Petőfi Népe, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-28 / 99. szám

4. oldal 1961. április 28, péntek Új színfoltok megyénk kulturális életében M |éhány napja jelent meg lapunkban a hír: a Kecs­keméti Kelemen László Irodal­mi Színpad nagysikerű József Attila-esten mutatkozott be. A kétórás műsor a műkedvelő elő­adók sikeres, nagy erőpróbája volt s a közönség lelkes tapsa mutatja: nagyon megéri a fá­radságot ez a vállalkozás, me­lyet, sajnos, megyénkben elég kevéssé ismernek. A megyei kulturális bizott­ság határozatait lapozga­tom. A dokumentumok arra hívják fel a figyelmet, hogy első ízben került valóban meg­felelő helyre ennek az igen fon­tos művészeti alakulatnak, az irodalmi színpadnak a proble­matikája. Először tárgyalt róla a megyei kulturális bizottság. Hogy miért, annak több oka is van, legyénk ma már mezőgaz- ■daságával együtt szocia­lista lábakra állott. E nagy vál­tozást azonban nem követi kellő gyorsasággal az emberek gon­dolkozásmódjának formálódása. Bár az is kétségtelen, hogy a művelődési igények az utóbbi időben nagyot nőttek. Elég, ha az ismeretterjesztő előadások számának növekedésére, a könyvtárak forgalmának növe­kedésére hivatkozunk. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, milyen jelentős változást mu­tatnak az egymást váltó kultu­rális seregszemlék. Nemcsak a részvevők számszerű növekedé­se, hanem — különösen az MSZMP művelődéspolitikai irányelveinek megjelenése óta — a minőség jelentékeny javu­lása is jellemző ezekre a szem­lékre. örvendetes és igen figye­lemre méltó új színfoltja a se­regszemléknek. hogy a falvak, a tanyák dolgozói, fiataljai igen színvonalas műsorral jelentkez­tek. K eressük az utat, hogy kul­turális nevelőmunkánkat milyen új módszerekkel egészít­hetnénk ki* hogyan tudnánk minél gyakrabban a tanyavilá­gunkba is eljuttatni a szocialista kultúra szavát. Ez nálunk döntő kérdés, hiszen lakosságunk kö­zel 40 százaléka szétszórt tele­püléseken, tanyákrat, szálláso­kon a. Az is ismeretes, hogy ugyanakkor nincs módunk egye­lőre arra, hogy az ilyen szét­szórt tanyavilágban egy-két éven belül mindenfélé korsze­rű művelődési házak hálózatát alakíthassuk kL A kulturális igények azonban egyre növeked­nek. S a kultúra munkásainak számolniok kell a kívánalmak fokozásával. Ebben a vonatko­zásban vetődött fel, hogy a mű­kedvelő irodalmi színpadok adta lehetőségeket használjuk ki erre a célra, az eddiginél szélesebb körben. Ezek a színpadok könnyen mozgathatók. Nyolc-tíz szavaló, előadó, s néhány segítőtársa egész estét betöltő műsor be­mutatására minden nagyobb erőfeszítés nélkül vállalkozhat. Az irodalmi színpadok feladat­körébe tartozó műsorszámok megszólaltatása nem kíván sú­lyos díszleteket, mindenképpen M1 rátermettek tehát ezek az ala­kulatok arra, hogy a tanyai kulturális élet tartalmasabbá tételét szolgálják. Természete­sen nemcsak a falvak és tanyák, hanem a városi igények növe­kedésére is képesek és készek választ adni a városokban szer­vezendő irodalmi színpadok. inden feltétel megvan te­hát ahhoz, hogy széles­körű kulturális mozgalommá fejlesszük az irodalmi színpa­dok hálózatát; Óriási műsor­anyaggal rendelkezhetnek. Szin­te kimeríthetetlen forrásaiból frissíthetik fel műsorukat a ma­gyar és a világirodalomnak. Verset, prózát, jelenetet, zene­számot egyformán váltogathat­nak. (Tán még a klasszikus ka­maramuzsika szeretetére is ne­velhetik egy idő múltán dolgo­zóinlkat!) Csodálatosan gazdag népdalkincsünk megszólaltatása is összefér az irodalmi színpa­dok feladatával. Ahol pedig er­re szükség van, igény mutat­kozik, egy-egy rövidebb szak­mai előadás beiktatására is mód lehet, amellett hogy az irodal­mi színpadok műsora — jól összeválogatva — igazi