Petőfi Népe, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-30 / 101. szám

Kerekes Erzsiké elárusító:

Hamvas-piros, egészségtől majd kicsattanó arcú szökehajú, csinos kislány áll a Kecskeméti Állami Áruház méteráruval megrakott pultja mögött. Barátságos, kedves mosolya szinte csábít a vásárlásra. Kerekes Erzsikének hívják. Elmondja, hogy gyermekkori álma vált valósággá, amikor a segédlevelet megkapta. A családban ő az első. aki ezt a pályát választotta életcélul. Az áruház vezetői a jövő ígéretének tartják. Kitűnő bizonyítvánnyal szabadult, jutalmat és ajándéktárgyat kapott. A szakma elsajátításában sók segítséget kapott Berényi József osztályvezetőjétől, s az osztály többi dolgozóitól.

KISZ-tag, a „Szakma ifjú mesteré’ címért folyó mozgalomba is benevezett. Büszkén mondja: A vájsárlók közül sokan bizalommal fordulnak hozzám, s kikérik tanácsomat.. s

Erzsiké azok közé tartozik, aki elbeszélésből ismerik a régi, gyakorlatból pedig a felszabadulás utáni felejthetetlen május 1-éket.

Szabó János, a Solti Állami Gazdaság igazgatója:

Munfcásemlber vagyok, s Ilyentájt magam előtt látom a felszabadulásunk élőt® május elsejéiket. Osztályom nemzetközi szolidaritásának napján — a gyülekezési tilalom ellenéire — társaimmal mindig ünnepeltünk Budapesten. Ha állásban voltunk, akkor beteget jelentettünk, csakhogy ott lehessünk a hűvösvölgyi nagyréten. Pedig a rendőrség brutális módon mindahányszor megzavart bennünket. Nő, vagy fér®, öreg, vagy fiatal, nem számított, suhogtak a gumibotok. Még azt is megbotozták, aiki pirosnyakkendósen

EMBEREK • sorsok # MÁJUSOK

Fazekas Mihály, a kecskeméti Aranykalása Termelőszövetkezet nyugdíjasa:

Hetvenőtödik életévem «Heinére, a munkás- mozgalom többi veteránjával én is felvonulok május 1-én. Az emlékezés fájdalmától, de ugyanakkor az örömtől is áthatva rovom lépteimet Kecskemét utcáin. A büszke örömtől, hogy Francia Kiss Mihály pribékjei hiába gyilkolták meg a minket, hetényi napszámosokat a mozgalomba szervező Butus elvtársat, s megsebezve arcom, hasztalan lőttek rám is a nyíri erdőben. Hiába mértek száz—száz botütést harcostársaimra^ a három Sipka testvérre — a szeflgaság megszüntetésébe vetett hitemet soha nem tudták megingatni- Ezt a hitet erősítették bennem a székiéi majálisok is. amelyekre a rendőri megfigyelés béklyóiból kitörve gyakran bejöttem a .tanyákról.

Amiért én is küzdöttem, a szántóföldek munkásainak kizsákmányolás nélküli életéért, valósággá vált. Ez avatja számomra már 1945 tavasza óta mind szebbé, ünnepibbé a május elsejéket, a mostanit isi

Halász Ferenc gépállomási igazgató:

Egy híján hatvan tavaszt megértem, s közel félszáz május elseje óta ismerem e nap jelentőségét. Mint a Ganz Vagongyár ttmonca, már a tizes évek derekától ott voltam a városligeti ünnepeken. A rendőrség, s a vidékről felvezé- nyelt csendőrség puskacsövei előtt tettünk hitet a munkásösszefogás mellett.

Az első szabad május 1-ét a Tanácsköztársaság uralma alatt értem meg, de a következő évben már munkanélküli voltam. Ínségmunka, népkonyha, megaláztatás jutott nekem is osztályrészül negyedszázadon ál — de a május elsejékből és táplálkozó remény végül is valóra vált. A többi között az, hogy osztályomnak már fal- vainkban is van részlege. Hogy ez nálunk már milyen erőt képvisel, elmondhatja öt község 21 terfnelőszövetkezete, s láthatják a kunszent- miklósiak, amikor gépállomásunk 240 dolgozója, s 82 erőgépe ünnepi díszben felvonul május elsején.

Diós Sándomé munkásasszony:

Diós Sándomé 13 éves korában, amikor a volt Benedefc-oéghez került — ma Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat a neve — sáját bőrén ismerte meg, mit jelent az a szó, hogy tőkés. Az akkori kislány a felszabadulás után bekapcsolódott a munkásmozgalomba, s öntudatos munr kassá lett. A párt hívó szavára 1949-ben otthagyta a gyárat, s mint pártmunkás járta Kecskemét város, később a járás községeinek tanyavilágát, s hintette él a felvilágosodás magját. Ott bábáskodott a járás közös gazdaságainak születésénél, egyengette az új úton járók bizonytalan lépteit.

Később visszajött a gyárba, ahol ismét a kezdeményezők sorába állt. Brigádja nevezett be elsőnek, s nyerte el a szocialista címet. Asszonytársaival együtt, sugárzó arccal az első sorokban menetel majd a gyár felvonulói között, szívében a felszabadulás után vidámságban eltöltött május elsejei kedves emlékekkel.

Markó Sándor, a népfront járási titkára:

— Életem /•- rdulőp^ntja volt a felszabadulás utáni első szabad május elseje — kezdi visszaemlékezését Markó Sándor, a Hazafias Népfront kiskőrösi járási titkára. — Gyönyörű, verőfényes reggelre virradt Kiskőrös lakossága. Hatalmas tömeg gyűlt össze a főtéren, ahol a Magyar Kommunista Párt szónoka arról beszélt, hogy dolgozó népünk elnyerte igazi szabadságát. Ezután a tömeg nótúzva vonult a szűcsi erdőbe, ahol majálist rendeztek.

Ekkor tizenhatéves voltam, s még sohasem láttam ennyire felszabadultan örülni, önfeledten, vidáman szórakozni az embereket. Az idősebbek régi május elsejékről, s harcaikról beszéltek nekünk. Mindez nagy hatással volt akkor nyiladozó politikai öntudatomra.

Nemsokára a MADISZ-ban vállaltam munkát, majd SZIT-titkár lettem. Később egyre felelősségteljesebb feladatokat bíztak rám, s így lettem a Hazafias. Népfront járási titkára.

Adamkovics Sándor nyugdíjas:

A Kecskeméti Honvédkórház második emeleti ársalgójában beszélgetünk Adamkovics Sándor eivtárssal, a munkásmozgalom régi harcosával. 1920-ban vette kezébe a szekercét, mint ács, s azóta igen sok ház tetőszerkezetét készítette el- Dolgozott Pesten, Félegyházán, Tiszakürtön. Szinte keze alatt nőtt ki a volt Platter-gyár, ott volt a máriavárosi barház építésénél, s még sok helyen.

Május 1-ét baráti társaságban, csöndesen beszélgetve, egy kiskocsmába húzódva ünnepelték meg a régi időkben. Egyszer egyik komája katonák előtt tréfásan megjegyezte: Miki, Miki, Horthy Miki, lesz még Pesten boüseviki... — Utána három napig bekötött fejjel jártunk — mondja az idős veterán. Jelenleg nyugdíjas, az Építők megyebizottságának elnöke. Társadalmi munkában járja a megyét, keresd fel .szaktársait, viszi ei hozzájuk a párt szavát,

egyedül sétált a főváros utcáin, A fasiszta uralom alatt egyenlő volt a halállal május elsejét ünnepelnünk, de — már Gödön — demonstráltunk akkor is. Tudtuk, végül is miénk lesz a

hatalom.

Most. amikor gazdaságunk dolgozóival felvonulok Solton, a vérrel szentelt május elsejék emlékét is viszem a szívemben.

Pintér Károly községi párttitkár:

Olyan májú# elseje még nem volt Lászlófálván, mint amilyenre most készülünk — újságolja derűsen Pintér Károly iskolaigazgató, a községi pártvezetőség titkára. — Tíz éve lakom a faluban — folytatja —, de ilyen egyakaraton még nem volt itt a nép, mint most.

Azután arról beszél, hogy ezt a változást a község gazdáinak szövetkezetbe való tömörülése hozta magával. Tavaly két termelőszövetkezet volt a faluban, az idén ötre gyarapodott a számuk, a taglétszám pedig meghatszorozódott. Amint a tsz-ek megalakulták, a kommunisták nyomban hozzáláttak a párt-alapszervezetek létrehozásához is. Most már a községi pártvezetőség azokkal együtt munkálkodik a közös gazdaságok megerősítésén.

A lászlófalvi vezetők széles utat nyitnak a tömegek kezdeményezésének és a tsz-tagság ezernyi ötlettel, javaslattal járul hozzá a helyi adottságok hasznosításához.

Kocsis Pál, Kossuth-díjas szőlőnemesítő:

Alkotó ember vagyok. Évtizedek óta foglalkozom szőlőnemesítéssel, 176 tagú szőlőcsalád 38 fajtáját szaporítottam eddig. „Munkatársam”, a természet, ma veszi fed legünnepibb, a májusi ruháját. Ünnep hát nekem is ez a nap. De mivel május 1-e a munkásosztály nemzetközi összefogásának napja, vele együtt ünnepelem az internacionalizmus eszméjét is. Ezt az eszmét ugyanis — ha nem is mint a munkásmozgalom harcosa — régóta szolgálom. A szőlőfajtáimmal, amelyeket ■‘már a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, Lengyelországban, Jugoszláviában, Kanadában, Ausztráliában, s másutt is termesztik. Öröm számomra, hogy „kreációimból” egyre több kerül világszerte a dolgozók asztalára.

Nemhiába éltem tehát eddig sem. S különös büszkeséggel gondolok arra, hogy munkálkodásomért a ma ünneplő magyar munkásosztály hatalma három éve Kossuth-díjjal tüntetett ki.

Dr. Kiss Ágoston körorvos:

... Dr. Kiss Ágoston. Kevesen ismerik nevét, legfeljebb az újság hasábjain olvashattak néhány hónappal ezelőtt a lelkiismeretes, hivatásának élő falusi orvosról. De Lakiteleken nem akad ember, aki ne ismerné. Huszonegy éve lakik itt, sorsa, élete összeforrott a falubeliekével. A két évtized alatt megszámlálhatatlanszor volt részese az emberek örömének, bánatának. 1945-ben, amikor életet kioltó golyók süvítettek a falusi házak felett, itt született a fia. Minden, minden, ami értelmet ad életének ehhez a helyhez fűzi. Néhány éve, amikor kórházi alorvosnak hívták, felháborodott:

— Van szívetek a fát eltépni gyökerétől?

Nem, nem vállalta. Maradt Lakiteleken, aho. 18 év óta ez évben először, talán kiveszi szabadságát, és ö is pihen egy évben néhány napot. A mai május 1-ét is, mint már annyiszor, most it szolgálatbam tölti.