Petőfi Népe, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-30 / 101. szám

1061. április 30, vasárnap 5. aid»' Az üvegmeggy és az Oportó hazájában Tízmillió forinf kedvezmény a termelőszövetkezeteknek Ha látogató érkezik Apostag- ra és megkérdezi, hogy miről nevezetes ez a Duna menti köz­ség, ezt a választ kapja: üveg- meggyéről és Oportó-szőlőjéről. A meggy és a szőlő múltja A község egyetlen termelő­szövetkezetében, a Dunában 768 család dolgozik, közösen for­málja, építi boldogabb jövőjét, mintegy három és félezer hol­don. Mostani látogatásunk al­kalmával arra szeretnénk vá­laszt kapni, hogy mit tesz a kö­zös gazdaság a régi hagyomá­nyok ápolásáért, az üvegmeggy és az Oportó termesztésének fellendítéséért Élt valaha az 1800-as évek tá­jékán egy református pap Apos- tagom. Szabó Lajosnak hívták. Nagyon szerette ezt a községet. Sokat barangolt a vén folyó partján, de még többet látták kertjében. Eleinte azt gondol­ták, valami bogara lehet az öregnek, mert órákon át időzött ogy-egy fánál, késsel a kezében. Később azonban ámulva figyel­ték a környékbeliek, milyen egészséges, nagyszemű meggyek csüngenek az ágakról. Így emlékeznek az apoetagi üvegmeggy meghonosodására a községben. Ráczki Sándor, a Duna Termelőszövetkezet gaz­dája megtoldja: — Negyven egynSiámy évvel ezelőtt — gyermekkoromban — gyakran kijártunk a faisko­lába. Mercz Gyula tanítónak ugyanis szenvedélye volt a meggyoltás. Szerintem neki is nagy érdeme van meghonosodá­sában. Nem engedik elfeledtetni a hírnevet Az Oportó-szőlő elterjedésé­ről kevesebbet tudnak. Azt mondják, több mint negyven éve, a filoxéravész után kezd­ték nagyobb mértékben telepí­teni ezt a bőtermő szőlőfajtát. Főleg azért, mert termesztése egyszerű volt, s ugyanakkor ét­kezési és borszőlőként ti érté­kesíthették. — Nem engedjük etfeledtefcni azt, hogy Apostag az Oportó és az üvegmeggy hazája. — Ez­zel fogad a termelőszövetkezet elnöke, Kuli László. — Meggy­ből évente jelentős mennyisé­get exportál községünk. 15—20 vagonnal visznek innen, főleg a nyugati országokba. A termelőszövetkezet húsz­éves távlati szőlőtelepítési ter­vében különös gondot fordít az Oportó termesztésére. A telepí­tést — amelyet háromszáz hold­ra terveznek — már jövőre megkezdik és öt évre előre ki­jelölik azt a területet, ahol majd szőlő lesz. A Duna Termelőszö­vetkezetnek a háztájin kívül 449 hold szőlője van, s ennek 30 százaléka most is Oportó. Tavaly majdnem félszáz mázsát szállítottak korai csemegeként a budapesti elárusító helyükre. 800 mázsára pedig az Alföldi Állami Pincegazdasággal szer­ződtek. Az Oportó mellett az elkövetkező időben foglalkoz­nak majd Mézes Fehér, Kadar­ka termesztésével. Szőlőiskolát létesítenek Gondoskodnak szaporítóanyag­ról is. Ebben az évben másfél holdon, jövőre pedig már bá­rom holdon létesítenek szőlő­iskolát. Hasonló a helyzet a rö­vidszárú üvegmeggy szaporítá­sánál. A törzskönyvezett fákról faiskolát létesítenek. Ha élnének az apostag! meggy és Oportó első telepítői, bizo­nyára elismerően bólogatnának e tervek hallatán s Márkus J. A Bajai Ruha-üzem* ben dolgaznak, közel az ablak mellett. A szí­vet melengető tavaszi napsugár köszönti őket a kora reggeli órák­ban, amikor leülnek a karcsútestű varrógé­pek mellé, hogy több és jobb murikával, egymás segítségével, ígéretükhöz híven kö­zelebb kerüljenek a szocialista cím elnye­réséhez. A lányok — ördög Aranka brigád­vezető, Mészáros Má­ria naplóvezető, GUián Sándomé, Földvári Rózsa, Mester