hazasze­retetre, proletár nemzetköziség­re, szocialista öntudatra nevel­het ndez pedig azt mutatja hogy szüleié irodalmi színpadjaink vezetőinek — el­sősorban a műsorokat összeállí­tó könyvtárosoknak — igen nagy gondot kell fordftaniok a műsorválogatásra. Mindig mér- legelniök kell: kihez szól a mű­sor és mit akar mondani. Nem lehet megfeledkezni az előadó- készség, a beszédtechnika töké­letesítéséről sem, amellett, hogy új rendezői módszerek kialakí­tására is mód nyílik az Irodal­mi Színpad-mozgalom kitenebé- lyesedése esetén. P irt-, állami és társadalmi szerveink mindenkor ké­pesek segíteni a haladást, segí­tik tehát irodalmi színpadjaink létrejöttét is. Hogy csak egyet­len ilyen tényre hivatkozzunk — a Megyei Katona József Könyvtár és a Kecskeméti Ka­tona József Színház védnöksé­get vállait e most bontakozó kulturális mozgalom felett. Nép­művelési munkásainkon a sor, hogy ősszegyűjtsék, vezessék mindazokat, akik hasznos tagjai kívánnak lenni e színpadoknak, lelkes és értékes törekvéseikkel előbbre óhajtják vinni kulturá­lis forradalmunk kiteljesedését. Kovács Imre M Á bajaiak adománya Kisfaludy Sándor balatonfüredi színházának FelvinczJ György 1696-ban kapott engedélyt I. Lipót csá­szártól színtársulat alakítására. Ez tekinthető a hivatásos szí­nészek első próbálkozásának. A XVIII. században főúri csalá­dok, az Eszterházyak, Káro­lyiak, Erdődyék próbálkoztak színházak szervezésével. Az elő­adások nyelve azonban idegen volt, csak a XIX. század elején jönnek létre magyar nyelven is játszó társulatok. A magyar nyelv újjáélesztésében a ván­dor színtársulatoknak jelentő­ségteljes szerepe volt. Széchenyi István 1812-ben röpiratot írt az állandó színház megalakításáról és 1833-ban az akadémia pályázatot hirdetett e feladat megoldására. Ebben az Időben alakította meg Kisfaludy Sándor a balatonfüredi színhá­zat, melyet kezdetben ő Is igaz­gatott. Az alapításról és a nemzet hozzájárulásáról érdekes be­jegyzést őrzött meg »Baja város Tanátsi Gyülekezetének« jegy­zőkönyve. 1833. martius 26-án a 229. szám alatt ezt olvashatni: »Simíts Tivadar Biró és Alb­recht Josef Szószóló Urak jelen­tették, hogy a közellébb tar­tott Ns. Vármegye köz Gyűlé­sén Zom borban jelen lévén Tttes Kisfalud! Sándor Tábla Biró Urnák jeles Hazai Tndós és költőnek felhívása, mellynél fogva a Tttes Karokat és Ren­deket a Nemzett Színművész Társaság számára Füreden fel­állítandó játékszín fundussa megszerzésére és alapításához való költségekhez leendő hozzá járulására felszólitya, ezen vá­ros részérül 40 ttokat pengőben hozzá járultak, és így 100 ftokat meg fizettek legyen, azért ezen megbízás héjában de m._,is a város disze emelésére tett aján­latnak helyben hagyása mellett Toajlits János kamarás urnák meghagyatta tott, hogy a fen­tebb említett czélra adott 100 ftokat kifizetvén adandó szám­adása kiadásiba tegye.« Szép bizonyítvány ez Baja vá­ros minden iránt érdeklődő, a nemzeti nyelv ápolását a maga ügyének érző polgárairól. A közölt bejegyzést véletle­nül más munka során találtuk. Módszeres és céltudatos mun­kával a város művelődéstörté­netének még számos adata ke­rülne napvilágra. Egy fiatal ma­gyarszakos tanárnak hálás fel­adat lenne e tárggyal való fog­lalkozás. Kőhegyi Mihály 3-t'O-dalnti tit JC/s {álban A Katona József Társaság szívesen tett eleget a Kisfái Kertészeti Szakiskola tanulói kívánságának, irodalmi est ren­dezésére. A szakiskola kultúrtermében, zsúfolásig telt széksorok előtt az irodalom lelkes híveinek tapsától kísérve, előbb Tóth László, a Katona József Társaság titkára köszönte meg a szí­vélyes fogadtatást, utána Antalfi István, Nagy Istók István, Varga Mihály és Somogyi György saját műveikből olvastak feL A verseket és a prózát a közönség nagy tetszéssel fogadta. TÚL AJDONK ÉPPEN az egész dolog, amiről itt szó esők. nem több egy egyszerű hírnél. Kadkamtyún az iskola felső tagozatának nö­vendékei — fogalmaz­hatnánk meg — öt kát. . holdon ifjúságii terme­lőszövetkezetet alakí­tottak. Hogy mégis be­szélünk róluk, mégpe­dig részletesebben, azt annak a kedves, ötle­tes és talpraesett szer­vezkedésnek köszönhe­tik, amellyel megör­vendeztették a szülő­ket és a pedagóguso­kat. Elnökük Kiss Mária nyolcadik osztályos ta­nuló harminc pajtása nevét tartja számon a szövetkezet dolgairól szóló noteszában, no meg a szövetkezeti élet másfajta részeseit is ide jegyezte fel, ezeket már nem név szerint, mivel, hogy tapsifüles nyulacskákról és kis- csibékről van szó. azo­kat pedig a gyakorlat­Nyulak és kíscsibék lanabb szem nem igen tudja egymástól név- szerint megkülönböz­tetni Gondozóik azon­ban — a szövetkezet tagjai — annál inkább — »mert a szervezeti szabályzat« igen szigo­rú és komoly követel­ményeket ír elő. A NYŰLTENYÉSZ- TÉSSEL a negyedik osztályosok, a pajtás család tagjai foglalkoz­nak. Rendszeresen gon­doskodnak a ketrecek­ben élő »tagtársak« élelmezéséről, sőt se­gítenek is a többiek­nek. akik a csirkefarm megszervezésével baj­lódnak. A csibék ré­szére bekerített ud­vart adott az iskola. Egy vályogból épült csirkééi is díszük majd az elkerített területen A fciscsibéket pedig a Kiskőrösi Földműves- szövetkezettel kötött komoly hangú szerző­dés biztosítja a részük­re. A szerződés nem­csak a gondos tartás, hanem a fakieveií ál­latok súlyának megha­tározása tekintetében is rendelkezik. Rántani- való csirkéket kell visz- szaadniok a földmű­vesszövetkezetnek — persze, jó áron. IGEN »szigorú« fel­tételek biztosítják a csirkék gondozását —, Reggel 6-tól este 7-ig, kétórás váltásokkal, vi­gyáznak a csirkékre, mert hiszen ugyebár a gazda szeme hizlalja a jószágot No meg a jó­féle kukorica, a zsenge fűvel kevert dara. Ezt ötholdas kukoricatáblá­jukról szerzik majd. A községtől ugyanis öt hold gyakorlóterületet kaptak, s ezen elsősor­ban kukoricát és zöld­ségféléiket termeszte­nek. A jövőbe látó sze­mek az innen szárma­zó termés gazdag jö­vedelmét is átváltoz­tatták már a közös gazdaság gyarapítását szolgáló nagyszerű dol­gokra Egyre többen vannak a pajtások kö­zött, akik a kacsaneve­lés hasznosságáról és a nemes baromfiak tar­tásának előnyeiről foly­tatnak — csirkeőrzés közben — tartalmas “eszmecseréket«. ÍME a hír a kaskan- tyúi ifjúsági tsz alaku­lásáról. Egy kicsit ld kellett bővíteni, színez­ni kellett az egyszerű eseményeket De hát ki ne őrülne az olyan derűs színeknek, ame­lyek ifjúságunk életre­valóságát, újhoz való vonzódását mutatják s csillogó felszínük mö­gött egy kicsit a ko­moly haszon, a neve­lési érték Is előbukkan Sok sikert a szövet­kezetbe tömörült fiata­loknak! Ct. fi. szabad ida — magasabb Uuttúía ALPARON MÉG egy évvel ezelőtt sem dicskedhettek emlí­tésre méltó kulturális fejlődés­sel, s nagy eredménynek köny­velték el, ha évente két-három jól sikerült bált rendeztek. Alig beszélhettünk például kulturális tömegmozgalomról. A község vezetői azt mondják — ha nem is ez volt a fő ok —, de na­Lassabban késsül mint a Luca sséke Lassabban készül, mint m Lu­ca széke, de azért ideje lenne, hogy elkészüljön végre. A Bajai József Attila Műve­lődési Ház ki színpadának pad­lózatáról van szó. A munkát — immáron több hónapja , — a városi tanács községfejlesztési csoportjának építőbrigádja vég­zi. Először november 7-re Ígér­ték, hogy átadják rendeltetésé­nek, de azóta is hasztalan sür­geti őket a művelődési otthon igazgatósága. Kérték már a vá­rosi tanács, a megyei tanács segítségét is, de mindhiába. Pedig Bajának, ahol annyi előadást tartanak és ahol olyan szépen dolgoznak a művészeti csoportok, nagy szüksége lenne a kisszínpadra. Hogy mennyire, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyik-másik előadásukat kénytelenek a salakkal töltött, szőnyeggel leterített színpadom megtartani. Ha már felbontották a régi padlózatot, s hozzáfogtak a mun­kához, a kultúra munkásai jog­gal várják, hogy mielőbb be is fejezzék azt, hogy ígérgetés he­lyett legalább elfogadható vá­laszt adjon a városi tanács községfejlesztési csoportja. Nagy Éva gyón is közrejátszott ez a saj­nálatos elmaradottság abban, hogy, az alpári fiatalok egy ré­sze vándorbotot ragadott és a városokban kereste boldogulá­sát. MÉG AZ IS HÄTRÄLTATTA a kibontakozást, hogy a helybeli KISZ-szervezet és a művelődési otthon között eléggé rideg vi­szony alakult ki. A fiatalokat nem szívesen engedték be a mű­velődési otthonba. Okkal, vagy Ok’nélkül nem egyszer azért til­tották ki őket, mert állítólag szemeteltek, eldobálták a napra­forgómagot, s megrongálták a bútorokat. (Az biztos, ha hibá­kat követtek is el, nem a szám­űzetés, hanem a nevelés mód­szereivel kellett volna feléjük fordulni!) Tudják ezt ma már a község vezetői. Nem is szívesen emlé­keznek vissza erre a nagyon kö­zeli »múltra«. Annál lelkesebben beszélnek a termelőszövetkezeti útra tért falu első kulturális számypró bálgatásairól. MA MÄR ugyanis aligha le­hetne megtalálni a nyomait a korábbi közömbösségnek, a mű­veltség iránti nemtörődömség­nek, a kezdeményezés hiányá­nak. A kiszisták, új titkáruk, Gulyás Ferenc vezetésével vol­tak az elsők, akik mozgolódni kezdtek. Megszervezték a szín­játszó és a népi tánccsoportot, és többszöri szereplésük népsze­rűekké, közkedveltekké tette őket a faluban. Azért, ha ra­gaszkodni akarunk az igazság­hoz, a kulturálódási készség mellett az is rokonszenvessé tet­te őket a felnőttek előtt, hogy magatartásuk is jóval kulturál­tabb tett. A KEZDETI sikerek felbáto­rították a még szunnyadó erő­ket. A földművesszövetkezet, a háziipari szövetkezet dolgozói és a helyi sportkör tagjai is tevé­kenykedni kezdtek. Egyfelvcmá- sos színdarabokat tanultak, sőt a korábban gyakorta fellángoló féltékenykedést is sutbavágták. A termelőszövetkezeti fejlődés sajátos művelődési jellegű ve­lejárói is jelentkeztek. A szö­vetkezeti gazdák egyre gyakrab­ban kopogtattak be a pedagó­gusokhoz, s megkérték őket, hogy tartsanak számukra kü­lönféle tanfolyamokat. Munka- egységszámító-tanfolyam, irodal­mi és egyéb tárgyú előadások váltották egymást. A nevelők természetesen készségesen vál­lalták a kérések teljesítését. Gulyás Ferenc, a KISZ helyi titkára még egy körülményre hívta fel a figyelmünket, ami a kulturális fejlődés minden. Ala­páron eddig jelentkező új ver1 násával összefüggésbe hozható. Az a körülmény, hogy az alpári paraszt megszabadult az egyéni parcella kötöttségeitől, azt hozta magával, hogy több szabad ide­je van, jobban kipiheni magát. Nem kell látástól vakulásig dol­goznia — így több ideje jut művelődésre is. A HlR SEBESEN JÁR — leg­alábbis az Alpárról elvándorolt fiatalok között igen gyorsan, ta­lált éber fülekre. Amióta látják ugyanis, hogy az alpári szövet­kezeti tagok jómódban élnek, ők is visszakívánkoznak a falu­ba. NEMRÉGIBEN Bodri István parasztfiatallal együtt hatan tér­tek vissza Alpárra, beléptek a tsz-be. A szocializmust építő fa­lu életkörülményeinek megvál­tozása vonzza a fiatalokat, akik ma már megtalálják számításu­kat a virágzásnak, indult közös gazdaságokban. Bízunk benne,-hogy vidám és lelkes seregüket rövidesen ott találjuk majd a könyvtárban, a művelődési otthon televíziója mellett, a különböző művészeti együttesekben is. Bieliczky Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents