi követelményeknek nem feled meg. A központi le­ányiskolában néhány varrógép­re lenne szükség. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában a gyakorlókért növelése szüksé­ges. Több esetben jelentkezik még a munka szervezetlenségé­ből származó hiba. A 43. AKÖV-nél volt olyan délelőtt, amikor a tanulók munka nél­kül, tétlenül csellengtek és né­hány an közülük kiselejtezett kocsikban kártyáztak. 400 diák naponta Nagy feladatok hárulnak az üzemekre is. A jövőben annyi­ra megnő a gyakorlati kikép­zésen részvevő tanulók száma, hogy átlagosan naponta 400 ta­nulót kell Baja üzemeiben fog­lalkoztatni. De ez a szám még növekedhet is, ha az 5-f-l-es ok­tatásról, egyes iskolafajtáknál a 4-f2-es, vagy a 3-J-3-as meg­oldásra térünk át. A tanulóifjúság rendszeres bevonása a gyakorlati munká­ba, korunk követelménye, az élet igénye, az ifjúság boldogu­lásának alapvető feltétele. Ezt ma már mindenki világosan látja. Igaza van annak a szü­lőnek, aki az egyik ankéten őszinte vallomással így szólt: „Bárcsak bennünket is több gyakorlatiasságra oktattak vol­na, bárcsak ma lehetnénk mi is fiatalok.” Kincses Ferenc 44. Órákon át töprengett, hogyan is fogja visszaverni Benkő tá­madását. Glédába állította ér­veit Megfogalmazott néhány frappánsnak vélt mondatot, ame­lyekben sérelmének húrjait pen­gette. Eltökélte, hogy nem hagy­ja magát. Nem neki, hanem Ben kőnek kell beadni a derekát! Alig várta az öt órát. Aikkor benyitott a pártirodára. Béniké már várta. De most nem azzal a felcsillanó derűvel, áradó jó­kedvvel fogadta, mint máskor, ha időt tudott szakítani egy kis beszélgetésre. Fáradtas volt, sőt, az arcára volt írva. hogy kelle­metlen számára ez a találkozás. — Állok elébe! — keményí­tette maigát Szerencsés. Tüstént belevágott előre kigondolt mon­dókájába: — Nézd, én úgyis, tudom, mit akarsz mondani — kezdte in- digmáit hangon, — De először hadd mondjak én valamit. Saj­nálom, hogy szembe kerültünk egymással. Hírről én nem tehe­tek. Te hatalom vagy a gyár­ban, és én ... Benkő a szavába vágott: — Miről beszélsz te? A dél­előtti értekezletről? — Igen, hát miiről beszélnék’ Te megtehetted volna, hogy elő­re szólsz nekem, „nézd, nekem nem tetszik az idomszerüzem terve, gondoljuk csak át ezt a dolgot”, de te nem szóltál sem­mit és nyilván szánt szándékkal rontottál nekem az értekezleten. Benkő kissé csodálkozó, kissé bosszús képet vágott: — Nem értelek, Janíkám. Mit beszélsz te? Hogy „szembeke­rültünk”, meg, hogy én „neked rontottam?” Mi az isten ez? Te előálltál egy tervvel, ez nekem nem tetszett, összeültünk azok­kal, akikre ez tartozik, meg- hánytuk-vetettük, s még majd vitázunk is rajta, ezzel kész. Az persze rossz érzés, ha ember el­gondol valamit és arra nem ki­áltanak „hurrát”, hanem a gyen­géit firtatják, de hát a rossz érzések elpárolognak, élpocsé- csékolt milliókat viszont már nem lehet többé összekaparni. Most te azzal jössz, hogy én el­lened vagyok. Hülyeség! Én a pocsékolás ellen vagyok. Pillanatnyi csend támadt. Sze­rencsést váratlanul érte Berakó kirohanása. Hiszen Benkő min­dig kényeztette őt Tapintatos volt, kíméletes és szelíd, mint egy szülő, aki majomszeretettel veszi körül gyermekét és észre sem veszi botlásait. De éppen ez ingerelte Szerencsést további ellenkezésre. Hiszen nyilvánva­ló, hogy Benlkő most tele van fortyogó indulattal. De mire Szerencsés ezt így elgondolta, Benkő lehiggadt és már