Gyuláné, Kuspig Mária és Ho­zó ki Mária brigádtar gok « KISZ-nek is tagjai Naplót vezetnek munkájukról. Első ol­dalára ezt írták: A napokban készültek el me­gyénk gépállomásainak 1961. évi végleges termelési és pénzügyi tervei, amelyek lényegesen na­gyobb feladatokat szabnak az előző évinél. Megyénk 18 gépállomása 1960- ban 1310 000 normálhold gépi Előlegosztás Bugacon Nyúl Sándor, a bugaci Béke Termelőszövetkezet gazdája örömmel számolgatja a már­ciusban teljesített munkaegysé­gekre kapott előleget. Több mint 50 munkaegységet teljesí­tett és 796 forintot kapott. munkát végzett, míg az ezévi terv 1670 000. Jelentősen fo­kozzák a gépek kihasználását is valamennyi gépállomáson és a tavalyi egy gépegységre eső 970 normálhold helyett ebben az évben már 1100 normálhold munkát végez­nek eL Az 1961-es év fokozott felada­tat jelent községgazdálkodás szempontjából is. Tavaly egy normálhold gépi munkája 86 fo­rintba került, az idén nyolc fo- 1 rinttal lesz kevesebb. A gépállomások az elmúlt évi 38 millió forint nyere­séggel szemben 45,5 millió forintot irányoztak elő, annak ellenére, hogy egyes gépi munkák díját csökkentik és ez­zel mintegy 10 millió forintos kedvezményt nyújtanak a ter­melőszövetkezeteknek. Gépállomásaink a napokban kapták meg a részletes tervei­ket. Ezeket az üzemi tanács, a párt és a szakszervezet bevoná­sával tárgyalják majd meg és végrehajtási tervet készíte­nek, amelyet ismertetnek a dolgozókkal. A Gépállomások Megyei Igaz­gatóságán elmondották, hogy bíznak az éves terv teljesítésé­ben. A gépállomások dolgozói az elmúlt évben is kimagasló munkát végeztek. A dolgozók körében népszerű munkaver­senyeket — amelyek anyagi megbecsüléssel is járnak — eb­ben az évben tovább akarják szélesíteni. Szorgalmasak, kivétet nélkül megállják he­lyüket, sok kezdőmé.■ nyezés fűződik nevük­höz. Pozsonyi János* né, végrevizor (meős) örömmel mondja: — Mióta beindult as új brigádmozgalomé sokat javult « fehérneműk minősége, lényegesen jobban dolgoznak « kislányok, mint ez* előtt Elégedettségre azon­ban nines ok. Erre utalnak a hibákat fel­fedő bejegyzések, s ez a statisztika, mely sze­rint a belső visszaver tések száma nem csök­kent * kívánt mérték* ben. — Egy hónap méh' ■ hiba eredménny alakul majd át — mondják határozottat a brigád tagjai. Biztos, hogy igy lesz. Ven esz Károly Három ajtóval odébb... Tesch Rezső elvtárssal, a dunavecsei járási pártbizott­ság titkárával beszélgetünk. Szavai nyomán pezsdülő párt- élet bontakozik ki előttünk. »Nagyon jól megy itt a mun­ka- — könyveli ei az ember. »Meglátszik a néhány héttel ezelőtt, a megyei párt-végre­hajtóbizottságnak Dunavecsén tartott hibákat, hiányosságo­kat feltáró, irányt mutató ülésének hatása.» Kunszentmiklósrm évek óta kiaknázatlan lehetőségeket si­került a párt javaslata nyo­mán »nyélbe ütni». Száz hol­don máris elkészült a halas­tó és a beletelepített 16 má­zsa hali vad ékkai megindult benne aa élet. Ugyancsak a kunszentmiklósi Kiskunság Tsz-ben máris élnek egy má­sik, eddig kihasználatlan lehe­tőséggel: gyöngytyúk-tenyész- téshei fognak. Üzemi lapok: tsz-híradók megindításával és istápolajával pedig minden bizonnyal sikerül szSeskörű- vé tenni a most bontakozó brigádversenyt. Iránytűt jelentenek a megyei párt-végreha jó bizottság hatá­rozatai. Ezek szolgálatába áll most a tanács, ■ valameny- nyi tömegszervezet. Nézzük meg hát: mit tesznek a hatá­rozatok valóraváltásáért a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség szervezetei, a párt tarta­lékcsapatai? Ismerik-e, fel­dolgozták-« azokat? Természetesnek tartottuk volna, hogy a járási KISZ-bi- zottság titkára ismerje a me­gyei párt v. b. döntéseit. — Mégsincs így. Mint mondja, az ülésről csak félfüllel hal­lott valamit, annak határo­zatait nem ismeri. A járási pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetőjétől kapott ugyan egy — a határozatok nyomán készült — intézkedési tervet, de — szerinte — nem lett tő­le okosabb. Nincs más hátra, minthogy a járási KISZ-bi- zottság tartja magát a koráb­ban készült éves munkatervé­hez, s annak alapján dolgo­zik. . . Kellemetlen találkozása a jónak és a rossznak. Mert he­lyes, hogy a járási pártbizott­ság szíwel-lélekkel nekilátott a munkának, amelynek máris van látszata. De nagy hiba — ■ ezen kellene sürgősen segíteni —, hogy az olyan je­lentős »harci csapatot», mint a KISZ — a járási KlSZ-tit- kár szerint — csaknem számí­tásba sem vette, s a mező- gazdasági osztályvezetőtől ka­pott intézkedési tervet sem beszélte meg vele senki sem. Pedig a fiatalok számára sok feladatot lehetne és kellene kiszabni. A megyei párt v. b. ülése óta bizonyára akadha­tott volna rá idő, hogy a há­rom ajtóval odébb dolgozó járási KIS Z-titikárral megbe­széljék a határozatot és a be­lőle adódó feladatokat... HÍVOGAT A CÉL »Beszélünk, s álmodo­zunk sokat Arról, hogy jobb lesz « holnap, Aranyos, boldog cél int, hívogat S az ember utána lohol. Vén lesz a világ, s megint fiatal, De 02 ember mindig jobbat a kar.’' (Schillert Lapozunk tovább. A másik oldalon ezt ol­vashatjuk: — Mind­annyian nagy ambíció­val kezdtünk a mun­kához. A rákövetkező oldalon ez áll: — A2 ujja szegesénél ketten segítettek a Turcsányi- brigádból. Lejjebb pedig: Visszaadtuk a segítséget Turcsányi- éknak. Ahány bejegyzés, annyi eredmény. Wai­ve gond, vagy problé­ma. A változásokat hűen tükrözi « napló. Például: — Rosszul ment a munka, sok volt a javítás, csökkent a minőség. Másnap Mészáros Mária napló» vezető ezt jegyezte fel: — Csökkent a javítá­sok száma. Megtudom azt te, hogy a brigád tagjai a szemináriumon pon­tosan megjelennek, társadalmi munkában létrehozták a vörös sarkot A példás ren­dért és tisztaságért igazgatói dicséretet kaptak. Vári M&tyásné sza­lagvezető ezt mondja: — A munkahibás da­rabokat egymásnak azonnal visszaadják. Égető tűz A* utóbb! napokban több újdonsült fcermelőszöveftkezeteít látogattunk meg. Az a tapasztalatunk, hogy a kezdeti nehézségek fokozatos megszűnése mel­lett általában jól haladnak a munkák. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy több helyütt akadnak olyan szövetkezeti gazdák is, akik nehezen illeszkednek bele a közösbe. Nem ellenzői a szövetkezetnek, de szokatlan még nekik. Szokatlan szá­mukra a közösség fegyelme, s homályos előttük a társas nagyüzemi termelés célja: a magasabb terméshozamok, a minél nagyobb közös jövedelem, amely­nek hasznát elsősorban ők élvezik. A közös munkában csupán immel- ámmal való részvétel különösen azok­ra jellemző, akik még tavaly az átla­génál nagyobb magántulajdonnal ren­delkeztek, s megvolt a lehetőségük, hogy személyi szükségleteik kielégíté­sére meglehetős értékű anyagi javakat tartalékoljanak. Mint egyikük, egy asz- szony — a szabadszállási Kiskunság Termelőszövetkezetben — kijelentette: nem nagyon töri magát a szövetkezet­ben, mert ha semmit sem kap a kö­zösből, ő két esztendeig akkor is ki­bírja. Csak azt a kérdést nem tette fel önmagának — nem tudom, a szövetke­zet vezetői fel tették-e neki? —, hogy mi lesz azután, ha elfogyott a tartalé­ka? Szerencsére a többség másképp gondolkodik és cselekszik, mint az asz- szony, aki ha nem változtat álláspont­ján, ahelyett, hogy gyarapítaná felhal­mozott tartalékát, feléli azt, s csak két év múlva kezdi az „új életet”, de üres kamrával, erszénnyel. És a közösségi öntudat egy bizonyos fokán — mert a környezet hatására azért nem marad egyhelyben — soha nem lehet övé az a boldogító érzés sem, hogy ő már a szö­vetkezet első lépéseit derekas helytál­lással egyengette. A gyakorlat persze azt mutatja, hogy az ilyen „két-három évig a szövetke­zetben való munka nélkül is kibírom”- féle kijelentésekben megjelölt határidő előbbre tevődik. Ezek a gazdák belát­ják: érdemes — hogy úgy mondjuk —- kifizetődő a közösben dolgozni, s ezzé párhuzamosan fejlődik bennük (nerr kevésbé a szövetkezet öntudatosába gazdái erőfeszítéseinek hatására) a munkára ösztönző szocialista tudat is Hogy mennyire így van, több helyről de különösen az alpári Búzakalász Ter­melőszövetkezetből szolgálhatunk pél­dával. A tavaly alakult, s az egész köz­ség parasztságát tömörítő nagyüzemi gazdaságban a tagságnak alig valami­vel több mint a fele dolgozott elfo­gadható módon. S mi történt? Passzi­vitásuk és az őszi esőzések miatt mint­egy 200 hektoliterrel kevesebb borter­més ellenére a tervezetnél majdnem 4 forinttal fizetett többe agy-egy mun­kaegységre a szövetkezet. — Mennyit fizetett volna, ha mi is dolgozunk? — szólalt meg az érdek, de az önvád is az egész évben semle­ges szövetkezeti gazdákban, s év végé­re már szinte csodálatos változás volt tapasztalható csaknem mindegyikük magatartásában. özv. Kecskeméti Pálné például a ké­sei szüretig mindössze két-három egy­ségnyi munkát végzett a közösben, — azóta viszont rá sem lehet ismerni, annyira „töri magát”. — Mint az égető tűz, úgy dolgozik — mondják a szövetkezet vezetői. Égető tűz. A pislákoló parazsat a fen­tebb elmondottak táplálták a szövetke­zet másik két gazdájában, Borsos Fe- rencben és Huszár Károlyban is. Ta­valy háromnegyed esztendőn át jófor­mán látni sem lehetett őket a közös­ben, pedig nagyon is szükség lett vol­na rájuk, mert kiváló barkácsoló ezer­mesterek. Aztán minőségi változás tör­tént gondolkodásukban — s szüret tá­ján már Borsos szerzett motort a közös szőlődarálóhoz, 6 is szerelte fel, aztán együttesen megépítették a szövetkezet villanydarálóját, amelynek Huszár lett a vezetője. Az ő esetük egyúttal a nagyüzemi gazdálkodás sokrétű lehetőségét is pél­dázza. Azt, hogy kl-ki a legjobb képes­ségei szerinti munkát is végezheti. És sorolni lehetne a példákat az al­pári Búzakalászből, amelyek azt mu­tatják, hogy idővel a legmaradibb gon- dolkodásúakban is megérik a kellő ön­tudat. így van ez más új termelőszövetke­zetekben is. Csakhogy nem mindegy, hogy ez az érési folyamat milyen hosz- szú. Ha sok ideig tart, a közös, s az illető szövetkezeti gazda is kárát vall­ja, de ugyanúgy népgazdaságunk, szo­cializmust építő társadalmunk is. Meg kell tehát gyorsítani a folyamatot. A már régebben, vagy a tavaly óta mű­ködő szövetkezeti gazdaságok eredmé­nyeinek beható ismertetésével, s neve­léssel, az öntudatos szövetkezeti gaz­dák példás helytállásával, de a közös munka fegyelmének megkövetelésével is. Így szítódik fel az a bizonyos tűz, amely felégeti a maradi csökönyössé­get, s a tétovázó: egyhelyben topogókat a szövetkezetek lelkesen dolgozó gaz­dáivá formálja. Tarján István

Next

/
Thumbnails
Contents