nyugodt hangon jelentette ki: — Különben sem erről akar­tam bőszé ni veled, öreg. Hidd el, erről nem is érdemes. Hol­napra. kialszod a mérgedet és majd csak megegyezünk vala­miképp. Szerencsés szeme összeszűkült Nem erről? Hát miről akar be­szélni Benkő? Alig észrevehető­en összerezzent, de Benkő éles, átható tekintetét ezúttal nem kerülhette el Szerencsés belső aggodalma. Mégis, hanghordozá- sa most már kissé kedélyeskedő volt: — Panaszkodnak rád, testvér. Na ne ijedj meg, semmi baj. Benkő hirtelenében nehézke­sen keresgélte a megfelélő sza­vakat. Megint visszatartotta a régi aggály, nehogy elkedvetle­nítse Szerencsést. De Szerencsés agyában mindenféle félelmeter gondolat nyargalászott. Megsej­tett volna valamit Benkő? Ma már a fanyavilág sem akadály KICSINY KÖZSÉG Kunba­racs, azok közül való, amelyek rohamos léptekkel haladnak a fejlődés útján. Az átutazónak — bármely irányból is közelíti meg a községet — komoly úti nehézségekkel kell számolnia. De a község központjában né­hány éve épült tanácsháza, és szép művelődési otthon fogadja. EZ A TELEPÜLÉS szíve, a legszebb is. Több holdas park veszi körül, ahova azóta már ki is ültették a rózsatöveket, mint ott jártunkban tervezgették, Minden évben gyarapodik a község valami újjal. Az idén például járdát, utat építenek a községfejlesztési alapból társa­dalmi munka hozzájárulásával, meg Daruháton iskolát. — Ügy kell gazdálkodni a községfejlesztési alappal, mint­ha az embernek saját fizetése lenne — mondja a tanács elnö­ke, Hugyecz József. — Igyek­szünk úgy beosztani, hogy az a legjobb legyen. A daruháti is­kola már nagyon sürget ben­nünket, mert a mostani köny- nyen életveszélyessé válhat, öt­venkilencen tanulnak ott és a legközelebbi iskola 8—9 kilomé­terre van tőlük. PEDIG VAN a faluban hat iskola, de itt olyanok a távolsá­gok, hogy talán még ez is ke­vés. A falu tanyavilágával 9587 holdon fekszik. Lakói száma a másfélezret sem éri el, úgyhogy röptében számítva: hat holdon él egy ember. Milyen a falu kulturális éle­te? Ezt kérdeztük a számítás után a tanács elnökétől: — Mit mondhatnék? össze sem lehet hasonlítani az azelőt­tivel. 1954-ben építettük a mű­velődési otthont, van televí­ziónk, s ha nem is korlátlanok a lehetőségek, nem panaszkod­hatunk. Csak az Idősebbek ma­radnak el egy-egy filmvetítés­ről, összejövetelről, a hosszú, meg az esős Időben, a sáros út miatt. A fiatalok nem törődnek ezzel sem, ők népesítik be a művelődési otthont. Huszonegy KISZ-tagunk most a kulturális szemlére készüL KÜLÖNÖSEN A TÉLI hóna­pokban, amikor pedig errefelé is jobban ráérnének olvasgatni az emberek, nagy akadály a tá­volság. Ezen úgy segítettek a kunbaracsiak, hogy minden iskolában könyvtárat állítottak fel, s innen az egész családot ellátja olvasmánnyal, egy-egy iskolába járó családtag. Az új iskola építésében a la­kosság is kiveszi részét: 60 ezer forint értékű társadalmi mun­kát vállaltak. N. É. ooooooooooooo Szarmata telep és temetS Tataházán Az Arany Kalász Tsz építke­zéseinél csontvázakat talált Burcki János és Bájnál Kálmán. Felfedezésükről beszámoltak Or* fi László tanítónak, aki azután a Türr István Múzeumot érte* sítette. A megindult kutatás megállapította, hogy Tataháza mellett egy gazdag szarmata te* mető és telep van. Eddig 6 sir került elő. Bennük gyöngyök* orsógomb, cserépedény volt. Ki­válik közülük az igen szép for­májú cserépedény, amely római mintát utánoz. A tsz-tagok bejelentése nyo­mán egy fontosabb, kb. 1500—* 1600 éves telepet és temetőt Is­mert meg a tudomány. A beje­lentők értékes könyvjutalom­ban részesültek. K. — Azt mondják — folytatta Benlkő —, mostanában keveset jársz ki a munkahelyre. Begu- bóztál. No, hát igaz ez? Szerencsés megint izgatottan vágott vissza: — Panaszkodnak? Az a leg­könnyebb! Ha én minden rossz­indulatú fajankóra hallgatnék . t. Berakó nyersen, nyomatékosan fél beszakította: — Mi az, hogy rosszindulatú fajankó? Hagyjuk ezt a nyegle hangot! Azt sem tudod, kiről beszélsz. Tudd meg. hogy ezt öreg munkások beszélik, tisztes­séges embereik. Ezek a te ba­rátaid! Ezek a te javadat akar­ják, és nem rosszindulat, ha­nem aggodalom és segítő szán­dék vezeti őket. Szerencsés megint izgágán replikázott: — Tudom, ismerem az ilyet. Te is csupa jóindulattal égettél le ma az értekezleten. Benkő felállt, nagyot fújt. El­sétált ' az ablakhoz. „Tízig kell számolnom” — gondolta, és fe­gyelmet erőltetett magára. Az­tán leült. Szerencséssel szem­közt. Baráti, szinte kérlelő volt a hangja: — Janíkám, csillapodj le már! Mi nem két napja ismerjük egymást. Én ... na. hiszen ér­ted. Én nem akarlak bántani téged. Tudom van neked elég baiod. De értsd meg, az utóbbi időiben okot adtál rá, hogy kri­tizáljanak. Van valami a maga­tartásodban, az egész szemlé­letedben, ami szemet szúr az embereknek. Kulcsár bácsi..; Ismered őt, igazán derék, ren­des ember, én emlékszem, ami­kor téged kiemelték: nem tu­dott hová lenni az örömtől. Most azt mondja nem érti, mi lelt téged, úgy viselkedsz, mint egy bürokrata Szerencsés felkapta a fejét: — Ügy? Hát ő...? — Ö is, mások is. Kulcsár annyira jóindulatú, hogy nem is téged hibáztat, hanem a tit­kárnődet. Azt mondja, az a nő elzár téged a külvilágtól, Egy­szerűen senkit sem enged be hozzád. — Ha akarod — margóét Sze­rencsés —, vigyétek él mélló- lem. — Csakhogy én nem a titkár­nőt hibáztatom, hanem tégedet Szerencsés meghökkent. Benkő könyörtéleniül folytat­ta: — Visszatérhetünk a mai fel­szólalásodra is. Amíg hallgatta­lak, mindvégig azt éreztem* hogy igaza van az öreg Kul­csárnak, s a többieknek is^ akik panaszkodnak rád. FeUengős vagy és szerénytélen. Nemcsak gorombásikodsz az emberekkel, hanem ami még nagyobb baj, valahogyan nem érted meg őket Mintha kiszakadtál volna közü­lük, nem egy snófra jár már az eszetek. Szerencsés leszegte a fejét és konokul hallgatott — Hát nézd csak, öreg, vedd ezt baráti figyelmeztetésnek, és gondolkodj rajta. Most nem is kívánom, hogy megfelelj. Majd akkor beszélgessünk erről me­gint, ha lesz róla mondanivalód.- De még egyszer kérlek, gondol­kozz! Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Én ... felelős vagyok érted, Jani. Az is igaz, amit az én szememre vetettek az elvtársiak, hogy nem törődöm véled eleget. Nem Is keresek mentséget erre. Megpróbálok többet segíteni néked. Szerencsés elszürkült képpel hallgatott. Nem mert megszólal­ni, félt, hogy valami ostobasá­got talál mondani, s azzal Ben­kő közelebb jut az igazsághoz. Márpedig azt nem szabad. Ügy tett, mint aki már feláll- na, s elmenne. Benkő felocsú­dott gondolataiból, és felélén­külve marasztalta. _— Még egyet, Janíkám. Két hét múlva szabad-oártnapot tartunk. A végrehajtó bizottság azt javasolja, hogy te tarts egy előadást a pártnapon. (Folytatása következik.» 1 “äsmm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents